17. - Even if they judge, fuck it all

Sziasztok! 

Újra itt vagyok, teljes erőbedobással! Vége a szalagavatónak, rettentő jól sikerült, imádtam!

Nos, itt az új rész, és remélem, hogy nem zavar titeket az egy év ugrás, de így kell most lennie.

Köszönöm a visszajelzéseket, a díjakat - amelyeket a téli szünetben megpróbálok kitenni -, az oldalletöltéseket és mindent! Hálás vagyok nektek!

Love you all, D xx

Egy évvel később

 - Elég jól megy az üzlet, ahogy hallom. Kik fordulnak meg nálad? - kérdezi Matt, az egyik csatorna rádiósa.
 - Leginkább Kendall Jenner és a testvérei, a múltkor Jennifer Lopez egyik fotózására is felkértek, hogy készítsem el a sminket, volt már szerencsém Demi Lovato-nak sminkelni, mellesleg, a legújabb klipjében is az én kezem munkája van rajta. Szóval eléggé különböző korúak járnak hozzám, és a visszajelzéseik nagyon pozitívak - büszkélkedem egy kicsit, kiélvezem a rivaldafényt egy pillanat erejéig. De Matt hirtelen más irányba tereli a beszélgetést.
 - Zayn Malik mostanában sokat posztol rólad és a kiskutyádról. Ezek szerint még mindig együtt vagytok.
 - Igen.
 - Louis Tomlinson mit szólt ehhez? Hiszen két évig együtt jártatok, aztán hirtelen szakítottatok, te pedig LA-be költöztél Zayn-hez - vázolja fel az életem legszebb időszakát, én pedig elmosolyodom az emlékre, bár kicsit elszorul a torkom.
 - A Louis mellett töltött két évem csodás volt, tényleg, szebb ajándékot nem is kaphattam volna az élettől - próbálok nem elérzékenyülni, ezért gyorsan folytatom, hogy úgy tűnjön, Zayn hatott meg ennyire. - Zayn-nel már régóta ismerjük egymást, tehát nem voltunk idegenek egymás számára. Találkoztunk, és felajánlotta, hogy jöjjek vele. Szükségem volt arra, hogy a Louis-val való szakításom után eltűnjek. Nem tudom, hogy érintette ez az egész Louis-t, nem beszéltünk a szakításunk óta.
 - Tehát egyáltalán nem tudsz róla semmit azóta? - kíváncsiskodik tovább, pedig jól tudja, hogy semmit sem tudok Louról. Beszéltünk az interjú előtt erről.
 - Van egy kisfia, főállású apuka és énekes. Tudom, hogy pihenőn vannak, és hogy pár hónapig még azon is lesznek, de ennyi - vonok vállat.
 - Na, és Zayn. Helló - köszönti az eddig csendben ülő barátomat. Zayn köszön neki, aztán megfogja a kezem. - Milyen érzés, hogy a volt bandatársad volt barátnőjével vagy együtt? - halljuk már sokadjára a kérdést.
 - Teljesen figyelmen kívül hagytuk, hogy ki is ő. Nem Louis által ismerkedtünk meg, már több éve találkoztunk először.
 - Az új számod nagyon úgy tűnik, mintha a szerelmetekről szólna - utal a Drunk love című számára, ami pár hete debütált. Igazán ütős dal lett, a népek imádják, ahogy én is. - Mellesleg nagyon jó szám lett.
 - Igen, és elárulom, hogy ő is írt bele pár sort, szóval nemcsak az enyém az elismerés - mosolyog rám kedvesen, amitől meglódul a szívem, de közel sem annyira, mint amikor Louis nézett így rám.

 Váltanak még pár szót a zenéről, nevetünk egy sort, aztán vége szakad az interjúnak. Buddy-t a karomban tartva viszem a kocsi felé, ami ránk vár, Zayn hátulról véd, nehogy bántódásom essen, amíg a kocsihoz nem érünk. A rajongói hangosan kiabálnak, mindenféle szitokszót hallok, amikkel engem illetnek, de figyelmen kívül hagyom őket.
 - Basszák meg - csapja be maga mögött az ajtót, miután hazaérünk, Buddy pedig összerezzen a karomban. - Bocsi - simogatja meg a fejét, engem pedig egy csókkal nyugtat meg, mintha én lennék ideges. - Csak.. nem hiszem el, hogy ennyire képtelenek felnőni.
 - Semmi baj, engem nem érdekel - teszem le a kiskutyámat, aki elszalad inni. - Ennyi év alatt már megszoktam őket, és figyelmen kívül tudom hagyni.
 - Annyira szeretlek - motyogja az ajkaimra.
 - Én is szeretlek - markolom meg a pólóját, így közelebb húzva magamhoz. - Nem számít, mit mondanak, oké? Ha ítélkeznek, akkor pedig tényleg basszák meg.
 - Rendben van - mosolyog rám, aztán megcsókol. Édesen, finoman, birtoklón. Mindketten tudjuk, hogy ez nem olyan szerelem, amit éreztünk - én Louis, ő pedig Pezz iránt. Ez egy nagyon erős szeretet, és jól érezzük magunkat együtt. Sokan azt mondják, hogy csak a hírnév miatt vagyok vele, na meg azért, hogy visszavágjak Louisnak. Tévedés. Azért vagyok Zaynnel, mert jó vele lenni. Nem olyan heves és mindent elsöprő, mint Louval, de határozottan nagy élmény, és semmi pénzért nem hagynám ki. Ő segített túllépni a megcsaláson, az elhagyatottság érzésén, én pedig segítettem neki felállni a padlóról Perrie után. Már nem érdekel, mit mondanak az emberek, mert jól érzem magam mellette. Boldoggá tesz Zayn, én is őt, és ez nekünk bőven elég. Szeretjük egymást, tiszteljük, és soha rá nem néznénk másra. Amikor elhúzódik tőlem, ajkai kicsit duzzadtak, élénk rózsaszínek.
 - Ebédeljünk, aztán megkapod a születésnapi ajándékodat - kacsint, majd ellép előlem, de utána kapok.
 - Szívesen kicsomagollak most is, Zayn - incselkedem, mert tudom, hogy nem tudja visszafogni magát. Felmordul, az ölébe kapva cipel a hálószobába, én pedig felkacagok, amikor az ágyra dob. - Ne fogd vissza magad - nyögöm, amikor testével félig rám nehezedik.

 Egy óra múlva a konyhában ülünk, rajtam mindössze a pólója van, rajta pedig a bokszere.
 - Mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy vagy két repülőjegyem Bora Borára? - szólal meg, miután lenyelte a falatot. Kérdő tekintettel nézek rá.
 - Attól függ, mikorra szól.
 - Holnapra - mosolyog rám a csirkecomb mögül. - Boldog születésnapot.
 - Hihetetlen vagy - nevetek fel, aztán a tányéromra ejtve a csirkeszárnyat suhanok Zayn felé. Mire odaérek, leszáll a székről, zsíros ujjaival átölel. Finom illata az orromba kúszik, örömteli nevetése megdobogtatja a szívemet. - Köszönöm, Zayn.
 Elveszi a pultról a telefonját, én pedig azonnal tudom, mit szeretne. Mosolyogva fúrom nyakába az arcom, amíg elkészíti a képet.
 - De amíg ott vagyunk, semmi internet és telefon. Csak mi, rendben? - mondja, miközben ír pár szót a képhez, és posztolja is Twitterre.

 @zaynmalik happy birthday to my beautiful girl. love days like this x :)

 Következő nap aztán, amikor leszállunk Bora Borán, kb. 20 óra repülőút - plusz 45 perc helyi járaton való utazás, Tahitiről és még fél óra hajóút - után írunk egy üzenetet az otthoniaknak, hogy megérkeztünk, minden oké. Elfoglaljuk a bungalónkat, amely mellesleg egyike a négy vízre épült fehér villának. A kis ház ablakaiból gyönyörű kilátásunk nyílik az óceánra, épp naplemente van. Lehuppanok az ágyra, ahonnan végignézhetem, ahogy a nap a horizont alá bukik.
 Arra gondolok, amikor másfél évvel ezelőtt azt hittem, Louis és én örökre együtt leszünk. Emlékszem, hogy amikor hazajöttünk a családjától, mennyire emberivé vált. Már sehol sem volt a szerződés, figyelembe sem vettük. Reggeli az ágyba, virágok, közös fürdőzések, csendes esték, romantikus összebújások - ezek mind olyan emlékek, amelyekre a visszagondolok, melegség költözik a szívembe. Minden csókja, amit adott, és mindegyik, amelyet én adtam neki, szerelemből volt. Tiszta, igaz szeretetből. Nem bánok semmit, egyetlen pillanatát sem annak az időszaknak, mert akkor tanultunk meg rengeteg dolgot. Az egymás iránti tiszteletet, az önzetlen segítségnyújtást, a néma kiáltások észrevételét, a pokolból való megmentést és a lángoló szerelmet. És ez a szerelem azóta is ég, tudom, mert a történetünk nem zárult le azzal az estével, soha nem fogom elfelejteni azokat az apró-cseprő dolgokat, amelyekkel Louis ajándékozott meg. Egy-egy érintés, egy mosoly, egy kacsintás, vagy csupán a tudat, hogy van nekem. Hiányzik, nagyon, és ezt nem szégyellem. Ő az első szerelmem, tudjátok, az a bizonyos, amely sosem múlik el, amelyhez az összes többit hasonlítod, amelyre mindig boldogan gondolsz vissza, mert bármennyire is fájdalmasan történt az elválásotok, nem tudsz rá haragudni. Mert szereted, és mindig is fogod. Örökké érezni fogod az érintését, hallani a hangját, emlékezni a dohányízű csókjaira. A mellkasán húzódó tetoválásra, a karján lévő firkálmányokra, a combján lévő hegre, amelyet kiskorában szerzett, miután leesett egy fáról. A húgai nevetésére, amikor csikizi őket, a haja puhaságára, a szeme kékségére, az összes nevetőráncára. A reggeli, fáradt hangjára, a kezének érdességére, az álla ívére. A kedvenc pulcsira, amely az övé. A boldogságra, amikor azt mondta, hogy örökké hálás lesz neked, mert megmentetted őt. Ezekre mind emlékezni fogsz, és elsírod majd magad, mert az kívánod, bárcsak együtt lehetnétek még. Bárcsak az élet egymásnak szánt volna titeket, és bárcsak ne állhatott volna közétek egy túlságosan átbulizott éjszaka. Louis Tomlinson egy olyan helyet foglal el a szívemben, amelyet senki más nem fog. Hová máshová helyezhetném, mint a legelső helyre? Oda, ahová életünk nagy szerelmét tesszük. Azt veszem észre, hogy egy rettentő halvány csillagot méregetek, nem messze az Esthajnaltól. Hívott csillagomnak, nem is egyszer. Én az ő csillaga voltam, ő pedig az enyém. Nem volt szükségünk fényre, mert mi voltunk az éjszaka csillagai.
 - Merre jársz? - szólal meg Zayn a hátam mögött állva. A nap lenyugodott, már réges-régen, én pedig azt veszem észre, hogy sírok. Letörlöm a könnyeimet, még mielőtt Zayn meglátná. - Tudom, hogy sírsz, Skyler. Semmi baj. Szeretnél még egy kicsit magad lenni? - lenyűgöz a nagylelkűsége, és hogy nem érdekli a kiborulásom. Megrázom a fejem, ő pedig odalép elém. - Kiülsz velem?
 - Persze - mosolygok rá, de korántsem úgy, ahogy szeretnék. - Köszönöm.
 - Mire való egy barát? - von vállat őszintén mosolyogva. Ajkaihoz hajolok, hogy kifejezhessem, mennyire nagyon szeretem őt. Kézen fogva vezet ki a bungaló szélére, ahonnan látni a sziget fényeit. - Rendben vagy?
 - Igen. Mert te itt vagy - érzékenyülök el újból. Ismét megcsókolom, közel húzom magamhoz biztonságot sugárzó testét, a lelkem pedig megnyugszik. Jó helyen vagyok mellette, tudom, hogy ő vigyáz rám, és nem fog megbántani. Szeretetteljes pillantást vetek rá, ő pedig végül leül a deszkára, és a mellkasára von.
 Az egy hét elröpül, szinte észre sem vesszük, de már a LAX-on szállunk le. Tudnak az érkezésünkről, mert amikor kilépünk az fotocellás ajtón, ezer és ezer vaku villan. Kiabálnak, mindannyian ugyanazt: Skyler, mit gondolsz az egészről? Skyler, újra összejössz Louis-val? Skyler, vissza fogsz menni hozzá vagy legalább felkeresed? Ezért jöttetek haza?
 Fogalmam sincs, miről beszélnek, ezért megszaporázom a lépteimet. Beugrok a ránk várakozó autóba, Zayn pedig becsapja mögöttünk az ajtót. Nem szól semmit, rögtön a telefonjába bújik, és tudom, hogy azt keresi, mi az oka ezeknek a kérdéseknek.
 - Hé, Gabe, van egy tegnapelőtti lapod? - kérdezi pár perc múlva, a sofőrünk pedig a kesztyűtartóra mutat. Zayn előrehajol, hogy előszedhesse, majd a kezébe fogja. - Nem tudom, látni akarod-e, de szerintem jogod van tudni.
 Félve veszem el tőle az LA Times-t, és széthajtom. A képen Briana és a kisbabájuk, tőlük leszakítva pedig Louis képe. A főcímet meglátva összeugrik a gyomrom, hirtelen szédülni kezdek, a szemeimbe akaratlanul is könnyek szöknek. Zayn-re pillantok, aki engem néz, és várja a reakciómat.
 - Én... - nyögöm, de nem tudok többet mondani. Összesen annyit teszek, hogy elsírom magam.

 Louis Tomlinson kitálalt! Briana Jungwirth gyermekének nem Louis az édesapja!

16. - I'm losing you/It's a new day, it's a new life

Sziasztok! :)

Itt az új rész, ne haragudjatok, hogy ennyit késett, de valójában nagyon félek a reakciótoktól.

Nagyon kérlek titeket, hogy írjatok véleményt, most igazán fontos számomra!

Jövő hétvégén szalagavatóm lesz, szóval NEM lesz rész, ne haragudjatok.

Köszönöm a támogatást, és nagyon remélem, hogy nem fogtok megutálni sem engem, sem a történetet.

Love you all, D xx

 2017 május

 - Sky, le tudnál jönni? - kérdezi Louis a bejárati ajtó csapódása után. Hallom a hangján, hogy valami nagyon nincs rendben. Az utóbbi időben kisebb botrányai voltak, de csak a szokásosak. Most viszont érzem, hogy valami nagy, és eszelősen komoly dologról van szó. Amint leérek, meglátom a kanapén ülni őt és Prestont. Az utóbbi időben a biztonsági őre lett a legnagyobb bizalmasa, valami helyettessé tornázta fel magát, nagyjából Louis ügyeit intézi. - Beszélnünk kell.
 - Ez sosem a legjobb kezdet - sóhajtom, majd leülök velük szembe. Az elmúlt hónapok során sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, mint számítottunk rá valaha is, de ez jó dolog. A szeretlekek már tényleg igazak, a csókok is valódiak, az együttléteink pedig szerelemből fakadnak. Hamarosan június, ami egyet jelent a szerződés lejártával, és fogalmunk sincs, hogyan maradhatnánk együtt.
 - Skyler, kérlek, próbáld meg nem felidegesíteni magad, de Louisnak, szóval... Mondania kell neked valamit - nem értem Prestont. Miért ül itt, amikor a dolog nyilvánvalóan rám és Louis-ra tartozik? Barátom kék szemeibe nézek, melyekben megbánás csillog. Fájdalom és elveszettség. Düh.
 - Louis, kérlek... - nyögöm, mert fogalmam sincs, mire számítsak.
 - Nemrégiben történt egy kis... - függőben hagyja a mondatot, nem mer a szemembe nézni. Prestonra nézek, aki felhúzott szemöldökkel méregeti Louist.
 - Gyerünk, mondd meg neki. Ha meg tudtad tenni, ez már nem akkora dolog, haver - szinte köpi a szavakat, engem pedig elfog a hányinger. Összerándul a gyomrom, könnyek lepik el a szemem, mert tudom, ha Pres is haragszik rá, akkor én is fogok, ráadásul nagyon. A férfi általában nem szól bele a magánéletébe, és ha most bele kell kontárkodnia, nem fogjuk túlélni.
 - Kérlek - suttogom ismét.
 - Lefeküdtem Briana-val - böki ki, én pedig mély levegőt veszek, nehogy elhányjam magam. Bólogatok, az ajkamat rágcsálom idegességemben. Lefeküdt vele. Érzem, hogy tovább is van, itt nincs vége a sztorinak. A barátom megcsalt. Átvert. Megalázott. Lemeztelenített.
 - Mi történt? - szinte érzem, amit fog mondani. Visszapislantom az összes könnyemet, és várom a folytatást. Nem akarom, hogy kimondja, mégis megteszi, hiszen tudnom kell.
 - Terhes - hangos zokogást hallok, pár pillanat múlva pedig rájövök, hogy én sírok ilyen keservesen. Tenyerembe temetem az arcom, hangot adok a fájdalmamnak. A szerelmem apa lesz, de nem én vagyok a gyereke anyja. Felnézek rá, szemeiben könnyek csillognak.
 - Ne merj sírni, Tomlinson, ne merj! - förmedek rá rekedt hangon. - Mennyi idős?
 - Három hó... - nem tudja befejezni, mert elé lépek, és felpofozom. Preston nem állít meg, de azért ott ül, hogy közel legyen, ha elfajulna a helyzet. Letörlöm a könnyeimet, remegő szájjal mondom ki a szavakat.
 - Takarodj innen.
 - Sky, besz...
 - Nincs mit megbeszélni. Megcsaltál, apa leszel, mit akarsz mondani? - kiabálom, miközben felrángatom a kanapéról. Szembe fordul velem, próbálja mutatni, mennyire bátor, holott tudom, hogy össze van törve. Mélységes szégyent érez, amiért ezt tette, tudom. Érzem, amit ő érez, de ő nem érezheti, amit én. Soha nem fogja megtudni, milyen, ha megcsalják, megalázzák, lemeztelenítik, elpusztítják. Ő az egyetlen dolog, ami éltet, az ő szerelme az, amiért érdemes reggel felkelnem.
 - Hogy szeretlek. Mindenem, ami van, és minden, ami vagyok, a tiéd.
 - Ezt mondd, kérlek, a gyereked anyjának, tudod? Ne nekem. Ne is lássalak, Louis. Nem akarlak - üvöltöm, és az ajtó felé lökdösöm. - Ne kerülj a szemem elé.
 - Megmagyarázhatom?
 - Mit? Hogy bebasztál és beszívtál, majd megbasztál egy lányt, aki kurvára terhes lett?  - káromkodok, nőhöz egyáltalán nem méltón. - Ott az a kibaszott koton, ha nem tudnád! Preston, kérlek... - nézek a férfire, aki szó nélkül ragadja karon Louist, és húzza ki a lakásból. Őszintén pillant rám, barna szemeiben tehetetlenség csillog. Futólag pillant csak rám, de inkább jobbnak látja, ha az övé az utolsó szó.
 - Sajnálom, Skyler - bólintok, majd becsapom az ajtót mögöttük. Buddy a mosókonyhán alszik, ezért bátran lépek oda a közös képeink egyikéhez, és a kezembe veszem. Egy karácsonyi kép, én a kamerába nézek, nevetek, Louis pedig szerelemmel teli pillantást vet rám. Boldogok vagyunk a képen. Gondolkodás nélkül vágom földhöz a keretet, amiből a becsapódás hatására kitörik az üveg. Hangosan zokogok, hol sikítok, hol ordítok a fájdalomtól, de ez sem segít. Megragadok egy vázát, és azt is földhöz vágom. Mérhetetlen fájdalom járja át a testem, képtelen vagyok visszafogni magam. A konyhába rohanok, ahol földhöz vágom a kedvenc bögrémet, és mindent megsemmisítek, ami rám emlékeztetheti. Tudom, hogy mit csinálok, teljesen tisztában vagyok vele. A szobába sietve lerángatom az ágyneműt, bedobom a gépbe, és kiöblítem belőle az illatomat. Elrángatom a bőröndjeimet, belehányom a ruháimat és a csecsebecséimet, könnyeimtől alig látva tárcsázom aput.
 - Sky, szia - hangja boldog, tehát még ébren vannak, pedig este tíz óra.
 - Értem tudnál jönni?

 Zokszó nélkül ül a kocsiba, félóra múlva pedig belép az ajtón.
 - Itt meg bomba robbant?
 - Ahogy vesszük - nevetek keserűen. Apu kiviszi a bőröndjeimet, én pedig Buddy-t és a cuccát kapom fel. A kiöblített ágyneműt kiterítem, és csapot-papot magam mögött hagyva lépek ki a házból. A kapu közelében tébláboló őr felé fordulok, a kezébe nyomom a kulcsot, és a lelkére kötöm, hogy ne veszítse el. Az autóban hazafelé úton apa nem faggat, csend van, csupán ő hümmög, mintha értené a dolgot.
 - Mi történt? - kérdezi anya, miután a kezembe nyomja a teától forró bögrét. A könnyeimmel küszködve mesélem el neki az elmúlt majdnem két évet. Mindent. A veszekedéseket, azt, hogy milyen hatással volt rám, amikor először lefeküdtünk - ekkor apa diszkréten kivonul, majd kis idő múlva visszajön a nappaliba. Minden kedves és nem kedves pillanatról beszámolok, egy óra múlva pedig már anya is sír. Megkönnyebbülök, hogy anya végre mindenről tud. - Én sajnálom, kincsem.
 - Nincs gond - hazudom. Már hogyne lenne!

 - Elköszöntél tőlük? - utal a fiúkra és Sophiára.
 - Nem. Nem erősségem a búcsúzkodás - vonok vállat, majd leteszem a kihűlt teát az asztalra. - Így kellett történnie, anya - mondom, amikor meglátom fájdalomtól eltorzult arcát.
 - Minden rendben - mondja, ahogy régen. Szokás volt, hogy nem kérdezzük meg a másiktól, hogy minden oké-e, pusztán kijelentjük, kifejezve ezzel a támogatásunkat a másik felé.
 - Aha - bólogatok, ő pedig lebiggyesztett ajkakkal biccenti félre a fejét és közelebb húzódik hozzám.
 - Megoldjuk, oké? - ő sem hiszi el, hogy minden rendben lesz. Nyilvánvaló mindenki számára, hogy ez a dolog nem fog egykönnyen rendbe jönni. Van egyáltalán esély rá?
 - Oké.

 Másnap reggel a rádiót hallgatva majdnem kiköpöm a kávét.
 - Nos, Louis, jó reggelt - mondja a rádiós fickó, akinek nem tudom a nevét.
 - Jó reggelt - válaszol Louis. Hangja fáradt, mintha egész éjjel nem aludt volna. - Mi újság?
 - Én is ezt szeretném tudni. Vágjunk bele, ne kerülgessük itt a forró kását. Mi történt közted és Skyler között? - Louis némi hezitálás után válaszol.
 - Szakítottunk tegnap este.
 - Vége a szerelemnek? Miért?
 - Apa leszek, haver - hallom a hangján, hogy a nevetése nem olyan boldog, mint amilyennek próbálja feltüntetni. Meghallom anya lépteit, aki már megszólalna, de elhallgattatom.
 - Skyler terhes? Ezért szakítottatok? - értetlenkedik a srác, nekem pedig könnyek szöknek a szemembe. Lenyelem a gombócot a torkomban, közelebb lépek a rádióhoz, mintha így Louishoz is közelebb lehetnék.
 - Nem. Briana Jungwirth gyerekének az apja leszek - mondja ki a fájdalmas szavakat, én pedig akaratom ellenére felzokogok. Nyom a mellkasom, hangtalanul folynak végig a könnycseppek az arcomon. Képtelen vagyok felfogni, hogy megcsalt. Az a férfi, aki minden egyes nap éreztette velem, hogy a világot képes lenne porrá zúzni értem, megalázott. - Három hónapos.
 - Gratulálok, Louis - kiált fel boldogan a fickó, én meg legszívesebben bemosnék neki egyet.
 - Köszönöm.
 - Szóval akkor Brianaval maradsz, és szakítasz a két éve meglévő barátnőddel?
 - Igen, azt hiszem. Tudod, szeretnék a gyerekem mellett lenni - mosolyog a hangja, én pedig felüvöltök kínomban.
 - Neked Buddy a gyereked, seggfej. Én meg a seggfej barátnője vagyok, anya! - a mosogatóba lököm a bögrét, ami eltörik. - Bocsi - fogom halkabbra a hangom, a könnyeim elvakítanak.
 - Semmi baj - mosolyog rám anya, majd a kukába dobja a háromfelé tört bögrét. Az interjúnak vége szakad, túl hamar. Louis elköszön, a fickó pedig jó egészséget kíván a babának és az anyukának. Az interjú végeztével megcsörren a telefonom, Zayn neve villog rajta.
 - Szia - szipogom.
 - Sky - sóhajtja, én pedig vállat vonok. Mintha láthatná. - Hidd el, hogy szeret téged.
 - Akkor nem csalt volna meg - cáfolok rá állítására. - Nem szeret ő engem, hidd el.
 - A rohadt életbe, még Svédországban mondta nekem, Sky. Már akkor mondta - szavaitól megáll bennem az ütő egy pillanatra.
 - Az már régen volt - gondolkozom hangosan.
 - Már akkor is szeretett, csak nem volt biztos önmagában. Nem a szerelmében, hanem abban, hogy elég erős-e hozzá.
 - Csak hagyjuk, oké? Fizzy akkor megkért, hogy vigyázzak Louis szívére, és én megtettem. Kérnie sem kellett neki, mert az első pillanattól kezdve vigyáztam rá. Neki senki sem szólt, hogy az én szívem is törékeny? Hogy vigyázzon a szívemre?
 - Skyler, ha tehetném, én vigyáznék a tiédre. Nincs senki, akiére vigyázhatnék, tudod? Perrie hónapok óta nincs már velem, és tudom, milyen érzés. Aljas egy dög a szerelem.
 Zayn egy rettentő érzékeny és érzelmes srác, hiszen az utóbbi hónapokban nagyon sokat beszéltünk. Amíg nem voltunk együtt Louisval, tartotta bennem a lelket, és amikor ők elváltak Perrievel, én tartottam benne.
 - Várj, le kell tennem, nemsokára beszélünk - hadarja, majd bontja a vonalat. A következő pillanatban megszólal a csengő, én pedig egy szál pólóban és bugyiban nyitok ajtót. Eláll a lélegzetem, amikor szembe találom magam a barna szempárral.
 - Istenem, szia - ugrok a nyakába. - Hogy kerülsz ide?
 - Erre jártam. Amúgy tényleg, otthonról jövök - mosolyog rám Zayn, miután két puszit nyom az arcomra. - Nem azért, mert prűd vagyok, vagy mert nem tetszik a formás kis hátsód, de nem akarnál véletlenül, de csak nagyon véletlenül magadra húzni egy nadrágot? - kérdezi, amikor előtte sétálva a konyhába vezetem, ahol anyu issza a második kávéját. - Jó reggelt. Zayn vagyok. Örülök, hogy végre személyesen is.
 - Lizbeth - húzza magához Zaynt a karjánál fogva, és kép puszit nyom az arcára. - Sokat hallottam már rólad.
 - Ó, igen? - pillant rám. Furcsa érzés kerít a hatalmába, hiszen alig két hete még Louis állt itt, éppen apával vesézve ki az előző esti meccset, és hogy a bíró észre sem vette a szabálytalankodásokat.
 - Aha. Leginkább azt, hogy egy barom vagy, aki megjegyzéseket tesz a fenekemre.
 - Semmi baj nincs azzal, ha megdicsérnek, Sky - dorgál meg anya, én pedig széttárom a karom és eltátom a számat. - Most mit mondtam? - kérdezi.
 - Á, hagyjuk - rázom meg a fejem lemondón, majd a szobámba sietek, hogy eleget tegyek Zayn kérésének. Magamra kapok egy fekete pólót meg a laza melegítőt, és újra lesasszézok a lépcsőn. Anya már a kabátját cibálja magára, apa pedig elsuhan mellettem.
 - Hé - szólok rá, amikor majdnem fellök a lépcsőn.
 - Elnéztem az órát, elkések - csókot nyom anyu szájára, a következő pillanatban pedig már itt sincs.
 - Hát, neked is szia, apa - vonok vállat, aztán anyához lépek. Segítek megigazítani neki a kabátot, és miután távozik, nagyot sóhajtok. - Bocsi, kicsit szétestek, hogy tegnap zokogva jöttem haza.
 Fél óra múlva, a kanapén ülve, Zayn hirtelen témát vált, Buddy-t az ölébe helyezve fordul felém.
 - Gyere velem.
 - Hogy? - ráncolom a szemöldököm.
 - Gyere velem, Los Angelesbe.
 - És hol laknék? Mit dolgoznék? Zayn, ez nem ilyen egyszerű - vonakodom. Őrült ötlet, ez a srác nem normális. Mégis honnan a fenéből jött neki ez az ötlet?
 - Nálam. Van pénzed, abból el tudod indítani ezt a sminkes dolgot, ha meg nem, akkor besegítek anyagilag. Talán megkérem a húgaimat, meg egy-két kapcsolatomat, hogy promózzanak neked.
 - Ez őrültség. Nem ilyen könnyű ez.
 - Ki akarsz szakadni, te magad mondtad. Itt a lehetőség, és hidd el, hogy igenis ilyen könnyű. Én is megtettem - von vállat. - Minden nap egy új esély. Mindig van esélyed változtatni. Megkapod a lehetőséget, kérdés, élsz-e vele.
 - Csak így hagyjak itt mindent?
 - Mi mindent? A szüleidet? Bármikor meglátogathatnak. Rajuk kívül mi köt ide? - teszi fel a költői kérdést. - Kipakoltál már?
 - Nem - előkapja a telefonját, pötyög valamit, aztán rám mosolyog. - Mit csináltál?
 - Csak szóltam Adamnek, hogy később szállunk fel, és két fővel többen leszünk - von vállat, majd feláll. - Na, nem szeded össze magad?
 - A szüleim háromkor érnek haza - szólalok meg, ő pedig még szélesebben mosolyog. Tudja, hogy nyert ügye van.
 - Este hatkor indulunk, lesz időd elköszönni.
 - Zayn, én ne...
 - Dehogynem biztos vagy te ebben. Mindössze megrémiszt az új, de ne félj. Én itt vagyok, Sky - mosolyog, a szívem pedig megtelik hálával. Puszit nyomok az arcára, hogy kifejezzem a köszönetemet. - Szívesen.

15. - Even if I won, If I did, What's my price

Sziasztok!

Nagyon hálás vagyok a visszajelzésekért, amint kiteszem a részt, válaszolgatok is. El sem hiszem, hogy már 38-an vagyunk és lassan átlépjük a 14.000 oldalletöltést is. Nagyon köszönöm! <3

Tekintettel arra, hogy tegnap lett vége a turnénak, most egy közös képet fogok kitenni annak ellenére, hogy a fiúkról nagyon kevés szó esik a mai részben.

Már csak ÖT RÉSZ és Louis és Skyler történetének a végére érünk.

Ma pedig Sky múltjának sötét árnyaival ismerkedhetünk meg.

Love you all, D xx

 Másnap reggel korán felébredek, mert Buddyt hallom szűkölni az ágy mellett. A karomba véve csoszogok vele a konyhába, hogy reggelit adjak neki. Amíg ő nyammog, összeütök egy rántottás reggelit Louisnak, és a konyhaablakon keresztül kémlelem az udvart, amit vékony hótakaró borít. Buddy sertepertél egy darabig körülöttem, majd lefekszik a helyére, hogy kipihenhesse az evéssel járó fáradalmakat.
 - Miben mesterkedik az én gyönyörű barátnőm? - szólal meg az ajtóból Louis.
 - Meglepetésben, csak éppen valaki nem tud öt perccel tovább aludni - mosolygok rá. Sötétkék alsója feszül a csípőjén, haja kócosan meredezik mindenfelé; hihetetlenül vonzó. Mezítláb csattog felém, és csókra emeli a fejét, de elhúzódom.
 - Most meg mi van? - sóhajt fel. Tudja, hogy a szokásos reggeli hisztim következik.
 - Nem mostam fogat. Így nem fogsz megcsókolni - szorítom össze a számat. Kényszeredetten felhorkant.
 - Azt hittem, ezen már túl vagyunk. Hihetetlen vagy, egyszerűen... Hagyjuk - vágja be a szokásos durcát. Szokás szerint a szobába megy, hogy felöltözhessen, én pedig szokás szerint az asztalra teszem a reggelit. Mindent szokásosan csinálunk, mintha évek óta együtt élnénk. Hirtelen megtorpan, és visszafordul. Pár centire áll tőlem, szemeiben határozottság csillog, nekem meg fogalmam sincs, mit akarhat. - Tudod mit? Szarok bele, hogy nem mostál fogat. A barátnőm vagy, akkor csókollak meg, amikor csak akarlak.
 Kezei közé fogja az arcom és enyémre nyomja a száját, de én nem engedek neki. Egyik kezével végigsimít az oldalamon, végül megállapodik a fenekemen. Erősen szorítom össze az ajkaimat, de úgy érzem, veszíteni fogok. Finoman cirógat az ujjaival, ajkaival szüntelenül ostromol. Nem szabadna engednem neki, mégis elnyílik az ajkam, amikor a fenekembe markol. Édesen megcsókol, másik kezével a hajamba túr, ami kócosan lóg a vállamon.
 - Ugye, hogy nem is volt olyan rossz? - nyom puszit az arcomra. - Ezt bevezethetnénk.
 - Mit? Hogy erőszakoskodsz?
 - A reggeli csókot. Máris sokkal jobb kedvem van - mosolyog rám, majd lehuppan az asztalhoz.
 Egész nap nem csinálunk semmit, csak fekszünk a kanapén, beszélgetünk és filmeket nézünk. Kora délután befutnak a fiúk egy gyors köszöntésre és egy ajándék-átadásra, de aztán gyorsan lelépnek, hogy kettesben lehessünk. Szinte biztos vagyok benne, hogy Louis beszélt velük arról, hogy ezt a napot kinek szeretné szentelni. Végül ötkor mégis összeszedjük magunkat, és útnak indulunk. Amikor Doncasterbe érünk, hihetetlen nyugalom lesz úrrá rajtam, mintha hazajönnék. Mosolyogva teszem Lou bal kezére az én jobbomat, halványan rámosolygok, ő pedig cinkosan rám kacsint.
 Másnap reggel már mindenki ébren van, amikor lemászok az emeletről. Könnyek szöknek a szemembe, amint megpillantom Louist Daisy és Phoebe között. A két lány könyékig lisztes, Louisnak pedig a hajában csillog a fehér por. Lökdösődnek, nevetnek egymáson, a konyha kész harmadik világháborús helyszínné alakult át az elmúlt percekben. Mindenhol edények, tojáshéjak, reggeli maradék, hasonlók.
 - A lányok szinte szárnyalnak, amikor itthon van Louis. Teljesen kicserélődnek - áll meg mellettem Jay mosolyogva. Az ajtófélfának dől ő is,
 - Rettentő szerencsés nő lesz a felesége - mondom könnyes szemekkel. Egy pillanatra szeretném, ha pár év múlva az én ujjamra húzná fel a gyűrűt, neki mondanám ki azt a bizonyos igent, mégis meghátrálok az érzés elől. Nem helyes. Erőszakosan rántom el a jobb kezemet a bal kezem gyűrűsujjától. Hiba többet beleképzelni! Megmondta, hogy nem húzna az ujjamra jegygyűrűt.
 - Remélem, jól dönt majd - adja a kétértelmű választ, majd visszamegy a nappaliba. - Kézmosás, aztán megnézzük, mit hozott a Mikulás!
 A két kicsi rohant a csaphoz, aztán pedig egy jó reggeltet kiabálva elsuhantak mellettem.
 - Boldog karácsonyt, édesem - nyom csókot Lou a számra, miután ő is lemossa magáról a tésztát. - Mióta állsz itt?
 - Elég régóta ahhoz, hogy gyönyörködhessek a formás fenekedben és lábaidban.
 - Ó-ó-óh, te kis aljas. Nem lenne szép dolog merevedéssel a család elé állni - sziszeg a foga között, de látom rajta, hogy jól szórakozik. A nappaliba lépve tárul a szemünk elé a látvány, hogy Phoebe és Daisy Buddy-t nyúzzák, a kiskutya pedig rettentően élvezi, hogy a figyelem középpontjában lehet.

 A napot semmittevéssel töltjük. Nevetünk, beszélgetünk, játszunk a gyerekekkel, én pedig kötelességemnek érzem, hogy posztoljak Twitterre valamit, ezért hát lefényképezem Louist, amint Dorist a feje fölé tartva emeli a levegőbe. Mindössze pár szót fűzök a képhez: Merry Christmas. Love these people xx. Pár perc múlva már több ezer csillag és rt-t van a bejegyzésen, ami megmosolyogtat. Este, amikor lefekszünk, észreveszem Louis tegnapi tweetjét, amit eddig nem láttam. Buddy van rajta, amint elfekszik a fehér szőnyegünkön a nappaliban. Nagy, fekete szemeivel Louisra néz, aki minden bizonnyal grimaszolt neki. Mindössze három szót írt a képhez: my another love.
 A búcsú nehéz, Daisy, aki egy fél tized százalékkal ragaszkodóbb, mint Phoebe, megkönnyezi az elválás pillanatát. Hazafelé én vezetek, Louis telefonál ide-oda, kérdezősködik, hogy hogyan is tervezik a következő évüket, de csak annyi választ kap, hogy hamarosan megtudják a megbeszélésen, ami január másodikán esedékes.
 A szilveszteri buliig sok időt töltünk együtt, Liam és Sophia is benéz hozzánk egyik nap, miután visszaérnek Wolverhamptonból. Nem titok, hogy Liam eljegyezte szenteste előtti napon a barátnőjét, aki most boldogan mutogatja nekem a gyűrűt. Meseszép darab, azt kívánom, hogy én is részesülhessek hasonló a szerelemben.
 - Gratulálok - mosolygok könnyes szemmel, amikor az ajtóban állva még egy pillantást vetek rájuk. Mindketten megölelnek, majd lelépnek, hogy kettesben maradhassunk. Leülök a kanapéra, ölemben Buddy-val, aki pár percen belül elalszik. Nincs szívem felébreszteni, ezért mozdulatlan maradok. Louis térdel elém, és a sarkaira ül.
 - Mi a baj? - megfogja a térdeimet, kék szemeiben kíváncsiság bújik meg. Amikor nem szólok, nyösztetni kezd. - Na, Sky, mondd már.
 - Csak olyan boldog pár.
 - Te nem vagy boldog? - kérdezi meglepődve. Megrázom a fejem.
 - Egy szerződéses kapcsolatban sosem lehet az ember feltétel nélkül boldog, Louis. Mert júniusban elválnak útjaink, mindenki tudja.
 - Nem kell úgy lennie, édesem - győzköd, pedig mindketten tudjuk, hogy a menedzsment nem engedné, hogy továbbra is együtt legyünk. - Megoldhatjuk.
 - Nem lenne jövője, Tommo, hidd el.
 - Akkor legalább csak addig tegyük félre azt a szaros szerződést, oké? Csak legyünk két normális ember, kérlek - esdekel, de képtelen vagyok igent mondani. Túl sok minden történt, és ha akkor kérdezi meg, amikor először lefeküdtünk, azonnal beleegyeztem volna. De így, hogy kevesebb, mint fél évünk van hátra együtt, nem merem bevállalni. Túl gyorsan kellene mindennek véget vetni, amibe belepusztulnék.
 - Már beleestem az egyik véglet hibájába. Nem fogok a másikba is - fogalmazok burkoltan. Louis értetlenül mered rám, pillantása azt sugallja felém, hogy itt az ideje elmondani a múltamat, ami miatt túlságosan mélyre csúsztam, és véget vetettem a karrieremnek. - Tizennyolc évesen jó ötletnek tűnt, hogy összeálljak valakivel több pénzért cserébe. Mario Consola remek partinak ígérkezett, Milánóban született, de ötéves kora óta Londonban élt. Kedves volt, helyes, és modell. Közös fotózások, és máris kitalálta a menedzsment, hogy nekünk egy párt kellene alkotunk, plusz jövedelemért cserébe. Mindketten belementünk, akkor, mint mondtam, jó ötletnek tűnt. De ő elzüllött. Elvitte a hírnév, amit szerzett magának, én pedig nem tartottam vele. A szerződés két évre szólt, tehát nem szakíthattam vele. Megcsalt, drogozott, füvezett és ivott - annyira ironikus a helyzet. Úgy hat, mintha Louist a saját történetével állítanám szembe, holott nem így van. Könnyek gördülnek végig az arcomon. - Alig ettem, mert fájt nekem, amit tett. Semmibe nézett, egy kelléknek, akit sosem kaphatott meg. Többször erőszakoskodott velem, és aznap este is, amikor hozzám ért, úgy, ahogy sosem szerettem volna, valami eltört bennem. Ez már nem az a fiú volt, akit megismertem, hanem egy teljesen idegen ember feküdt fölöttem. Segítségért kiáltottam, és talán a véletlen műve volt, de a menedzsere éppen a hotelszobánk ajtaja előtt ácsorgott. Betörte az ajtót, és a segítségemre sietett. Azonnali hatállyal bontotta a szerződést. Anya alig akarta elhinni, hogy ez történt, én pedig még jobban összetörtem. Még kevesebbet ettem, depressziós lettem, ittam és drogoztam, több magazin is felkért, hogy legyek az anorexiás cikkük arca. A gondolat, hogy beteg is lehetek, megijesztett, és még bentebb fordultam - a könnyeim utat törnek maguknak, Buddy pedig értetlenül mered rám okos szemeivel. Kiugrik az ölemből, amikor Louis felül mellém, hogy mellkasához húzzon. Szipogva és hüppögve folytatom a történetet. - Aztán kaptam egy üzenetet, amiben az egyik egykori barátnőm lehordott a sárga földig, hogy mégis hogy képzeltem, hogy befordulok, és feladom. Akkor erőt vettem magamon, és megtisztítottam a gondolataimat. Egy évbe telt, mire újra emberi formám és gondolataim lettek. Egyedül voltam ezzel az egésszel, még a szüleimet is kizártam, akik akkor már segíteni akartak. Nehéz volt feldolgozni, hogy hetente többször is a részeg és betépett Marioval kell aludnom, és ki tudja, mikor kattan el. De felálltam a padlóról, visszajöttem az összeomlás széléről.
 - Hihetetlenül sajnálom, hogy újra át kellett élned - motyogja Louis halkan. Közelebb húzom magamhoz, ő pedig arcát a hajamba temeti.
 - Segíteni szerettem volna rajtad - a mondat folytatása ott lóg a levegőben, és tudom, hogy Lou is érzi. Megkönnyebbülök, amikor válaszol.
 - Megmentettél a legsötétebb dologtól, és ezért örökké hálás leszek neked. Bár soha nem fogom tudni meghálálni.
 Elmosolyodom a gondolatra, hogy nyertem. Újra és újra megtenném érte, mert megéri. Érte igen.