10. - Long way from the playground

Sziasztok! Koszonom a sok kommentet meg mindent. Itt az uj resz, varom a visszajelzeseket!
Love you all, D




 - Ideje felkelni, lustaság - paskolja meg a fenekemet Louis. Behozta magával a kávéillatot a szobába, szinte érzem az ízét - összefut a nyál a számban. - Rendeltem kaját, de én fél óra múlva lelépek próbálni.
 Behunyt szemmel számolok. - Mondd, hogy még nem múlt el délután egy.
 - Nem múlt el délután egy - válaszol azonnal. Meglepetten nyitom ki a szemem, mire elneveti magát. - Sky, fél három van.
A tegnapi veszekedésünknek nyoma sincs, mindketten lehiggadtunk.
 - Istenem. Louval és Luxszal ebédeltem volna - kapok a fejemhez, majd kipattanok az ágyból.
 - Nyugi, nincs gond. Tom váratlanul beállított, elkérte Luxot pár napra. Felmentek a fővárosba, ott lesznek kicsit. Lou pedig éppen halálra aggódja magát, gondolom, ráférne egy kis csajos beszélgetés vagy mi, bár Sophia már ott van vele. Meg Lotts is - ráncolja a szemöldökét. Ekkor veszem észre, hogy mindössze egy fekete bokszer van rajta, haja kócos, arca borostás. - Tudod, néha elgondolkozom rajta, hogy miért nézel rám így?
 - Azért elég dögös a pasim, de szerintem említették már neked - kezdek bele a játékba, de nem tudom, kapható-e rá. - Bár, ismerek egy nálad is dögösebb embert - húzom az agyát, mire megemeli az egyik szemöldökét. Arcán féltékenység keveredik némi kíváncsisággal.
 - Kit?
 - Hát magamat. Szerintem elég jól nézek ki - dobom vissza magam az ágyra. Nagyot nyel, bögréjét az éjjeliszekrényre teszi, és fölém mászik.
 - Igen, igazából elég jó kis segged van - dicsér meg, majd puszit nyom a számra. Majd még egyet.
 - Csak a seggem a jó? - fonom a dereka köré a lábaimat, hogy közelebb húzhassam magamhoz. Amikor összeér az altestünk, felszisszen.
 - Azt hiszem, a csípőmozgásod is eléggé rendben van, de még nem bizonyítottál száz százalékosan -lök egyet rajtam. Érzem, hogy már most keményedik a farka, pedig az alkalom nem a legmegfelelőbb.
 - Ha jó kisfiú leszel, talán hamarosan bizonyítok - nyomok én is egy puszit a szájára.
 - Több, mint egy hete húzol. Ki kellene találni valamit az ilyen helyzetekre - csípőjével újabbat tol, alig tudom visszafogni magam. Ma reggel megint édes, de ki tudja, meddig tart ez? A következő mozdulatkor elé megyek, így hamarabb érünk össze a vártnál. Erősen fújja ki a levegőjét.
 - A koncert után van egy kis meglepetésem - vigyorgok rá, mire lehunyja a szemét.
 - Imádom a meglepetéseket. Főleg, ha vörösek és csipkék - felnevetek, lehunyom a szemem. Érzem, hogy engem néz, de nem tudom abbahagyni a kacagást. Egy csókkal hallgattat el, legalábbis próbál, de képtelen vagyok. Nem tudom, honnan jött ez a fene nagy jókedvem, de teszek rá. Ez a pillanat az enyém és senki sem veheti el.

 - Köszönjük, srácok, mi voltunk a One Direction! Köszönjük, hatalmasak vagytok! - kiabálja Louis, miközben leszaladnak a színpadról. A többiek már elsiettek a kocsikhoz, csak pár csapattag maradt itt, akik segítenek a srácoknak levenni a drótokat. Mindenki elviharzik mellettem, Lou az utolsó, aki lejön a színpadról.
 - Király volt - nyomok csókot a szájára. Eközben a banda is elsuhan mögöttünk, Louis megragadja a kezem, és a kijárat felé szaladunk. Amint kiérünk, a srácok integetve húzzák be maguk mögött az ajtót és indulnak a reptérre. A kezemet szorongató fiú értetlenül néz rám.
 - Most.. ők..
 - Ez a meglepetésem. Két nap, itt Göteborgban. Van még egy meglepetésem, de azt csak holnap reggel árulom el - fordulok vele szembe, és kicsit fentebb emelem a fejem, hogy a szemébe nézhessek. Fotómodell voltam, nem kellett magasnak lennem, de a 165 centim még így is kevés Louis-hoz.
 - Elmegyünk a Lisebergbe? - kérdezi.
 - Úgy gondoltam, hogy szeretnél elmenni - ölelem át a derekát. Kezei közé fogja az arcomat, apró, mégis édes csókba invitál. Érzem az érintéséből, hogy mennyire hálás most nekem. Régóta nem volt hozzá senki sem ilyen figyelmes. - Jól gondoltam?
 - A legjobban - újra megcsókol. Több van ebben a csókban, mint szabadna. Több érzés, aminek nem kellene jelen lennie köztünk, hiszen elég lenne csak a szenvedély, ami a kémiából ered. Hamarosan meghalljuk a stadionból kiözönlő rajongók hangját, ezért megszakítjuk a csókot, és a ránk várakozó taxiba huppanunk. Alig telik bele fél órába, mire a szállodához érünk, ahol már nem vár ránk senki. A srácok már a reptéren vannak, egyedül mi maradunk itt. Na meg Preston, de ő csöndesen meg fog húzódni a háttérben.
 - Óóó-hóóó - nevet fel boldogan, amikor megpillantja az asztalon lévő McDonald's-os zacskókat.
 - Remélem, éhes vagy - vonok vállat zavartan. Közelebb lép, puszit nyom a halántékomra, majd a fülembe suttogja, mintha bárki meghallhatna minket.
 - Nem tudom, hogy melyikőtöket szeretem jobban.

 Másnap reggel a biológiai órám ébreszt. Gyorsan rendelek rántottát, pirítóst, narancslevet, kávét és palacsintát, ami húsz perc múlva meg is érkezik. Szépen elrendezem a tálcán, majd a szobába sietek vele. Louis elterül az ágyon, haja az arcába lóg, ezért amint leteszem a reggelijét az éjjeliszekrényre, fölé mászom. Puszit nyomok a homlokára, a halántékára, az arcélére, az orrára, az állára, majd a szájára. Meglepődöm, amikor reggeli csókba von.
 - Jó reggelt, napfény - becéz, amitől eggyel többet dobban a szívem. - Minek köszönhetem ezt a csodás ébresztést?
 - Hozattam neked reggelit. Ha otthon lennénk, én csináltam volna, de itt csak ennyire futotta.
Szemeiben elcsodálkozó csillogást látok, mellette pedig valami ismeretlent, amivel soha sem találkoztam ezelőtt. Arca megkönnyebbül, elengedi az izmait, majd elmosolyodik úgy, ahogy még soha. Nem is látszik az írisze a mosolya szélessége miatt. Boldog. Miattam boldog, én pedig nem is kérhetnék többet a Mindenhatótól, csakhogy a legjobb barátomnak örömet okozhassak. Nyakamnál fogva lehúz magához, összeérinti a homlokunkat, hajam függönyként hullik körénk. Nagyot nyel, apró csókot nyom a számra, pár pillanattal később pedig lemászok róla, hogy odaadhassam neki a tálcát.
 - Gyere ide, jut neked is - hív maga mellé az ágyba, hogy együtt reggelizhessünk. - Na, mi a meglepetésed?
 - Inkább nem most mondanám el, ha nem baj - mosolygok rá egy szelet pirítós mögül. Tíz perc múlva mindketten befejezzük a reggelit. Amíg ő kiviszi az ajtó elé a maradékot, megpróbálok elmenni zuhanyozni, de az ajtót visszafogva állít meg.
 - Csatlakozhatok? - nem tudom elhinni, hogy képes ilyen mély hangon szólni hozzám.
 - Tartogasd a magamutogatást, kérlek - lököm el a kezét, majd becsukom magam mögött az ajtót.

 - Hová szeretnél először menni? - kérdezem, miután kifizettem a belépőt. Először akadékoskodott, de lehűtöttem azzal, hogy ez az én ajándékom a számára, szóval fogja be a száját. Kézen fogva sétálunk, mindkettőnkön napszemüveg.
 - Talán a Mechanica-ra - áll meg egy hatalmas izé előtt. Látom, hogy teljesen körbefordul, a hat karral együtt. Egy pillanatra megszédülök, de aztán - némi félelemmel a lábaimban - felülök vele rá. Életem legizgalmasabb másfél percét töltöm a levegőben. Felülünk a Hanghai-ra, ami egy talajra rögzített, két oldalán emelkedő pályán siklik. Kör alakú - ami forog - , szélen ülésekkel. Aztán a Screamin' Swing felé megyünk, ahol mindenfelé megpörgetnek minket. Louis hangosan ordít, és ha nem ismerném, meg nem mondanám, hogy 24 éves. Ám mindketten visszafejlődünk beszari ötévesekké, amikor a Gasten Ghost Hotelbe megyünk be. Voltam már horrorházban és szellemházban is régebben, de azt hiszem, ez a legijesztőbb mind közül. Kezdetnek az is eléggé ijesztő, hogy egy szellemnek kifestett férfi jár-kel a kertben, és követ minket. Amikor az ajtóba érünk, a félig leszakadt arcú biztonsági őr elénk lép, hogy elkérje a jegyünket, majd a fülembe kacagva továbbenged. Szorosan markolom Louis kezét és tudom, hogy nem engedne el a világ összes kincséért sem - főleg akkor nem, amikor egy rongyokkal és pókhálókkal teli szobába lépünk, és az egyik rongyot elhúzva egy felakasztott hulla tárul elénk. Halkan felsikkantok a látványra. Büdös van, valószínűleg ilyen szaga lehet a bomló testnek. Mögöttünk és előttünk is vannak emberek és a negyedik szobánál az egyik nőt ki kell vinni a vészkijáraton, annyira bepánikol. Egy tengerész szobájába érünk, ahol hirtelen megszólal a rádió. Valami hajósok korabeli dal hallatszik, és amikor elhaladunk egy ágy előtt, valami elkapja a lábam. Felsikítok, Louis karjaiba ugrok. Körülbelül egy órát lehetünk bent, és nem bánom, hogy végre végeztünk. Mindenféle hullákat, szellemeket, felhasított pincérnőket láttunk, és megkönnyebbülök, amikor elhagyjuk az épületet.
 - Ha miattad fogok rosszat álmodni, megöllek - fenyegetem meg Louist, de ő nevetve vezet a szellemház melletti hajós étterembe. Késői ebédünket elfogyasztva úgy döntünk, hogy átmegyünk a játékos részre, ahol két órát töltünk. Útközben találkozunk két nyuszival, csinálunk velük egy képet, ők pedig táncikálva továbbállnak.
 - Mi lenne, ha felülnénk arra, aztán pedig az óriáskerékre? - egy dombon van mindkettő, egymástól nem messze. Rábólintok, aztán az apró, erdei úton megyünk fel a dombtetőre. Először a Höjdskräckenre ülünk fel, ami egy magas oszlop, körülötte székekkel. Föl-le rángat, sosem tudom, mikor fogunk zuhanni vagy emelkedni. Zuhanáskor hangosan nevetek, Louis pedig amikor megállunk, mindig rám néz és mosolyog rajtam. Remegő lábakkal mászom le a székből, amikor Louis megszólal. - Ugorj a hátamra, leviszlek az óriáskerékhez.
 - Megvesztél - rázom a fejem.
 - Ne gondolkodj, csak csináld. Nem azt kértem, hogy bungee jumpingolj - pillant rám kék szemeivel, amelyek azonnal meggyőznek. A hátára ugrom, szorosan kapaszkodom a nyakába.
 - Istenem, ebből micsoda képek lesznek holnap címlapon - nyögöm. Felnevet, és szinte már hallom is, amit mondani készül.
 - Legalább mindenki látja majd a formás seggedet, édesem.
 - Olyan disznó vagy - dorgálom meg komoly hangot színlelve, mégis vele nevetek. Az óriáskerékbe belépve Louis mögém áll, karjaival átölel, szájával a hajamba csókol és ott is tartja. A nap lenyugvóban van, bár a sötétedés ideje még nagyon távol van, az utcai lámpák szép lassan felkapcsolódnak.
 - Elmondod, hogy miért maradtunk itt? Úgy értem, miért pont itt? - szólal meg halkan. Többen is állnak körülöttünk, pár fiatal lányt is beleértve, de nem zavarják meg a pillanatunkat. Kellemes borzongás fut végig rajtam, amikor ismét megpuszil, és nagyon remélem, hogy nem vette észre.
 - Jók az informátoraim - vonok vállat, de ő felhorkan.
 - A srácoknak sosem mondtam, hogy szeretnék ide eljönni vidámparkba.
 - Bizonyos értelemben nem is a srácoktól tudom - fordulok felé. Már nem is érdekel annyira a város képe. Felhúzott szemöldökkel néz rám, majd a fejét megrázva fogja kezei közé az arcomat. Nem csókol meg, csupán orrainkat érinti össze. Piszézünk, mint az eszkimók, és ez a kis gesztus több jelentést hordoz, mint azt bárki gondolná. Nagyon belsőséges mozdulat, kicsit talán el is pirulok.
 - Csak nem egy fekete hajú, füves, bradfordi srác árulkodott? - meglep, hogy rájött a titokra, és amikor elmondom neki az igazat, nem borul ki.
 - Lehetséges.
 - Imádom, amikor ilyen vagy - vallomása sokkol, levegőt is elfelejtek venni. Talán ő is rájön, hogy mit mondott az imént, meglepettségét gyorsan álcázza. Szeretetteljes csókba von, keze a derekamra siklik. - Komolyan mondtam.
 - Tudom - suttogom. Őszinték vagyunk, jobban, mint bármikor máskor, miközben emberek vesznek minket körül. Megnyugszom, amikor megérzem a heves szívverését, hogy nemcsak számomra volt ilyen jelentőségteljes a pillanat. Amikor kiszállunk, egy csapat lány várakozik tőlünk nem messze. - Hé, menj oda hozzájuk. Nem mernek idejönni, kérlek.
 - Egy csókért - alkudozik, én pedig azonnal megcsókolom. Nagyon régóta volt ilyen jó kedve, és nagyon szeretném, ha kitartana legalább holnapig. Pár percig beszélget a lányokkal, akik nagyon éretten kezelik a helyzetet, pár képet készít velük, édesen mosolyog a lányokra. Váratlanul ér, amikor az egyikőjük elindul felém.
 - Nem jönnél te is oda? - kérdezi némi akcentussal. Örömmel teljesítem a kérését. Louis azonnal átkarol, ahogy mellé érek, a lányok mosolyogva pillantanak össze. Kicsit még beszélgetünk, majd elköszönünk tőlük, hogy hazaindulhassunk. Van egy kis gyomorgörcsöm az izgalomtól, amikor kiszállunk a hotelnél a taxiból, kissé remegő lábakkal megyek vele az étterem felé, ahol rögtön kiszúrom a meglepetés-vendégemet. Louis karjai lecsúsznak a vállamról, amikor megpillantja az egyik asztalnál várakozó fiút. Felnézek rá, és látom a könnyben úszó szemeit. Boldogság ül ki az arcára, szinte futólépésben indul Zayn felé, aki már útban van felénk. Szélesre tárják karjaikat, szinte erőből csapódnak a másik testének. Zayn gyorsan rám pillant, felemeli a hüvelykujját, majd barátjának szenteli minden figyelmét. Szorosan ölelik egymást, mintha félnének, hogyha elengedik a másikat, az eltűnik. Mindketten elérzékenyülnek, Louis-nak szüksége van tőlem néhány zsebkendőre, amivel letörölheti a könnyeit. Össze-vissza puszilgatja az arcomat, a számat, a hajamat. Érzem, hogy nem tudja kifejezni azt, amit érez.
 - Örülök, hogy találkozhattunk, Sky - ölel magához Zayn. Meglep a közvetlensége, hiszen most teljesen más okból esett meg a találkozásunk, mint korábban.
 - Én is. És köszönöm. Még eggyel jövök neked - nevetünk, majd magukra hagyom őket. Louis utánam lép, elkapja a karom, hogy megcsókolhasson, nyelvével végigsimít az enyémen, de nem mélyíti el nagyon a csókot. Apró puszit nyom a számra, végül elenged.
 A szobába felérve látom, hogy Lou elérhető, ezért megcsörgetem, hogy beszámoljak neki a történtekről. Senki sem tudott a tervemről.
 - Csá, bébiii - kiabálja a telefonba Niall, pár pillanattal később pedig meglátom őket. Lou a haját festi, így őt csak a melléig látom. - Itt vannak a többiek is, ki vagy hangosítva.
 - Sziasztok, srácok. Mondanom kell valamit, de kérlek, ne akadjatok ki.
 - Ugye nem történt semmi baj? - hallom meg Liam ideges hangját. Niall eközben megtámasztja a telefont, így nagyjából mindenkit látok.
 - Nem. Nos, ugye, itt maradunk még pár napot, ezt tudjátok. Mielőtt hazamentem volna, elkértem Loutól Zayn számát - figyelem a reakciókat, és Harryé a legmeglepőbb. Csak a szeme mozog, még a telefonját is leteszi. - Aztán beszélgettem vele Louis-ról. Arról, hogy mik az álmai, a vágyai, milyen barátnőt szeretne magának. Így jött az ötlet, hogy Göteborgban maradjunk és elvihessem a Lisebergbe. Aztán még otthonról is felhívtam egyszer Zayn-t, és idehívtam. Most épp lent vannak az étteremben.
 Síri csend van a vonal másik végén, senki sem szól semmit, én pedig nagyon rosszul érzem magam.
 - Mit gondolsz, jó ötlet volt? - kérdezi bizonytalanul Harry. Vállat vonok.
 - Louis elsírta magát...
 - Meglep, hogy mennyi érzelmet ki tudsz csikarni belőle, Sky - folytatja. - Az igazat megvallva, azt elmúlt hetekben elég jó kedve volt, mármint úgy általában. Mit csinálsz te vele?
 - Sokat veszekszek? - kérdezem nevetve. - Nem tudom, Harry. Mindig kimondom, amit gondolok, talán nem kellene, de... Nem hallgathatok folyton.
 - A kérdésem költői volt, édesem - beharapom alsó ajkamat a becézés hallatán, hiszen Louis szájából annyira más értelmet nyer. - És, milyen volt a vidámpark? - kérdezi, én pedig mesélni kezdek. Fél órán keresztül mondom és mondom, szinte megállás nélkül, ide-oda csapongok, végül azt veszem észre, hogy Louis-ról beszélek. Arról, hogy milyen figyelmes és kedves hozzám. Hogy milyen jól mennek most a dolgok, és mennyire boldog vagyok mellette. Aztán bontjuk a vonalat. Egyedül maradok a csendben, amely megnyugtatóan körülölel. Twitterre fellépve látom a sok-sok mai képet, amik rólunk készültek, és sokan kérik, hogy írjunk nekik, kövessük be őket, de csak kedvencnek jelölöm ezeket a posztokat, végül a nap zárásaként tweetelek egyet.

 @Sky_Hend what a day @Louis_Tomlinson

 Pár perc múlva érkezik az értesítés, hogy megjelöltek egy posztban.

 @Louis_Tomlinson i love you @Sky_Hend thank you so so much x

Mosolyogva teszem a kedvencek közé, majd bebújok a takaró alá. Későre jár, hosszú nap volt, rettentő fáradt vagyok, de amikor meghallom Louis lépteit, felülök az ágyban. Ledobja a földre a kabátját, útközben kilép a cipőjéből, megáll, lerángatja magáról a farmerét és a pólóját, majd gyorsan az ágyhoz szalad. Olyan, mint egy kisgyerek, ami megmosolyogtat, mert sosem láttam még ilyennek. Egyre több oldalát mutatja meg.
 - Milyen volt az estéd? - kérdezem tőle. Nem válaszol, csak maga alá gyűr, és megcsókol. Érzem rajta a cigiszagot, de alkoholét nem. Közelebb húzom magamhoz, nyelvemmel utat török a szájába, hogy összesimulhasson az övével. Kimeríthetetlenül csókol, mintha mindent a magáénak akarna belőlem. Kezével a pólóm alá nyúl - ami valójában az övé, a bőröndjéből csentem el -, végigsimít a mellem alatt, majd a csípőmön. Altestünk összesimul, homorítok, hogy minden levegőt kipréseljek magunk közül. Ajkába harapok, mire felmordul. Egyre erőszakosabban csókol, aztán megérzem, hogy megremeg a szája. Elhúzódom tőle. - Minden oké? - bátortalanul csendül a hangom, fogalmam sincs, hogyan fog reagálni.
 - Én csak... Olyan átkozottul boldog vagyok. Annyira csodálatos volt a mai nap, és ezt neked köszönhetem - hallom a hangján, hogy sír. Sosem láttam még férfit ennyire elérzékenyülni. Sokáig azt hittem, hogy a férfiaknak nem szabad sírni, mert az gáz, de amikor Louisra nézek, megremeg a gyomrom, többet üt a szívem és arra gondolok, milyen csodálatos is ez a férfi. Arcomra hullik egy hatalmas könnycseppje, ezért felnyúlok, hogy letöröljem az arcát. Mellkasomra borul, kicsit lentebb csúszik, hogy ne nyomjon össze a súlyával. Bal karját és lábát átveti a testemen, feje a mellkasomon pihen. - Nagyon csúnyán viselkedtem, tudom. De csak azért, mert így könnyebb volt. Féltem, hogyha bárkit is közel engedek magamhoz, elhagy, ahogy Zayn tette - vallja újra ugyanazt, amit már számtalanszor hallottam tőle.
 - De Zayn nem hagyott el - mondom neki félszegen.
 - Tudom. Annyira jó volt vele lenni, Sky, el sem hinnéd. Fű és pia nélkül beszélgettünk, hogy mik történtek velünk. Össze fognak házasodni Perrievel. Olyan boldog és szerelmes - hagyom, hadd beszéljen. Csak mondja és mondja, be nem áll a szája. Teljesen kitárulkozik előttem, megnyílik és úgy érzem, hogy ez nem is az a Louis Tomlinson, akivel eddig voltam. Felszáradnak a könnyei, szavai elnémulnak, mélyen szuszog a mellkasomon. Ujjaimmal újra és újra végigszántok a haján, finoman simogatom, mint egy kisfiút az anyukája.
 - Mindent köszönök, édesem - motyogja a pólómba félálomban, majd megszorítja a csípőmet hogy tudassa velem, nem álmában beszél hozzám. - Kapok egy jó éjt csókot?

09. - I love everything you do

Sziasztok! :)

Betegségemre való tekintettel hoztam az új részt! Köszönöm a visszajelzéseket, a feliratkozókat és az oldalletöltéseket is. Több, mint 6000 kattintás? El sem hiszem!

Köszönöm a támogatásotokat, nagyon hálás vagyok.

Love you all, D xx

 A Gemmával való találkozásom remekül sikerül. Pár rajongó megállít minket, közös képet kérnek, és néhányan megemlítik, hogy már Louis előtt is ismertek. Beülünk egy kávézóba, ahol én megiszom egy Yorkshire Tea-t, amire Louis szoktatott rá, ő pedig cappuchinot rendel.
 - Azt hiszem, hogy Harry találkozgat valakivel - pillant rám a csészéje mögül. Felhúzza az egyik szemöldökét, félig elmosolyodik, amikor meglátja arckifejezésemet. - Nekem még nem mondta el, nem tudom, mennyire komoly.
 - Eléggé komolyan gondolja Harry, a lány nem tudom, mennyire. Meg akar bizonyosodni, hogy a megfelelő lányt mutassa be nektek. Túl sokat kellett csalódnia már. Te is tudod, hogy jó srác, és... Én nagyon szeretnék neki segíteni, szóval elég gyakran beszélgetünk, érted? - kérdezem tőle, Gem pedig mosolyogva néz rám. Megjelennek a hasonló gödröcskék az arcán, mint az öccsének szoktak, rettentő nagy hálát érzek, amiért ilyen csodálatos emberekkel vagyok körülvéve.
 - Nagyon szeretem őt, és tudom, hogy Louis néha egy pöcs, bár én csak baráti szempontból tapasztaltam, de szeretném, ha vigyáznál Harry-re. Louis mellett nehéz, és én meg is érteném, de így, hogy nem tudok az öcsém mellett lenni, lehet, hogy olyanba lovalja bele magát, ami nem jó neki, de ő azt hiszi, hogy igen. Féltem őt, Sky.
 Meglep Gemma őszintesége, én pedig mosolyogva nyugtatom meg, hogy vigyázok az öccsére, bármi történjék.


 A hetem remekül alakul, jobban, mint várnám. A srácok minden nap hívnak, hogy mi újság velem, jól érzem-e magam itthon, majd tájékoztatnak, hogy miután a göteborgi koncertnek vége, ismét szünetük lesz, ami annyit jelent, hogy pihenésről fog szólni az a pár nap. A cikkről nem esik szó, nem merem felhozni, mert félek, hogy Louis megint elkattan, és nem tudom majd visszahozni ezt a nyugalmat, ami most van.

 Mindemellett Louis és én rengeteget beszélünk esténként. Utolsó éjszaka meglep egy tweettel, amitől eggyel többet üt a szívem, pedig tudom, hogy a szerződés miatt teszi.

 @Louis_Tomlinson Miss ma babe :( See ya soon honey

Szükségesnek éreztem, hogy válaszoljak rá. Világos volt számomra, hogy milyen alapú a kapcsolatunk, tehát ha lúd, legyen kövér.

 @Sky_Hend Love you man ♥ 

 Pár perc múlva megszólal a telefonom, én pedig azonnal fogadom a hívást.

 - Csak nem hiányzom? - kérdezem nevetve. Anya értetlenül néz rám a kanapé másik végéből.

 - Á, Harry elvette a telefonom, ő írta ki - ismét felnevetek. - Késő van, holnap pedig találkozunk a szállodában, igaz?

 - Úgy van. Nekem délben száll le a gépem, ti mikor jöttök? Csak azért kérdezem, mert akkor nem megyek el, hanem megvárlak titeket.

 - Fél négykor. De sehová se menj egyedül, nem akarom, hogy valami történjen - védelmező hangja körülölel, ajkaimat beharapom, anya pedig úgy néz rám, mint aki tudja, hogy valami rosszban sántikál a gyereke.

 - Nem fogok - ígérem meg, aztán pár szó után bontjuk a vonalat. - Mi ez a vigyor, anya?

 - Ilyen mosolyt még sosem láttam az arcodon - mondja, fel sem tekintve a divatmagazinból. Megrázom a fejem.

 - Anya, én... Inkább megyek aludni. Szeretlek - puszit nyomok az arcára, majd a szobámba sietek. Alig fél óra múlva, miután lezuhanyoztam, újabb hívást jelez a telefonom.

 - Mit felejtettél el? - az oldalamra fordulva várom a választ, ami közel sem olyan, mint amilyenre számítok.

 - Elmondani, hogy tényleg hiányzol.

Elakad a szavam, keresem őket, de nem találom. A szívem meglódul, a testem remegni kezd. Rájövök, hogy túl sokáig hallgattam, válaszolnom kellene.

 - Te is nekem, Louis, őszintén.

 - Holnap látlak, édes - mosolyog, nem is kell látnom. Mosolyogva válaszolok. Próbálok nem hisztérikus visításban kitörni, amikor ismét megszólalok.

 - Ezért egy nagy csók lesz a jutalmad.

 - Csak egy csók? - hihetetlen, mennyire pimasz tud lenni. Előveszem a legcsábítóbb hangomat, hogy minden érzésemet beletegyem a válaszba.

 - Meglátjuk. Ha jól viselkedsz, talán kettőt is kaphatsz. Szép álmokat, Lou.

 - Ég a tenyerem, és most hihetetlenül megpaskolnám azt a formás segged. Jó éjt, édes - hangja rekedt, olyan, mint amikor azt mondta, üljek rá. Közel teszem a telefont a fejemhez, nehogy elaludjak reggel, és lekéssem a gépemet, majd kék szemekről és szeretetteljes mosolyról álmodom.

 Izgatottan állok a fotocellás ajtó előtt, ami mögül pár perc múlva kilépnek a srácok. Miles segítségével jöhettem ki, aki staff egyik tagja volt és elég nagy darab, hogy megvédhessen. A legelső, amit meghallok, Niall hangos kacaja, amit követ Louis és Liam hangja. Szétnyílik az ajtó, Harry pedig morgolódva, mégis mosollyal az arcán lép ki rajta, valószínűleg megint megbotlott, vagy elhagyott valami cuccot. Louis-nál a kedvenc utazótáskája van, és amikor megpillant, ledobja a válláról. Ott áll az ajtóban, csillogó szemekkel, miközben felemeli a kezét, hogy magához intsen. Széles mosoly ül ki arcára, én pedig átszelem a köztünk lévő távolságot, és egyenesen nekiugrok. Lábaimmal átölelem a derekát, mindketten nevetünk a boldogságtól. Kezeivel a combomat fogva tart,  karjaimmal átfonom a nyakát, hogy magamhoz húzhassam. Arcát a nyakamba temeti, borostája finoman csiklandozza puha bőrömet. Az elmúlt egy hét során, amit külön töltöttünk, barátokká váltunk, és ez nagyon örömteli dolog számomra. Megnyíltunk egymásnak, változásokon mentünk keresztül, főleg Louis.

 - Hiányoztál, édes - mondja, miközben leenged a talajra. Kezét az arcomra teszi, érintésébe nyomban belesimulok. Finom csókot nyom ajkaimra, ízlelgeti őket. - Ez több volt kettőnél, ha figyeltél.

 - Nem a nagyközönség előtt foglak megjutalmazni - rázom a fejem, ő pedig lemondóan felkacag. - Nem vicces.

 - Várom már az estét.

 - Igen, ezzel kapcsolatban lenne egy rossz hírem - keze után nyúlok, hogy összefűzhessem az ujjainkat, de megelőz. Puszit nyom az arcomra, mintha értené, miről van szó, aztán megmarkolja a kezem. Egymásra nézünk, mosolyogva, és tudom, hogy ezt a barátságot semmi sem ronthatja el. Közel kerültünk egymáshoz, egymás támaszai lettünk, és csak ez számít.

 A kocsiban ülve kapok egy sms-t, ami Harry-től érkezik.

 Szerelmesek vagytok.

 Nevetségesnek tartom, amit ír. A kémia van meg köztünk, nem a szerelem. Úgy döntök, inkább nem mutatom meg Louis-nak, mert a végén még eltűnne a jó kedve. A hotelhez érve Paul kiosztja a szobákat, a párom természetesen hozzám pakol le, Liam külön szobát kap, mert holnap érkezik hozzá Sophia, Niall és Harry pedig ismét közös lakosztályon osztoznak. Amíg Louis zuhanyzik, én átsietek Harry-hez.

 - Miért nem mondod, miért sms-ezel? Mellesleg, hazudni bűn, Hazz.

 - Sky, mindenki látja, hogy nem úgy néztek egymásra, mint tavaly júliusban. Kialakult köztetek valami...

 - Igen, barátság. Ezt barátságnak hívják - hadarom. Nem akarom, hogy többet képzeljen a dologba. - Ez szimpla barátság - bizonygatom erőszakosan.

 - Igen. És szerinted léteznek olyan barátok, akik kefélnek?

 - Nem feküdtem le vele, Harry. De a kémia működik köztünk, nem tehetünk róla. Ez így pont jó nekünk, együtt töltjük a hátralévő időt, aztán elfelejtjük egymást. Mindketten tartjuk magunkat a szerződésben leírtakhoz, kész, itt vége a történetnek.

 - És az benne van a szerződésben, hogy már az első este együtt kell aludnotok? - tehát Louis elmondta nekik. Nem nézek Harry szemébe, mégis tudom, mit fog mondani. - Na, látod. Ez több, mint barátság, Sky.

 - Semmit nem tudsz arról, hogy mi van köztünk. Ez más, Harry, és lehet, hogy nem barátság, de nem érdekel. Szeretném magaménak tudni ezt az időt, ami még megmaradt. Szeretek vele lenni, ahogy veletek is és nem szégyellem magam, amiért csak egy kellék vagyok, mert mindemellett tisztel engem és tudja, hol a határ. Olyan dolgokat tudunk a másikról, amit senki, és igen, lehet, hogy néha nem csak a nyilvánosság előtt csókolózunk, de ez sem érdekel. Szeretem, amikor megcsókol, mert érzem, hogy törődnek velem. Velem sosem törődtek igazán. Soha nem volt barátom, aki azt mondta volna, hogy hiányzom neki, aki reggelit csinált volna, csókkal ébresztett volna, elvitt volna vacsorázni vagy éppen csak vettünk volna egy habfürdőt. És ő sem csinálja ezt, de nem is várom el tőle, mert amit most kapok jóval több, amire számítottam, még tőletek is. És ha elég bátor leszek egyszer, talán elmondom ezt neki. De egyelőre elég a tény, hogy tavaly éjfélkor megcsókolt, kaptam tőle ajándékot, hogy talán idén szilveszterkor is együtt leszünk, hogy a születésnapját is vele tölthettem, a családjával és hogy elfogadták, hogy csak egy fizetett lány vagyok. Szeretem a családját, Harry, és őt is. Ő ismer a legjobban, mondhatom, hogy ő a legjobb barátom.

 - Rendben van - mondja, majd megölel. Jól esett kimondani magamból, ezért szorosan magamhoz húzom. Ekkor csapódik az ajtó, pár pillanattal később pedig Louis kiabálását hallom.

 - Ma este bulizunk - táncikál körbe a nappaliban, majd felkéri Harry-t. Annyira vonzó mindkét férfi, hogy szinte orgazmust élnek át a szemeim. Lou csípője ide-oda billeg, aztán a hajába túr, végül rám néz. - Te is, édesem, nem fogsz kimaradni. Holnap pedig koncert, aztán megyünk haza hozzánk. Daisy nagyon vár már téged - szambázik közelebb, hogy engem is felkérjen egy táncra. Harry dúdolni kezd egy dallamot, miközben Louis-val mindketten felvesszük a ritmust. Kicsivel később azt veszem észre, hogy már Harry sehol nincs és senki sem dúdol, csupán egyedül billegünk a tévé előtt. Vállán pihen a fejem, jobb kezében az én balom és nem szólunk semmit.

 Ujjaival állam alá nyúl, hogy fentebb emelhesse a fejem, így a szemembe nézve mosolyodik el.

 - Örülök, hogy kijöttél elém a reptérre.

 - Ó, igazából a fiúk miatt mentem - veszem viccesre a figurát, mire felkuncog. Szemei sarkában megjelenik a már régóta szeretett szarkaláb, mosolya széles, boldog.

 - Igen?

 - Igen - bólogatok meggyőzően, de nem hisz nekem, ezért megcsókol. Nyelvével végigsimít alsó ajkamon, de nem engedek neki. Kicsit hátradönt, meglepettségemben elnyílik a szám, így szabad utat engedek a nyelvének - akaratlanul is. Úgy érzem, órákig csókolózunk, pedig alig telik el pár perc, amikor Niall csörtet be.

 - Hoppá, bocsi. Úgy gondoltam, Harry fog itt terpeszkedni egy szál alsóban, szóval ez kicsit váratlan volt - vakargatja a tarkóját, én pedig kézen fogva Louis-t sietek az ajtó felé. - Bocsi, srácok, tényleg.

 - Semmi gond, Ni. Majd elintézzük mi a továbbiakat a szobában.
 A folyosón sétálva Paul hangját halljuk meg magunk mögül. - Srácok, hallottam, hogy bulizni szeretnétek menni. Óriási vihart jósolnak, jéggel meg mindennel, szóval nem szívesen engednélek el titeket.
 - Oké, nem gond, már más programunk van - mosolyog Louis. Paul mindösszesen bólint, majd magunkra hagy.
 - Milyen program? - kérdezem, amikor beérünk a szobánkba. Lou lehuppan a kanapéra engem az ölébe húzva. Lovaglóülésben ülök combjain, kezei a csípőmön pihennek, miközben válaszol.
 - Van még egy-két dolog... - csókot nyom a mellkasomra, majd folytatja - a tarsolyomban.
 - Mikre gondolsz? - hajolok közelebb hozzá, kicsit fészkelődöm az ölében, ekkor megmarkolja a csípőmet. Kezeim közé fogom az arcát, testemmel az övének feszülök, teljesen összesimulunk. Hevesen dobog a szívem, félek, hogy megérzi, mennyire. Ajkaimmal végigsimítok az arcélén, ahol érzem a pár napos borostáját, majd a hajába vezetem az ujjaim.
 - Nagyon-nagyon csúnya dolgokra - morogja, aztán meglepődve konstatálom, hogy a hátamon fekszek, ő pedig rajtam. - Egész éjszakán át tartókra.
 - Mutasd meg őket - hallom meg a hangom. Vékony ajkaival rátalál az enyémekre, mély csókba invitálva bújtatja át a fejemen a felsőmet. A következő, amire felfigyelek, hogy a szobánk felé tartunk, szorosan tartva az ölében. Finoman végigfektet az ágyon, ujjaival a farmerem gombját bújtatja át a lyukon, majd lehúzza rólam. Én is a trikója után kapok, egyszerű mozdulattal rántom le róla. Nyelvünk újra összesimul, már most forró testünk egymásnak nyomódik, és még véletlen sem jut olyasmi az eszembe, hogy megállítsam a mozdulataiban. Mindent pontosan úgy csinál, ahogy szeretném, testem összes pontján végigtapogat, majd kipattintja a melltartómat, de nem veszi le rólam.
 - Szólj, ha azt akarod, hogy megálljak. Semmi olyat nem szeretnék, amit te sem, rendben? - nyöszörögve bólogatok, mert miközben beszél, a melltartómat leveszi és ujjai megtalálják a bugyim szegélyét. - Tetszik ez a kis micsoda rajtad. Bejön a vörös - utal a csipkés fehérneműmre, amit aztán nem húz le rólam.
 - Úgy érzem... - lihegem. Képtelen vagyok megszólalni, ahogy érzem ajkait egyre lentebb és lentebb vándorolni a testemen. Nem tudom folytatni a mondatot.
 - Hogy érzed? - nyal végig a hasamon, egyenesen a lábaim közé közeledve.
 - Sok... a ruhád - próbálom a legrövidebben kifejezni a problémámat, de ő egyszerűen csak felkacag. Felemelkedik rólam, a hátára fordul, aztán megszólal.
 - Akkor vetkőztess le, édesem - pimaszkodik, majd magára húz. Majdnem meztelenül ülök rajta, és ez rettentően felbátorít. Szó nélkül húzom le róla a fekete farmerét az alsójával együtt, ami meglepi. Már nagyon kemény, vastag, rózsaszín makkja szinte teljesen kilátszik. Merevedése felér a hasáig, ő pedig minden szégyenkezés nélkül nyúl magához. Élesen beszívom a levegőt, amint nézem a mozdulatait. Visszahúzza a puha bőrt, ajkai közül kiszalad egy hangos nyögés. Nyakához hajolok, ahol csókokkal lepem el bőrét.
 Hirtelen eszembe jut, hogy alig egy hete volt utoljára valakivel, hiszen láttam a nyakán a vörös foltokat következő reggel. Elhúzódom tőle, már nem akarok kamatyolni vele. Mocskosnak érzem magam, amiért majdnem neki adtam a szüzességem, ezért lemászok róla. Azonnal a kezem után kap, de elrántom. Nem akarom, hogy bármi olyat mondjon, amitől a végén még visszamászok az ágyába.
 - Sky, mi történt? Csináltam valamit? -  támaszkodik meg a könyökén, hogy jobban láthasson. Felkapom a felsőjét, a melltartómat a kezembe fogom. Készen állok eltűnni innen, de szavai nem engednek. - Hónapok óta nem voltam senkivel. Azon az estén sem történt semmi, csak kiszívta a nyakam az a csaj. Tudom, hogy ez a baj - mintha csak olvasna a gondolataimban. A számat összeszorítva rázom meg a fejem.
 - Nem, Louis, nem ez a baj. Hanem az, hogy nem akarok egy újabb alkalom lenni, ezt már elmondtam.
 - Nem csak egy újabb alkalom lennél - szól közbe.
 - Akkor mi? Két alkalom? Igazán megtisztelő lenne - lehet, hogy én bonyolítom meg a dolgokat, de mindenki tudja, milyen Louis. Bármennyire is szeretem, nem vagyok hajlandó feladni a becsületemet és a méltóságomat egy kósza numeráért.
 - Te több vagy egy hódításnál.
 - Soha nem leszek több, Louis, és ezt te is tudod. Nem leszek benne egy barátság némi dugással kapcsolatban, mert nem akarok pótcselekvéssé válni. Nem akarok az lenni, akit bármikor előhúzhatsz és megdughatsz. Többre értékelem magam ennyinél - alig jut szóhoz, amikor rázúdítom a problémáimat. - Szeretlek, Louis, nagyon jó barát vagy, de nekem is van méltóságom.
 - Soha nem mondtam, hogy nincs. Most sem erőltettem semmit, Sky, te is tudod.
 - Ha ennyire tisztelsz, ahogy mondod, és ennyire több vagyok egy hódításnál, akkor miért rohantál el csajozni egy hete? Miért ittad le magad megint a sárga földig, hm? Miért nem tudod azt mondani nekem, hogy nem bírok a véremmel, téged hagylak és csajozok tovább? Ne tégy úgy, mintha ez nem lenne igaz. Niall szülinapján is mit műveltél? Abból is botrány lett, mert majdnem elmentél egy csajjal. Ha nem megy utánad Preston, és nem rángat el tőle... Ez nem normális, Louis. Tudom, hogy velem nem tudsz lefeküdni, de arra nem gondoltál még, hogyha egy kicsit is kedvesebb vagy, talán máshogy alakulnak a dolgok?
 - Igen, gondoltam rá. Kurva sokat. De nem tudom visszacsinálni, semmit sem tudok tenni, hogy megváltozzon - áll fel az ágyról, magára rángatva az alsóját. A haja kuszán meredezik mindenfelé a pár perccel ezelőtt történtek miatt, én pedig azt kívánom, bárcsak ne kellene erre a vitára sort kerítenünk. De a probléma akkor is ott lesz, ha nem beszéljük meg. Nem söpörhetjük egyszerűen a szőnyeg alá.
 - Nem tudsz tenni? Szóval egy kicsit sem fáj neked az, hogy szenvedni látsz engem? Már csak azért kérdezem, mert annyira hangoztatod, hogy tisztelsz. Hová tűnt akkor az a fene nagy tisztelet?
 - Úgy érzed, hogy nem tisztellek? - rökönyödik meg. Felnevetek kínomban, mert ez nevetséges.
 - Az elmúlt hónapok során nem sokszor éreztem. Még ha nem is nőként, de mint embertársad, talán megérdemeltem volna. Tisztában vagy te vele, hány csajodat néztem el neked? Akiket mind megdugtál, miközben elvileg a barátnőd vagyok. A rajongóid, ha nem látnád, lassan átpártolnak hozzám, és támogatnak, hogy negyvenkét csajt néztem el neked. Lassan odáig fajul, hogy a szakításra biztatnak, amit nem tehetek meg.
 - Negyvenkét lány? Számolod?
 - Strigulázom a nőidet, ahogy te is. Vagy még ennyit sem érdemelnek meg, hogy vonalakká avanzsáljanak a noteszedben? - a hangom már cinikus, magam is meglepődöm, mennyire. Az arcán látom, még a halvány fényben is, hogy meglepődik. Nem szólal meg, ezért folytatom. - Ocsmány dolgokat művelsz, remélem, tudod. Ezek a lányok többet érdemelnének, bármennyire is könnyűvérűek.
 - Ők ajánlják fel magukat...
 - Hogy lehetsz ennyire seggfej? - csattanok fel. Elborul az agyam, hogy van képe magát védeni. - Ha lenne benned férfiasság és tisztelet a nők iránt, akkor megmondanád nekik, hogy nem, lányok, barátnőm van, de te ehelyett kacagva viszed őket ágyba. Ha lenne eszed, mondjuk nem a farkadban, hanem a fejedben, talán rájönnél, hogy amiket művelsz, elrettentő példák másoknak. Tudod, a hülye a saját hibájából, az okos pedig a hülyééből tanul.
 - Ehhez most nincs hangulatom - morogja, majd magára húzza a farmert, amit én cibáltam le róla. Felkap egy fehér pólót, és készen áll az indulásra. - Lelépek.
 - Lószart lépsz le! Nincs annyi vér a pucádban, hogy bevalld, rühellsz? Mondd ki, én pedig elhúzok innen - nem szól semmit, hallgatását pedig kénytelen vagyok beleegyezésnek tekinteni. - Hallani akarom, Louis.
 - Nem rühellek, édesem. Csak...
 - Mondd ki, bátran! Gyerünk!
 - Csak mindent szeretek, amit csinálsz. Mindent, egytől egyig, és ez megijeszt. A reggeli kávézásaidat, a napközbeni teázásokat, a henyélésedet, mindent - közelebb lép, kezei közé fogja az arcomat. Megremegek érintésére, és nagyon remélem, hogy ő is érzi, amit én. Apró csókot hagy az ajkamon, aztán lerángatja magáról a pólóját és a nadrágját. - Feküdjünk le.
 Képtelen vagyok megmozdulni, letaglózott a vallomása, fogalmam sincs, hová tegyem. Nem tudok mit kezdeni a helyzettel, és ezt megrémiszt. Megrázom a fejem, de azért az ágyhoz lépek, és elfekszem rajta. Lou mögém fekszik, lekapcsolja az éjjeliszekrényen lévő lámpát, és átkarol. Halkan szuszog a fülembe, ujjaival a trikója alatt simogat. Már éppen elaludnék, amikor megszólal.
 - Mindent szeretek benned.
 Úgy teszek, mintha nem hallanám, ő pedig puszit nyomva a hajamba tér nyugovóra.

08. - And you love the game

Sziasztok! :)

Köszönöm a visszajelzéseket, hálás vagyok értük! <3

Továbbra is várom őket, mert sokat jelentenek, és csak így tudok fejlődni.

Love you all xx 

 Mosolyogva lépek be a lakásunk ajtaján, ahová titokban érkezem meg. Amikor anya meglát, visszadobja az edényt a mosogatóba, hogy a karjaiba zárhasson. Apa is előbújik a hangzavarra a dolgozószobájából, és mosolyogva ölel magához. Mindketten boldogok, hogy hazajöttem, ezért meg sem kockáztatom elmondani, mennyit veszekszünk Louisval.

 - Már megvacsoráztunk, kincsem, ha tudtuk volna, hogy jössz...
 - Semmi baj, anya, direkt nem szóltam. Nehogy rosszul érezd magad emiatt, majd eszek valamit - nyugtatom meg, majd a szobámba megyek, hogy kipakoljak a bőröndömből. Anya az ágyamra ül, amíg én a ruhákat hajtogatom. Fél éve is pontosan így ültünk itt, miközben arra akart rábeszélni, hogy írjam alá a szerződést.
 - Skyler, biztos vagy benne, hogy jó ez így neked? Mármint úgy értem, alig láttunk az elmúlt időszakban.
 - Jól vagyok, tényleg. Lottie és Lou is nagyon kedvesek, pár hete megismerkedtem Gemmával is, Harry nővérével, és nagyon jól érzem magam. Holnapután találkozok is vele. Kérlek, ne aggódj miattam - simítom meg ölében pihenő kezét, mire látom, hogy megkönnyebbül.
 - Az anyád vagyok, természetes, hogy aggódom, szóval ilyet ne kérj tőlem. Majd megtudod, amikor összeházasodtok Lo.. - elharapja a mondandója végét, de már késő. Tudom, hogy mit akart mondani, és azt is, hogy mit érez. Huszonhárom évesen már komoly kapcsolatomban kellene élnem, hamarosan összeköltözni a barátommal és összeházasodni. Azt szeretné, ha valóban boldog lennék és nem csak eljátszanám.
 - Anya, ő csak.. Ő csak egy srác, semmi több - hirtelen nem tudom, kit próbálok meg meggyőzni. Inkább nem folytatom, hanem bepakolok a szekrényembe, anya mosolyogva rázza a fejét, majd magamra hagy. Este tizenegy körül összerezzenek, amikor megcsörren a telefonom. Látom, hogy Louis az, és fogalmam sincs, hogy fel merjem-e venni. FaceTime-on hív.
 - Szia, Lou - szólok bele félve, mert nem tudom, mire számíthatok.
 - Harry vagyok - összeugrik a gyomrom, amikor megpillantom. Hangja rekedt, kinézete olyan, mintha napok óta nem aludt volna. Alig pár órája jöttem el, akkor még minden rendben volt. - Azt hiszem, van egy kis baj.
 - Harry, ugye nem történt veletek valami? - lehunyom a szemem, és úgy várom a választ. Kihagy egy ütemet a szívem, amikor megkapom.
 - Louis ma nem teljesen józanul ért vissza. Amikor találkoztatok a folyosón, már részeg volt, most pedig még többet ivott, és valami gyógyszert is bekapkodott. Már a kórházban vagyunk, kimosták a gyomrát, de...
 - Az én hibám, istenem, miattam történt - suttogom alig hallhatóan. Ha tegnap este nem veszek vele össze, ha nem kezdem el analizálgatni, akkor nem történik ez. Akkor nem ment volna el inni, nem részegedett volna le, nem feküdt volna le azzal a lánnyal, és most nem lenne kórházban.
 - Nem, Sky, atya ég, nem a te hibád. Ő volt a hülye, nehogy magadra vedd! - rázza a fejét.
 - Miattam van - motyogom folyamatosan, miközben belül magamat szidom. Tudnom kellett volna, hogy nincs jól és gyengék az idegei. Nekem kellett volna a legjobban tudnom, mert tudom, milyen elcseszett a helyzete.
 - Min balhéztatok össze?
 - A szokásos - mondom szinte sírva. - Tudok vele beszélni?
 - Igen, beszélni szeretne veled, ezért hívtalak az ő telefonjáról. Adom - látom, ahogy egy kórházi fal csúszik be a képbe, majd Louis arca, aztán hallom, amint csukódik egy ajtó, végül megszólal.
 - Hol vagy?
 - Londonban.
 - Szóval tényleg hazamentél? - hangja megtört, szinte fájdalmas. Nem mer semmire sem gondolni, hogy talán nem megyek vissza hozzá. Talán én képzelek bele többet, de határozottan így érzem. - Utálsz? Ezért mentél el? Mert nem bírsz elviselni?
 - Nem, én senkit sem utálok - nézek rá. Szemeiben valami érzelem csillan, de nem tudok rájönni, hogy mit rejt a pillantása.
 - Vissza fogsz jönni, vagy csak kitaláltad azt az egy hetet? - hirtelen nagyon megsajnálom, mert tudom, mennyire egyedül érezheti magát. Nemrégiben beengedett a gondolatai közé, én pedig magasról letojva léptem le.
 - Miért ne mennék vissza?
 - Mert egy görény voltam. Nem figyeltem rád.
 - Mire ti Göteborgba értek, én már ott leszek - nyugtatom meg, majd elfekszek az ágyamon. Jó hallgatni a hangját, olyan megnyugtató. - Nem hagylak magadra ezzel az egésszel - látom, ahogy nagyot sóhajt, majd lekapcsolja a neonfényeket, aztán az éjjeliszekrényen lévő asztali lámpát hozza működésbe. A fény csak az arca egyik oldalát világítja meg, az én arcom pedig kékes fényben dereng a falamon lógó fényfüzér miatt. Nem szólunk, csak fekszünk, mint két tinédzser, akik épp most vallottak szerelmet egymásnak.
 - Köszönöm, Sky. Fogalmad sincs róla, mennyire köszönöm.
 - Tudom, mit élsz át, Louis és nem akarom, hogy olyan mélyre kerülj, mint én.
 - Beszéltél arról valaha? - tudom, hogy a múltamra érti, de nem mondja ki. - Meséltél róla bárkinek is?
 - Nem.
 - És fogsz? - ujjaival végigszánt kócos haján, a takaró alól kilátszik a mellkasán végigfutó írás. Hirtelen az jut eszembe, hogy mennyire szeretnék most a takaró helyében lenni. Észrevétlenül bújnék mellé, miközben alszik - pont úgy, ahogy ő tette velem heteken át.
 - Egyszer valakinek biztosan. Valaki olyannak, aki megérdemli, hogy tudja a legféltettebb titkomat.
 - El fogod mondani bárkinek is, hogy milyen szarul vagyok? - kérdezi félve, rám sem nézve. Az oldalamra fordulok, a telefont pedig a párnámon támasztom meg, így csak félig láthatja az arcomat.
 - Nem. Ez a te titkod, nincs jogom elmondani senkinek.
 - Köszönöm - sóhajt fel szaggatottan.
 - Úgy érzed, nem bízhatsz meg bennem, Louis? - mikor nem válaszol, újra megszólalok. - Tudnom kell, kérlek.
 - Nem tudom, mit érzek valójában. Túl sok mindent, azt hiszem, mindennel kapcsolatban. Rohadtul hiányzik Zayn, és... Már azt sem tudom, ki a fene vagyok. Még mindig nem tudom, mit akarok elérni azzal, hogy iszok. Így könnyebb elfogadni, azt hiszem - újra bevallja, hogy mi nyomja a szívét, ami kicsit megnyugtat. Legalább beszél róla, még ha nem is személyesen.
 - Lassan egy éve történt, ideje el kellene fogadnod. Nem megbántani akarlak, de nem halt meg, csak kilépett. És Louis... Azzal, hogy iszol, még nem fogadod el a helyzetet, csupán megnehezíted saját magad számára. Próbálta tartani veled a kapcsolatot, de nem engedted neki, pedig ő próbálkozott.
 - Honnan tudod? - próbálom elrejteni az arckifejezésem, amikor rádöbbenek, hogy elszóltam magam. Sürgősen hazudnom kell valamit.
 - Louise mondta. De ez lényegtelen, mert fel kell dolgoznod, hogy neki most jobb. Nem hanyagolhatod el a rajongóidat, akik számítanak rád. És te is számíthatsz rájuk. Mindig ott vannak melletted, csak te nem veszed észre őket. Néha azért megyek oda hozzájuk, hogy beszéljek velük az állapotodról.
 - Miket kérdeznek? - örülök, hogy felkeltettem az érdeklődését, de annak még inkább, hogy nem kapta föl a vizet. Mosolyogva válaszolok neki.
 - Többnyire azt, hogy milyen a kettőnk kapcsolata és hogy még mindig nagyon ki vagy-e bukva Zayn miatt. Szoktam olyanokat is kapni, hogy mikor fogsz újra posztolni képeket. Louis, tudják, hogy nincs rendben valami. Vannak, akik már nem foglalkoznak ezzel az egésszel, mert elfogadták, hogy négyen vagytok, és ennyi idő után neked is el kellene.
 - Mit válaszolsz? - hangja halk, mély, szinte alig ismerek rá. Látom a szemein, hogy most magába néz, és próbálja összerakni a kirakós darabjait.
 - Hogy mi jól megvagyunk, egyre többet beszélsz Zaynről velünk és vele is szoktál beszélni.
 - Hazudsz miattam? - hangja olyan kedves és szeretetteljes, hogy le kell hunynom a szemem, nehogy el sírjam magam.
 - Igen, mert nem akarom, hogy ezzel nyaggassanak.
 - És nem kérdezik, hogy miért te beszélsz velük?
 - De. A válaszom pedig mindig ugyanaz: Nehéz erről beszélned, ezért várjanak még kicsit. Ez rólad szól, nem rólam.
 - Mr. Tomlinson, hamarosan aludnia kellene. Holnap reggel pedig haza is mehet. A bandatársai kérésére tartjuk bent ma este. Ők már hazamentek - a nővér kedves hangon szól hozzá, hallom, amint a kis papucskájával csattogva behúzza a függönyt, majd az ajtó felé igyekszik.
 - Rendben - bólint Louis. Az ápolónő talán nem veszi észre, hogy éppen telefonál, ezért újra megszólal. Lou arca arról árulkodik, hogy mélyen legbelül hálás a fiúknak.
 - Sajnálom, hogy Skyler nem volt itt Önnel. Igazán bájos lány. A lányom is kedveli magukat - hirtelen csukódik be az ajtó, Louisnak reagálni sincs ideje.
 - Azt mondta, hogy bájos vagyok? - nevetek fel, eltakarva az arcomat a kezemmel. Furcsa volt ilyet hallani.
 - Nem hazudott - bókol, én pedig azonnal elpirulok. - Na, mi van? Édes, láttalak már meztelenül, nehogy egy bók hozzon zavarba - kínosan elnevetem magam, nem merem a képernyőre emelni a tekintetem.
 - Ne csináld - kérem, de még mindig nem nézek rá.
 - Jó, abbahagyom. Csak nézz rám - teljesítem a kérését, de abban a pillanatban, mikor újra ránézek, átkapcsol a hátlapi kamerára, én pedig szembekerülök méretes merevedésével. Élesen szívom be a levegőt, és eszembe jut, amikor rajta ültem. Elpirulok az emlékképre.
 - Istenem, szörnyű vagy - újra jó a hangulatunk, nevetünk mindketten. Örülök neki, hogy újra az előlapi kamera képét láthatom.
 - Mondj valamit - kérlel, nekem pedig semmi ötletem nincs. Aztán gyorsan az ajtómhoz lépek, ráfordítom a zárat, majd visszafekszek az ágyamba.
 - Szeretném nem csak kamerán keresztül látni a farkadat - motyogom, mire felnyög. - Most ott feküdnék a hetvennyolcas számon, miközben a mellkasod csókolgatnám. Meztelenül - lehunyja a szemét, én pedig visszarepülök az estéhez, amikor ugyanezt láthattam. Megengedek egy félmosolyt, majd pimaszul folytatom. - Végigsimítanék a hasadon, egészen a deltádig. Alsón keresztül megérintenélek. Kemény lennél, mint tegnap este. Szinte szétszakadna az alsód, annyira belém akarnál temetkezni. Zihálnál az érintésemtől, aztán benyúlnék az alsódba.
 - Sky... - nyög halkan. Soha nem csináltam még ilyet, de azt hiszem, tetszik. Érzem, ahogy az alhasam összeszorul a képzelgésre.
 - Kihúznám a farkad, hogy aztán a markomba foghassam. Megcsókolnálak. Visszahúznám a bőrt és elkenném a makkodon lévő nedvet. Talán le is nyalnám rólad - erőtlenül nyög, próbálja visszafogni magát, de nem könnyítem meg neki. - Lekúsznék rajtad, lábamat átvetném a mellkasodon. Gondolj a mellkasodon lévő számra. Vegyél el egyet az első számból és add hozzá a másodikhoz, mert pontosan azt csinálnánk - ismét felnyög, mocorog, szinte alig bír magával. Fogalmam sincs, mitől vagyok ilyen bátor, ráadásul a szüleim házában, de nem fogom vissza magam.
 - Istenem - szuszogja, kezében egyre jobban remeg a telefon. - Skyler, állj le.
 - Csak akkor, ha te felállsz - incselkedem vele.
 - Hamarosan elmegyek - nyögi, nekem pedig megtelik a szívem melegséggel. - Mondj még valamit.
 - Csak fekszek itt az ágyamban, egy bugyiban és trikóban, egyedül. Levehetnéd rólam, ha itt lennél. Megengedném - visszaveszek a tempóból, mert megijedek, hogy így felizgult a srác tőlem, aki azt mondta, hogy soha nem feküdne le velem.
 - Nem kellene az engedélyed, mert már nem lenne rajtad.
 - Mióta?
 - Amióta azt mondtam, hogy mondj valamit.
 - Köszönöm, Louis - szólalok meg egy perc múlva, teljesen eltérve a tárgytól.
 - Mit? - zihálja Louis.
 - A tegnap estét. Meg az azelőttit. És az egész elmúlt időszakot. Olyan élményekben volt részem, amiről soha nem is álmodtam. Veletek vagyok, és csak szeretném megköszönni. A szilvesztert is veletek tölthettem. Nagyon jó érzés egy olyan családhoz tartozni két évig, mint a tiétek.
 - Kicsit elkalandoztunk, édes - nem kellene ahhoz látnom, hogy tudjam, mosolyog. Nem reagál az érzelmi kitörésemre, de nem érdekel. - Lehet, hogy kezelésbe kell vennem magam.
 - Egy hetet kell kibírnod, Louis. Nemrég így is kaptál valamit - kuncogok fel, mint valami tizenéves szerelmes. - Egy hét múlva ilyenkor, ha nagyon szeretnéd, leszophatlak.
 - Ez szexuális zaklatásnak minősül, édesem - rázza a fejét mosolyogva. - Mellesleg, izgatóan hangzik a szádból, amikor azt mondod, leszopnál.
 - Jövőhéten mást is hallhatsz, ha nagyon szeretnéd - hihetetlen, hogy mindig itt kötünk ki, bármiről is kezdünk beszélgetni.
 - Remélem, hogy a nyögéseden kívül semmi mást.
 - Ennyire biztosra veszed, hogy neked fogom adni a szüzességemet? - kezdek elálmosodni, de a világ összes kincséért sem tenném le a telefont.
 - Édes, te mondtad, nem emlékszel?
 - Az nem számít - motyogom, mire felnevet. Ő is az oldalára fordul.
 - Akkor mi számít? - kezdem úgy érezni, mintha teljesen másról beszélnénk.
 - Mi számítson?
 - Hogy önmagunk lehessünk ebben az elbaszott világban. Hogy ne kelljen szerepet játszani, és azt csinálhassuk, amit szeretnénk. Szabályok és kötöttségek nélkül - így, hogy nincs mellettem, sokkal őszintébb és nyíltabb. Elmosolyodom, amiért csak ennyit változtatna a világon. Hogy ne legyen köztünk ez a szerepjáték, ez a szerződés.
 - Mi?
 - Igen. Te és én. Idővel, megígérem, hogy minden úgy lesz, ahogy lennie kell, Sky - miért érzem úgy, hogy az elmúlt nyolc hónap alatt minden gondolatomat hallotta és csak most meri rájuk kimondani a válaszát? Hirtelen ki akarom mondani, hogy legyen a szerelmünk a szerződés, a csókunk az aláírásunk, a fizetségünk pedig egy hosszú, boldog élet, de nem teszem, mert tudom, hogy azzal mindent elrontanék. Elnyom az ásítást, én pedig elmosolyodom.
 - Aludnod kellene, nem?
 - De. Holnap koncertezni kell.
 - Nem szeretném letenni - szalad ki a számon, mielőtt végiggondolhatnám, hogy mekkora baromságot készülök mondani.
 - Én sem, de muszáj lenne. Holnap pihensz, holnapután pedig találkozód van Gemmával, ha jól tudom. Jó éjszakát, édesem - a jelzőt megillette egy birtokviszonnyal, mire meglódul a szívem. Elmosolyodom, majd én is jó éjszakát kívánok.
 Pár percig nézelődök Twitteren, amikor beugrik egy cikk.
 Louis Tomlinson nem bír a vérével! Előző este bulizni volt, ahol egy csinos szőkével iszogatott, majd együtt távoztak a helyszínről. Skyler vajon ezért utazott haza? Szakítottak? Az álompár története véget ért?
 Tehát hazament vele előző este. A szívem majd megszakad a fájdalomtól, a szemeimbe könnyek gyűlnek, és újra álomba sírom magam.

07. - I devour

Sziasztok! :)

Nagyon köszönöm a visszajelzéseket és az oldalletöltéseket is, már 4000 fölött vagyunk. Nagyon hálás vagyok, hogy olvassátok a blogot, és remélem, hogy ez a rész is elnyeri a tetszéseteket. Várom a visszajelzéseket, pozitívat és negatívat is. :)

Love you all, D xx

 Fél óra múlva a konyhában ülünk, reggelizünk, mint két hétköznapi ember. Beszélgetünk, nevetünk, amit az elmúlt hónapok során nagyon ritkán tettünk. Melegség költözik a mellkasomba, amikor rám nevet. Még nem öltöztünk fel, rajtam a tegnapi pólója van egy bugyival, rajta pedig a zuhanyzás után felvett fekete Calvin Klein alsója. Kopognak az ajtón, és most először van az, hogy ő ugrik ajtót nyitni. A tegnap este teljesen megváltoztatta - döbbenek rá. Mosolyogva nyit ajtót, amin Harry lép be.
 - Szexszag van - szimatol a levegőbe, én pedig mélységesen elszégyellem magam.
 - Nem feküdtünk le, Harry - mondom megilletődve, mire Louis felkacag.
 - Édes, ha csak öt másodperccel tovább pucsítasz... - a két fiú felnevet, én pedig majdnem félrenyelem a falatot. Erősen küzdök, hogy a szemükbe nézzek, de képtelen vagyok. - Ne haragudj, ez erős volt - lép közelebb hozzám Louis. Még mindig a bárszéken ülök, így amikor elém ér, egy magasságban vagyunk. Combomra simítja a kezét, ami finom borzongást eredményez. Annyira vonzódom hozzá, annyira szükségem van az érintésére, hogy megrémülök. Félek, hogy nem marad ilyen. Hogy ismét előjön a hangulatingadozása, újra kiborul, és megint ocsmányul fog viselkedni velem. Puszit nyom az arcomra, én pedig hozzábújok.
 - Leállnátok? Előttem nem kell játszani, hav... Mi az isten az a nyakadon? - kerekedik el Harry szeme. Gyorsan beharapom a számat, nehogy megszólaljak.
 - Sky kicsit elragadtatta magát - paskolja meg a combom. Kínomban felkuncogok.
 - Szóval amikor azt mondtátok, hogy nem feküdtetek le, lényegében minden más lehetőséget kimerítettetek?
 - Igen, bár még van egy-két dolog a tarsolyomban - húzza fel egyik szemöldökét Louis, miközben rám pillant.
 - Oké, hogy mindent kitárgyaltok, csak ne előttem. Nem akarok tudni a hódításaitokról - emelem fel a kezem, majd a fejemet megrázva csúszok le a székről, hogy elmehessek zuhanyozni. Louis elkapja a karom, hogy maga felé fordíthasson.
 - Kérek majd az alapozódból - mosolyog, majd csókot nyom a számra.
Miután lehűtöm magam, a tükör elé sétálok, hogy szemügyre vegyem, hogy nézek ki. Igaza van Louisnak, kellemes izomlázam volt a tegnap este miatt, de valószínűleg korántsem annyira, amennyire az első alkalom után lesz. Szemeimbe soha nem látott csillogás költözik az emlékre, amint Louis ujjai a csípőmbe marnak, hogy közelebb húzhasson magához. Megbizsergek, amikor észlelem, hogy valaki figyel, Lou mosolyogva áll az ajtóban, karjait összefonja maga előtt. Olyan boldognak tűnik, ahogy egymást nézzük - mindig ilyennek szeretném látni. Tudom, hogy a poklon ment keresztül és még mindig nem tudom, hogyan tudnék segíteni neki. Engem sem mentettek meg, nem tudom, hogy sikerült kimásznom a csávából.
 - Miért nézel rám így? - kérdezi. A vízcseppek végigfutnak a vállamon, hogy aztán a törülköző anyaga elnyelhesse őket. Megborzongok, amikor egy csepp elkószál és a gerincemen csorog végig, ott, ahol Louis ujjai is jártak nem olyan régen.
 - Hogy nézek?
 - Mintha analizálnál. Mi jár a fejedben?
 - Csak gondolkodtam - tekintete kérdő, meg sem kell szólalnia hogy tudjam, válaszra vár. Kimondom, ami a szívemet nyomja, hiszen a tegnap este után ő az, aki a legjobban ismer. - Félek attól, hogy egyszer csak ez, ami most van, elszáll, hogy már nem olyan leszel, mint most vagy. Rettegek, hogy nem marad ilyen.
 - Azt, ami tegnap este történt, munkakapcsolatnak kell felfognunk. Nem lehet több köztünk, mint amit a szerződésben aláírtunk - szavai a lelkembe gázolnak, és ekkor tudatosul bennem, hogy mindössze egy újabb vonás vagyok a listáján. Elgyengülök, könnybe lábad a szemem. Fáj, hogy nem lát bennem többet egy kihasznált alkalomnál - több akarok lenni, mint egy jó este. A barátja akarok lenni, akire támaszkodhat, mert nekem ez nem adatott meg. A modellkedésben ez a legrosszabb - a felszín, a magamutogatás és a nincstelenség. Mindenki azt hiszi, egy modellnek mindene megvan: barátok, pénz, csillogás, jó élet. A barátok felszínesek, és elhagynak, amikor már nincs rád szükségük. Van pénzed, de azon nem tudod megvenni, amire a legjobban vágysz. Csillogsz, amíg modell vagy, utána senkit sem érdekelsz. Jó életed van, de ha egyszer kilépsz, te leszel a mumus, amiért cserbenhagytad azokat, akik "mindent megtettek" érted. Ettől szeretném megmenteni őt: a felszínes dolgoktól.
 - Azt hittem, barátok vagyunk, hogy a kapcsolatunk... Mindegy - motyogom, miközben kisétálok mellette az ajtón. Magamra húzok egy csipkés fehér nemű szettet, egy crop topot és egy fehér rövidnadrágot. Nem akarom, hogy végignézze, amint belerokkanok, hogy ismét visszatért a pengeélen táncoló Louis, aki senkire sem hallgat. Tudom, hogy így könnyebb neki, hiszen mindenki azt választja, amit a legjobbnak vél, még ha az nem is segít rajta.
 - Sky, hová mész? - szólít meg, amikor meglátja, hogy az ajtó felé indulok. Harry még mindig nálunk van, értetlenül nézi végig a jelenetet. Annyira haragszom Louis-ra, amiért nem engedi, hogy segítsek rajta. - Miután megtudtad, hogy milyen is az orgazmus, végigjárod a srácokat, azért öltöztél így ki? - nevetséges, amit mond, hiszen csak egy hétköznapi ruha van rajtam, a hajamból még mindig csöpög a víz, a szemeim duzzadtak az elfojtott sírástól. Ki a fenének akarnék tetszeni? Tegnap azt mondta, hogy tisztel, akkor miért nem viselkedik úgy? Összeszorul a torkom, amikor kimondja a számomra a világ legcsúnyább szavait. - Te is csak egy elbaszott modell vagy, akinek a pénz és a csillogás számít, és ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, kiveri a hisztit. Hihetetlen, hogy azt hittem, több van benned ennél - túl messzire ment a szavaival, testével pedig túl közel hozzám, így egy lépéssel átszelem az köztünk lévő távolságot és olyat teszek, amit még soha. Ég a tenyerem, ahogy arcon csapom, de nem bánom meg. Ez a pofon semmi ahhoz képest, amit én érzek. Megérdemli.
 - Jól hitted. Több van bennem - hangom remeg a sírástól, erősen kell küzdenem, nehogy újra megüssem. Kemény pillantás a jutalmam a pofonért, állkapcsát összeszorítja, én pedig gyorsan elhagyom a szobát. Átkarolom testem, hogy ne rázzon annyira a sírás, de nem segít. Nem szeretnék senkivel sem találkozni, nem akarom, hogy tudjanak a veszekedésről. Senkinek nincs szüksége még több drámára, így is van elég.
 - Sky - hallom meg Lux hangját a hátam mögül. Nem tehetem, hogy nem fordulok meg, ezért gyorsan letörlöm a könnyeimet és a kislány felé fordulok. Próbálok mosolyt erőltetni az arcomra, ahogy évekig tettem, miután lehordtak a sárga földig, de rájön, hogy sírtam. - Miért sírsz?
 - Semmi baj, kincsem, csak rossz napom van - guggolok le hozzá, ő pedig megfogja a kezem. Több, mint fél éve van rossz napom, Luxie, semmi baj, hozzászoktam.
 - Bejössz hozzám játszani? Anya utána megcsinálja a hajad, hogy tudjál menni - illegeti-billegeti magát előttem, majd magával húz, amikor bólintok. Lou nem fog kérdezősködni, remélem. Ámde csalódnom kell, hiszen amint meglát, ledobja a magazint az asztalra és hozzám siet.
 - Mi a baj, csajszi? - Lux jobbnak látja, ha bemegy inkább egyedül játszani, nekem pedig megered a nyelvem. Elmesélem az elmúlt hónapokat. Mindenről kitálalok, muszáj valakinek beszélnem erről, mert beleőrülök, ha magamba fojtom. Soha, senkinek nem mondtam el, mennyit bánt Louis a négy fal között, kettesben. - Miért nem mondtad hamarabb?
 - Kit terheljek a hülyeségeimmel, Lou?
 - Ez nem hülyeség. Bánt téged, és ezt nem vagy köteles elviselni. Szüneteltetni kellene ezt az egészet - tanácsolja, de azonnal megrázom a fejem. - Miért nem? Mióta nem találkoztál már a szüleiddel? Pihenj kicsit.
 - Nem hagyhatom faképnél - tiltakozom kitartóan. Nem lennék képes magára hagyni ezzel az egésszel, mert tudom, hogy nem könnyű neki. Soha nem könnyű az ilyen.
 - Csak egy hétre, hogy kiszellőztethesd a fejed, Sky. Meg lehet beszélni Paullal és a főnökséggel is.
 - Ideadnád egy picit a telefonod? - hirtelen támadt ötletem lehet, hogy csak még több bajt hoz a fejemre, de meg kell próbálnom. Ő az utolsó esélyem. Gyorsan elfirkantom egy papírra a számokat, majd visszaadom a telefont Louisenak.
 Ma este koncert van, de rosszullétre hivatkozva a hotelben maradok. Minden bátorságomat összeszedve tárcsázom a számot. Nem vagyok biztos benne, hogy segíteni fog, de sosem tudom meg, ha nem próbálkozom.
 - Zayn Malik - szól bele, én pedig megkönnyebbülök, hogy felvette az ismeretlen számot.
 - Szia, Sky Henderson vagyok, Louis barátnője, mondjuk.
 - Szia, Sky. Miért hívtál? - kérdezi, én pedig elfelejtem a begyakorolt szövegem. Zayn hangja kedves, pedig talán kétszer beszéltünk összesen, most mégis úgy érzem, mintha ezer éve ismerném. Megered a nyelvem.
 - Louis még mindig maga alatt van, bár a tegnap esténk egész jól alakult, nem veszekedtünk, de ma reggel megint elveszítette a fejét. Mindig ez van. Néha jobban van, aztán újra visszavedlik a bunkó, önmarcangoló sráccá, és nem tudom, mit tegyek. Te va.. - tör ki belőlem.
 - Az utolsó reményed, gondolom. Figyelj, fogalmam sincs, mit mondhatnék. Szoktunk beszélni a fiúkkal, ezt te is tudod, de Lou nem hajlandó semmilyen kapcsolatot ápolni velem. Tudod, régen néha beszélgettünk arról, hogy milyen barátnőt szeretnénk magunk mellé. Mindig is az volt a vágya, hogy a lány, akivel együtt van, odaadó legyen. Mármint nem fizikai értelemben, hanem lelkileg. Legyen a bizalmasa, a társa, aki mellett semmit sem kell szégyellnie. Aki néha reggelit csinál neki, reggel csókkal ébreszti, meg ilyenek. Aki lent tartja a földön és mindig szembesíti a valósággal. És nagyon szeretne eljutni a Svédországban lévő Lisebergbe - teszi hozzá mellékesen. Hálás vagyok neki, amiért ennyit is segített, csak sajnos nem olyan választ kaptam, mint amilyenre számítottam.
 - És ha találkozna veled? Az segítene? - vetem fel, de már nem is tűnik olyan jó ötletnek.
 - Nem tudom. Fogalmam sincs, mi játszódik le a fejében. Lehet, hogy segítene, de lehet, hogy még ennél is jobban felzaklatná a dolog. De ha jól tudom, egy hét múlva mentek Svédországba, utána pedig van némi szünetetek.
 - Nocsak... - szólok közbe mosolyogva. Örülök neki, hogy figyelemmel kíséri a fiúk mozgását.
 - Attól, hogy kiléptem, mert nem éreztem jól magam, a srácokat még imádom - hallom a hangján, hogy ő is mosolyog. - Szóval akkor maradhatnátok ott egy kicsit. Göteborg szép hely. Nem kell neki tudnia erről a beszélgetésről, ha nem akarod - ajánlja fel, de azonnal tiltakozom.
 - El fogom neki mondani, ha sor kerül rá. Nagyon köszönöm, Zayn. Remélem, hogy személyesen is találkozhatunk a közeljövőben.
 - Hát, ha minden jól megy, és a srácok elfogadják a meghívásomat, jövő nyár végén esküvő - izgatott a hangja. Hallom, amint Perrie lepisszegi, hogy miért mondta el bárkinek is. Zayn lehűti a kedvesét, hogy egy bizalmasával osztotta meg a hírt, a lány pedig tovább csacsog a háttérben. - Oké, le kell tennem, ne haragudj.
 - Nem, és tényleg nagyon köszönöm. Jövök neked eggyel.
 - Feltéve, ha sikerül - szúrja közbe.
 - Fog, hidd el.
Miután letesszük a telefont, felhívom Mike-ot, aki nem igazán örül a kérésemnek. Szerinte hülyeség szünetet tartani, olyan jól mennek a dolgok, és ha otthon véletlen összetalálkozok egy sráccal, biztos, hogy hírbe hoznak majd vele, ezért úgy döntök, hogy írok Twitterre egyet. Nincs más benne, mindössze annyi, hogy hazautazom egy hétre a családomhoz, akiket régen láttam, így nem fog olyan pletyka terjengeni, hogy szakítottunk Louisval. Így már beleegyezik, én pedig azonnal foglalom is holnap délutánra a jegyemet.
 A srácok később érnek haza a vártnál, mert még beugrottak vacsorázni, nem mintha nem főznének rájuk, de ki érti a logikájukat? Meglepetésemre Louis egy adag Bolognait tesz le a konyhai pultra.
 - Louis - szólok utána, amikor a szobánk felé indul. - Holnap hazautazom egy hétre a családomhoz, remélem, nem okoz gondot. Régen láttam őket.
 - Szerinted én mikor jártam otthon utoljára? - csattan fel. Lesütöm a szemem, és gondolatban megdorgálom magam, amiért nem készültem fel a kiborulásra. - Szerinted nekem nem hiányoznak?
 - Úgy érted... - nem hagyja, hogy végigmondjam, közbevág.
 - Nem értem sehogy. Csak kurvára elegem van abból, hogy mindenki megkap mindent, én meg semmit - ismét kiabál, nekem pedig eldurran az agyam. Hogy merészel ilyet állítani? Eszembe jutnak Zayn szavai: Aki lent tartja a földön és mindig szembesíti a valósággal.
 - Semmit? Az álmodat éled, Louis, rettentő szerencsés vagy. Megkaptad, amit akartál. Énekelhetsz, a hangoddal és a puszta jelenléteddel szerzel örömet több millió embernek. Mert ilyen vagy. Egy szerethető, hatalmas szívű férfi, akiért milliók rajonganak és az ágyában akarnak ébredni. És én is szerencsés vagyok, hogy ez megadatott nekem, eltekintve a körülményektől. A világot bejárod három barátoddal, akik ugyanezt elmondhatják magukról. Csak ők mindemellett még hálásak is, hogy ez történt velük. Ébredj fel, nem minden körülötted forog és nem minden az, aminek látszik. Szeretnek téged, Louis, csak észre kell venned. Igen, Zayn elment, másfél éve, el kell fogadnod. Értem, hogy hiányzik, de itt marad a másik három barátod, akik számítanak rád. Mindent megtesztek egymásért, nem? Nos, akkor meg kapard össze magad, mert az elmúlt pár nap jól alakult és félek, hogy nem marad így.
 - Nekem te ne mondd meg, hogy mit csináljak. Kurvára nem könnyű - förmed rám, én pedig teljesen ledöbbenek, hogy mindössze ennyit fogott fel abból, amit mondtam.
 - Szerinted nekik könnyű? És nekem? Minden nap nézni az arcodat, amin a világ fájdalma ül. A testvéreidnek rontod el az álmát, és nincs kedvem nézni, ahogy mindent elcseszel, amit felépítettetek.
 - Semmi közöd az érzéseimhez, sem ahhoz, hogy ők mit éreznek. Fogd fel, hogy nem kellesz senkinek - üvölti az arcomba, fogalmam sincs, hogy került ilyen közel hozzám. Tudom, hogy azt hiszi, nincs rám szüksége, és legszívesebben kirohannék a szobából, nem teszem. Nem futamodok meg ismét, elegem van, hogy mindig én engedek, és ezúttal nem hagyom, hogy ő nyerjen. Én fogok nyerni, és nem érdekel, mennyire kell megbántanom.
 - Elegem van a depressziós kóválygásodból. Sajnálom, hogy ez az egész nem vidám kikapcsolódás neked.
 - De neked jó, mert az eddigi életed szar volt - vágja a fejemhez.
 - Tévedsz, csodás életem volt. Divatbemutatókra jártam, pénzt kerestem és azt csináltam, amit szeretek, és volt szabadidőm.
 - Halvány lila fogalmad sincs, mi az a jó élet. Az, ami nekem volt. A legjobb barátommal lehettem, mindig. Mindent együtt csináltunk, buliztunk és jó volt. Éltem az életemet! A csajok hívtak meg engem piára, sorban álltak értem. A pólóim feléhez ajándékba kaptam az eladólányt. Ez a jó élet, és rohadtul élveztem.
 - Ó, igen, számodra ez volt a mennyország, mert senki sem érdekel magadon és a szexen kívül.
 - Tanácsolnám, hogy szexszel gyógyítsd ezt a szart, ami benned van, csak ahhoz kellene valaki, aki megdug. Skyler, jól jegyezd meg, hogy te mindig is csak egy kellék leszel, mert nincs benned több. Tudod, talán ezért vagy még mindig szűz. És ha rajtam múlik, az is maradsz.
 - Kurvára nem érdemled meg azt az ajándékot, amit az élettől kaptál. Ki kellene használnod, hogy utazol, világot látsz, emberekkel találkozol, de te csak a rosszat látod. Hidd el, én sem élvezem, hogy veled kell lennem az év minden egyes rohadt napján, de ilyen vagyok. Túl jó a szívem és mindenkin segíteni szeretnék. De számodra ez sem elég. Ha egy kellék vagyok, Louis, miért foglalkozol velem? - választ nem kapok, csupán az ajtó csapódása jelzi, hogy elviharzott. Most ő futamodik meg, mert tudja, hogy igazam van, és rettentő büszke vagyok magamra, hogy rá tudtam ébreszteni a valóságra. A könnyeim végigfutnak az arcomon, mert rájövök, hogy talán nem jön ma este haza, talán más lány ágyában éri a reggel, és ez a gondolat felemészt. Ezért inkább lezuhanyzok, majd ágyba bújok. Sírok. Nagyon sírok, hiszen a szavai mindennél jobban fájnak. Tudom, hogy nem kedvel engem. A legjobb napokon is csak nehezen viseljük el egymást és mindig vitatkozunk, és azt kívánom, bár tehetnék ellene valamit. Bár el tudnám neki mondani a múltamat, hogy ezzel segíthessek neki.
 Nem várom meg, hogy hazaérjen, de amikor reggel felkelek, rájövök, hogy nem is jött haza az éjszaka. Összepakolok pár ruhát, amire a héten szükségem lesz, majd gyorsan elköszönök mindenkitől. A folyosón elhaladva Louisval találkozom, akinek a nyakán két vörös folt is látható. Rá sem pillantok, amikor elhaladunk egymás mellett, de érzem, hogy engem néz, visszatartom a lélegzetem, mert attól félek, ha másként teszek, ismét kitörök. A taxiban, sőt, még a gépen is a két foltra gondolok, amit viselt. Hónapok óta nem volt nővel, és egy kis veszekedés kellett ahhoz, hogy újra csajozni kezdjen. Könnybe lábadt szemekkel nézek ki az ablakon, miközben csodálom az alattunk elterülő Spanyolországot.
 De az összes kimondott szó ellenére, amikor hazaértem, felhívom a hotelt, ahol meg fogunk szállni és kérek még két főre plusz két éjszakát, aztán plusz nyolc főre még kettőt. Úgy gondolom, megérdemli a pihenést. Egyszer az a fene jó szívem fog a sírba vinni.

06. - I don’t want to wash away the night before

Sziasztok! :)

Nos, itt az első 18+-os rész, remélem, senkit sem riaszt majd el. Időzítőre állítottam, tehát remélem, hogy ki fogja tenni. Köszönöm a sok-sok visszajelzést és oldalmegnyitást, meg a feliratkozókat is! Nagyon hálás vagyok nektek! <3

Kellemes olvasást! :)

Love you all, D xx

 Louis puhán csókol, édesen, mentolosan. Ujjaim a trikója alatt járnak, végigsimítok kockás hasán, aztán a hátán, felgyűrve így a felsőjét. Gyorsan átbújtatja a fején, majd a padlóra dobja. Keze az ingem alá siklik, ujjai kicsit kemények a gitározástól, finoman karcolják puha bőrömet. Felnyögök, amikor szép lassan elkezdi kigombolni a ruhadarabot, ujjai pedig hozzáérnek a mellemhez. Miért nem tépi egyszerűen szét? Óvatosan kibújtat belőle, majd a trikója mellé dobja. Ajkai már a nyakamon és a kulcscsontomon járnak, aprókat szív a vékony bőrömön, de nem hagy rajta nyomot. Végigkarcolom a hátát a körmeimmel, amikor leveszi rólam a melltartót és szájába veszi az egyik mellbimbómat. Kezét a másik mellemre teszi, majd finoman gyúrni kezdi.
 Hajánál fogva húzom fel magamhoz, muszáj megcsókolnom. Nyelvünk egymásnak simul, én pedig teljesen elveszítem a kontrollt, amikor kezével a farmeromba nyúl. Végigsimít rajtam bugyin keresztül, majd felsóhajt.
 - Milyen nedves vagy már nekem - mondja, majd kihúzza a kezét. Hiányzik a meleg érintése, lábaimmal ösztönösen lököm altestemnek az övét, és csak ekkor érzem meg, mennyire izgalomba hoztam. - Istenem, már így érzem, mennyire forró vagy.
 - Louis - nyögöm elfúló hangon, majd nadrágja után nyúlok. Le akarom venni róla, mert úgy érzem, a merevedése nem fér el a nadrágjában.
 - Mit szeretnél, édesem? - életemben most hallom másodjára ezt a becézést ilyen helyzetben, és be kell vallanom, hangjára összeugrik az alhasam. Jól esik, hogy ezt mondja nekem.
 - Vedd le a nadrágod - suttogom, mintha bárki meghallhatna minket. Kigombolom a nadrágját, majd lentebb tolom, ahonnan a lábaimmal húzom le a bokájáig. Eközben ő az én nadrágommal küzd, és miután lerángatta magáról a sajátját, leveszi az enyémet is. A félhomályban is látom, hogy mennyire kemény a farka, majd elszörnyedek, hogy azt gondoltam, farok. Közel húz magához, amikor visszafekszik rám, altestünket már csak két vékony anyag választja el egymástól. Érzem, hogy nagyon nedves vagyok, és amikor benyúl a bugyim alá, felsikkantok az érintésétől.
 - Tudnod kell, hogy ma este nem fogok lefeküdni veled, bármennyire is szeretném. Mától jobban tisztellek annál, hogy egy kelléknek tekintselek. Az előbbi után főképp - mormolja, majd megcsókol, én pedig életemben először dörzsölöm magam egy férfi kezének. Annyira jól esnek a szavai, hogy el is felejtem pár perccel ezelőtti kérését. Nem tudom nyitva tartani a szemem, hihetetlenül jó érzés, hogy megérint. - Megpróbálom az egyik ujjamat, oké? - nem tudok válaszolni, képtelenségnek gondolom, hogy megtaláljam a hangom. - Válaszolnod kell. Ha azt szeretnéd, hogy leálljak, csak mondd ki, rendben? - én pedig valami igenhez hasonlót nyögök ki az ajkaimon. Még simogat egy kicsit, majd megérzem magamban az ujját. Kicsit kényelmetlen érzés, ezért nem veszek levegőt, és próbálom megszokni. Kis idő múlva megmozdul bennem, kihúzza, és visszadugja. Már nem olyan kellemetlen, sőt, igazán ragyogó érzés. Pár perc múlva nyögdécselni kezdek.
 - Louis, én..
 - Mit érzel? - kérdezi, én pedig nem találom a megfelelő szavakat.
 - Mindjárt zuhanok, azt hiszem - zihálom, mire kihúzza belőlem az ujját. Szemérmetlenül a szájába veszi, hogy megízlelhessen. Elpirulok, amikor látom, milyen élvezettel hunyja le a szemeit. Annyira közel voltam, de elmúlik az érzés. Bizsergek, mindenhol, testem automatikusan reagál mindenre, mintha az agyamra nem is lenne szükség.
 - Ez így nem az igazi - rázza meg a fejét, majd lemászik az ágyról. Hová megy? Rémülök meg, de aztán elkapja a lábaimat, és az ágy szélére húz. Nem látom, mit csinál odalent, ami zavar. Aztán megérzem ajkait a belső combomon végigsiklani, majd túlságosan is lassan halad. Felnyögök.
 - Mit szeretnél? - kérdezi. Tudom, hogy nem incselkedik és nem húzza az agyam, hanem most tényleg érdekli, mit szeretnék. Homorítok, amikor ujjaival ott matat, ahol az ajkait szeretném.
 - Csókolj meg - találom meg a hangom. Megérzem ajkait az enyémeken, de megrázom a fejem. - Nem itt. Ott - suttogom.
 - Azt akarod, hogy kinyaljalak? - hangja újra játékos.
 - Igen.
 - Akkor mondd ki - simogat még mindig, én pedig felnyögök, amikor picit belém tolja az ujját.
 - Kérlek, Louis...
 - Nem ezt, édesem, hanem azt, hogy nyaljalak ki - elveszítem a fejem, elkapom a nyakát és magamhoz húzom. Vadul csókolom, szinte megfulladok, annyira beletemetkezem az érzésbe, annyira nem akarom elengedni magamtól. Elhúzódik tőlem, erősen liheg, én pedig ismét lehunyom a szemem. Számhoz húzom a fülét, megnyalom, majd megszólalok.
 - Nyalj ki.
 Egyikőnk sem hisz a fülének. Végignyal a testemen, mire mindenhol lúdbőrözni kezdek. Meleg nyelve pár pillanaton belül hozzámér, ott, ahol szeretném. Vergődöm érintése alatt, újra és újra nyal, nem hagyja abba, ezért kénytelen vagyok megemelni a csípőmet, de visszanyom az ágyra. Felsikkantok, amikor finoman belém harap. Felmordul, ami visszhangot ver bennem, aztán újra megérzem magamban az ujjait - hangosan nyögök, nem tudom visszafogni magam. Érzem a borostáját, ahogy finoman karcolják a bőröm, és a tudat, hogy ki fekszik a lábaim között, felhevíti a testem, amitől szinte lángolok. Megszívja a bőrömet, és biztos vagyok benne, hogy ujjai az ajkához érnek, majd egy pillanatra elkalandozom. Rá gondolok, ahogy ugyanígy vergődik alattam, miközben leszopom. Minden nyalintással és pumpálással újabb hullámot tol belém, a gyönyör hirtelen felépül bennem, én pedig zuhanok, újra és újra, órákig. Remegnek a lábaim, a kezem, az egész testem. Mindenütt bizsergek, emberfeletti élményben részesülök, a csoda egy eddig számomra ismeretlen fajtájába kapok betekintést. Louis még mindig nyal, én pedig azt sem tudom, mi a nevem. Életem első orgazmusát éltem át az imént és fogalmam sincs, meg kellene-e köszönnöm.
 - Sokkal finomabb vagy, mint vártam - mászik fölém, majd megcsókol. Egy kicsit érzem ajkain a saját ízemet, és megint arra gondolok, hogyha leszopnám, vajon ő is érezné-e a saját ízét. Hirtelen kíváncsi leszek, neki milyen lehet. Felfelé billentem a csípőmet, de ő csak felkuncog, majd a támlának dől, magával húzva engem. Visszagondolva, fogalmam sincs, mikor került le rólam a fehér csipkés tangám, de nem is érdekel. Meleg mellkasára dőlök, ő pedig karjaiban tart. Meztelenül fekszek egy férfin, és egy csöppnyi szégyen sincs bennem, mi több, szexinek érzem magam, mert ez a férfi, akin fekszek, megkívánt.
 - Köszönöm - mosolygok rá, szemeiben pedig öröm csillan. - Louis, én azt hiszem... Talán mi lenne, ha... Ha viszonoznám? - szemei elkerekednek, nagyon váratlanul éri az ötletem.
 - Le akarsz szopni? - az ő szájából olyan szexin hangzik, de ha én mondtam volna ki, biztos, hogy esetlennek tűnt volna.
 - Ha szeretnéd... És elmondod, mit kell csinálnom - pirulok el, mire homlokon csókol.
 - Nem kell ma este, Sky. Jól vagyok - mosolyog rám, de nem hagyom magam.
 - Lehetne ez a jutalmad, mert ma este bátrabb vagyok, mint valaha és ettől szexinek érzem magam - szalad ki a számon az első gondolatom, Louis pedig maga alá fordít.
 - Mindig szexi vagy, édesem, ezt ne felejtsd el. Tényleg ezt szeretnéd? - kérdezi, én pedig bólintok.
 - Ugye nincs fertőző betegséged? - kérdezem hirtelen. Megrázza a fejét, majd megnyugtat, hogy három hónapja nem volt senkivel, ami meglep. Hihetetlennek hangzik. Ebben a pillanatban rádöbbenek, hogy három hónappal ezelőtt valószínűleg ugyanilyen örömet okozott egy lánynak. Megborzongok a gondolatra, hogy én is csak egy vagyok neki a sok közül. Hirtelen rossz érzés költözik belém, amit nem tudok elhessegetni; nem akarok egy lenni a sorban, hanem az egyetlen akarok lenni. Sírás szorítja a torkom, hogy Louis soha nem fog ennyire ragaszkodni hozzám. Én sem vagyok szerelmes belé, csupán tudom, hogy mit kellett neki átélnie, hiszen nekem is részem volt ebben a sok szarban, amiben neki.
 - Sky, nem kell megtenned, istenem, nehogy kiborulj emiatt - ránt vissza a jelenbe a hangja. Ég a tüdőm, és ekkor jövök rá, hogy réges-régen vettem levegőt utoljára. Mi van velem? Fel sem fogom, amikor ismét maga alá fordít. Hajam szétterül a fehér huzaton, a beszűrődő fény halovány derengéssel veszi körbe a haját. Kedvesen mosolyog rám, fogva tart a tekintetéve. - Senki sem fogja azt kérni tőled, hogy szopd le. Ha máskor is bátor leszel, akkor majd megtörténik. Tényleg jól vagyok, vagyis egy hideg zuhany után jól leszek.
 - Olyan kedves vagy hozzám most. Eddig miért nem? - érzem, amint teste megfeszül a kérdésemre. Közelebb hajol a fülemhez, majd morogva szólal meg.
 - Ilyen kérdést még egyszer nem fogsz feltenni, értve vagyok?
 - I-igen - nyögöm, mert altestével az enyémnek nyomódik. Ösztönösen megemelem a csípőmet, hogy összeérjünk úgy, ahogy én szeretném. Ő is billent egyet a csípőjén, én pedig máris érzem, hogy készen állnék többre is. Egyre szaporábban kapkodom a levegőt, amikor egyszerre kezdünk el mozogni. Kemény farka nekem feszül a vékony anyagon keresztül. A következő pillanatban a hátára fordul, magával húzva engem. A hangulata máris jobb - mérföldekkel jobb. Ülök rajta, nem merek megmozdulni, mert félek, hogy mi lesz a következő lépés. Ám a bennem rejlő félelem elpárolog, amikor mozdít egyet a csípőjén, ezzel egy időben pedig lehúz magához egy csókra.
 - Tedd azt, amit akarsz. Ma megengedem - motyogja, miközben ajkaimat csócsálja. Istenem, bármit megtennék ezért a férfiért! Meglep a gondolatom. Finoman mozogni kezdek rajta, teljesen nekidörgölöm magam. Elnyílik a szája, fogait összeszorítja, fejét hátraveti, miközben erősen szorítja össze a csípőnket. Kezeivel az enyémekért nyúl, hogy aztán a karja mellé húzhassa őket, így szinte végigfekszem a felsőtestén. Felhevült mellkasunk összeér, ajkunk ismét egymást falja, együttes,  összeszokottnak aligha nevezhető mozgásunk egyre közelebb repít oda, ahol alig fél órája voltam.
 Tudom, hogy most nem szórakozik, ezért visszamászok rá. Megcsókol, majd óvatosan a csípőjére nyom. Farka ágyékomnak feszül, mindketten rettentő forróak vagyunk. Hevesen kapkodjuk a levegőt. Hihetetlennek tűnik, hogy szűz létemre ilyet megengedek neki, de olyan hatással van rám, hogy nem érdekel, mi lesz ebből reggel. Alsója kicsit lentebb csúszik a mozgástól, így félig láttatni engedi kemény tagját.
 - Sky, én.. Még egy kicsit gyorsabban - kérlel, amit zokszó nélkül teljesítek. Mindketten izzadtak vagyunk, sikamlósak és felhevültek. Ujjaival közénk nyúl, hogy hozzám tudjon érni. Amikor belém nyomja egyik ujját és megtalálja azt a pontot, amit még senki más, ajkaiba harapok az élvezettől, mire megremeg, és elélvez. Nem teszek mást, csak rebegő pillákkal, élvezve nézem, ahogy ő élvez. A valaha volt legszebb látvány, ahogy nyög, zihál, miközben örömét a saját felsőtestére lövelli. Fogalmam sincs, milyen íze lehet Louisnak, a kontrollomat elvesztve hajolok a mellkasára, hogy megízlelhessem. Végignyalok rajta, majd nyelek. Keserű, egyáltalán nem finom, talán kicsit undorító is, de abban a pillanatban csak az érdekel, hogy ez a férfi, aki alattam zihál, miattam élvezett el. Csatakos tarkómra csúsztatja a kezét, hogy ajkaihoz húzzon.
 - Soha nem gondoltam volna, hogy ilyenre is képes vagy. Ráadásul érzem, hogy nem vagyok finom, mégis lenyaltad. Az agyam eldobom! - mondja, és minden kimondott szó után megcsókol. Felkuncogok, amint végigsimít a fenekemen és maga mellé húz. Kezemmel véletlen hozzáérek már lankadó farkához, ő pedig azonnal elkapja a karom. - Ennyire ne legyél telhetetlen, édes.
 - Véletlen volt - nyögöm, miközben végigcsókol az arcomon.
 - Nem hiszek neked - incselkedik. Biztos vagyok benne, hogy tudja az igazságot, mégis szórakozni akar.
 - Nem is kell. De hidd el, ha tényleg meg akartam volna fogni, most a nyelvem nem a kimondott szavak miatt lenne használatba véve - suttogom, mintha bárki meghallhatná, amit mondunk.
 - Biztos, hogy szűz vagy? - kérdezi hitetlenül, nem lankadó jó kedvvel. - Hihetetlen voltál ma este, Sky.
 - Soha nem hittem, hogy ilyesmiket teszek és mondok majd.
 - Látod, mit ki nem tudok hozni belőled - kuncog, majd félig testünkre húzza a takarót, ami az ágy végén volt összegyűrve.
 - És ez még csak a kezdet - tromfolok rá, ujjai pedig a csípőmbe mélyednek. - Maradhatok éjszakára így?
 - Mármint hogy érted? Így, hogy két orgazmust is kaptál tőlem, vagy pedig így, hogy adtál nekem egyet?
 - Így, meztelenül - pillantok fel rá szégyenlősen, és észreveszem, hogy nevet. Szemei vékony csíkokká alakulnak át, miközben remekül szórakozik rajtam. Kibújok az öleléséből, majd lehajolok a földre, hogy felvegyek egy ruhadarabot, amivel letörölhetem a mellkasát. Teljesen véletlenül, vagy inkább nem direkt, de sikerül úgy lehajolnom, hogy felé pucsítsak.
 - Ha ezzel célozni akarsz valamire, akkor inkább mondd ki, de ha nem, akkor azonnal feküdj ide vissza - mondja fojtott hangon, én pedig felkapom a trikóját a padlóról. Hihetetlenül bátran ülök csípőjére, hogy letisztíthassam. Finoman simítok végig felsőtestén, majd rá pillantok. Szemei ismét sötétek. - Tedd le azt a szart, és feküdj ide, mert érzem, hogy nem lesz jó vége, ha továbbra is így játszol - igaza van, én is érzem. Lecsúszok róla, aztán mellé fekszem.

 Reggel arra ébredek, hogy van valami a lábam között. Az a valami Louis haja, szája és nyelve. Euforikus érzés, ahogy már korán reggel ilyen élményben részesít, ezért csípőmmel lentebb csúszok, hogy érzékelje, felébredtem. Pár perc múlva ismét zuhanok, bizsergek, villámokat szórok, miközben élvezek. Fölém mászik, hogy megcsókolhasson.
 - Szép reggelt, napfény - becéz, én pedig egy pillanatra ismét elhiszem, hogy több ez, mint munkakapcsolat. - Ma jelenésünk van, el kell szomorítsalak - áll fel az ágyból, majd a fürdő felé riszálja meztelen fenekét. Felülök, hogy jobban láthassam. - És remélem van elég alapozód nekem kölcsönbe, édes - fordul meg, és csak ekkor tűnik fel, hogy a kulcscsontja fölött, elég jól látható helyen kiszívtam a nyakát. Elpirulok a gondolatra, hogy mik történtek az éjjel, én pedig erre a részletre sem emlékszem. - Én odafigyeltem, hogy rajtad semmi sem legyen, de te nagyon kis szeleburdi voltál - rázza meg a fejét, én pedig felnevetek.
 - Köszönöm a tegnap esti figyelmességed - kicsit úgy tűnik, hogy nem is a nyakáról van szó, hanem a félig-meddig érintetlen szüzességemről. Amikor válaszol, biztosra veszem, hogy ő sem a foltról beszél.
 - Máskor nem fogok tudni ilyen óvatos és engedékeny lenni.
 Ismét elpirulok a gondolatra, hogy legközelebb tényleg elveszítem majd a szüzességem. A következő gondolatom akaratlanul is kicsúszik a számon, de nem szívhatom vissza.
 - Egy pillanatig sem gondolkodnék, hogy neked adjam a szüzességem.
Louis szeme felcsillan, mély boldogság költözik a pillantásába, majd a farkához kap, és belép a fürdőszobába.

05. - You look like my next mistake

Sziasztok! 

Tekintettel arra, hogy letudtuk az első hetet, itt az új rész! Kinek hogy telt ez a négy nap? Végzősként annyit mondok, hogy én már ki vagyok purcanva, és ez még csak rosszabb lesz, de kitartást mindenkinek! Nem mellesleg köszönöm a sok-sok-sok oldalmegnyitást, a 26 feliratkozót, és a sok hozzászólást, amit kaptam. Nagyon örülök nekik, Isten tartsa meg jó szokásotokat! 

Love you all, D xx

 Az idő szinte elrepül a fejünk fölött, olyannyira, már több, mint fél év is eltelik, mióta aláírtam a szerződést. A kapcsolat köztem és Louis között nem sokat változott az elmúlt hónapok során. Ugyanúgy megbánt, megaláz, aztán pedig megcsókol, és nem enged el. Be kell vallanom, hogy a kémia remekül működik közöttünk - félreértés ne essék, nem feküdtünk le. Nem is tervezem. A hónapok alatt nagyon jól összeszoktunk, megismertük egymást, már amennyit hagytunk, hogy megismerjen a másik fél.
 Tudom, hogy ezt az estét sosem fogom elfelejteni. Ezen az estén valami megváltozott, valami stabil kötelék alakult ki közöttünk.
 - Még ennyi idő után sem tudod megérteni, hogy csak kellék vagy? - újra és újra a fejemhez vágja ezeket a szavakat, amik minden egyes alkalommal szíven ütnek. Fájnak, istenem, rettentően fájnak. Próbálok mindig a kedvében járni, elengedem a fülem mellett a megjegyzéseit, válaszolok neki, ha kérdez, de úgy tűnik, nem elég neki. - Kurvára semmi közöd a dolgaimhoz, oké? - üvölt ismét. - Az én életem, az én rajongóim, nem kellene mindig azt hinned, hogy téged akarnak látni. Oda megyek bulizni, ahová akarok, azzal, akivel akarok és akkor, amikor akarok. Semmi közöd hozzá, hogy melyik lánnyal és mit csinálok, világos voltam?
 - Szerinted ezzel kéne foglalkoznod? A bulikkal meg a csajokkal? - kérdezem higgadtan.
 - Mint mondtam, semmi közöd ehhez - fröcsögi, majd az ágya felé tol. Azt hiszi talán, hogy pár perces csókolózás után minden rendbe fog jönni?
 - A barátnőd vagyok, szerintem egy bizonyos szinten megérdemelném a tiszteletet - mondom neki, miközben ellentartok, hogy ne tudjon lelökni az ágyára.
 - Csak azért vagy a barátnőm, mert ki tudlak fizetni - olyan magas labdát ad, hogy egyszerűen nem tudom nem lecsapni és visszafogni az elmúlt időszak felgyülemlett fájdalmát, így elordítom magam.
 - Mert senkinek sem kellenél. Senkinek nincs szüksége egy ilyen rossz emberre, aki iszik és füvezik, semmibe véve azokat, akik szeretik - nem tudom megállítani magam. Nem voltam egy kiabálós típus, de elegem van a megalázásból. Túl sokáig hallgattam. Érzem, hogy minden egyes kimondott szóval enged a nyomás a mellkasomban. Könnyebb vagyok, pedig tudom, hogy megbántom őt. - Ugye tisztában vagy vele, hogy amikor hatvan év múlva meghalsz, semmi sem lesz a kezedben? Meghódítottad a világot hat év alatt, de amikor a szíved az utolsót dobbantja, mindent el fogsz veszíteni! Most kell megbecsülni a dolgokat, Louis! Semmi leszel, ahogy most is. Egy érzések nélküli ember, aki mindenkin áttipor, megalázza őket, miközben észre sem veszi. A rajongóid lassan egy éve tűrik el, amit csinálsz, de egyszer meg fogják elégelni és elhagynak! És azzal tisztában kell lenned, hogyha nem kötne a szerződés, már régen elhagytalak volna, mert nem érdemled meg a szeretetem! - lököm meg a vállainál, majd elviharzok mellette, de elkapja a csuklómat.
 - Mondd még egyszer - látom rajta, hogy dühös, de már annyira nem tud érdekelni. Jól esik kiadni magamból a fájdalmat, ami felgyülemlett.
 - Nem érdemled meg a szeretetem, sőt, senkiét sem. A srácokét sem, Lottie-ét sem, de még azt sem, hogy önmagadat szeresd! Undorodom tőled, Louis. Minden este más nőket kefélsz, vagy ha nem is, de leszopnak - ordítom a csúnya szavakat, mire mindketten elcsodálkozunk. A szám elé kapom a kezem, mintha ezzel visszaszívhatnám, amit mondtam, pedig nem lehet, mert ezek a szavak már elhagyták a számat és érzem, hogy következménye lesz.
 - Sajnálom, Sky - nagyon ritkán nevez így, ezért megdöbbenek. De a legjobban azért döbbenek meg, mert bocsánatot kért. Louis Tomlinson bocsánatot kért az imént. Csak állunk egymással szembe, Lou szemeiben fájdalom csillan, és talán ez az első érzése, amit megmutat nekem. Elszorul a torkom, hiszen tudom, mi következik. Féltem, hogy mikor jön el ez a pillanat, és most még nem vagyok rá készen, de tisztában vagyok vele, hogy ha ellenállok, soha többé nem fog megnyílni nekem. Én pedig, mint egy jó barát, engednem kell, hogy megszabaduljon a nyomástól, és nem engedhetem, hogy összetörjön ennél is jobban. - Én csak annyira kétségbe vagyok esve, Sky. Tudom, hogy egy éve nincs velünk Zayn, de annyira közel kerültünk egymáshoz, én pedig... Elvesztettem önmagam és már azt sem tudom, ki a franc az az ember, akit minden nap látok a tükörben. Idegen vagyok önmagam számára, még ennyi idő után is. Azért iszok és füvezek, mert így elviselhető. Csak így tudom túlélni, érted? És sajnálom, amiket mondtam neked az idők során, csak nem akarok közel kerülni senkihez, mert úgyis elhagynak - annyira átérzem a helyzetét, annyira meg akarom ölelni, így hát meg is teszem. Két lépéssel átszelem a köztünk lévő távolságot és szorosan átölelem a derekát, mintha így elvehetném a fájdalmát. Elvenném, ha megtehetném, de még mennyire. Elhagyta a legjobb barátja, és mindegy, hogy mellette van a családja, és a másik három legjobb barátja, neki most nem rájuk van szüksége, hanem Zayn-re, vagy talán csak valaki olyanra, aki ki tudja tölteni az űrt, amit a srác hagyott maga után. Pár pillanat múlva ő is átölel, szorosan tart, én pedig puszikkal halmozom el a mellkasát, ajkait a hajamhoz nyomja, érzem, ahogy remegve fújja ki a levegőt. Sír. Tudom, hogy sír, nem is kell ránéznem, és azt is tudom, hogy mióta én itt vagyok, egyetlen könnycseppet sem hullatott. Erős férfi ő, csak mélyponton van. Menekül, hogy Lottie mondta. Ekkor pedig rádöbbenek a valóságra, ami ott volt az orrom előtt. Louis menekül az érzései elől, és egyikünk sem futhat együtt vele. Szembe kell állítanunk a megrázó valósággal, a ténnyel, hogy Zayn már nem a banda tagja. Már jó pár hónapja nem, és bármennyire is szeretnék, nem fog megmaradni az a kapcsolat, amit ők szerettek volna. Más irányba tartanak, és ez így van rendjén.
 - Tudod, mit kért Nagy Sándor, mielőtt meghalt? - nem várom meg, hogy válaszoljon. - Hogy vágjanak két lyukat a koporsóján, a keze legyen kint, tenyérrel felfelé. Tudod, miért? Mert ezzel azt akarta mutatni, hogy bármennyire is erős ember volt és világokat hódított meg, a halálunkkor semmi sem marad nekünk, csupán önmagunk. Ezért nem szabad egyetlen pillanatot sem elszalasztani az életben, mert mind megbecsülendő. Megadatott nekünk, amiért hálásnak kell lennünk. Azért van a szánk, hogy segítséget kérjünk, nem pedig, hogy alkoholt töltsünk le a torkunkon, hiszen az nem megoldás, Louis. Azért vagyunk, hogy segítsünk. Mindenki itt van veled, hogy visszahozzon a pokol kapujából, onnan, ahonnan nekem is nehéz volt, ráadásul teljesen egyedül.
 Bármennyire is fáj az elmúlt fél év, félreteszem, mert rá kell jönnöm, hogy minden csúnya szó ellenére megszerettem ezt a férfit. Nem érdekel, hogy reggelente az első dolga az, hogy kimenjen elszívni egy cigit, ahogy az sem, hogy bár fogat mos, este mindig érzem a nikotin szagát rajta. Mert ilyen egy barát. Elfogadja a másikat úgy, ahogy van, én pedig pontosan ezt teszem - elfogadom őt. Próbálom megmenteni attól, ami felemésztheti őt: a múltja. Még percek múltán sem enged el, és miután csillapodik a sírása, csak még szorosabban húz magához, mintha attól élne, hogy eltűnök. Csak szorít, kapaszkodik belém, nekem pedig az a dolgom, hogy a felszínen tartsam, mert nem engedhetem mélyebbre.
 - Köszönöm, Sky. Nagyon köszönöm. És tényleg sajnálom, rettentően - motyogja a hajamba, mire felnézek rá. Elmosolyodik, ezúttal őszintén. Olyan mosolyt kapok, amilyet Lottie szokott - barátságosat.
 - A barátod vagyok, és bár nagyon fáj minden, megbocsátok. Csak kérlek, tényleg próbáld meg rendbe szedni az életed, mert ez...
 - Tudom, hogy rossz. De annyira hiányzik - hal el a hangja, én pedig csókot nyomok az állára. Annyira meg szeretném vigasztalni, de fogalmam sincs, mit tehetnék. Elvenném a bánatát, mert én meg tudok már vele birkózni. Én megtanultam, milyen egyedül lenni.
 - Amiért ma este őszinte voltál, kapsz valami jutalmat - mosolygok rá, hogy oldjam egy kicsit a gyászos hangulatot, mire kék szeme elsötétül, ujjai a fenekembe marnak.
 - Jutalom? Milyen fajta jutalomra gondoltál? - kezd el flörtölni velem, én pedig annyira megszoktam már a játékos-Louist, hogy fel sem tűnik, amikor fentebb pipiskedek, hogy altestünk összeérjen. Fejemet kicsit oldalra biccentem, és a legcsábítóbb mosolyommal ajándékozom meg.
 - Olyanra, amilyenre már nagyon régóta vágysz - suttogom érzékin, ő pedig villámgyors mozdulattal az ágy felé tol és lelök rá, majd rám mászik. - Mit szeretnél, nagyfiú?
 - Most a te jutalmad jön, feltéve, ha te is szeretnéd - nyalja meg az ajkaimat, mire lehunyom a szemem, mert félek, hogy megláthatja benne azt, amit érzek ebben a pillanatban. - Nézz rám.
 - Mit szeretnél?
 - Úgy emlékszem, még sosem volt orgazmusod, Sky - hangja sokkal mélyebb lesz, sosem gondoltam volna, hogy ez a vékony hang ilyen is tud lenni. Megborzongok. A hangulat feszült, de már teljesen más értelemben, a szexuális feszültség úgy remeg közöttünk, ahogy még soha. - Tudod, én meg tudom neked adni.
 - Úgy gondolod? - incselkedem vele, mert hirtelen nagyon bátornak és kívánatosnak érzem magam. Dereka köré fonom a lábaimat, így közelebb tudom húzni magamhoz. Megcsókol, nyelvünk összesimul, és már el is felejtjük, hogy pár perccel ezelőtt a könnyeinkkel harcoltunk, mert most itt vagyunk egymásnak.
 - Mérget vennék rá.