04. - I watch us go round and round each time

Sziasztok! :) Itt a nyári szünet utolsó része, remélem, elnyeri a tetszéseteket. És lenne egy kérdésem, mégpedig az, hogy mi a véleményetek Sky és Louis eddigi kapcsolatáról? Szerintetek megváltozik a viszonyuk, és happy end lesz a történet vége, vagy sem? :) Tudom, hogy korai még ilyet kérdezni, de a blog csak húsz részt fog tartalmazni. :)

Élvezzétek az utolsó napot, aztán sok sikert a következő tanévre!

Love you all, D xx

 Fogalmam sincs, hogy hogyan történt, de reggel arra ébredek, hogy rettentő melegem van. Louis karjai körülölelnek, lábaink összegabalyodva, lehelete megborzolja a hajamat. Elmosolyodok a tényre, hogy éjszaka átjött hozzám. Óvatosan lefejtem magamról a karját, majd felállok. Szédülök, rettenetesen, és tudom, hogy Louis is macskajajjal fog ébredni, ezért kikészítem neki az Advilt és egy pohár vizet, miután bevettem egy bogyót. Hangos dörömbölés hallatszik az ajtó felől, én pedig odasietek, amilyen gyorsan csak tudok.
 - Jó reggelt - dalolja Niall, én pedig a fejemet fogva csukom be utána az ajtót. Fél hét van.
 - Sshh, szétmegy a fejem - suttogom, majd leülök mellé a kanapéra. Akaratlanul is eldőlök, fejemet az ölébe teszem, ő pedig a hajamat kezdi el simogatni, ami nagyon megnyugtató. - Miért jöttél?
 - Egy óra múlva indulunk Madridba, gondoltam, szólok, hogy ideje lenne készülni - mosolyog rám. Melegséggel tölt el, hogy elfogadták a tényt, miszerint Louis álbarátnője vagyok. A gondolatra elkeseredem, mert tudom, hogy sosem leszek fontos a számára.
 - Oké, akkor szólok Lounak - motyogom, de nincs időm felülni, mert megszólal az említett.
 - Na, ezek szerint csak feláldozta magát a szöszi, te pedig a szüzességedet - gúnyolódik, a gyomrom összeszorul, ami hányingerhez vezet. Ökrődöm, miközben a wc-be sietek, nehogy kiadjam azt a kevéske vizet, amit bevittem a gyógyszerrel. Louis szemtelenül bámulja a fenekem, ami kilátszik a pólója alól, majd megszólal. - Add a pólóm, ki kell mosni.
 - Most? - nyögöm. Nem nyilvánvaló hogy nem tudom odaadni neki?
 - Mikor gondoltad? - köpi felém, mire újra felfordul a gyomrom. Hogy lehetett tegnap olyan kedves, ma meg ilyen undok? - Ó, csak nem rosszul vagy? Hát, bocsánat, nem kellett volna annyit innod.
 - Egyikőnk sem volt józanabb a másiknál - szól bele Niall, de ez csak olaj a tűzre. Louis szeme felcsillan, megtalálta a megfelelő időpontot, amikor megsérthet.
 - És te rámásztál bárkire is, Niall?
 - Nem, dehogy - rázza a fejét, miközben a hátamat simogatja.
 - Mert Skyler megtette - kuncogja, majd magunkra hagy, én pedig főhetek a saját levemben.
 - Komolyan? - kérdezi Niall. Kelletlenül bólintok.
 Mire leérünk a hallba, Louis már ott van, a bőröndje mellett, én pedig érzem, hogy a fiúk már tudják, mit tettem az éjszaka. Látom Harryn, hogy le van sújtva, nem érti, hogy tehettem ilyet. Valószínűleg Louis azt nem árulta el, hogy ő bújt mellém az éjszaka, megint, és aludtunk együtt, megint, de van egy olyan érzésem, hogy nem is kell tudniuk.
 - Indulhatunk? - kérdezi Paul, majd a busz felé terel minket. Kivételesen nem repülünk, hanem buszozunk, hiszen két napunk van a következő koncertig. Tizenhárom óra buszút, de ez senkit sem zavar.
 Feszült a helyzet, ezért az első megállónál, ami négy óra múlva van, átszállok Lottie-ék buszára. Sokkal kellemesebb a hangulat és bizonyára a mi buszonkon is az lett, amikor átjöttem. Az út csendben telik, csupán Lux nevetése és egy film az összes hang forrása. Nem beszélgetünk, senki sem kérdez tőlem semmit, amit két nap után meglepőnek találok. Negyvennyolc óra elég volt, hogy összebarátkozzak a lányokkal, Louis pedig negyvennyolc másodperc alatt tette ezt tönkre.
 Arra gondolok, miközben egy sarokban ülök a kanapén, hogy vajon miért falaztam neki tegnap? Nem érdemelte volna meg, nekem pedig az a fene jó szívem...
 - Hallottam, mi történt, Sky - ül le mellém Lottie. Szégyenkezve nézek felé, arra számítok, hogy csúnyán néz rám, de nem teszi. - Nem a te hibád volt, tudom jól.
 - Hanem az alkoholé, amit az este folyamán megittam? Én nem ilyen vagyok, Lottie.
 - Louis elmondta, hogy füvezett a koncert előtt és ivott is. Köszönöm, hogy segítettél neki kijózanodni - meglepetten nézek rá. Louis elmondta az egész csapatnak?
 - Mindenki tudja?
 - Nem, csak én. Nem olyan büszke ő erre, csak így menekül - von vállat. Nem értem, miért mondta, hogy menekül. Mi elől? - Talán idővel kedvesebb lesz és beenged a gondolatai közé, de addig is, kérlek, próbáld meg tolerálni a baromságait. Rendes srác ő, csak most nagyon mélyen van.
 - Ez még nem jogosítja fel arra, hogy megalázzon - direkt nem mondom el a reggeli veszekedésünk témáját, nem kell Lottienak tudnia arról, mekkora bunkó a bátyja. - De eltűröm. Már csak 727 napot kell kibírnom mellette - mosolygok kedvesen rá. Odahajol és megölel. Jól esik, hogy ilyen kedves hozzám, és megmelengeti a szívemet, hogy törődik a bátyja sorsával. Nekem nincs testvérem, és legjobb barátnőm sem azóta, hogy otthagytam a modellkedést. Kicsit úgy érzem, hogy Lottie a barátnőmmé vált.
 Amikor este megállunk Madridban, meglepődöm, hiszen nem egy hotellel találom szembe magam, hanem egy stúdióval. Összeráncolt szemöldökkel nézek Lottiera, aki elmondja, hogy a srácok adnak egy gyors interjút, hogy megérkeztek és holnap este koncert. Lou, Lottie, Lux és én szemben a fiúkkal, a kamera mögött állunk meg.
 - Nos, és hogy álltok az új albummal? Milyen hangzásra számítsunk? - kérdezi a férfi.
 - Uhm, remekül haladunk vele, nagyjából készen vagyunk - szólal meg Harry elsőként. - Mindig új élmény dalokat írni, felvenni őket, mert mindig más érzések játszódnak le bennünk.
 - Bátran merem állítani, hogy ez az album lesz a legjobban a miénk. Úgy értem, ebben van a legtöbb érzelmünk, na ne gondoljatok világmegváltó dolgokra, csupán ez az, ami a legjobban leír minket - folytatja Liam.
 - Most mutatunk meg a legtöbbet magunkból, azt hiszem - mondja Louis.
 - Tudom, hogy már sok idő eltelt, és hogy unjátok ezeket a kérdéseket, de milyen volt négyen dolgozni? Milyen volt úgy bemenni a stúdióba, hogy Zayn nem lesz ott? - érzem, ahogy feszültté válik a hangulat, amint megpillantom Louis arcát. Tudom, hogy ő viselte a legrosszabbul barátjuk kilépését, ezért próbálom keresni a tekintetét, amikor felénk pillant, de nem engedi, hogy a szemébe nézzek. Alig láthatóan szorítja össze ajkait, lábam megroggyan, amikor hirtelen rám néz. Egy perc erejéig úgy érzem, hogy segítséget kér tőlem, azt kéri, hogy oldjam meg és ne kelljen válaszolnia. Kétségbeesetten pillantok a többi srácra, és megnyugszom, amikor Liam kezd el beszélni.
 - Fura érzés volt, és igen, rossz értelemben. Nehéz volt úgy írni, hogy ő nincs ott. Amikor kezdtünk fáradni, ő mindig akkor pörgött fel, így sosem unatkoztunk. Bár most Louis volt az, aki mindig hülyéskedett. Úgy érzem, jelenleg erősebbek vagyunk, mint valaha.
 - Ooh, Louis, tényleg. Neked pedig barátnőd van, jól tudom? - Louis arcán megkönnyebbülés ül, hogy nem kell válaszolnia a Zaynes kérdésre.
 - Igen, ott áll mögötted - mutat rám, én pedig elmosolyodom, amikor a férfi hátrafordul, hogy láthasson. Kedvesen elmosolyodik, majd visszafordul.
 - Nagyon csinos - bókol, Louis pedig büszkén felnevet.
 - Tudom - kacagva pillant rám, én pedig megint elhiszem, hogy kedvel. A következő kérdés még mindig neki szól.
 - Sokfélét hallottunk, hogy hogyan is ismerkedtetek meg. Kérlek, mondd el az igazat, túl sok a pletyka.
 - Igazából még régebben ismerkedtünk meg - mondja, ami való igaz. - Aztán pár hete összefutottunk, én pedig randira hívtam, és mivel olyan csodás a személyiségem, igent mondott. Eléggé meggyőző tudok lenni, ha akarok - kacsint rám, én pedig megforgatom a szemem. Amikor újra rápillantok, tekintete elsötétül, már nem viccelődik. Nagyot nyelek. - Örülök, hogy el tudott jönni velem. Sokáig mellettem lesz, ez biztos - mosolyog meggyőzően, és ekkor törik meg a varázs. Számomra egyértelműen jelzi, hogy én csak egy kellék vagyok, szóval ne is higgyem, hogy bármi megváltozik. A továbbiakban váltanak néhány szót a koncertekről és a következő turnéról, a srácok pedig lelkesen válaszolnak.
 Kicsit letörten fogom meg Louis kezét, amikor kivezet a stúdióból, de mosolyt erőltetek az arcomra a kamerák miatt. Keze a fenekemre siklik, amikor besegít a kocsiba, a szívem félreüt. Megdorgálom magam, amiért ilyeneket vált ki belőlem az érintése, de aztán hihetetlen dolgot művel. Ott a fiúk előtt, ahol nem kell megjátszania magát, megcsókol, majd keze a belső combomat markolja. Próbálom nem mutatni a zavaromat, ezért úgy teszek, mintha teljesen természetes volna a mozdulata. Kezemet az övére teszem, mire ujjbegyeivel a bőrömbe mar, aztán simogatni kezdi a combom. Mély levegőt veszek, próbálom csillapítani a szívverésem, de nem sikerül. Vállára hajtom a fejem, hirtelen rettentő kimerültnek érzem magam, homlokomat a vállának döntöm, és belélegzem az illatát. Akaratlanul is, de csókot nyomok a karjára, miközben a szívem a torkomban dobog. Egész nap nem szóltunk egymáshoz, most pedig intim pillanatokat élünk át a srácok szeme láttára. Amikor lefékez a kocsi, akkor sem húzódik el tőlem, hanem a kezemnél fogva segít kiszállni. Mosolygok kedvessége miatt, ő pedig viszonozza. Nem vagyok benne biztos, hogy őszinte is a gesztus, de ez is olyan pillanat, amit nem szabad elszalasztani, ezért jó mélyen elraktározom magamban.
 A lakosztályba felérve még mindig fogja a kezem, és amikor becsukom magunk mögött az ajtót, karjaimat a fejem fölé szorítja, egész testével nekem simul, én pedig alig jutok levegőhöz. Szája közel van az enyémhez, szinte könyörgöm a csókjáért.
 - Soha többé ne forgasd szám a szemed, értve vagyok? - szinte az ajkaimon jár az ajka, ahogy a szavakat formálja. Végignyalok a számon, nyelvem pedig az övéhez ér.
 - Miért ne? - akadékoskodok. Fogai közé csippenti az alsó ajkamat, majd meghúzza. Zihálok, amikor keze a fenekemhez ér.
 - Mert azt kívánom, bárcsak alattam akadna fel a szemed - morogja, majd óvatosan megcsókol. Nem kapkod, egyszerűen csak megcsókol. Leheletén most is érzem a mentolt és a dohányt, ami csak még finomabbá teszi a csókot. Lábaim csípője köré fonódnak, így összeér az altestünk. Felnyögök, amikor megérzem, hogy a szobák felé tart, de nem a félelemtől, hanem a rajtam eluralkodó izgatottságtól. Hirtelen az villan a fejembe, hogy képes lennék félredobni az aggályaimat és az erkölcseimet, csak azért, hogy vele szeretkezhessek.
 Ám ez nem történik meg, mert lerak az ágyamra, egy csókot nyom a számra, majd otthagy. Egyszerűen csak kisétál a szobámból, ráadásul még az ajtót is becsukja maga mögött.

03. - You're eyes are looking into mine

Sziasztok! :)

 El sem hiszitek, mennyire örülök, hogy még csak két rész van fent, máris majdnem húszan vagyunk, és több, mint 1000 oldalmegtekintésnél járunk. A blog megkapta az első díját, amelyet a kijelölt menüpontban megtalálhattok.

 Tudom, hogy rövidke rész lett, de direkt terveztem így. Ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után, kérlek. hiszen fontos a visszajelzés!

A blog csoportja ITT

Love you all, D x

 Amikor reggel felébredek, tudom, hogy Louis nem ment el. Fejem a mellkasán pihen, karjával átölel, lábaink a takaróval együtt összegabalyodva pihennek. Fogalmam sincs, vajon a tegnap esti kedves hangulatában ébred, vagy a délutáni hisztisben. Nem akarok elmozdulni mellőle, ezért inkább úgy döntök, hogy hallgatom a szuszogását. Néha felnyög, vagy motyog valami érthetetlen zagyvaságot, ami engem mosolygásra késztet. Érzem a mellkasán fekve a lélegzetvételeit, és azt is, hogy megváltozik az egyenletes mozgás a fejem alatt. Tudom, hogy felébredt, ezért megemelem a felső testem, hogy fel tudjon kelni. Azt hiszem, így kell csinálni, de tévedek, mert Louis mosolyogva húz vissza a mellkasára.
 - Hová mész? - hangja hallatán bukfencezik a gyomrom. Rekedt a hangja, reszelős, mégis gyöngéd. Jó hangulatban van, és ez megnyugtat, mert tudom, szép nap elé nézünk.
 - Azt hittem...
 - Jó helyen vagy itt - morogja halkan. - Ma este buli a medencénél, addig pedig szabad program van. Mit gondolsz, eljössz velem egy kis mesterséges tóhoz?
 - Mike mondta? - kérdezem gyanútlanul, de abban a pillanatban meg is bánom. Karja eltűnik, többé már nem ölel. Felül, majd reggeli merevedését - ami engem kissé zavar - figyelembe sem véve áll fel, hogy távozzon.
 - Csak el akarlak vinni, oké? - morogja, mire bólintok. - Jó - bólint, és otthagy. Fogalmam sincs, mit kezdjek ezzel a helyzettel, ami kialakult. Miért akar ő engem elvinni egy tóhoz? Na nem mintha bajom lenne vele, csak nem értem ezt a hirtelen jött kedvességét, ami már nincs is itt.
 Ránézek a telefonomra, ami 11:38-at mutat. Sóhajtva kelek fel, majd egy gyors fogmosás és öltözés után átkopogok Louishoz.
 - Megyünk ebédelni?
 - Uhm, ja, persze - mondja, majd elviharzik mellettem, de az ajtónál megáll. - Szeretnék rögtön ebéd után indulni - tudom, hogy nem kérés, hanem tény. Kézen ragad, majd levezet az étterembe, ahol megpillantom Lottiet és Lout, akik éppen befejezik az ebédet.
 - Jó reggelt. A többiek fent vannak, játszanak, azt hiszem - mondja Lottie, majd csókot nyom a bátyja arcára. Louis viszonozza, majd egy üres asztal felé vezet. Egész idő alatt nem beszélünk, csupán néha egymásra mosolygunk a látszat fenntartása miatt.
 Egy óra múlva már a tónál vagyunk, de semmi érdemleges nem történik közöttünk. Mindketten tudjuk, hogy követtek minket és figyelnek páran, de csak tisztes távolból. Louis néhányszor megcsókol, megpaskolja a fenekem, én pedig nem tudom, mit kezdjek a kezeimmel, ezért benyúlok a pólója alá, hogy megtapogathassam kockás hasát. Jó ötletnek tűnt, de amikor kihúzza a kezeimet, megrémülök, hogy valami rosszat tettem. Kedvesen mosolyog rám, majd a fülemhez hajol.
 - Amikor valaki a hasamat simogatja, az után mindig az jön, hogy leszopnak - tisztán hallható, amint elakad a lélegzetem. Ilyen nyíltan még sosem hallottam ezt a szót, és megrémít, hogy az ő szájából milyen dögösen hangzik. Dögösen? Hogy mondhatok ilyet? Vállára hajtom a fejem, hogy elrejthessem az arcom, ami most pipacsként piroslik.
 - Én.. nem.. - nyögdécselek. Fogalmam sincs, mit mondhatnék. Ajkaival megtalálja a nyakam, ott is egy olyan pontot, amitől az alhasam izmai összehúzódnak. Erre nem voltam felkészülve, így egész testemben megrándulok. - Louis... - szólítom a nevén, és hirtelen meg szeretném kérdezni, hogy mi ez, amit érzek. Mindenem bizsereg, főleg akkor, amikor keze a combomra siklik. Meg akarom kérni, hogy álljon le, mert sokan látnak most minket, de a szavak nem jönnek a számra. Aztán hirtelen megváltozik minden, Louis elenged, és csak ekkor tudatosul bennem, hogy éppen a combját marom, nem sokkal a kezdetleges, alig látható merevedése alatt. Azonnal elrántom a kezem, arcom még jobban pírba borul, mélységesen elszégyellem magam, hogy nyilvánosan okoztam majdnem-merevedést neki. - Én sa...
 - Nincs mit sajnálnod, édes, ez természetes dolog. Merevedésem lett tőled. Ne tégy úgy, mintha még nem láttál volna ilyet - rázza a fejét, én pedig felnevetek, hogy elűzzem a gondolatot, ami hangosan kiabál a fejemben, hogy ez nem történhetne meg. Nyakába fúrom az arcom, szinte ösztönösen, majd egy csókot nyomok rá. - Jobb lesz, ha abbahagyod - csattan a hangja, én pedig összerezzenek. - Egyrészt, nem akarok itt elmenni mindenki előtt, másrészt pedig indulnunk kell vissza a bulira.

 A medence szélén ülünk, kis kört alkotva. Éppen most kezdtük el az Én még soha nevű játékot. A szabályok egyszerűek. Valaki mond egy állítást, és ha nem igaz rá, innia kell. Az elején még vicces, nevetek én is, de amikor Harry kicsit részegen megszólal, megfagy bennem a vér.
 - Én még soha nem szexeltem - mindenki felnevet, majd körbejár az üveg. Harry mellettem ül, tehát én vagyok az utolsó, aki iszik. Kötelességemnek érzem betartani a szabályokat, pedig ha hazudnék, senki sem tudna róla, mégis, a lelkiismeretem nem hagyja, hogy csaljak. Amikor Niall átadja az üveget, én továbbadom Harrynek. Érzem, hogy ebben a pillanatban minden tekintet rám szegeződik, a levegő megfagy.
 - Te még nem...? - kérdezi halkan Harry. Megrázom a fejem. - Huszonkét éves vagy, Sky.
 - Korhoz van kötve? - kérdezem. Hangom élesebb, mint vártam, talán az alkohol miatt, ami a véremben van.
 - De úgy érted, hogy még teljesen szűz vagy? - teszi fel Liam az újabb kérdést, én pedig már majdnem rátromfolnék, hogy hogy a fenébe lehet teljesen meg nem teljesen szűznek lenni, amikor leesik, hogy mire gondolt.
 - Egyetlen egyszer történt volna valami, de nem jutottunk sokáig - vonok vállat egyszerűen, de az emlék úgy kúszik a szemem elé, mintha csak tegnap történt volna. Mindenki megdöbbenve néz rám, még Lottie is, aki ezek szerint már nem szűz. Vajon a bátyja tudott erről?
 - Meddig az a nem sokáig? - hallom meg Louis hangját, aki egészen idáig csendben figyelte az eseményeket. - Megujjazott, kinyalt és leszoptad? - Lottiera pillantok, aki meg sem rezdül bátyja szóhasználatára. Ilyen nyíltan beszélgetnek mindenről, ami a szexszel kapcsolatos?
 - Igen.
 - Le is szoptad? - ámul el Louis, én pedig megdöbbenek, hogy mennyire letaglózott lett, mintha nem nézné ki belőlem.
 - Nem.
 - Szóval csak kinyalt és megujjazott.
 - Nem - válaszolok a fel nem tett kérdésre.
 - Akkor csak megujjazott?
 - Mondhatni - motyogom. Végül semmi sem történt a sráccal, alig ért hozzám, szerencsére.
 - Volt már orgazmusod? - kérdezi.
 - Nem gondolod, hogy ez nem az a játék? - kérdezek vissza, mire elmarja Harry kezéből az üveget.
 - Én nekem még soha nem volt orgazmusom - aljasan játszik, gondolom magamban. Elindítja az üveget, ami két ember után hozzámér, de azonnal továbbadom Harrynek. Senki sem nevet ki, ami azért kicsit jól esik, és pár pillanat múlva a játék ugyanúgy halad tovább, mint a szüzességemre vonatkozó kérdések előtt.
 Kicsit részegen battyogunk fel a szobánkig, ahol mindketten ledőlünk Louis ágyára. Valami oknál fogva úgy érzem, muszáj vagyok levenni Louis pólóját. Részeg vagyok, nagyon. Soha nem voltam még ennyire részeg.
 - De rohadtul szédülök - morogja, majd felül, én pedig a következő pillanatban lovagló ülésben ráülök, ami meglepi. Nem számított az érkezésemre, de kezei már a csípőmön vannak. Megcsókolja az államat, majd a járomcsontomat, a halántékomat, az orromat, aztán a fülemet, míg végül eléri a nyakamat. Az ütőeremnél jár a szája, végignyal rajta, aztán megérzem a fogát. Megremegek, hiszen a keze becsúszik a pólóm alá, hogy végigsimíthasson a bőrömön. Ekkor jut eszembe, hogy én is ezt szerettem volna alig fél perccel ezelőtt, de nem tudom kihúzni hajából az ujjaimat. Lenyúlok a hátán, felgyűröm a pólóját, majd átbújtatom a fején és félredobom. Olyan természetesen jön, hogy mit kell csinálnom, és ez megdöbbent. Ujjaival fentebb tolja a melltartómat, hüvelykujjai a mellbimbóimra simulnak, amik megkeményednek az érintésre. Egy nyögést hallok, és csak ekkor jövök rá, hogy hangosan zihálok. Csípőm lassú mozgásba kezd Louis ölén, mire ő is felnyög, majd nyelveink összesimulnak, ajkaink nedvessé válnak. Forr a testem, úgy érzem, tűzben égek, Louis pedig lerántja a blúzt rólam. Ismét nyögök, amikor fogai a nyakamnál a bőrbe harapnak. Egyre gyorsabban mozgok rajta, érzem a két farmeron keresztül is a merevedését, amit produkált, és egy kicsit megijedek, mert nem tudom, mi fog következni ezután. Alhasamban ismeretlen, mégis jó érzés jelentkezik, amikor Louis keze lesiklik legféltettebb pontomhoz. Ujjai két anyagon keresztül is égetnek, de amikor a nadrágomba nyúl, ajkába harapok. Végigsimít rajtam, csupán fehérneműn keresztül, én pedig elvesztem az eszem. Nem tudom, mi történik, de ajkai elhagyják az enyémet, helyére igazítja a melltartómat, kezét pedig kihúzza a nadrágomból. Értetlenül nézek rá. Zavart vagyok. Mi történt?
 - Nem helyes, amit tenni készülünk.
 - Miért? - kérdezem. - Talán én nem... - elakad a szavam.
 - Részegek vagyunk, Sky. Te pedig szűz. Sosem használnám ki a helyzetet - rázza a fejét, nyelve és ajka nehezen formálja a szavakat. Arra gondolok, hogy alig egy perce még kapcsolatban álltam velük. Most először mondja ki a nevem, ami megmelengeti a szívemet. Sokkal jobban hangzik a szájából, mint eddig bárkijéből. Nagyot sóhajtok, majd kimászom az öléből. Felveszi a földről a pólóját, majd átnyújtja nekem, én pedig szemérmetlenül kapcsolom ki a melltartómat, amit a földre dobok, és áthúzom a fejemen a pólót. Érzem rajta a parfümjét és még valamit, ami hozzátartozik az illatához, az egyveleg megnyugtat. Úgy döntök, hogy nem maradok vele éjszakára. Amikor odapillantok, éppen leveszi a farmert magáról, amit annyira szeretek rajta. Alsója elől-hátul kidudorodik, más-más okból kifolyólag, én pedig nagyot nyelek. Érzem, hogy fáradt vagyok, és Lou ágya nagyon hívogató, de bármennyire is vágyom rá, nem fekszem mellé. Szédelegve csattogok át a szobámba, és nem is emlékszem, hogy kerültem az ágyba. Útközben Louis szavai járnak a fejemben. Sosem használnám ki a helyzetet. Kék szemekről és a szebbnél szebb ígéreteikről álmodom.

02. - We've got problems

Sziasztok! :)

Nagyon köszönöm a feliratkozókat és a visszajelzéseket is, örülök, hogy tetszett az első rész! :)

Itt is a második, remélem, ez is elnyeri a tetszéseteket! Nagyon hálás lennék, és nagyon örülnék neki, ha írnátok valami megjegyzést, hogy mi a véleményetek! Köszönöm előre is, ha megteszitek!

All the love, D

 Alig fél órát beszélgetek Lottieval és Lou-val, amikor egy Isaac nevű férfi szalad le a medencékhez, hogy minden tagot összeszedjen. Kijelenti, hogy tíz perc múlva indulnunk kell, ezért mindannyian felmegyünk a szobáinkba. Félek, hogy Louis megint undok lesz velem, ezért halkan lépek be az ajtón. A szobába sietek, ahol a bőröndjeim vannak, hogy valami más ruhát vegyek fel. Aztán megcsapja az orromat egy illat. Egy jellegzetes illat, amit elég jól ismerek sajnos. Már csak az a kérdés, hogy hol van Louis és hogy a fenébe tudta ezt megvalósítani egy füstriasztóval felszerelt hotelben.
 - Louis - szólítom, de süket fülekre találok. Újra megszólítom, ezúttal hangosabban, ekkor egy erőtlen nyöszörgést hallok a fürdőszobából. Vagyis gondolom, hogy onnan, hiszen még körbe sem tudtam nézni, hogy hol fogunk lakni két éjszaka erejéig. Kb. még hat percem marad, hogy átöltözzek, megkeressem Louist és leérjek a hallba. Benyitok az ajtón, ahonnan olyan tömény, erős, zöld növényszag árad, hogy én magam is megszédülök. - Louis, mi az istent csinálsz?
 - Elloh, kedvesm - int felém egy üveggel. Elhűlve nézem, ahogy megpróbál felállni, és nagyon nehezen sikerül is neki. - Miért jöttél?
 - Öt perced van, hogy kijózanodj, átöltözz, eltüntesd ez a spangli és piaszagot magadról, majd lemenj a hallba, ahol a többiek már tuti várnak ránk.
 - Segíts levetkőzni - löki el a kezében lévő üveget, ami ugyan nem törik el, de hangosan vágódik a földhöz.
 - Mi a francot csináljak veled? - nyögöm, majd közelebb lépek hozzá. Csak nagyon ritkán káromkodok, de ez rendkívüli eset. - Vegyél erőt magadon, oké? Istenem, mit mondjak a többieknek? - gondolkodom hangosan, miközben lerángatom róla a pólóját, és a nadrágjához nyúlok. Szinte tudtam, mit fog mondani.
 - Nagyon sietősre veszed - mosolyog bágyadtan, aztán kilép a nadrágjából. Sehol sincs már a két órával ezelőtti "soha nem dugnálak meg" hangulat.
 - Alsó marad - mondom, majd betolom a zuhanykabinba és hideg vizet engedek rá. Felkiált, de nem érdekel. Legalább egy kicsit józanodna ki! Fohászkodom, hogy ne hagyjanak itt minket, és ne vegyék észre rajta, hogy füvezett és ivott. Miközben segítek neki megtörölközni, kopognak. - Öltözz fel, kérlek.
 - Adj egy puszit - fogja meg a csuklómat, mire a testhőm igencsak megemelkedik. Sosem történt ilyen a testemmel, fogalmam sincs, mihez kezdjek az érzéssel. Bizsereg a bőröm, ahol hozzám ér. Megrázom a fejem. - Kérlek, csak egy puszit, ide - mutat az ajkára. Visszagondolok, hogy miket is kell teljesítenem az ő kérésére. Ez nem volt benne a megállapodásban, én pedig ügyesen kitérek a kérés elől. Nyomok a homlokára egy puszit, majd kimegyek a fürdőszobából, hogy ajtót nyissak.
 - Késésben vagyunk. Hol van Louis? - kérdezi Paul idegesen. Nagyot nyelek, amikor végignéz rajtam. Itt-ott vizes a felsőm, rátapad a testemre. Nem mondhatom el neki, hogy mi történt, ezért figyelmen kívül hagyom a kérdést.
 - Nagy baj lenne, ha csak 10 perc múlva mennénk utánatok?
 - Nem csinálunk belőle rendszert, oké? - sóhajt megadóan. Rettentő kitartóan sugalltam felé, hogy legyen jó kedve, és mondjon igent, mert rendbe kell szednem Louist, aztán pedig magamat is. - Most az egyszer. Itt marad egy kocsi, a személyzeti bejáratnál, rendben? De szigorúan tíz perc, egy másodperccel sem több - kopogtatja meg az óráját, majd egy halovány mosollyal indul el a liftek felé. Fellélegzek, és örülök neki, hogy engedékeny. Mire visszaérek a szobába, Louis éppen egy fekete farmert próbál magára erőszakolni, felsőtestét nem fedi semmi. Így, hogy részeg, bátran nézek végig tetovált bőrén. Egy hiba sincs rajta, puhának és melegnek látszik, olyannak, amihez érdemes lenne odabújni. Megrázom a fejem, hogy kiűzzem belőle az oda nem illő, perverzebbnél perverzebb képeket.
 - Hadd segítsek - lépek felé, aztán segítek felrángatni a fenekén az anyagot. - Melyik pólót szeretnéd felvenni? - érdeklődöm, majd a bőröndjéhez megyek.
 - Adj egyet, kurvára mindegy - nyögi, majd belebújik a széttaposott fekete Vans cipőjébe. Egy fekete, Black Sabbath-os felsőt nyújtok felé, amit gyorsan magára is kap.
 - Adj öt percet, amíg átöltözöm, aztán mehetünk - mondom, majd elbújok a fürdőszobában. Az ablakot ugyan kinyitottam, de még mindig kellemetlen szag uralkodik a helyiségben. Gyorsan felveszem a kedvenc szűk, fekete farmerem és egy korallszínű blúzt, átfésülöm a hajam és már kint is vagyok. Louis felpillant rám az ágyról, ahol ül, majd elmosolyodik.
 - Egész jól nézel ki - úgy gondolom, bóknak veszem. Már most tudom, hogy meg kell becsülnöm az ilyen pillanatokat, mert nem sok lesz belőlük.
 - Mehetünk? - kérdezem, majd a táskámat a vállamra véve indulok el. Úgy tűnik, kicsit jobban van, de még mindig csak alig-alig józan. A liftben állva megfogja a kezem, majd magához húz egy csókra. A gyomrom vet egy bukfencet, arcom pírba borul, de ő ezzel mit sem törődve teszi a kezemet a saját derekára. Érzem leheletén a mentolos ízt, talán fogat mosott, amíg én Paullal egyezkedtem, vagy csupán bekapott egy Mentost. Karját a vállamra dobja, amikor kinyílik a liftajtó, majd egyenesen a hátsó bejárathoz vezet. Majdnem megkérdezem, hogy honnan tudja, hogy ide kell jönni, de minden bizonnyal ezerszer csinálta már így.
 Alig tíz perc múlva a stadionnál vagyunk, ahol észrevétlennek kell lennünk; csodával határos módon sikerül is. Louis egyenesen az öltözőbe megy, ahol a többiek már várják, én pedig a színpad felé veszem az irányt. Kilépek egy ajtón, ami az ülőhelyekre vezet, de ide rajongók nem jöhetnek. Leülök az egyik sorba, és nézem azt a többezer embert, akik a fiúkra vártak. Képeket csinálnak egymással, talán most találkoznak életükben először és utoljára, mégis úgy beszélgetnek, mintha ezer éve ismernék egymást. Az előzenekar már lement, mire újra magamhoz térek. Alig 10 perc múlva felcsendülnek a Macarena ismerős dallamai, a stadionban lévő több, mint 60.000 ember egyszerre kezd táncolni. Gyorsan előveszem a telefonomat, hogy megörökítsem ezt a pillanatot. Újabb percek telnek el, mire valakinek fontossá válik a társaságom. Lux lépked mellém.
 - Te vagy Sky - jelenti ki. Elmosolyodom.
 - Te pedig Lux vagy. Sokat hallottam már rólad - csillogó szemmel pillant rám, majd az ölembe mászik.
 - Te vagy Louis barátnője - pillant fel rám.
 - Te pedig Louise lánya - mosolygok még mindig. Aztán átmászik a mellettünk lévő ülésre és beszélni kezd. Mindenről beszél, az édesapjától kezdve a kedvenc játékáig, de tényleg mindenről. Fél óra múlva megjelenik a kivetítőkön a biztonsági videó, Lux pedig elszalad. Még véget sem ér a kisfilm, amikor egy nagy fülessel a fején tér vissza.
 - Nagyon hangosak szoktak lenni - kiabálja, én pedig a számra teszem a kezem, hogy ne hívjam fel magunkra a figyelmet, mert Lux nagyon hangosan beszél. A srácok megjelennek a színpadon, mire felrobban a stadion. Tekintetem azonnal Louisra siklik, aki egész jól néz ki ahhoz képest, hogy mi történt vele alig egy órája. Lux mellettem a lábát lógázza, feje a zene ütemére mozog. Elmosolyodom rajta, majd tovább figyelem a koncertet. A srácok szórakoznak, Liam és Louis locsolják egymást, nevetnek, Louis bemutat Liamnek, mire Niall felkacag. Kívülről úgy tűnik, minden oké a bandával. A koncert felénél kézen fogom Luxot, hogy a színpad mögé menjünk. Lottie és Lou egymás mellett állnak, nem messze a színpadtól. Luxot felültetem egy dobozra, én pedig mellé állok, de ő maga elé húz, fejét a hátamra billenti. Elmosolyodom, amikor pár perc múlva Lou megbök, és mondja, hogy Lux elaludt. Óvatosan felemeli a kislányt, aki apró csimpánzként lóg édesanyján.
 - Köszönjük, srácok, hihetetlenek vagytok. Nagyon köszönjük nektek, hogy élhetjük az álmunkat, sosem hittük volna, hogy megvalósul. Folyton utazunk, hogy minél több rajongóval találkozhassunk, ezért nagyon ritkán vagyunk otthon. Hálásak vagyunk, amikor a családtagjaink csatlakoznak hozzánk egy-egy koncert erejéig, és hogy támogatnak minket - beszél Liam, Lottie pedig elkezd a színpad felé húzni. Nem értem, mit akar. - Most is velünk van két ember, bár mindkettő Louishoz tartozik. A mai nap nagyon különleges számunkra, hiszen évfordulónk van. Öt éve, hogy megalakultunk, amiért nagyon hálásak vagyunk nektek. Nélkületek nem lennénk itt, annyira szeretünk titeket. Sokkal-sokkal jobban, mint ti minket. Ezúton szeretném felhívni magunk mellé azt a két embert, akik ma el tudtak jönni a koncertre és nagyon fontos szerepet játszanak Louis barátunk életében. Gyertek csak, gyertek - int Liam, én pedig azonnal megtorpanok.
 - Gyere, nyugi, volt már ilyenre példa - mosolyog rám Lottie, majd maga után húz. Nem tudom, hogy van ennyi levegőjük, de a lányok legalább egy perce folyamatosan sikítanak. Louis közelebb lép hozzánk, majd megöleli a húgát, engem pedig kézen fog, és megállít maga mellett. Lottie feltalálja magát, egyenesen Niall felé indul, akinek a kezében már ott van a gitárja. A srácok beszélnek, a közelben lévő rajongók pedig nekem integetnek, és sikoltozni kezdenek, amikor viszonozom a gesztust. Alig pár másodperccel később a tömeg kántálva kéri, hogy csókoljuk meg egymást. Hitetlenkedve rázom a fejem, de Louis elmosolyodik, majd beleszól a mikrofonba.
 - Sky kicsit szégyenlős mostanában, de mindjárt meggyőzöm.
 - Normális vagy? - kérdezem tőle a füléhez hajolva. Kacsint egyet, majd a farzsebébe dugja a mikrofont. Még mindig a kezemet fogva közelebb húz magához, majd édesen elmosolyodik. Olyan szeretetteljesen néz rám, hogy meginog a térdem, amit remélem, nem vesz észre. Soha nem voltam olyan, aki a nyilvánosság előtt csókolózna a barátjával, mégpedig azért nem, mert nem igazán volt komoly kapcsolatom - egyet leszámítva. Louis keze az arcomhoz ér, mire akaratlanul is lehunyom a szemem. Nagyon jól esik az érintése, a karjába kell kapaszkodnom, nehogy kibillenjek az egyensúlyomból. Felnyitom a szemhéjamat, barna tekintetem találkozik az ő tengerkékjével. Derekamnál fogva kicsit hátradönt, majd megízleli ajkaimat. Finoman csókol meg, derekamon lévő ujjai szétnyílnak és bebújnak a felsőm alá. Éget az érintése, én pedig úgy érzem, szikrákat szórok. Szívem eggyel többet üt, gyomrom folytonos bukfenceket vet. Hajába vezetem az ujjaimat, majd végigsimítok nyelvemmel az alsó ajkán.
 Liam hangja félbeszakít. Túl hirtelen csöppenek vissza a való világba, ahol tisztában vagyok vele, hogy ez tiszta színjáték.
 - Úgy tűnik, a mi kis Lou barátunk szívét elrabolták - dalolja Liam.
 - Talán nekem is le kellene akasztanom egy ilyen csajt, nem gondolod, Liam? - tromfol rá Niall, mire elpirulok. Szégyenkezem, amiért eljátszom a barátnőjét. Rossz embernek érzem magam ettől, de amikor Louis nyom a halántékomra egy puszit, egy pillanatig elhiszem, hogy érzi, mennyire feszült vagyok. Ez az apró gesztus megmelengeti a szívemet, pedig csak egy jelentéktelen puszit kaptam. Leültet maga mellé, Niall pedig gitározni kezd. Lottie és én aztán egy intés kíséretében levonulunk a színpadról. Ezek után mosolyogva nézem Louist, és megértem a helyzetét. Ő sem akart ebben benne lenni, ahogy én sem. Csak neki ez még az első alkalom, de nekem már a második, és tudom, hogy segítenem kell neki, nem pedig lehúzni, ahogy velem tették.
 Este tizenegy körül kerülök ágyba. Pizsamám mindösszesen egy póló és egy franciabugyi. Külön szobában alszunk Louval, így nincs értelme nadrágot felvenni. Fáradt vagyok a repülőúttól, ezért lehunyom a szemem, hogy minél hamarabb álomba merüljek. Pár perc múlva hallom nyitódni az ajtómat, majd ugyanilyen halkan be is csukódik. Tudom, hogy Louis az, más nem jöhet be a lakosztályba. Nem tudom, mit akarhat ilyen későn, de nem is érdekel, amikor megérzem, hogy besüpped mellettem az ágy. Louis szó nélkül bújik be mellém a takaró alá, karjával átöleli a derekamat és szorosan mögém fekszik. Lábait az enyémek közé dugja, majd csókot nyom a hajamba. Nem mozdulok, próbálok egyenletesen lélegezni, nehogy feltűnjön neki, hogy ébren vagyok. Talán reggel még előttem felkel, hogy kimenjen, mintha meg sem történt volna. Akaratlanul, de közelebb bújok hozzá, mire felsóhajt.
 Mibe keveredtem?

01. - I'm alone, on my own and I'm starting off

Sziasztok! :)

Itt az első rész, remélem, elnyeri a tetszéseteket. A blogot húsz részesre tervezem, már előre meg van írva pár rész. ITT a blog csoportja, ahová Louis-ról is lehet bármit posztolni, meg a többiekről is, és bármi kérdésetek van, ott feltehetitek.

All the love, D

 A nappaliban ülve várom, hogy megérkezzen értem és a bőröndjeimért az autó, ami a reptérre visz. Három napja írtam alá a szerződést, és ez az első hivatalos jelenésünk. A reptér. Amikor hallom a dudaszót, felpattanok a kanapéról, és az ajtó felé indulok. Anya ott lohol a nyakamba, apa pedig követi. A nyakamba borulnak, a lelkemre kötik, hogy vigyázzak magamra Európában, majd utamra engednek. Anya kicsit pityereg is, de ő ilyen kis érzelgős, megszoktuk apával.
 A bejáratot elállja a sok rajongó, ezért két biztonsági ember segít bejutnom a terminálba. Folyamatosan a srácok nevét kiabálják, visítoznak, én pedig hálát adok az égnek, hogy a modelleknek nem jár ennyi figyelem. Mosolyt erőltetve az arcomra sietek a fiúk felé, akik már várnak rám. Amikor Louis megpillant, olyan meggyőzően csillan fel a szeme, hogy majdnem elhiszem az örömét. Elém siet, hogy még hitelesebbé tehessük a helyzetet. Elkapja a derekamat, majd magához húz egy csókra. Vagy kettőre. Érzek az ajkán egy kis mentolos ízt, ami nem nyomja el a dohányét. Éget a bőröm, ahol hozzám ér, de ezt soha nem vallanám be. Mosolyogva húzódok el tőle, majd gyors pillantást vetek a kint táborozó lányokra. Mindegyikük kezében ott a telefon, tudom, hogy megörökítették az első csókunkat. Kezét a csípőmön tartva hajol a fülemhez.
 - Ha máskor is így csókolsz meg, lehet, hogy megszegjük a nem szexelhetsz az álkapcsolatoddal szabályt - lehunyom a szemem, majd elmosolyodok, mintha rettentő édes dolgot súgott volna a fülembe.
 - Erre nem fog sor kerülni - nyomok apró puszit a szájára, majd köszöntöm a többi srácot is, mintha már hetek óta barátkoznánk.
 - Köszönöm - motyogja Liam, miközben megölel. A szerepemet játszva adok puszit a maradék két fiúnak, majd visszasasszézok Louis mellé, aki birtoklón öleli át a derekam. Nem tudom, hova tenni Liam köszönetét, ezért úgy döntök, ráhagyom a dolgot.
 - Indulhatunk? - kérdezi Harry, majd a telefonját a zsebébe dugva indul el az ellenőrzés felé. Nagyot sóhajtva indulok utána, miközben Lou keze még mindig a derekamon pihen. Megjegyzem, érzem, hogy nagyon nem akarja ezt. Árad belőle a tartózkodás és a távolságtartás.
 - Csak a repülőig bírd ki, utána nem is fogsz látni, míg le nem szálltunk - pipiskedek fel a füléhez, miközben a kocsihoz sietünk, ami a repülőig visz minket. - Még csak egy kicsit.
 - Ezt általában más testhelyzetben hallom a csajoktól, és a te szádból amúgy sem hangzik olyan izgatóan, úgyhogy megkérlek rá, hogy ne tegyél kétértelmű megjegyzéseket - ez a leghosszabb, ráadásul összefüggő mondat, amit hallottam tőle. Megremegek, amint meghallom a hangját. Vékony, érdes hangon szólal meg, talán úgy, ahogy az alkalmi lányaihoz szól. Meglep a hangulatváltozása, főleg ilyen hirtelen, hiszen az előbb még azt pedzegette, hogy ágyba vinne, most pedig mintha hozzám sem akarna érni. Figyelmen kívül hagyom a hangjában megbújó gúnyt, majd Harry felé fordulok és beszélgetésbe elegyedek vele.
 A repülőút nem hosszú, alig egy órát vesz igénybe. Ígéretemhez híven olyan helyre ülök, ahonnan Louis nem láthat. Kellemesen elbeszélgetek Harryvel, majd Liammel. Niall egész végig játszik, nem is figyel oda ránk.
 - Nem halkítanád le, kurvára zavar? - csattan Louis a felszállás után húsz perccel. A szőke srác nagyot nyelve veszi lentebb a játék hangerejét, amit Louis nem köszön meg neki. Érzem, hogy átalakulnak a levegőben a részecskék, és a nyugodt, békés hangulatot felváltja a feszültség. Akaratlanul is mozdul a lábam, egyenesen Louis felé, de aztán meggondolom magam és továbbsétálok a mosdóig. Félek, hogy valami olyat találok mondani, amivel csak magamnak ártanék. Így hát belépek a helyiségbe, ami nagyobb, mint vártam. Nem olyan pici, mint a személyszállító gépeké, és ez váratlanul ér. A tükörbe nézve biztatom magam. Gyerünk, Sky, nem nagy dolog ez. Két év, nem sok idő. Sokkal kevesebb, mint amennyit el kellett viselned. Ez gyerekjáték lesz, semmi baj. Erős vagy.
 Amíg a terminál felé tartunk, valahogy Louis mellé keveredem, miközben Harry karja szorosan tart. Megnevettet, folyamatosan, én pedig nagyon jól érzem magam a társaságában. Hangosnak nem mondható kuncogásomat Louis kemény hangja szakítja félbe.
 - Szükségem lenne az álbarátnőmre - morogja, én pedig csak ekkor veszem észre, hogy már majdnem elértük a kapukat, ahonnan bárki láthat minket. Harry zokszó nélkül engedi el a derekam, ahová pár pillanattal később ismerős forróság költözik. Ebben a pillanatban megszólal a telefonja, amit azonnal kihalász a zsebéből, hogy fogadni tudja a hívást. Jobb kezét, amivel eddig a derekamat ölelte, a füléhez emeli, így megszűnik az érintése. A gyomrom megremeg, amikor bal kezével megfogja az én bal kezemet, majd mögöttem ellépve átkarol. Senkinek nem tűnik fel, de nekem jól esik, hogy miután nyíltan kimondta, az álbarátnője vagyok, ilyen egyszerű, hétköznapi módon karol át. Elfojtok egy mosolyt, ő pedig futólag rám pillant, majd elmosolyodik; és válaszol a vonal másik végén lévő személynek, amiből egyből rájövök, hogy a mosoly nem nekem szól. A lányok, akik kint várnak a fiúkra, már visítoznak, kiabálnak, ezért amilyen gyorsan lehet, leteszi a telefont. - Maradj előttem, majd irányítalak.
 - Oké - mondom. Hozzá vagyok szokva a fényképezőgépekhez, de a hozzájuk tartozó lányokhoz nem, így követem Louis utasításait.
 - Skyler, megállnál egy képre, kérlek? - hallok meg egy vékonyka hangot. A tömegtől két lépésre áll, az autó mellett, egy biztonsági őr takarásában. Barna hajú, szeplős kislány, kezében egy naptárt szorongatva, benne az én képeimmel. Hét éves lehet, az anyukája ott guggol mellette. Elhúzódok Louistól, aki először értetlenül, majd dühösen mered rám, de aztán rendezi a vonásait. Szó nélkül ül be a kocsiba.
 - Szia, kincsem. Hogy hívnak? - térdelek le elé, a tőlünk pár lépésre lévő tömegben álló lányok pedig egymást csitítgatva figyelnek minket.
 - Angela vagyok - mosolyog rám kissé foghíjasan. - Aláírod ezt nekem és csinálsz egy képet velem?
 - Persze. De sietnem kell, a srácok várnak rám - intek magam mögé. Már a kocsiban ülnek, de Harry kidugja a fejét az ablakon, hogy lásson minket. A lányok mögöttünk felvisítanak egy pillanatra, de elcsendesednek, amikor rájönnek, hogy túl hangosak ahhoz, hogy hallhassák a beszélgetésünket.
 - Harry engem néz - suttogja.
 - Ő a kedvenced? - kérdezem mosolyogva, ő pedig hevesen bólogatni kezd.
 - Igen - alig mondja ki a választ, én már úton vagyok a fiú felé.
 - Te vagy a kedvence, odajönnél? - gyorsan Paulra néz, aki az órájára pillant.
 - Kettő percetek van, és senki mással nem csináltok képet - bólint rá. Angela felé sietünk, akinek látványosan eláll a lélegzete.
 - Szia, Angela, hogy vagy? - guggol le elé Harry, a kislány pedig minden bátorságát összeszedve válaszol, hogy igen, most már nagyon jól van. - Kapok egy ölelést? - tárja ki a karjait, mire Angela nekiront. Édesen bújik hozzá, mire a lányok egybehangzó "ohh"-val reagálnak. - Ki a kedvenced a bandából?
 - Te.
 - És miért? - kérdezi, miközben én kiveszem a kezéből a naptárt és aláírom, majd az édesanyja által nyújtott telefont veszem a kezembe.
 - Mert úgy mosolyogsz, mint a szerelmem - pirul el. Harry felkuncog, majd egy puszit nyom az arcára.
 - Sietnünk kell, szóval egyetlen képre van idő, oké? - a kislány bólint a kérdésemre, majd mindkettőnket magához húz, én pedig elkészítem a képet. - Vigyázz magadra, Angela.
 - Légy jó - kacsint rá Harry, majd mindketten mosollyal az arcunkon indulunk a kocsi felé. Addig a pillanatig eszembe sem jut Louis meg a hülye hangulatváltozásai. Tudhattam volna, hogy balhézni fog.
 - Miért kell minden ilyen kiscsajnál elalélni? Ez egy gyerek - csattan fel, miközben elindulunk a hotel felé. - Miért nem lehet magunkat a tervhez és a menetrendhez tartani?
 - Igen, Louis, ő egy gyerek, akinek ugyanúgy vannak érzései, mint bárki másnak - bólogat Harry. - És teljesen időben vagyunk, van még másfél óránk az indulás előtt.
 - Nem gondolod, hogy nekem programom lett volna?
 - Ugyan mi? - pillant rá Harry. Louis hangja kemény és kimért, amikor válaszol. Megremegek, amikor realizálom, hogy milyen csúnyán viselkedik a társaival.
 - Ahhoz nektek semmi közötök - morog. Már nyitnám a számat, de Harry meglöki a térdemet a sajátjával. Jobbnak látom, ha csendben maradok.

 - Miért kell neked mindig mindent folyton elbasznod? - vágja be mögöttünk az ajtót. Az emeleten két lakosztály van, így egy a miénk lett, a másik pedig a három srácé. Összerezzenek hangjának erejére. Miért ilyen feldúlt? Kék szemei szikrákat szórnak, barna haja kuszán meredezik mindenfelé. - Tudod, reggel még azt hittem, hogy egy kicsi értelem szorult beléd, de úgy látom, ugyanolyan üresfejű vagy, mint a többi - nem mondta ki, de tudtam, hogy a modellekre érti. Pedig én már két éve nem voltam az. A szavai szíven ütnek, és hirtelen úgy érzem magam, mint három évvel ezelőtt. Szinte ugyanazok a szavak, ugyanolyan ocsmányan kiejtve, mintha minden betű fertőzést okozna neki.
 - Belegondoltál, hogy annak a kislánynak mekkora örömet szerzett, hogy láthatta a kedvencét? - halkan szól a hangom, nem akarok kiabálni. Soha nem voltam egy kiabálós típus, és nem most akartam elkezdeni.
 - Jézusom, hihetetlen, hogy ennyire nagyra vagy magaddal...
 - Harryről beszéltem - nézek rá, mire eltorzul az arca. Kettő másodperc kell ahhoz, hogy elveszítse a fejét, és kikeljen magából. Fogalmam sincs, hogyan kezelhetném a helyzetet.
 - Ó, hát persze, hogy a tökéletes kis Harry a kedvence! Mindig ő a tökéletes, a legjobb és a legkedvesebb! Nyilvánvalóan ezért nem kell neki álbarátnő, mert ő önmagában is jó, engem pedig fel kell javítani egy hozzád hasonlóval, megjegyzem, inkább csak lehúzol. Kinek kellene egy olyan, mint te? Még megdugni sem vagy jó - üvölti, én pedig döbbenten állok előtte, talán még levegőt is elfelejtek venni. Szavai visszhangot vernek bennem. Kinek kellene egy olyan, mint te? Maradék méltóságomat összekaparva bólintok egyet, majd sarkon fordulok. - Mi van? Csak nem rohansz a tökéletes bandához? Igen, ők majd biztosan megvigasztalnak, Niall pedig hajlandó is lehet feláldozni magát, hogy megdugjon - rettentően fájnak a szavai. Az egy dolog, hogy engem bánt, mert rendben, tegye, kibírom, mert volt időm hozzászokni az évek során. De az, hogy a srácokat is megbántotta, számomra elviselhetetlen és megbocsáthatatlan.
 - Ők legalább próbálkoznak azzal, hogy működjön a dolog - motyogom, majd hanyatt-homlok kirohanok a szobából. Fogalmam sincs, hová mehetnék, a srácokhoz nem akarok, ezért legjobbnak tűnik, ha valami eldugott helyre megyek. Talán a bárban egy eldugott sarokba kellett volna meghúznom magam, ahogy eredetileg terveztem, ehelyett az udvaron kötök ki, ahol a vártnál kevesebben vannak. Leülök a kinti bárpult egyik székére, távol az emberektől. Amikor a pultos srác észrevesz, mosollyal az arcán jön felém, de egyszerűen megrázom a fejem, hogy nem kérek semmit. Azonnal megtorpan, békén hagyva engem, és folytatja a munkáját.
 Pár perccel később egy ismeretlen hang zavar meg.
 - Ello, Louise vagyok, a srácok fodrásza és sminkese, még nem volt alkalmam bemutatkozni - huppan le a mellettem lévő székre Louise, akinek egyből beleszeretek a hajába. Hamvas, olyan, amilyenre mindig is vágytam, de nekem nem állna jól.
 - Sky vagyok - mondom neki mosolyogva. - Imádom a hajad - szalad ki a számon.
 - Köszönöm. Igazából Lottie segített benne - von vállat lazán, majd elkiáltja magát. - Lux, bele fogsz esni!... Nem bírni vele - sóhajt nagyot. - Az apja egy hét múlva viszi el magához, Lux pedig teljesen be van zsongva - boldog mosoly ül ki az arcára, ahogy a lányáról beszél.
 - Mennyi idős?
 - Négy lesz. Rengeteg energiája van, mindig rohangál, mindenkit ki szeretne sminkelni, fodrászosat játszik... - rázza a fejét mosolyogva. - Mesélj valamit.
 - Soha nem voltam ennyi rajongóval körülvéve, és nagyon furcsa ez nekem. A sok visítás, a kiabálások - mondom ki azt, ami legelőször eszembe jut.
 - Pedig ez még csak egy alkalom volt. De ne aggódj, hozzá fogsz szokni - végszóra megpillantom tőlünk nem messze Lottiet. Nevetve tart felénk egy nagyobb darab férfivel, aki aztán irányt változtatva távolodik tőlünk. Felcsillan a szeme, amint meglát minket.
 - Szia, Lottie vagyok, Louis húga - ölel meg, majd két puszit nyom az arcomra.
 - Én pedig Sky.
 - Remélem, rendesen viselkedik veled - utal a bátyjára még mindig mosolyogva. Nem akarom megbántani, ezért szemrebbenés nélkül hazudok.
 - Hát persze - erőltetek mosolyt az arcomra. Ó, ha tudnák...

00. - Prológus

Sziasztok! :) Itt a prológus, ami nagyon rövid, tényleg csak a kezdeteket mutatja be. Ha tetszik, iratkozzatok fel.

Love you all x

 Minden gyerek életében elérkezik az a pont, amikor megálljt parancsol. Én húszévesen döntöttem úgy, hogy most volt elég; a médiából, a kamerákból, a sok pózolásból, a zöldségen való élésből. Anya nem nézte jó szemmel, amint nem írom alá az újabb szerződést. Tizenhárom éves korom óta éjt nappallá téve dolgoztam azon, hogy elég vékony legyek a kameráknak. Többé már nem akartam megfelelni, csupán élni. Főiskolára járni, a barátnőimmel elmenni nyaralni, pizzát enni és elnyúlni a tv előtt. Semmi másra nem vágytam, csak normális életre.
 Nos, 2015 márciusában Zayn Malik úgy gondolta, itt az ideje, hogy ő is azt csinálja, amit szeretne. Az utóbbi időben sok időt töltött Louisval, ha lehet, még közelebb kerültek egymáshoz. Tudom, hiszen sokszor találkoztam velük az elmúlt évek során, nagyszerű srácok.
 A tárgyalóteremben, Louis Tomlinsonnal és Mike Lesterrel szemben ülve már nem is tűnik annyira jó ötletnek ez az egész. Én, mint Louis álbarátnője? Nem. Soha. Nem tudnának eleget fizetni érte.
 - Busásan megfizetnénk ezért. Louis mostanában kicsit, hogy is mondjam, nem ura önmagának - böködi a tollával a papírt a méretre szabott öltönyben ülő Mike.
 - Teljesen uralom a helyzetet. Mi a francért kell ez a felhajtás?
 - Azért, kedves Louis, mert a rajongóid nem nézik jó szemmel, hogy iszol és füvezel. Mióta Zayn lelépett, ezt csinálod. Öt hónapja, Louis, öt hónapja - emeli fel a hangját. Azt hiszem, az idegein táncol a srác. Csendben hallgatom összeszólalkozásukat, nem akarok belefolyni.
 - Ha egy modellel fogsz összepakolni, a rajongók utálni fogják, csak mondom. Ismerem őket - pillant rám. Tekintetében megvetés és utálat csillog. Lesütöm a szemem.
 - Nos, a Sugarscape a napokban végzett egy közvélemény-kutatást, hogy melyik ex-modell a legszimpatikusabb és ez - mutat rám a tollával - a lány nyert.
 - Szerinted nem lesz feltűnő, hogy vele randizgatok a kérdés után, zsenikém? - hangjából csöpög a gúny és a megvetés. Annyi kedve van itt lenni, mint nekem - semennyi.
 - Itt egy öt napja készült kép rólatok - nyitja szét az előtte heverő mappát, amiben egy kép volt Louisról, amint egy sötét hajú lányt csókol. Már nyitnám a számat, hogy kifejezzem a nemtetszésem, de megelőznek.
 - Egy Photoshop-munkával akarod elintézni? Ez még csak nem is ő - egyértelműen rám céloz.
 - Mi lenne, ha először belekukkantanánk a szerződésbe? Csak hogy tisztában legyetek azzal, mihez kell tartanotok magatokat, oké? - beletörődően bólintunk. - Nos, Skyler, először nézzük a te részed. Három év. Kötelező megjelenések Louis oldalán, kézfogás, apró csókok a nyilvánosság előtt, vásárolgatások, egy-két buli, de Louis miatt csak módjával. Havonta maximum három - az említett már éppen megszólalna, de Mike leinti. - Nincs semmi szexuális kötelezettséged, a szobán belül nyilván nem kell játszanotok, a srácok és a stáb is tud róla. Ez így rendben van?
 - Szabadságom hogy lesz?
 - Ha nincs kötelező megjelenés, havonta egy hetet tudunk adni, amikor távol vagy. Oké? - bólintok.
 - Louis, nagyjából a te részed is ennyi. Ha interjúban kérdezik, egy étteremben futottatok össze sok idő után, aztán elhívtad randira, ennyi a történet. Áradozol róla, babusgatod, csókolgatod, meg ilyen szerelmes izék.
 - De azért más csajokkal lehetek, nem?
 - Szerinted egy kapcsolatba mennyire fér bele kettőnél több személy? - emelem rá a tekintetem. Nem bírom elviselni azt a stílust, amivel beszél.
 - Mostanában, ha nem tudnád, nem vagyok a monogámia híve. Nyitott kapcsolat.
 - Szeretnéd. Biztos, hogy nem fogok olyan srác mellett sétálni napról napra, aki minden este más csajjal alszik - székem hangosan tiltakozik, amikor felpattanok. - Köszönöm a lehetőséget, de nem fogom elvállalni, hogy egy ilyen embernek legyek a barátnője.
 - Nem is kellenél, hülye csitri - vált ismét gúnyosra a hangja. Elakad a szavam. Komolyan azt mondta, amit hallani véltem? Alig láthatóan fentebb emelem a fejem, magamra veszem a kabátom, a táskámat pedig a kezemre akasztom, majd angolosan távozom.

 - Kicsim, át kellene gondolnod. Ez nagy lehetőség, hogy újra felfigyeljenek rád a kamerák - nógat anya, miközben a kimosott ruhákat hajtogatom össze. Nem akarom ezt az egészet. Nincs kedvem újra rivaldafénybe kerülni, hogy aztán a média újra szétcincáljon. Újra és újra ugyanaz a lemez, én pedig meguntam.
 - Nem - adom a velős választ.
 - Skyler, ne butáskodj. Huszonkét éves vagy, nincs fiúd és még az is lehet, hogy valami jó sül ki belőle.
 - Anya, én komolyan nem akarom ezt.
 - Oké, rendben - hagyja rám a dolgot, majd magamra hagy a nappaliban. Miután magamra maradok, és már éppen beleképzelném magam Louis helyzetébe, eszembe jut az én történetem. Nekem is segítségre lett volna szükségem három éve, egy évig éltem úgy, ahogy nem akartam. Engem nem mentett meg akkor senki. Tudom, hogy nem akarom, hogy azt kelljen átélnie, amit nekem kellett. Nem ezt érdemli, ennek a férfinek segítségre van szüksége, és ha ehhez én kellek, akkor rendben van.

Hirtelen gondolok egyet, és felhívom Mike-ot.
 - Nos, döntöttél? - kérdezi.
 - Igen. De nem három, hanem két év. Többet nem vállalok el.
 - Rendben, megbeszéltük. Holnap bejöhetsz aláírni a papírokat.
 Következő nap pedig aláírom a halálos ítéletemet. Akkor azt hittem, hogy tudom, mibe vágtam a fejszémet, és csak később jöttem rá, hogy fogalmam sem volt róla. Még csak meg sem közelítette az elképzelésemet. Sosem hittem volna, hogy az aláírásom képes megváltoztatni az egész életemet.