15. - Even if I won, If I did, What's my price

Sziasztok!

Nagyon hálás vagyok a visszajelzésekért, amint kiteszem a részt, válaszolgatok is. El sem hiszem, hogy már 38-an vagyunk és lassan átlépjük a 14.000 oldalletöltést is. Nagyon köszönöm! <3

Tekintettel arra, hogy tegnap lett vége a turnénak, most egy közös képet fogok kitenni annak ellenére, hogy a fiúkról nagyon kevés szó esik a mai részben.

Már csak ÖT RÉSZ és Louis és Skyler történetének a végére érünk.

Ma pedig Sky múltjának sötét árnyaival ismerkedhetünk meg.

Love you all, D xx

 Másnap reggel korán felébredek, mert Buddyt hallom szűkölni az ágy mellett. A karomba véve csoszogok vele a konyhába, hogy reggelit adjak neki. Amíg ő nyammog, összeütök egy rántottás reggelit Louisnak, és a konyhaablakon keresztül kémlelem az udvart, amit vékony hótakaró borít. Buddy sertepertél egy darabig körülöttem, majd lefekszik a helyére, hogy kipihenhesse az evéssel járó fáradalmakat.
 - Miben mesterkedik az én gyönyörű barátnőm? - szólal meg az ajtóból Louis.
 - Meglepetésben, csak éppen valaki nem tud öt perccel tovább aludni - mosolygok rá. Sötétkék alsója feszül a csípőjén, haja kócosan meredezik mindenfelé; hihetetlenül vonzó. Mezítláb csattog felém, és csókra emeli a fejét, de elhúzódom.
 - Most meg mi van? - sóhajt fel. Tudja, hogy a szokásos reggeli hisztim következik.
 - Nem mostam fogat. Így nem fogsz megcsókolni - szorítom össze a számat. Kényszeredetten felhorkant.
 - Azt hittem, ezen már túl vagyunk. Hihetetlen vagy, egyszerűen... Hagyjuk - vágja be a szokásos durcát. Szokás szerint a szobába megy, hogy felöltözhessen, én pedig szokás szerint az asztalra teszem a reggelit. Mindent szokásosan csinálunk, mintha évek óta együtt élnénk. Hirtelen megtorpan, és visszafordul. Pár centire áll tőlem, szemeiben határozottság csillog, nekem meg fogalmam sincs, mit akarhat. - Tudod mit? Szarok bele, hogy nem mostál fogat. A barátnőm vagy, akkor csókollak meg, amikor csak akarlak.
 Kezei közé fogja az arcom és enyémre nyomja a száját, de én nem engedek neki. Egyik kezével végigsimít az oldalamon, végül megállapodik a fenekemen. Erősen szorítom össze az ajkaimat, de úgy érzem, veszíteni fogok. Finoman cirógat az ujjaival, ajkaival szüntelenül ostromol. Nem szabadna engednem neki, mégis elnyílik az ajkam, amikor a fenekembe markol. Édesen megcsókol, másik kezével a hajamba túr, ami kócosan lóg a vállamon.
 - Ugye, hogy nem is volt olyan rossz? - nyom puszit az arcomra. - Ezt bevezethetnénk.
 - Mit? Hogy erőszakoskodsz?
 - A reggeli csókot. Máris sokkal jobb kedvem van - mosolyog rám, majd lehuppan az asztalhoz.
 Egész nap nem csinálunk semmit, csak fekszünk a kanapén, beszélgetünk és filmeket nézünk. Kora délután befutnak a fiúk egy gyors köszöntésre és egy ajándék-átadásra, de aztán gyorsan lelépnek, hogy kettesben lehessünk. Szinte biztos vagyok benne, hogy Louis beszélt velük arról, hogy ezt a napot kinek szeretné szentelni. Végül ötkor mégis összeszedjük magunkat, és útnak indulunk. Amikor Doncasterbe érünk, hihetetlen nyugalom lesz úrrá rajtam, mintha hazajönnék. Mosolyogva teszem Lou bal kezére az én jobbomat, halványan rámosolygok, ő pedig cinkosan rám kacsint.
 Másnap reggel már mindenki ébren van, amikor lemászok az emeletről. Könnyek szöknek a szemembe, amint megpillantom Louist Daisy és Phoebe között. A két lány könyékig lisztes, Louisnak pedig a hajában csillog a fehér por. Lökdösődnek, nevetnek egymáson, a konyha kész harmadik világháborús helyszínné alakult át az elmúlt percekben. Mindenhol edények, tojáshéjak, reggeli maradék, hasonlók.
 - A lányok szinte szárnyalnak, amikor itthon van Louis. Teljesen kicserélődnek - áll meg mellettem Jay mosolyogva. Az ajtófélfának dől ő is,
 - Rettentő szerencsés nő lesz a felesége - mondom könnyes szemekkel. Egy pillanatra szeretném, ha pár év múlva az én ujjamra húzná fel a gyűrűt, neki mondanám ki azt a bizonyos igent, mégis meghátrálok az érzés elől. Nem helyes. Erőszakosan rántom el a jobb kezemet a bal kezem gyűrűsujjától. Hiba többet beleképzelni! Megmondta, hogy nem húzna az ujjamra jegygyűrűt.
 - Remélem, jól dönt majd - adja a kétértelmű választ, majd visszamegy a nappaliba. - Kézmosás, aztán megnézzük, mit hozott a Mikulás!
 A két kicsi rohant a csaphoz, aztán pedig egy jó reggeltet kiabálva elsuhantak mellettem.
 - Boldog karácsonyt, édesem - nyom csókot Lou a számra, miután ő is lemossa magáról a tésztát. - Mióta állsz itt?
 - Elég régóta ahhoz, hogy gyönyörködhessek a formás fenekedben és lábaidban.
 - Ó-ó-óh, te kis aljas. Nem lenne szép dolog merevedéssel a család elé állni - sziszeg a foga között, de látom rajta, hogy jól szórakozik. A nappaliba lépve tárul a szemünk elé a látvány, hogy Phoebe és Daisy Buddy-t nyúzzák, a kiskutya pedig rettentően élvezi, hogy a figyelem középpontjában lehet.

 A napot semmittevéssel töltjük. Nevetünk, beszélgetünk, játszunk a gyerekekkel, én pedig kötelességemnek érzem, hogy posztoljak Twitterre valamit, ezért hát lefényképezem Louist, amint Dorist a feje fölé tartva emeli a levegőbe. Mindössze pár szót fűzök a képhez: Merry Christmas. Love these people xx. Pár perc múlva már több ezer csillag és rt-t van a bejegyzésen, ami megmosolyogtat. Este, amikor lefekszünk, észreveszem Louis tegnapi tweetjét, amit eddig nem láttam. Buddy van rajta, amint elfekszik a fehér szőnyegünkön a nappaliban. Nagy, fekete szemeivel Louisra néz, aki minden bizonnyal grimaszolt neki. Mindössze három szót írt a képhez: my another love.
 A búcsú nehéz, Daisy, aki egy fél tized százalékkal ragaszkodóbb, mint Phoebe, megkönnyezi az elválás pillanatát. Hazafelé én vezetek, Louis telefonál ide-oda, kérdezősködik, hogy hogyan is tervezik a következő évüket, de csak annyi választ kap, hogy hamarosan megtudják a megbeszélésen, ami január másodikán esedékes.
 A szilveszteri buliig sok időt töltünk együtt, Liam és Sophia is benéz hozzánk egyik nap, miután visszaérnek Wolverhamptonból. Nem titok, hogy Liam eljegyezte szenteste előtti napon a barátnőjét, aki most boldogan mutogatja nekem a gyűrűt. Meseszép darab, azt kívánom, hogy én is részesülhessek hasonló a szerelemben.
 - Gratulálok - mosolygok könnyes szemmel, amikor az ajtóban állva még egy pillantást vetek rájuk. Mindketten megölelnek, majd lelépnek, hogy kettesben maradhassunk. Leülök a kanapéra, ölemben Buddy-val, aki pár percen belül elalszik. Nincs szívem felébreszteni, ezért mozdulatlan maradok. Louis térdel elém, és a sarkaira ül.
 - Mi a baj? - megfogja a térdeimet, kék szemeiben kíváncsiság bújik meg. Amikor nem szólok, nyösztetni kezd. - Na, Sky, mondd már.
 - Csak olyan boldog pár.
 - Te nem vagy boldog? - kérdezi meglepődve. Megrázom a fejem.
 - Egy szerződéses kapcsolatban sosem lehet az ember feltétel nélkül boldog, Louis. Mert júniusban elválnak útjaink, mindenki tudja.
 - Nem kell úgy lennie, édesem - győzköd, pedig mindketten tudjuk, hogy a menedzsment nem engedné, hogy továbbra is együtt legyünk. - Megoldhatjuk.
 - Nem lenne jövője, Tommo, hidd el.
 - Akkor legalább csak addig tegyük félre azt a szaros szerződést, oké? Csak legyünk két normális ember, kérlek - esdekel, de képtelen vagyok igent mondani. Túl sok minden történt, és ha akkor kérdezi meg, amikor először lefeküdtünk, azonnal beleegyeztem volna. De így, hogy kevesebb, mint fél évünk van hátra együtt, nem merem bevállalni. Túl gyorsan kellene mindennek véget vetni, amibe belepusztulnék.
 - Már beleestem az egyik véglet hibájába. Nem fogok a másikba is - fogalmazok burkoltan. Louis értetlenül mered rám, pillantása azt sugallja felém, hogy itt az ideje elmondani a múltamat, ami miatt túlságosan mélyre csúsztam, és véget vetettem a karrieremnek. - Tizennyolc évesen jó ötletnek tűnt, hogy összeálljak valakivel több pénzért cserébe. Mario Consola remek partinak ígérkezett, Milánóban született, de ötéves kora óta Londonban élt. Kedves volt, helyes, és modell. Közös fotózások, és máris kitalálta a menedzsment, hogy nekünk egy párt kellene alkotunk, plusz jövedelemért cserébe. Mindketten belementünk, akkor, mint mondtam, jó ötletnek tűnt. De ő elzüllött. Elvitte a hírnév, amit szerzett magának, én pedig nem tartottam vele. A szerződés két évre szólt, tehát nem szakíthattam vele. Megcsalt, drogozott, füvezett és ivott - annyira ironikus a helyzet. Úgy hat, mintha Louist a saját történetével állítanám szembe, holott nem így van. Könnyek gördülnek végig az arcomon. - Alig ettem, mert fájt nekem, amit tett. Semmibe nézett, egy kelléknek, akit sosem kaphatott meg. Többször erőszakoskodott velem, és aznap este is, amikor hozzám ért, úgy, ahogy sosem szerettem volna, valami eltört bennem. Ez már nem az a fiú volt, akit megismertem, hanem egy teljesen idegen ember feküdt fölöttem. Segítségért kiáltottam, és talán a véletlen műve volt, de a menedzsere éppen a hotelszobánk ajtaja előtt ácsorgott. Betörte az ajtót, és a segítségemre sietett. Azonnali hatállyal bontotta a szerződést. Anya alig akarta elhinni, hogy ez történt, én pedig még jobban összetörtem. Még kevesebbet ettem, depressziós lettem, ittam és drogoztam, több magazin is felkért, hogy legyek az anorexiás cikkük arca. A gondolat, hogy beteg is lehetek, megijesztett, és még bentebb fordultam - a könnyeim utat törnek maguknak, Buddy pedig értetlenül mered rám okos szemeivel. Kiugrik az ölemből, amikor Louis felül mellém, hogy mellkasához húzzon. Szipogva és hüppögve folytatom a történetet. - Aztán kaptam egy üzenetet, amiben az egyik egykori barátnőm lehordott a sárga földig, hogy mégis hogy képzeltem, hogy befordulok, és feladom. Akkor erőt vettem magamon, és megtisztítottam a gondolataimat. Egy évbe telt, mire újra emberi formám és gondolataim lettek. Egyedül voltam ezzel az egésszel, még a szüleimet is kizártam, akik akkor már segíteni akartak. Nehéz volt feldolgozni, hogy hetente többször is a részeg és betépett Marioval kell aludnom, és ki tudja, mikor kattan el. De felálltam a padlóról, visszajöttem az összeomlás széléről.
 - Hihetetlenül sajnálom, hogy újra át kellett élned - motyogja Louis halkan. Közelebb húzom magamhoz, ő pedig arcát a hajamba temeti.
 - Segíteni szerettem volna rajtad - a mondat folytatása ott lóg a levegőben, és tudom, hogy Lou is érzi. Megkönnyebbülök, amikor válaszol.
 - Megmentettél a legsötétebb dologtól, és ezért örökké hálás leszek neked. Bár soha nem fogom tudni meghálálni.
 Elmosolyodom a gondolatra, hogy nyertem. Újra és újra megtenném érte, mert megéri. Érte igen.