17. - Even if they judge, fuck it all

Sziasztok! 

Újra itt vagyok, teljes erőbedobással! Vége a szalagavatónak, rettentő jól sikerült, imádtam!

Nos, itt az új rész, és remélem, hogy nem zavar titeket az egy év ugrás, de így kell most lennie.

Köszönöm a visszajelzéseket, a díjakat - amelyeket a téli szünetben megpróbálok kitenni -, az oldalletöltéseket és mindent! Hálás vagyok nektek!

Love you all, D xx

Egy évvel később

 - Elég jól megy az üzlet, ahogy hallom. Kik fordulnak meg nálad? - kérdezi Matt, az egyik csatorna rádiósa.
 - Leginkább Kendall Jenner és a testvérei, a múltkor Jennifer Lopez egyik fotózására is felkértek, hogy készítsem el a sminket, volt már szerencsém Demi Lovato-nak sminkelni, mellesleg, a legújabb klipjében is az én kezem munkája van rajta. Szóval eléggé különböző korúak járnak hozzám, és a visszajelzéseik nagyon pozitívak - büszkélkedem egy kicsit, kiélvezem a rivaldafényt egy pillanat erejéig. De Matt hirtelen más irányba tereli a beszélgetést.
 - Zayn Malik mostanában sokat posztol rólad és a kiskutyádról. Ezek szerint még mindig együtt vagytok.
 - Igen.
 - Louis Tomlinson mit szólt ehhez? Hiszen két évig együtt jártatok, aztán hirtelen szakítottatok, te pedig LA-be költöztél Zayn-hez - vázolja fel az életem legszebb időszakát, én pedig elmosolyodom az emlékre, bár kicsit elszorul a torkom.
 - A Louis mellett töltött két évem csodás volt, tényleg, szebb ajándékot nem is kaphattam volna az élettől - próbálok nem elérzékenyülni, ezért gyorsan folytatom, hogy úgy tűnjön, Zayn hatott meg ennyire. - Zayn-nel már régóta ismerjük egymást, tehát nem voltunk idegenek egymás számára. Találkoztunk, és felajánlotta, hogy jöjjek vele. Szükségem volt arra, hogy a Louis-val való szakításom után eltűnjek. Nem tudom, hogy érintette ez az egész Louis-t, nem beszéltünk a szakításunk óta.
 - Tehát egyáltalán nem tudsz róla semmit azóta? - kíváncsiskodik tovább, pedig jól tudja, hogy semmit sem tudok Louról. Beszéltünk az interjú előtt erről.
 - Van egy kisfia, főállású apuka és énekes. Tudom, hogy pihenőn vannak, és hogy pár hónapig még azon is lesznek, de ennyi - vonok vállat.
 - Na, és Zayn. Helló - köszönti az eddig csendben ülő barátomat. Zayn köszön neki, aztán megfogja a kezem. - Milyen érzés, hogy a volt bandatársad volt barátnőjével vagy együtt? - halljuk már sokadjára a kérdést.
 - Teljesen figyelmen kívül hagytuk, hogy ki is ő. Nem Louis által ismerkedtünk meg, már több éve találkoztunk először.
 - Az új számod nagyon úgy tűnik, mintha a szerelmetekről szólna - utal a Drunk love című számára, ami pár hete debütált. Igazán ütős dal lett, a népek imádják, ahogy én is. - Mellesleg nagyon jó szám lett.
 - Igen, és elárulom, hogy ő is írt bele pár sort, szóval nemcsak az enyém az elismerés - mosolyog rám kedvesen, amitől meglódul a szívem, de közel sem annyira, mint amikor Louis nézett így rám.

 Váltanak még pár szót a zenéről, nevetünk egy sort, aztán vége szakad az interjúnak. Buddy-t a karomban tartva viszem a kocsi felé, ami ránk vár, Zayn hátulról véd, nehogy bántódásom essen, amíg a kocsihoz nem érünk. A rajongói hangosan kiabálnak, mindenféle szitokszót hallok, amikkel engem illetnek, de figyelmen kívül hagyom őket.
 - Basszák meg - csapja be maga mögött az ajtót, miután hazaérünk, Buddy pedig összerezzen a karomban. - Bocsi - simogatja meg a fejét, engem pedig egy csókkal nyugtat meg, mintha én lennék ideges. - Csak.. nem hiszem el, hogy ennyire képtelenek felnőni.
 - Semmi baj, engem nem érdekel - teszem le a kiskutyámat, aki elszalad inni. - Ennyi év alatt már megszoktam őket, és figyelmen kívül tudom hagyni.
 - Annyira szeretlek - motyogja az ajkaimra.
 - Én is szeretlek - markolom meg a pólóját, így közelebb húzva magamhoz. - Nem számít, mit mondanak, oké? Ha ítélkeznek, akkor pedig tényleg basszák meg.
 - Rendben van - mosolyog rám, aztán megcsókol. Édesen, finoman, birtoklón. Mindketten tudjuk, hogy ez nem olyan szerelem, amit éreztünk - én Louis, ő pedig Pezz iránt. Ez egy nagyon erős szeretet, és jól érezzük magunkat együtt. Sokan azt mondják, hogy csak a hírnév miatt vagyok vele, na meg azért, hogy visszavágjak Louisnak. Tévedés. Azért vagyok Zaynnel, mert jó vele lenni. Nem olyan heves és mindent elsöprő, mint Louval, de határozottan nagy élmény, és semmi pénzért nem hagynám ki. Ő segített túllépni a megcsaláson, az elhagyatottság érzésén, én pedig segítettem neki felállni a padlóról Perrie után. Már nem érdekel, mit mondanak az emberek, mert jól érzem magam mellette. Boldoggá tesz Zayn, én is őt, és ez nekünk bőven elég. Szeretjük egymást, tiszteljük, és soha rá nem néznénk másra. Amikor elhúzódik tőlem, ajkai kicsit duzzadtak, élénk rózsaszínek.
 - Ebédeljünk, aztán megkapod a születésnapi ajándékodat - kacsint, majd ellép előlem, de utána kapok.
 - Szívesen kicsomagollak most is, Zayn - incselkedem, mert tudom, hogy nem tudja visszafogni magát. Felmordul, az ölébe kapva cipel a hálószobába, én pedig felkacagok, amikor az ágyra dob. - Ne fogd vissza magad - nyögöm, amikor testével félig rám nehezedik.

 Egy óra múlva a konyhában ülünk, rajtam mindössze a pólója van, rajta pedig a bokszere.
 - Mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy vagy két repülőjegyem Bora Borára? - szólal meg, miután lenyelte a falatot. Kérdő tekintettel nézek rá.
 - Attól függ, mikorra szól.
 - Holnapra - mosolyog rám a csirkecomb mögül. - Boldog születésnapot.
 - Hihetetlen vagy - nevetek fel, aztán a tányéromra ejtve a csirkeszárnyat suhanok Zayn felé. Mire odaérek, leszáll a székről, zsíros ujjaival átölel. Finom illata az orromba kúszik, örömteli nevetése megdobogtatja a szívemet. - Köszönöm, Zayn.
 Elveszi a pultról a telefonját, én pedig azonnal tudom, mit szeretne. Mosolyogva fúrom nyakába az arcom, amíg elkészíti a képet.
 - De amíg ott vagyunk, semmi internet és telefon. Csak mi, rendben? - mondja, miközben ír pár szót a képhez, és posztolja is Twitterre.

 @zaynmalik happy birthday to my beautiful girl. love days like this x :)

 Következő nap aztán, amikor leszállunk Bora Borán, kb. 20 óra repülőút - plusz 45 perc helyi járaton való utazás, Tahitiről és még fél óra hajóút - után írunk egy üzenetet az otthoniaknak, hogy megérkeztünk, minden oké. Elfoglaljuk a bungalónkat, amely mellesleg egyike a négy vízre épült fehér villának. A kis ház ablakaiból gyönyörű kilátásunk nyílik az óceánra, épp naplemente van. Lehuppanok az ágyra, ahonnan végignézhetem, ahogy a nap a horizont alá bukik.
 Arra gondolok, amikor másfél évvel ezelőtt azt hittem, Louis és én örökre együtt leszünk. Emlékszem, hogy amikor hazajöttünk a családjától, mennyire emberivé vált. Már sehol sem volt a szerződés, figyelembe sem vettük. Reggeli az ágyba, virágok, közös fürdőzések, csendes esték, romantikus összebújások - ezek mind olyan emlékek, amelyekre a visszagondolok, melegség költözik a szívembe. Minden csókja, amit adott, és mindegyik, amelyet én adtam neki, szerelemből volt. Tiszta, igaz szeretetből. Nem bánok semmit, egyetlen pillanatát sem annak az időszaknak, mert akkor tanultunk meg rengeteg dolgot. Az egymás iránti tiszteletet, az önzetlen segítségnyújtást, a néma kiáltások észrevételét, a pokolból való megmentést és a lángoló szerelmet. És ez a szerelem azóta is ég, tudom, mert a történetünk nem zárult le azzal az estével, soha nem fogom elfelejteni azokat az apró-cseprő dolgokat, amelyekkel Louis ajándékozott meg. Egy-egy érintés, egy mosoly, egy kacsintás, vagy csupán a tudat, hogy van nekem. Hiányzik, nagyon, és ezt nem szégyellem. Ő az első szerelmem, tudjátok, az a bizonyos, amely sosem múlik el, amelyhez az összes többit hasonlítod, amelyre mindig boldogan gondolsz vissza, mert bármennyire is fájdalmasan történt az elválásotok, nem tudsz rá haragudni. Mert szereted, és mindig is fogod. Örökké érezni fogod az érintését, hallani a hangját, emlékezni a dohányízű csókjaira. A mellkasán húzódó tetoválásra, a karján lévő firkálmányokra, a combján lévő hegre, amelyet kiskorában szerzett, miután leesett egy fáról. A húgai nevetésére, amikor csikizi őket, a haja puhaságára, a szeme kékségére, az összes nevetőráncára. A reggeli, fáradt hangjára, a kezének érdességére, az álla ívére. A kedvenc pulcsira, amely az övé. A boldogságra, amikor azt mondta, hogy örökké hálás lesz neked, mert megmentetted őt. Ezekre mind emlékezni fogsz, és elsírod majd magad, mert az kívánod, bárcsak együtt lehetnétek még. Bárcsak az élet egymásnak szánt volna titeket, és bárcsak ne állhatott volna közétek egy túlságosan átbulizott éjszaka. Louis Tomlinson egy olyan helyet foglal el a szívemben, amelyet senki más nem fog. Hová máshová helyezhetném, mint a legelső helyre? Oda, ahová életünk nagy szerelmét tesszük. Azt veszem észre, hogy egy rettentő halvány csillagot méregetek, nem messze az Esthajnaltól. Hívott csillagomnak, nem is egyszer. Én az ő csillaga voltam, ő pedig az enyém. Nem volt szükségünk fényre, mert mi voltunk az éjszaka csillagai.
 - Merre jársz? - szólal meg Zayn a hátam mögött állva. A nap lenyugodott, már réges-régen, én pedig azt veszem észre, hogy sírok. Letörlöm a könnyeimet, még mielőtt Zayn meglátná. - Tudom, hogy sírsz, Skyler. Semmi baj. Szeretnél még egy kicsit magad lenni? - lenyűgöz a nagylelkűsége, és hogy nem érdekli a kiborulásom. Megrázom a fejem, ő pedig odalép elém. - Kiülsz velem?
 - Persze - mosolygok rá, de korántsem úgy, ahogy szeretnék. - Köszönöm.
 - Mire való egy barát? - von vállat őszintén mosolyogva. Ajkaihoz hajolok, hogy kifejezhessem, mennyire nagyon szeretem őt. Kézen fogva vezet ki a bungaló szélére, ahonnan látni a sziget fényeit. - Rendben vagy?
 - Igen. Mert te itt vagy - érzékenyülök el újból. Ismét megcsókolom, közel húzom magamhoz biztonságot sugárzó testét, a lelkem pedig megnyugszik. Jó helyen vagyok mellette, tudom, hogy ő vigyáz rám, és nem fog megbántani. Szeretetteljes pillantást vetek rá, ő pedig végül leül a deszkára, és a mellkasára von.
 Az egy hét elröpül, szinte észre sem vesszük, de már a LAX-on szállunk le. Tudnak az érkezésünkről, mert amikor kilépünk az fotocellás ajtón, ezer és ezer vaku villan. Kiabálnak, mindannyian ugyanazt: Skyler, mit gondolsz az egészről? Skyler, újra összejössz Louis-val? Skyler, vissza fogsz menni hozzá vagy legalább felkeresed? Ezért jöttetek haza?
 Fogalmam sincs, miről beszélnek, ezért megszaporázom a lépteimet. Beugrok a ránk várakozó autóba, Zayn pedig becsapja mögöttünk az ajtót. Nem szól semmit, rögtön a telefonjába bújik, és tudom, hogy azt keresi, mi az oka ezeknek a kérdéseknek.
 - Hé, Gabe, van egy tegnapelőtti lapod? - kérdezi pár perc múlva, a sofőrünk pedig a kesztyűtartóra mutat. Zayn előrehajol, hogy előszedhesse, majd a kezébe fogja. - Nem tudom, látni akarod-e, de szerintem jogod van tudni.
 Félve veszem el tőle az LA Times-t, és széthajtom. A képen Briana és a kisbabájuk, tőlük leszakítva pedig Louis képe. A főcímet meglátva összeugrik a gyomrom, hirtelen szédülni kezdek, a szemeimbe akaratlanul is könnyek szöknek. Zayn-re pillantok, aki engem néz, és várja a reakciómat.
 - Én... - nyögöm, de nem tudok többet mondani. Összesen annyit teszek, hogy elsírom magam.

 Louis Tomlinson kitálalt! Briana Jungwirth gyermekének nem Louis az édesapja!