12. - I'm all yours

Sziasztok! 

Ne haragudjatok a kimaradásért, és a hozzászólásokra is válaszolni fogok csütörtökön. Kicsit összejöttek a dolgaim, de itt vagyok és mindent nagyon köszönök! Hálás vagyok mindenért!

És ne haragudjatok az erotikus részért, de erre szükség volt, lesz még jelentősége a továbbiakban!

Love you all, D xx

 Ismét végigcsókol a testemen, minden porcikám bizsereg érintésére. Csókjai egyre jobban felhevítik a testem és érzem, hogy egyre kevésbé tud uralkodni magán. A combomat simogatja, ujjai bennem mozognak, az érzésre pedig homorítok. Amikor kihúzza az ujját, felnyögök a hiányától. Csibészes mosollyal néz rám, szemében csodálat csillan, amikor közelebb húzom magamhoz.

 - Utolsó esély, hogy visszatáncolj - markolja meg a mellem, mintha meg akarna győzni. Nevetve válaszolok.

 - Nem fogok. Szeretném ezt - mutatok kettőnkre, mire mosolyogva megcsókol. Feláll, majd a bőröndjéhez sétálva kivesz egy apró tasakot, aztán visszasétál hozzám. Ledobja mellém, és ismét fölém kerekedik. Mindenhol csókol, érintése a bőrömön éget, szinte perzsel.

 - Szeretnéd...feladni rám? - nyújtja felém az óvszert. Elpirulok zavaromban. - Ne... - rázza a fejét, amikor észreveszi az arcom.

 - Segíts - motyogom. Kibontja, majd a kezembe adja a gumit, amit együtt görgetünk végig kemény merevedésén. Visszafekszem az ágyra, ő pedig felém hajol. Az arcomat csókolgatja, a halántékomat, az orromat, az államat és arcélemet. A hasamat simogatja, bőre érdes, kicsit karcol, mégis puhának érzem. A nyakamat harapdálja, és összeszorítom a combjaim, amikor megérzem tompa végét a bejáratomnál. Nem szól semmit, szó nélkül tárja szét a lábaimat, én pedig nem ellenkezem.

 - Kicsit fájni fog, és ezt nem én csinálom, mindenkinek ilyen - beszél hozzám, miközben lassan belém nyomul. Felszisszenek, és bármilyen lassan is tolja be magát, fáj. Összeszorítom a szemem, beharapom az ajkam, és próbálok nem felnyögni. - Sajnálom, édesem, nagyon sajnálom - motyogja a fülembe. Hangja megnyugtat, és amennyire csak tudom, ellazítom az izmaimat. Lábaimat dereka köré fonom és megállítom a mozgásában. Nem kérdezi, miért teszem. Várunk, hogy megszokjam a kényelmetlen érzést, ami belülről feszít. - Elvenném, ha tudnám, hidd el.

 Lassan megmozdítom a csípőmet, ezzel jelezve neki, hogy újra mozoghat. Kicsivel sem jobb a helyzet most sem, de nem szólok neki. A fájdalmon kívül semmit sem érzek, csak Louis csókjait.

 - Szeretlek, Sky. Tényleg szeretlek, és nem azért, mert most ez történik, hanem az elmúlt hónapok miatt. Nagyon szeretlek - nyögi, én pedig fel sem fogom a szavait. Szeretlek, Sky. Nem értem, mi történik velem, de a szívem még hevesebben kezd verni, szemeimből nem a fájdalom, hanem az öröm könnyei folynak. Megragadom a fejét és közel húzom magamhoz, hogy megcsókolhassam.

 - Én is, Louis. Én is szeretlek.

 - Ne. Így olyan, mintha egyetértenél - nyögi, miközben folyamatosan mozog bennem, lassan, finoman, hogy ne okozzon fájdalmat.

 - Szeretlek - javítom ki magam. Felpillantok rá, homlokát az enyémnek dönti. Lökései egyre súlyosabbak lesznek, egyre keményebbek és tudom, hogy közel van.

 - Sky.. istenem - zihálja, majd a kezemet megragadva a fejem fölé szorítja. Hagyom, hogy azt csináljon velem, amit akar. Nem érzem magam kiszolgáltatottnak, amiért csak így odaadom magam neki. Én akartam így. Érzem, amint erősebben és erősebben szorítja a kezem, tudom, hogy hamarosan elélvez, amit szeretnék végignézni. Kicsivel később egész testében megmerevedik, remeg, majd rám omlik. Hajába fúrom az ujjaimat, fejét a mellkasomon pihenteti. - Jól vagy? - kérdezi pár perc múlva.

 - Igen - válaszolok neki, majd megcsókolom. Újra és újra a csókjába temetkezem, mert szükségem van rá. Tudom, hogy nem fogom megbánni, ami ma éjszaka történt, mert ezekben a percekben mindenem az övé volt és mindene az enyém. Miénk volt a világ, szerettük egymást és nekem ez elég. Kihúzódik belőlem, én pedig valamilyen szinten megkönnyebbülök, mégis üresnek érzem magam. Az óvszer kicsit véres, de a lepedő nem, mégis kötelességemnek érzem megtisztítani magam, ezért amikor Louis kimegy, hogy kidobja az óvszert, a fürdőszobába sietek. Miután végeztem, megállok a tükör előtt, mert úgy érzem, megváltoztam. Semmi sem látszik rajtam külsőleg, kivéve az arcomon ülő mosolyt, a csillogó szemeimet és a megduzzadt ajkaimat. Szinte ragyogok. Úgy látszik, teljesen tele vagyok energiával, pedig belülről azt érzem, hogy menten összeesek a fáradtságtól. Hajamba túrok, ami most kócosan áll a fejemen, majd megérintem az ajkaimat. Elmosolyodom az emlékre, hogy Louis fogai mennyire megharaptak, mégis, inkább örömöt, mintsem fájdalmat okozott. A férfi, aki mindenféle értelemben megváltoztatott, most mögém sétál és átölel. Már van rajta alsó, és nem értem, miért vette fel.

 - Egész nap el tudnálak nézni, Sky. Gyönyörű vagy - fúrja orrát a hajamba, mire teljes testemmel hozzásimulok. Visszaemlékezem a szavaira, amiket a történtek előtt mondott, és fájdalmasan mar belém minden egyes betű, mert tudom, hogy bármennyire is valódi ez az este, amint felébredünk reggel, el kell felejtenem. Reggel már nem lesz valós. Bár ott lesz közöttünk, talán életünk végéig, mégsem mondhatom el senkinek. Ahogy azt sem, amikor Louis azt mondta, hogy szeret - elszorul a torkom. Hiszek neki, hogy szeret, hiszen már ismerem annyira, hogy ilyen vallomást csak azoknak tesz, akik tényleg megérdemlik. Lehunyom a szemem, hogy nehogy elszabaduljanak a könnyeim, de egy kósza csepp mégis végigfut az arcomon, amit Louis azonnal észrevesz. - Mi a baj? Megbántad? - kérdezi azonnal, aztán folytatja. - Fáj valamid? - hangja gondoskodó, féltő, aggódó. Kezével letörli a további könnyeimet, megcsókolja a halántékomat, én pedig ekkor döbbenek rá, hogy beleszerettem ebbe a férfibe. Minden rossz pillanat ellenére, vagy talán éppen amiatt, beleszerettem, visszavonhatatlanul. Kinyitom a szemeimet, és kimondom, ami a szívemet nyomja.

 - Nem, nem fáj. Csak... Szeretlek, Louis. Nem akarom, hogy véget érjen ez. Sosem szerettem ennyire senkit... - motyogom, karjai egyre szorosabban ölelnek körül. Még mindig átölelve, nagy terpeszben lépked mögöttem, amint az ágy felé tol. Mindketten lefekszünk, majdnem meztelen testünk összesimul. Hátulról bújik hozzám, kiskanál-nagykanál pózban fekszünk.

 - Én sem, édesem, és nagyon szeretném, ha valós lehetne, de nem lehet. Megtörtént, egyetlen pillanatát sem bánom, de nem engedhetünk meg ennél többet magunknak. Később igen, de most nem. Nagyon sajnálom. Nem engedhetjük meg magunknak. Ez nem elég - szinte biztosan tudom, amikor az utolsó szavakat mondja ki, hogy ő nem szerelemből szeret engem. Nem vagyok neki elég, hogy a szíve félreüssön, a gyomra összeugorjon és arra vágyjon, hogy velem éljen.
 - Oké - suttogom, mert félek, hogyha hangosabban beszélnék, meghallaná, milyen erőtlen is a hangom. Szorosabban ölel át, karjai biztonságot nyújtanak.
 - Annyira sajnálom. A francba, nem lett volna szabad ennek megtörténnie - morogja. - Nem lett volna szabad engednem, hogy idáig fajuljon, Sky, az én hibám - dorgálja magát. Megfordulok az ölelésében, hogy a szemeibe nézhessek. Kezemet arcára simítom.
 - Nem a te hibád. Én nem értettem meg, hogy ez csak egy munka. Többre vágytam, mert még soha nem volt kapcsolatom. Te mindent jól csináltál, Lou, mindent. Én képzeltem bele többet az egészbe - suttogom. Megrázza a fejét, de szavakkal nem tiltakozik, megcsókol, hogy megnyugtasson. Valamikor, úgy százmillió nap múlva, amikor elszakadnak ajkai az enyémektől, magához von. Összetekeredve, összegabalyodva bújunk össze. Két ráncos kézről, gyűrűkről és egy kék szempárról álmodom.

 - Nagyon köszönjük, Sky, hogy gondoltál a családunkra - ölel magához Jay a reptéren. Ők indulnak Londonba, mi pedig Glasgowba - egy díjátadóra és egy koncertre -, ahol folytatódik a turné. Aztán Brüsszel, Bécs és a Balaton következik.
 - Örülök, hogy megint találkozhattunk - nyomok puszit Fizzy arcára, aztán szoros ölelésbe von.
 - Ragyogtok egymás mellett. Vigyázz rá - adja az ultimátumot, mire felnevetek.
 - Oké, vigyázok - elbúcsúzom az ikrektől is, majd Louis kezét szorítva integetek a kis családnak, miközben eltűnnek a mozgólépcső tetején. Körülöttünk fotósok és biztonságiak állnak, ezért Lou gyors léptekben halad a mi kapunk felé.
 Szerencsére épségben megérkezünk a reptérre, ahol a szokásos autó vár ránk, hogy a szállodába vigyen. Az ajtón belépve rezegni kezd a telefonom, hogy sms-em érkezett.
 Louis szerelmes, csak még nem tudja. Vigyázz a szívére. Zayn xx
 Értetlenül nézem a képernyőt, de gyorsan lezárom a telefont, nehogy Lou vagy bárki más meglássa. A srácok mosolyogva, hangosan ordítva köszöntenek minket, amikor felfigyelnek ránk.
 - Na, most határozottan szexszagot érzek - szimatol a levegőbe Harry. Meglep, hogy nem pirulok el, hanem kinyitom a számat, hogy visszavágjak neki.
 - Igen, egy párna bánta - próbálom elviccelni, de Louis közelebb húz magához, és megszólal.
 - Igen, lefeküdtünk - bólint. Nem arról volt szó, hogy erről nem beszélünk? Kérdőn nézek rá, de megrázza a fejét. Ezek szerint a srácok előtt nem titok. Érzem, hogy arcomba szökik az összes vér, ami a testemben kering, ezért lehajtom a fejem. - És irigykedhettek, mert a csajom remekül tud szopni - teszi hozzá. Kínosan nevetve fúrom a vállába az arcom, amikor meghallom a fiúk nevetését.
 - Istenem - motyogom.
 - Üdv a klubban, Sky - nyújtja pacsira a kezét Harry Louisnak, aki belecsap.
 - Olyan... disznók vagytok - nevetek velük. Egyáltalán nem esik rosszul, hogy a tegnap éjszakánkon poénkodnak, mert ismerem őket. Ők is csak fiatal srácok, akiknek ugyanaz jár a fejükben, mint a többi pasinak; csajok, pia, buli, videojáték. Mégis több van bennük, mint a többiben.
 - Srácok, indulás - nyit be az ajtón Brian, a fiúk egyik biztonsági embere. Niall a szobájába rohan, hogy magára vegyen egy pólót, a többiek pedig a telefonjukat a zsebükbe bújtatva indulnak el az ajtó felé. Szó szerint csapot-papot hátrahagyva indulnak el.. A videojátékot Niall és Liam félbehagyja, Harry beletömi a szájába a fél szendvicsét, Louis pedig a kezemnél fogva rángat maga után.
 - Hé, állj, állj! - szólok rájuk, mire megtorpannak. - Illene elmenteni a játékot, mert ti fogtok egymásra mutogatni, hogy nem tudjátok innen folytatni.
Niall lép a konzolhoz, hogy elmentse, majd a többiek után siet.
 - Menj te is, majd megyek utánatok - mosolygok Loura, aki viszonozza a gesztust, aztán egy puszi kíséretében távozik.
 Veszek egy kád forró fürdőt, hogy kicsit izomlázas testem ellazuljon, de a pulton megszólaló telefonom megzavarja a nyugalmamat. Kimászom a kádból, miközben magam köré tekerek egy törülközőt. A kijelzőn Harry neve áll, ezért nevetve veszem fel.
 - Kit hagytatok el?
 - Louis nincs veled? - hangja aggódó. Azonnal a bőröndömhöz lépek, hogy felöltözhessek, mert rögtön tudom, valami nincs rendben. Nem szokásuk eltűnni.
 - Utánatok ment. Közvetlenül Niall után.
 - Basszameg - káromkodja el magát, majd nagyot sóhajt. - A rohadt életbe!
 - Harry, mi van? Nem tudod, hol lehet? - kérdezem. A telefon már kihangosítva hever az ágyon, én pedig villámgyorsan kapkodom magamra a ruháimat. Nem jó jel, hogy Louis csak úgy eltűnt a semmibe.
 - Nem, Skyler, fogalmam sincs.
 - Istenem, ha valami történik vele, sosem bocsátom meg magamnak - mondom halkan.
 - Várjunk még egy kicsit, mondjuk.. Ötig. Ha addig sem jelentkezik, kitalálunk valamit.
 - Rendben. Megvárom azt a félórát itt, aztán indulok a konce.. Várj, valaki hív. Louis az, visszahívlak - hadarom Harrynek, majd fogadom Louis hívását. - Szia, hol a csudában vagy?
 - Szia, édesem. Ne aggódjatok, minden oké, nemsokára indulok a stadionba, csak volt egy kis.. dolgom - hallom a háttérből, hogy már autóban ül.
 - Legközelebb ne tűnj így el, kérlek.
 - Csak nem aggódtál? - kuncog.
 - Nem, igazából Harry aggódott, én éppen egy kád forró vízben próbáltam eltüntetni az izomlázam.
 - Ma este rádolgozunk, aztán már nem is fogod érezni - motyogja.
 - Elég legyen! - szólok rá nevetve, majd kilépek a szálloda ajtaján, és bevágódom a rám várakozó autóba. Hank mosolyogva bólint, aztán besorol a forgalomba. - Úton vagyok, drágám.
 - Alig várom, hogy lássalak - belecuppant a telefonba, mintegy puszit küldve, végül kinyomja a telefont. A fejtámlára hajtom a fejem, miközben kifújom a levegőmet, miközben írok Harrynek egy sms-t, hogy Louis mindjárt odaér.
 - Milyen volt a nyaralásotok? - kezd beszélgetésbe alkalmi sofőröm. Kezdeményezését egyáltalán nem érzem tolakodónak, sőt, kedvesnek találom, hogy érdeklődik.
 - Eléggé meglepődött, be kell valljam. Nagyon édes srác, megérdemelte a pihenést.
 - Ráadásul ilyen szép barátnő mellett...
 - Hank... - nevetek fel. - Ne csináld!
Amikor benyitok Louis öltözőjébe, nem várt helyzettel találom szemben magam. Lottie a bátyja karjaiban zokog, aki a nyugtatólag hátát simogatja. Halkan csukom be magam mögött az ajtót, mire Lottie rám kapja a tekintetét. Érzem, hogy valami komoly dolog történt, de csak félve merek rákérdezni.
 - Mi történt, Lotts?
 - Csak... Amy összefeküdt a barátommal.
 - Mármint a legjobb barátnőd Amy?
 - Igen. A rittyós kurvája - morogja az orra alatt. Louis nem szól rá a csúnya szóért, ami elhagyta a húga száját. Leguggolok elé, letörlöm a könnyeit. A tizenéves lány, aki mindig magabiztos, most összetörve bújik a nagytestvére ölelésébe, mintha így elmúlna a fájdalma. Mosolyogva nézem őket, mert tudom, hogy Louis vigyáz rá. Mindig.
 - A megcsalás mögött több is állhat. Az egyik, hogy a pasi nem tud a nőre nőként tekinteni. A másik pedig az, hogy a pasinak valójában önbizalomhiánya van, és azt hiszi, hogy attól lesz férfi, ha minél több virágra száll. És valójában sajnálom Amyt, tudod, még mindig jobb megcsaltnak lenni, mint plusz egy főnek. Ő ki lett használva.