11. - And I know you love Shrek

Sziasztok! :) 

Nagyon köszönöm a visszajelzéseket, a feliratkozókat és mindent! Nagyon hálás vagyok mindenért, és most meg is hoztam a fiatalkorom utolsó bejegyzését! Hadd dicsekedjek, hogy holnaptól 18 éves vagyok, ami aligha változtat valamin. :D

Love you all, D 

 Másnap kora délelőtt ébredünk fel, de nem aggódom, hogy nem érünk oda a reptérre. Elmosolyogom, amikor megérzem a fejem alatt egyenletesen emelkedő és süllyedő mellkast. Körmömmel átírom mindkét tetoválását, majd ujjaimmal a takaró alá vándorlok. Végigsimítok alsónadrágja korcán, újra és újra.
 - Ha nem hagyod abba... - kihúzom a kezem a takaró alól, majd ráförmedek.
 - Azt hittem, alszol!
 - Aludtam is, amíg el nem kezdtél simogatni - nyom csókot a hajamba. - Jó reggelt.
 - Neked is - ülök fel. Ujjai a hátamon játszanak, finoman szántanak rajta végig. - Hamarosan indulnunk kellene a meglepetésedért.
 - Nem Zayn volt az? - hullik le keze a hátamról. Mosolyogva fordulok felé, miközben megrázom a fejem.
 - Mit terveztél, te nő?
 - A meglepetés azért meglepetés, hogy meglepődj - paskolom meg a mellkasát, mire elkapja a kezem és magához húz. Fél karral támaszkodom meg a matracon, hogy ne zuhanjak hátra. Gyors csókot nyom a számra, ami már nem meglepő. Tény, hogy csak ketten vagyunk, nem kellene megjátszani magunkat, de valahogy... megszokottá vált köztünk a csók, a puszi, a simogatás, amolyan velejárója a beszélgetésünknek. - Örülök, hogy nem érzem rajtad annyira a cigiszagot. Nem szeretem.
 - Én meg azt nem szeretem, amikor nagy a szád - simítja arcomra a kezét, hogy újabb csókba húzhasson. - Kivéve egy-két alkalmat.
 - Mocsok vagy - nevetek a csókba, ahogyan ő is teszi. - Azt hiszem, ideje lenne készülődni.
A fürdőszoba felé megyek, ő pedig szó nélkül követ. Kérdő tekintettel nézek rá.
 - Csatlakozhatok?
 - De semmi elkalandozott ujjak - fenyegetem meg, aztán hagyom, hogy lerángassa rólam a ruhadarabokat. Tartja magát, csak néha bök az oldalamba, ekkor én mindig felsikoltok, ő meg nevet rajtam.
 Kicsit több, mint egy óra múlva a reptér felé tartunk, ami hamarosan fel is tűnik neki.
 - Miért megyünk a reptérre, Sky?
 - Meglepetés, tudod - simítok végig a combján. Kezét automatikusan teszi az enyémre, hogy felülről fonja össze ujjainkat.
 Izgatottan állok a fotocellás ajtó előtt, hogy végre megpillanthassam Louis reakcióját. Éppen felém fordul, amikor hangos visítás hallatszik.
 - Louis - Daisy és Phoebe szalad felénk. Bátyjuk szemében csodálkozás csillan, de gyorsan a lányok felé fordul, hogy felkészüljön az érkezésükre. Fizzy és Jay karjukban fogva hozzák felénk a legifjabb ikreket, hogy meg véletlenül se kallódjanak el a tömegben. Tőlünk pár méterre két lány teljes extázisban nyomkodja a telefonját - kötelességemnek érzem, hogy odamenjek hozzájuk.
 - Hé, lányok, lehetne egy nagy kérésem? - kérdezem tőlük, miközben szemeimet a Tomlinson családon tartom. Mindketten bólogatnak. - Pihenni jöttek ide, szóval megtennétek, hogy nem írtok ki semmit arról, hogy láttatok minket?
 - Persze, és bocsi, amiért így viselkedtünk - mondja az alacsonyabbik, de csak megrázom a fejem.
 - Köszi - mosolygok rájuk, majd visszamegyek a kis csapathoz. Mindannyian mosolyogva üdvözölnek, Fizzy pedig külön kijelenti, hogy mennyire tetszik neki a hajam. - Pedig csak megfésülködtem. Rettenetesen elaludtam.
 A hotelba visszaérkezve - miután vendégeink elfoglalták a szobájukat - mindannyian leülünk a nappalijukba. Kicsi a kanapé, nem férünk el, ezért Fizzy, Lou és én leülünk a szőnyegen - párnákból és takarókból - rögtönzött kanapéra. Beszélgetünk egy kicsit, nevetünk, élménybeszámolót tartunk, aztán Louis egy pendrive-t dug a tévébe, és meglepődöm, amikor meghallom a Shrek betétdalának első hangjait.
 - Tudom, hogy szereted a Shreket. Már legalább százszor megnézted Luxszal, és a srácokkal is néhányszor - suttogja a fülembe, én pedig vállának döntöm a homlokom, és puszit nyomok a karjára. Összekulcsolja ujjainkat, lábait az enyémek közé dugja. Senki sem ellenkezik, hogy nem akarja nézni, de amikor az ogre a mocsárban fürdik, Daisy hányást imitál.
 - Olyan undorító. Hát ki tudna ilyenben fürdeni?
 - Dais, ő egy ogre - pillant hátra Louis, de húga egyszerűen kinyújtja rá a nyelvét.
 - Kicsim! - szól rá Jay. A testvérvitának ezzel vége szakad, így tovább nézhetjük a mesét.
A mese közben a két legkisebb és Phoebe elalszik, ezért lehalkítva a tévét megyünk a konyhába a többiekkel. Nem sokkal később felkelnek a gyerekek, aztán lemegyünk az étterembe vacsorázni. Megegyezünk, hogy holnap reggel nyakunkba vesszük a várost, kimegyünk a tengerhez is, aztán este jövünk csak vissza. Este még Fizzyvel kimegyek beszélgetni a medencékhez, és rájövök, hogy belsőleg nagyon hasonlít a bátyjára. Sokat nevetünk, beszél a barátjáról, arról, hogyan élte meg a szülei válását, és az álmainkról is esik szó.
 Másnap reggel aztán két kocsiba beszállva elmegyünk a tengerpartra. Leülünk egy laposabb sziklára, ahonnan a tengert csodáljuk. A következő szárazföld már Amerika - jut eszembe. Louis egész nap csókokat osztogat nekem, mocskos megjegyzéseket suttog a fülembe, mint például túl sok ideje húzod az agyam vagy ma este ne legyél a közelembe, mert láttam az a vörös kis csipkedolgot, amit magadra húztál. Jay mosolyogva néz minket, mire Fizzy meglöki, hogy ne tegye ilyen feltűnően. Ebédre megesszük a magunkkal hozott szendvicseket, gyümölcsöket és zöldségeket, aztán pedig visszamegyünk az egyik plázába vásárolgatni. Látom Louis arcán, hogy nem igazán élvezi, de amikor berángatom egy játékboltba, felcsillan a szeme. Mindenfelé fegyvereket megfog, rám emeli, mintha le akarna lőni, én pedig boldogan játszom el a hattyú halálát. Mindketten nevetünk hirtelen előtörő gyerekességünkön. Megpillantjuk az egyik cipőboltban a többieket, utánuk szeretnék menni, de Lou behúz egy ruhaboltba. Leemel a fogasról két, látszólag teljesen egyforma pólót. Végül észreveszem a különbséget. Az egyik férfi, a másik női. A férfire az van írva, hogy Mr. Shrek, a nőire pedig, hogy Mrs. Shrek. Az S betűkön ott van az ogrefül, és amikor Louis elindul a pénztár felé, felnevetek.
 - Szereted a Shreket, nem? Na, akkor ne nevess - mosolyog rám, én pedig kislányos zavaromban sétálok utána. Senki nem vett még nekem pólót, soha, főleg nem olyat, ami közös. Csókot nyomok ajkaira, amikor kézen fog az üzlet előtt. Újra és újra megcsókolom, nem érdekel, ki láthatja meg ezt a pillanatot. Keze félig a fenekemre csúszik, de tudja, hogy a nyilvánosság előtt vissza kell fogjuk magunkat, ezért nem markol meg, csak simogat.
 - Köszönöm. Remélem, egyszer fel is vesszük - nyomok még egy puszit a szájára. Bólogat, hogy igen, fel fogjuk venni, de valamiért nem hiszek neki.
 A napot elég jól zárom három felsővel, két ruhával, két cipővel és egy pár fehérnemű-szettel, amit Fizzyvel és Jayjel vettem, amíg Louis a kicsikkel bement egy másik játékboltba. Fáradtan esünk be a hotelba, ahol gyorsan megvacsorázunk és a szobáinkba megyünk. A mai estét külön töltjük a többiektől, csak ketten vagyunk. Holnap mi repülünk Glasgow-ba, ők pedig Londonba, ahonnan Jay férje viszi őket haza.
 Este a kanapén fekszem egy pohár borral és egy Runway számmal a kezemben, amikor Louis a kezét nyújtva áll meg előttem. Értetlenül teszem le a poharat és a magazint az asztalra, mielőtt követem, egyenesen a fürdőszobába. Három gyertya ég, ami halvány derengéssel világítja meg a helyiséget, a kádban hatalmas habfelhő vár. Megáll mögöttem, karjaival átölel, miközben a nadrágom gombjával szórakozik, hogy kibujtassa a lyukból. Piros tangám gumiját elhúzza a bőrömtől, majd elengedi, hogy az halk csattanással találkozhasson ismét a bőrömmel. Ujjai a laza ingem gombjait szabadítják ki, majd lehúzza az anyagot a vállamról. Magamtól bújok ki a nadrágomból, aztán felé fordulok, és lerántom róla a pólóját. Végigsimítok ágyékán, miközben kigombolom a farmerját, és rántom róla, így az alsója is kicsit lentebb csúszik, láttatni engedi a bőrt a farka tövénél. Bizsergek a lábam között, amikor kilép a farmerjából és a fekete bokszert is leveszi. Én még fehér neműben állok előtte, de gyorsan megszabadít tőlük.
 Mindketten a forró vízbe merülünk, egymással szemben helyezkedünk el, csupán a lábaink érnek össze. Újabb első - gondolom magamban. A szívem hevesen pulzálja a vért az ereimben, amikor ujjaival végigsimít a lábszáramon. Nyakig elmerülök a habos vízben, élvezem, hogy a meleg ellazítja az izmaimat.
 - Tudod, tegnap este sokat beszéltünk Zaynnel, és nagyon jó volt. Haragszom magamra, amiért kizártam az életemből - szólal meg halkan. A bokájáért nyúlok, finoman simogatom a bőrt a lábfején, hogy tudassam vele, megértem őt. - Ma már vissza is repült Londonba. Tudtad, hogy dalokat ír?
 - Nem, nem említette - válaszolok. Alig tudok a mondandójára koncentrálni, mert a szája, ahogy a szavakat formálja, elveszi a legtöbb figyelmemet. Mond valamit, ami mellé csücsörít, én pedig automatikusan megnyalom a számat. Remélem, nem vette észre, de ha meg is tette, nem szól érte semmit. Azt hiszem, élvezi, hogy így meg tudja ragadni a figyelmemet már csak azzal is, hogy beszél. Nem is érdekel, mit mond, csak halljam beszélni - jövök rá. Hogy lássam, amint a vékony ajkai közül néha elbukkan a nyelve, amiket olyan jól tud használni.
 - Figyelsz te rám egyáltalán? - hangja visszazökkent a merengésemből.
 - Azt hiszem, egy kicsit elkalandoztam - pirulok el. Soha nem mondanám meg neki, hogy a szája terelte el a figyelmem. Mosolyogva megrázza a fejét, és végre nem haragszik rám. Érzem a bőrömön, hogy rettentően kiázott, és szeretnék kiszállni, de valamiért rám tör a szégyenlősség. - Elfordulnál?
 - Ugyan miért?
 - Mert szeretnék kiszállni.
 - Nincs olyan, amit még ne mutattál volna meg nekem - ismét elpirulok. A víz lassan kihűl, és tényleg nagyon kiázott a bőröm, mégsem merek kiszállni a kádból. - Sky, komolyan, néha annyira meg tudsz lepni - rázza meg a fejét, majd szégyenérzet nélkül kászálódik ki, és lép két törölközőért. Az egyiket a dereka köré tekeri, a másikat pedig elém tartja. Óvatosan felállok, és a fürdőlepedőért nyúlok, ám ekkor elrántja.
 - Jesszus - kiáltom. Próbálom eltakarni magam, de nem sikerül, ezért gyorsan visszaguggolok a vízbe. - Olyan kiállhatatlan vagy - nem figyel rám, hangosan nevet, ami pár pillanat múlva engem is hasonló tettre késztet. - Add ide - nyújtom ki a karom, de ismét elrántja a fehér anyagot. - Louis, kérlek - nyögöm, mert a víz kezd elpárologni, ezáltal végigszalad rajtam a libabőr.
 - Egy csókért - alkudozik.
 - Amíg meztelen vagyok, kizárt.
 - Adtál már meztelenül csókot, nem emlékszel?
 - Louis, ne szórakozz. Add ide azt a szart!
 - Nézzenek oda, még csúnyán is beszélsz. Kezdesz önmagad lenni, édesem, ezért meg kell jutalmazzalak.
 - Oké, akkor legyen a jutalmam az az átkozott törölköző - nyújtom ki a kezem, de Louis máshogy gondolja.
 - Nekem abban mi a jó? - mosolyog, majd megfogja a kezem. - Állj fel, kérlek - hangja kedves, mély, rettentően vonzó. Lábam akaratom ellenére is mozdul, félelem nélkül lépek ki a kádból. Louis mindenhol megtöröl, még a lábam között is. Gyöngédsége egy pillanat alatt elillan, erőszakosan tol neki a pultnak. Csókol, mintha nem lenne holnap, fogaival tépi az ajkamat, ujjai mindenhol ott vannak. Fenekem a hideg csempével találkozik, amikor felültet a mosdókagyló mellé, felszisszenek, ahogy már most forró altestem a hideggel érintkezik. Nyelve a torkomon simít végig, én pedig homorítok, így felsőtestünk egymásnak simul. Mint a hajtott vad, úgy mordul fel, majd az ölébe kap. Megérzem magam alatt keménységét, és az jut eszembe, hogy most fog megtörténni az, amire 22 évig vártam. Mire az ágyhoz érünk, kicsit lecsillapodik; legalábbis ezt hiszem. Finoman fektet le az ágyneműre, én pedig szinte reflexből rántom le róla a törölközőt. Semmi nincs köztünk, csupán a vibráló energia.
 - Beszéljünk meg valamit. Vagyis két valamit - szakad el ajkaimtól. Hevesen kapkodja a levegőt, lehunyja a szemét, az alkalmat kihasználva gyorsan kettőnk közé pillantok. Meglátom a farkát, ami keményebb és vastagabb, mint bármikor az elmúlt időszakban, amikor meztelenül láttam. - Igen, miattad ilyen, ne nézz így rá - szégyenlősen pillantok fel rá, mire megcsókol. - Bármi, ami mától fogva történik, nem befolyásolja az eddigi kapcsolatunkat, oké? Legyen az bármi, jövő júniusban nem fogjuk felhánytorgatni egymásnak. Egyáltalán, semmit.
 - Rendben - egyezem bele rögtön. Én sem akarom, hogyha lefekszünk egymással, és két hét múlva összeveszünk, ez a téma előjöjjön. - Ami kettőnk közt történik, kettőnk közt is marad.
 - A másik. Ma este talán mondani fogok olyanokat, amikre egyikőnk sem számít, de ez sem lesz hatással a jövőre nézve. Ha te mondasz, az sem lesz. Nem fogom megbánni, bármit is mondok vagy teszek, de nem szabad, hogy jelentősége legyen, oké?
 - Igen - bólintok rá. Elmosolyodik, boldogan, felszabadultan, majd megcsókol. Fél óra múlva túl vagyok egy orgazmuson és lovaglóülésben ülök a combján. Apró csókokat hagyok a mellkasán, egészen a deltájáig.
 - Édesem, ezt szeretnéd? - kérdezi, amikor ujjaimmal megérintem a tövénél. Bólintok. - Oké. Add a kezed - nyúl érte, és a merevedése köré tekeri ujjaimat. - Csak így, lazán, nem kell... idegeskedni - nyögi, majd mozgatni kezdi kezeinket. A bőre sokkal puhább, mint gondoltam. Farkasszemet nézek egész hosszával, és amikor elengedi a kezem, kicsit jobban megszorítom és remélem, hogy jó neki. Rekedtes nyögés csúszik ki a száján, amiből arra következtetek, hogy jól csinálom. Kicsit még jobban megszorítom, de rögtön a kezemhez kap. - Ne ennyire.
 - Bocsi - sütöm le a szemem. A mai este második újabbja.
 Kicsivel később meglátok a tetején csillogni valami nedvet és úgy érzem, le kell nyalnom. Amikor nyelvem a makkjához ér, megremeg. Kicsit megszívom a tetejét, mire újra felnyög.
 - Ha szeretnéd... - nyögi erőtlenül. - ...nem erőltetem, de... engedd a szádba. Csak vigyázz... a fogaidra - élesen beszívja a levegőt, miközben bekapom. Felszisszen, amikor kiengedem a számból, majd újra elnyelem. - Ami... ami nem fér, ott a kezed... - szinte artikulálatlanul hadar, nyög és liheg, mégis értem, amit kér. Finoman mozgatom rajta a kezem és a szám. Ösztönösen nyúlok a heréihez, hogy megmarkoljam őket. - Sky, elmegyek, istenem... Sky... Édesem... - felpillantok rá, tekintetünk összeakad. - Vedd ki... tényleg el...elélvezek, Sky... - nem hallgatok rá, tovább simogatom a farkát, és istenem, nagyon jó érzés. Ujjaival a hajamba túr, mélyen magára húz, én pedig - fogalmam sincs, milyen indulat vezérel, de - ellazítom az állkapcsomat, hogy minél több férjen be belőle a számba. Eléri a torkomat, de tovább húz, szemeimbe könnyek futnak, mégis azonnal eltűnnek. Megremeg a számban és a kezemben is, csípőjét felém tolja és érzem, amint meleg magja a számba lövell. Folyamatosan nyög, és ez arra késztet, hogy lenyeljem az örömét. Még érzem, hogy az utórezgések végigfutnak a testében, de ő már húz fel magához. Szó nélkül megcsókol és fölém kerekedik. Lábaim közé nyúl, ujjai elmerülnek bennem, ami már nem olyan kényelmetlen, mint először. Sőt, szinte azonnal érzem, mennyire tudja a dolgát. Széttárom a lábaimat, hogy teljesen hozzám férhessen. Lenyúlok, hogy megfogjam a farkát - készen áll. Hihetetlen, hogy ennyire kíván.
 - Életem... legjobb... szopása... volt... - minden szó után megcsókol, majd összeérinti orrunkat. Felkuncogok.
 - Bénáztam - motyogom. Ellenkezésül az ajkamba harap.
 - Egész ügyes első szopás volt, édesem - dicsér meg. Az, hogy a szopás és az édes szó egy mondatban van, abszurdnak tűnik, valójában pedig nem az. - Komolyan mondom.
 - Drága vagy - simítok végig arcán, majd mély csókba invitálom. Egyik lábamat a derekára húzza, ujjai még mindig bennem vannak és izgatnak. Különleges helyen ér hozzám, mire megremegek. - Louis... kérlek.
 - Még mindig ezt szeretnéd?
 - Igen.
 - Megérdemlem én ezt az ajándékot? - hangján hallom, hogy nem biztos ebben az egészben. Nem bízik magában eléggé ahhoz, hogy tudja, ő az egyetlen ember az egész világon, akivel ezt megtenném. Tudom, hogy meg kell győznöm, de hirtelen nem találok megfelelő indokot.
 - Bízom benned. Nálad jobban senkiben.
 - Jól döntesz, úgy érzed? Van választásod, édesem - még mindig bizonytalan, én pedig kimondom, ami először eszembe jut.
 - Te vagy a választásom, Louis. Senki más, csak te.