14. - Veled még olyan egyszerűen szép

Sziasztok! 

Nagyon hálás vagyok mindenkinek a visszajelzésekért, nagyon aranyosak vagytok. Előzetesben mondom, hogy LEHET MEG FOGTOK UTÁLNA HAMAROSAN, DE SAJNÁLNOM! Nem mondom, hogy miért, nem sokára kiderül.

Love you all, D xx

 Nyilvánvalóan a karácsony előtti időszak a legszebb az évben. A fények, az illatok, az érzelmek. A turnénak október közepén lett vége, aztán az új dalt promózták. Még mindig lelkesek, ide-oda rohannak, miközben a dalszöveget dúdolják, nehogy elfelejtsék.

 A dolgok Louis és köztem nem változtak meg, egyáltalán nem. Tény, hogy lefeküdtünk egymással, elég sokszor, és mondtunk is dolgokat, de nem engedhettük meg magunknak azt a luxust, hogy a szavaink valósággá váljanak. Nem tudtam volna ebben a világban élni, ahol robottokként kezelték őket, figyelembe sem véve, hogy ők is emberek és nekik is véges a türelmük és erejük. Képtelen lettem volna mindig azt játszani, hogy minden rendben van közöttünk, amikor világos, hogy életünk nagy balhéit éljük át. Louis tudta jól, hogy nekem elég volt a reflektorfényből, és amint fél év múlva lejár a szerződés, én eltűnök, mintha sosem lettem volna. Annyira összeszoktunk már a másfél év alatt, hogy a nyilvánosság előtt minden úgy ment, ahogy azt a menedzsment szerette volna. Csókok, lopott pillantások, sokat ígérő kacsintások, amitől mindig elpirultam.
 Kesztyűs kezemmel szorítva Louis szintén kesztyűs kezét sétálunk végig az egyik karácsonyi vásár utcáján. Nincs hivatalos megjelenésünk, ezért úgy gondoltuk, eljövünk egy kicsit körbenézni. Jó érzés, hogy nem kell rohannunk egyik városból a másikba, aztán Amerikából Európába, végül megint Amerikába. Az ünnepek előtt vagyunk két nappal, már minden ajándék csak a becsomagolásra vár, amit holnap intézünk el.
 - Tudod, nekem sok pénzem van - szólal meg Louis hirtelen. Értetlenül nézek rá.
 - Igen, tudom, Lou.
 - Híres vagyok - bólintok, hogy igen, ezzel is tisztában vagyok.
 - Egy gazdag és híres ember - nyögi elkeseredetten. Érzem, hogy valami komoly dolgot szeretne mondani vagy kérdezni, ezért behúzom két bódé közé, hogy ne álljuk el az így is - a tömeghez képest - keskeny utat.
 - Mi ezzel a baj?
 - Egy gazdag és híres embert szerinted hányan szeretnek csak a pénzéért és a hírnevéért? Hogy hányan akarnak rajta keresztül tizenöt perc hírnevet szerezni? A legtöbb nő csak azért van velünk, hogy reflektorfényhez jussanak, akár pár pillanatra is, mert ennyi is elég, hogy a fél világ megjegyezze a nevüket. Most is érzem, hogy minden második ember megnéz magának, mert látják, hogy ki vagyok. Mindenki tudja, hogy híres, gazdag énekes bújik el a sapka mögött. Csak ezért vannak velem, csak ezért akarnak mellettem mutatkozni, hogy kapjanak az én hírnevemből is. Mi van, ha soha nem lehet az a nő az enyém, akit szeretnék?
 - Miért ne lehetne?
 - Mert nem bírja a nyomást. Rohadtul nem tudna a világomban élni.
 - Szeretsz engem, Louis? - kérdezem bátortalanul. Az ágyon kívül önmagunktól sosem mondunk vagy kérdezünk ilyet. Érzem a nyomást, ami közöttünk van. Hezitál a válasszal kapcsolatban.
 - Igen, szeretlek.
 - Szeretlek én is, szóval van egy ajánlatom a számodra - ölelem át a derekát, fejemet kicsit felemelem, hogy egymás szemébe nézhessünk.
 - Általában tetszenek az ajánlataid - dünnyögi közel hajolva a számhoz. Apró puszit nyomok ajkaira, ami hangosan cuppan, amikor elválok tőle.
 - Még mielőtt valami mocskosra gondolnál, leszögezném, hogy kizárólag azért ajánlom fel, mert ismerem magam. Fél év múlva ennek vége, és tegyük fel, hogy találunk valakit, akivel azt hisszük, hogy működni fog, ám valami miatt mégsem jön össze - szemében megcsillan valami, mintha üzenni akarna, de a szája nem mozdul. - Tudnod kell, hogyha tíz év múltán mindketten szinglik leszünk, bármikor megkereshetsz. Azt hiszem, elég jól alakul a kapcsolatunk és tényleg barátok vagyunk, ezért jelenthetem így ki.
 - Elég nagylelkű vagy, hogy csak így idedobod magad - pimaszkodik, mire felkacagok. Mosolyogva néz rám, tekintetéből sugárzik a melegség és hirtelen el is felejtem, milyen hideg van.
 - Szeretem azt, aki vagy, Lou. Azt a srácot, aki a koncert előtt pár perccel még elmegy zuhanyozni, aztán összeverekszik valamelyik sráccal és rájön, hogy totálisan felesleges volt a zuhany. Azt a srácot, aki mindig elszökik a biztonsági emberektől, hogy egy szó szerint futó csókot kérjen tőlem a koncert előtt. A legjobb barátom vagy, és több milliárd lányon kell osztoznom rajtad. Tudod, milyen féltékeny tudok ám lenni, ha rólad van szó - incselkedem vele. Megharapom az alsó ajkát, kicsit meg is húzom, mire nekem löki a csípőjét. Érzem a nadrágon keresztül hozzám feszülő merevedését, és az érzésre muszáj felnyögnöm. Csípőmnél fogva húz magához, hogy altestünk összesimulhasson. Nyelvével végigsimít alsó ajkamon, én pedig hátrahajtom a fejem és utat engedek követelőző nyelvének.
 - El sem.. hiszed... mennyit jelent ez... nekem... - motyogja, de ajkai nem távolodnak el tőlem; szó szerint a számba beszél. - Tehát... - szakad el tőlem, majd kezei közé fogva az arcomat arra késztet, hogy rá emeljem a pillantásom és ne az ajkai kapják meg minden figyelmemet - amelyek nyálunktól csillognak. - Harmincöt évesen feleségül vehetlek?
 - Ha nem lesz addigra feleséged, boldogan mondok majd igent - mosolygok rá, és hogy ígéretem felől biztosítsam, egy csókkal pecsételem meg alkunkat.
 Egyre hidegebb lesz, ezért úgy döntünk, hogy hazamegyünk a jó meleg házba. Alighogy becsukom az ajtót, dudaszó hallatszik. Már éppen lépnék vissza, amikor Louis rohan el mellettem, hogy minél hamarabb a kocsihoz érjen.
 - Menj a szobába - utasít, én pedig megadóan vonszolom fáradt testemet a helyiségbe. Megegyeztünk a menedzsmenttel, hogy inkább hozzá költözöm, másfél év után épp itt az ideje. Amikor hazajöttünk a turnéról, első dolgunk volt - utasításra -, hogy összebútorozzunk. Anya szentül hiszi, hogy több van a dolog mögött, mint munkakapcsolat, és itt nem a barátságra gondol. Apa meg csak ráhagyja a dolgot, hadd legyen elfoglaltsága amellett, hogy minden hétvégén valami ocsmány moslékot (apa szavaival élve) kell ennie. Igen, anya kísérletezget az étellel, és a képekből ítélve, amikkel apa bombáz, csak kísérlet fog maradni, semmi ehető sem válik majd a vacsikból.
 Hallom, ahogy Louis küzd valamivel és pisszeg a földszinten, aztán meghallom a lépteit a szoba felé közeledni. Izgatottan hajolok előrébb az ágyon, hogy hamarabb meglássam, mivel is készül számomra, de váratlanul megáll, még mielőtt megláthatnám.
 - Hunyd be a szemed, Sky - megforgatom a szemem, hiszen tudja, hogy nem vagyok odáig a meglepetésekért. Egyértelműen nem csukom be őket. - Csalsz - jelenti ki, mintha átlátna a falon. Nagyot sóhajtva hajtom végre a kérését. - Ki ne nyisd... Még most sem.. Oké.. - motyogja, majd hirtelen enyhe súlyt érzem a combomon nyomódni. A szemeimet kinyitva egy fehér bundájú, fekete gombszemű kiskutyát látok meg magam előtt. Louis-ra pillantok, aztán ismét a kutyára. Majd még egyszer megismétlem. Nem hiszek a szememnek. Egy Maltipoo ül az ölemben.
 - Én... Honnan tudtad?
 - Úgy három hónapja kotyogtad ki, azt hiszem a turnébuszban, a kanapén, miután kielégítettem a vágyaidat - meglep, hogy milyen szépen mondja ki, hogy szexeltünk. - Remélem, ilyen kutyáról álmodtál, mert az agyam akkor még nem teljesen volt.. hogy is mondjam.. üzemképes.
 - Miért most kapom meg? - teszem fel a kérdést. Hirtelen el is felejtem megköszönni, annyira elveszek az öröm mámorában. Magamhoz ölelem a kiskutyát, dögönyözöm, puszilgatom apró testét, szinte meg sem hallva Louis szavait.
 - Csak.
 - Elég szar indok - gügyögöm a kiskutyára nézve, majd szélesen mosolygok rá.
 - Anyu úgy gondolta, hazamegyünk az ünnepekre. Hogy a huszonnegyedikét a te szüleiddel töltjük, aztán irány Doncaster - szalad ki a száján. - Mármint ha megfelel, izé, én nem akarok bekavarni. Lehetünk nálatok is, vagy itthon is - olyan melegséggel ejti ki az itthon szót, hogy beleremegek. Mosolyogva nézek rá, miközben felfogom, hogy nekem ott van az otthonom, ahol ő van. És bármennyire is szeretném, ő sosem fog így érezni, mégis mondja az itthon szót, mintha tényleg itthon lennék.
 - Nekem rendben van.
 - Jövő nyáron pedig bepótoljuk az idén elmaradt Balatont, oké? - hajol fölém, hogy édes csókot nyomhasson az ajkamra. Összeugrik a gyomrom. - Örülsz neki?
 - Igen, nagyon. Köszönöm Louis - a kiskutyát leteszem az ágyra, majd felé lépek. Nyaka köré fonom a karom, felpipiskedek vékony, mégis csókolni való ajkaihoz, hogy kifejezzem a hálámat. Lou a derekam köré fonja a karját, közel húz a testéhez, minden levegőt kiszorít közülünk. Liftezik a gyomrom, és örülök, hogy tart, mert a lábaim képtelenek rá. Nyelve az enyémnek simul, ujjai a derekamba marnak, és amikor tenyere a fenekemre siklik, felsóhajt.
 - Szeretlek - suttogja homlokát az enyémnek támasztva. Kezét a vállamra támasztja, tenyerébe fogja az arcom, és ismét megcsókol. Újra és újra, a szívem pedig megtelik melegséggel és szeretettel. Ebben a pillanatban úgy érzem, enyém a világ. Hogy megkaptam ezt a férfit az élettől, aki minden jóval megajándékoz.
 - Csak akkor mondd, hogy szeretsz, ha úgy is érzed, ha őszintén úgy érzed, mert... nem bírnék ki még több csalódást.
 - Tényleg szeretlek, Sky. Nélküled fogalmam sincs, hol lennék. Megmentettél, édesem - nyom csókot a homlokomra. Kicsit remeg az ajka, erősen szorít magához, olyannyira, mintha félne, hogy eltűnök. A kiskutya szűkölni kezd az ágyon, Louis pedig rápillant. - Mi lesz a neve?
 - Nekem tetszik a Buddy - fordulok én is a fehér szőrcsomó felé. Az ágy szélén járkál, próbálja megtalálni a megfelelő helyet, hogy leugorhasson, de nem elég bátor hozzá.
 - Buddy - ismétli Louis, majd átkarolja a derekamat, amikor a kezembe veszem a legújabb családtagot. Családtag. Mi egy család lennénk? - Mi újság, kisöreg?
 - Éhes vagy, kincsem? - gügyögök Buddynak, aki elközben Louis tenyerébe fekteti a fejét, így teljesen kitekeredik a karomban. Mosolyogva nézem, ahogy Lou gyengéden a kezébe veszi és elindul vele a lépcső felé, hogy a konyhában enni adhasson neki. A gondolataim a leendő gyerekeim felé terelődnek, elképzelem, ahogy az apjuk eteti őket. Louis csupa banános pép, ahogy a gyermekünk egész arca is. Elképzelem, ahogy az ajtófélfának dőlve nézem Louis küszködését, hogy csak még egy falatot a gyerekbe akar kényszeríteni. Megrázom a fejem, gyorsan elűzöm az idilli képet, és utánuk sietek. Útközben megdorgálom magam, amiért ilyen lehetetlen gondolataim vannak, mert nem szabadna a szívemnek hinnem. Megcsörren a telefonom a kanapén, ezért irányt változtatva a kezembe kapom a készüléket és fogadom anya hívását.
 - Szia, drágám. Ugye nem túl későn hívlak?
 - Szia, anya. Nem, még fent vagyunk - huppanok le a kanapéra. Buddy a lábamnál szaglászik, ezek szerint nem volt éhes. Megcsikizi az orrával a csupasz talpam, mire felkuncogok. - Ne csináld!
 - Rosszkor hívlak, mert...
 - Nem, csak Louistól kaptam egy kiskutyát - mondom boldogan. Anya felsikkant. - Nehogy, anya, el se kezdd!
 - Jó - sóhajt beletörődően. - Azért hívtalak, mert apáddal elutazunk az ünnepekre. Remélem, nem okoz gondot.
 - Nem, anya. Amúgy is elígérkeztünk Louis szüleihez, szóval érezzétek jól magatokat. Hová utaztok? - érdeklődöm, miközben felveszem magam mellé az apróságot. Fészkelődik egy kicsit, majd a combom mellé heveredik.
 - Apád meglepett egy thaiföldi úttal. Holnap reggel indulunk - hallom a hangján, hogy mennyire boldog. Elmosolyodom. Nagyon régen voltak már együtt nyaralni, rájuk fér.
 - Akkor érezzétek jól magatokat. És vigyázzatok egymásra. Szeretlek.
 - Boldog ünnepeket, Sky. Mi is, nagyon - búcsúzik, majd bontja a vonalat. Louis két bögre teával egyensúlyoz felém, én pedig mosolyogva nézem, amíg odaér hozzám. Leül a másik oldalamra, kezét a combomra simítja.
 - Ha jól hallottam, akkor hármasban töltjük a születésnapomat? - maga alá húzza az egyik lábát, térdünk összeér, mire megborzongok. Vállára billentem a fejem, másik kezével - amelyikkel nem a combomat fogja - végigsimít az arcomon.
 - De délután el kell indulnunk Doncasterbe, ha ott akarsz éjszakázni.
 - Nem. A holnapi napot csak veletek szeretném tölteni... - mosolyog rám. Apró csókot nyom a szám sarkába. A beszélgetés innentől pedig olyan fordulatot vesz, amire nem számítok. Soha nem számítottam rá. - Az én kicsi családommal.
 - Louis... Ugye tudod, hogy ezek elég nagy szavak? - a combjára simítom én is a kezem. Visszafojtom a könnyeimet, nem engedek utat nekik. Ez egy komoly pillanat, nem pedig valami érzelgős helyzet, nem szúrhatom el.
 - Én nagyban játszom, vagy sehogy.
 - Miért lennénk a családod? - kérdezem tőle felbátorodva.
 - Mert te a barátnőm vagy - mondja ki úgy, mintha egyértelmű lenne, és teljesen hétköznapi, hogy egy szerződés miatt ülök itt. Vagy mintha nem is létezne az a szerződés.
 - Júniusig - figyelmeztetem. Vállat von.
 - Van még fél évünk, amíg a barátnőm vagy - hangja most rekedtebben cseng, ezért felnézek rá, hogy mi történhetett. Elfordítja a fejét, hogy ne láthassam az arcát. Megdorgálom magam, és utálom is kicsit, amiért képtelen vagyok ebben a szar, elcseszett világban élni, ahol mindenki egy bábú.
 - Louis, mi a baj?
 - Félek, hogy mi lesz akkor, ha elmész. Ilyen önző vagyok, látod? Magamért aggódom, hogy mi lesz velem, ha te már nem leszel - szólal meg végül. Buddyt figyelmen kívül hagyva mászok Louis ölébe, lovaglóülésben helyezkedem el a combján. Kezeim közé fogom az arcát, és magam felé fordítom.
 - Itt vagyok, oké? Még itt vagyok - nyomok csókot a homlokára. Fejét a mellkasomra szorítja, a nyakamat csókolja és a fenekemet simogatja. Oldalra fordítom a fejem, orromat a hajába fúrom, amin érződik a cigi szaga, de már megszoktam. - Louis...
 - Hm?
 - Esik a hó - mosolyodom el. Ritkaság, hogy Londonban esik a hó, főleg karácsonykor. Ebben a pillanatban megrezzen Louis telefonja, amiből arra következtetek, hogy elmúlt éjfél. Amikor a telefonjáért nyúl, visszanyomom a kanapéra.
 - Megnézhe...
 - Én szeretnék lenni az első. Isten éltessen, Louis. Legyél nagyon-nagyon boldog - nyomok csókot az ajkára, és amikor elhúzódnék, visszaránt magához.
 - Amikor velem vagy, mindig boldog vagyok. Köszönöm, édesem - arcomra simítja a kezét, mély csókba von. Olyan érzelemmel teli csókot kapok tőle, hogy megszédülök. Magával ragad a pillanat, elragad a csókja, beleremegek a boldogságba. Kénytelen vagyok elismerni, hogy beleszerettem, és nem tehetek ellene. Ez nem valami betegség, amiből ki lehet gyógyulni, és ha ki lehetne, biztos, hogy nem akarnék. Elhúzódom tőle, és a cipős szekrényhez sietek, hogy elővegyem az ajándékát.
 - Tudom, hogy magadnak is meg tudod venni, de ezt szerettem volna én. Mivel akkor már nem leszek veled, most kell átadnom - nyújtom felé egy borítékot, amiben kettő bérlet van a Glastonbury fesztiválra. Csillogó szemekkel néz rám.
 - Drága vagy, Sky - húz magához egy csókra. - De még nem is árulják.
 - Tudod, van egy kis befolyásod, ha Louis Tomlinson barátnője vagy - kuncogok.
 - Szóval csak erre vagyok jó? Csak ezért tartasz? - incselkedik. Leteszi az asztalra a jegyeket, majd az ölébe húz.
 - Hm, nagyjából.
 - Én meg téged csak a jó szex miatt - markol a fenekembe. Felnevetek, de ajkai a nyakamra tapadnak, megszívja a kulcscsontom fölötti részt, az ütőeremnél végigkarcolja a bőrt a fogával, végül mindketten elveszítjük a fejünket. Alig érünk el a hálószobáig, a ruháink útközben eltűntek rólunk. Ajkai és érintése mindenhol ott van, és a szeretet, ami körbeölel minket, végtelenül boldoggá tesz.


A következő részből: 
"Túl sok minden történt, és ha akkor kérdezi meg, amikor először lefeküdtünk, azonnal beleegyeztem volna. De így, hogy kevesebb, mint fél évünk van hátra együtt, nem merem bevállalni. Túl gyorsan kellene mindennek véget vetni, amibe belepusztulnék.
 - Már beleestem az egyik véglet hibájába. Nem fogok a másikba is - fogalmazok burkoltan. Louis értetlenül mered rám, pillantása azt sugallja felém, hogy itt az ideje elmondani a múltamat, ami miatt túlságosan mélyre csúsztam, és véget vetettem a karrieremnek. - Tizennyolc évesen jó ötletnek tűnt, hogy összeálljak valakivel több pénzért cserébe."