13. - This love is alive back from the dead

Sziasztok! :)

Nagyon hálás vagyok a sok visszajelzésért, a sok oldalletöltésért és a hozzászólásokért. Itt a következő rész, méghozzá Louis szemszögéből. Igazából a történet végére terveztem az ő szemszögéből írni, de az egyik kedves olvasóm említette, hogy kíváncsi lenne, mit gondol Louis. Tehát, most megtudhatjuk, hogyan is éli meg ezt az időszakot.

Love you all, D x

 Louis Tomlinson

Most mondhatná bárki, aki mellettem volt az elmúlt hónapok során, hogy tudtam, hogy bele fogsz szeretni ebbe a lányba. Igazuk lenne, teljes mértékben. Az elmúlt másfél év során megtanultam, hogy milyen szeretni és szeretve lenni. Valóban igaz, hogy Eleanort is szerettem, ő volt az első szerelmem, de minden szerelem más, ahogy ez is. El még Zayn előtt volt, Sky pedig Zayn után, és mindkettő időszakban más voltam. És most itt a Sky utáni Louis, az a Louis, aki mélyről jött vissza, de nem egyedül. Ha nem írom alá azt a nyomorult papírt, akkor most nem lennék itt, ahogy Sky sem. Talán már a banda sem lenne együtt, ha ő nem ment meg a legsötétebb önmagamtól. Attól az énemtől, amelyik iszik, füvezik, és mindenkin keresztülgyalogol, mert neki úgy tetszik. Ocsmány dolgokat tettem, megbántottam a szeretteimet anélkül, hogy tudatában lettem volna a tetteim következményeinek. Nem titok, hogy eleinte ki nem állhattam, hogy rám erőszakolták ezt a kapcsolatot, ezáltal a nyakamba varrtak egy csajt. Azt hittem, hogy Sky is olyan, mint a többi modell: hisztis kis ribanc, ámde tévedtem. Folyton megbántottam, megaláztam, mindig a földbe tiportam, és ez látszólag nem számított. Belül pedig folyamatosan előttem volt a kép, hogy egy újabb nagyszerű embernek okozok fájdalmat, mert képtelen vagyok kimászni a saját magam által kreált gödörből. Már képtelen voltam feldolgozni, hogy az emberek elhagynak, ezért tettem mindent. Nem akartam közel ismét kerülni valakihez, aki úgyis elhagy.
 Az évekkel ezelőtt kirobbanó pletyka megviselte a barátságunkat Harry-vel. Ő volt az egyetlen ember, akivel akkoriban nagyon megértettük egymást, a lelkünk sérült volt, ráadásul ő még kiskorú, én pedig kötelességemnek éreztem, hogy figyeljek rá. Ő volt az egyetlen férfi, akivel úgy éreztem, elválaszthatatlanok leszünk, de nem így történt. Azóta egymásra sem nézünk a négy falon kívül, sehol nem beszélünk nyilvánosan, még csak egymás mellé sem ülünk, mert félünk. Félünk, hogy újra szárnyra kapnak a pletykák, amelyek nem is voltak igazak. Harry nem bírta a nyomást, ami rajtunk volt, és a menedzsmentnek sem tetszett, hogy ilyenek terjesztenek rólunk, ezért megegyeztünk, hogy többé kerülni fogjuk a nyilvánosság előtti érintkezés mindenféle formáját, és ennek az lett a következménye, hogy eltávolodunk egymástól. És ez hatással volt a bandán belüli kapcsolatunkra is, ami mindenkit megviselt. Sosem hittem volna, hogy el lehet valakit úgy veszíteni, hogy mégis minden nap beszélünk és együtt vagyunk.
 Aztán Zayn is lelépett. Bár Liam ott volt mellettem, és többet támogatott, mint bárki más, és rettentő közel kerültünk egymáshoz, mégis lecsúsztam. Egyszer csak azt vettem észre, hogy részeg vagyok, füvezek, és azt sem tudom, hogy kerültem a lányok ágyába, vagy éppen ők az enyémbe. Szétcsúsztam, Lottie rám sem ismert, bármit tett, nem érdekelt. A fiúk segítségét is elutasítottam, és bár régebben sok időt töltöttem Lux-szal, őt is elhanyagoltam. Mindenkit kizártam, mert önző voltam, és önsanyargatásba kezdtem. Azt hiszem, jó volt így nekem egy ideig, mert nem akartam másokat a problémáimmal terhelni.
 Végül jött Sky. Ő volt az, aki a földön tartott, aki mindig megmondta, amit gondolt. Nem rejtette véka alá a véleményét, a képembe mondta a szörnyű igazságot. Észhez térített, amikor a fejemhez vágta, hogy negyvenkettő lányt nézett el nekem, és hogy a rajongók mit gondolnak a kapcsolatunkról. Folyton megbeszélésekre jártam, hogy álljak le, de nem ment. Egy spirálba zuhantam, és nem tudtam kimászni belőle. Aztán szerelmes lettem.
 - Louis, haver, merre jársz? - lök meg a térdével Harry. - Hamarosan landolunk.
Bólogatok, de lélekben még most sem tudok visszatérni a gépre. A gondolataim a táskám zsebében lévő dobozka felé terelődnek, de ismét megfutamodok. Nem tehetem ezt, hiszen én kértem, hogy a szerződés végéig maradjon semleges a kapcsolatunk. Sky ellenezte a dolgot, mert nem akart pénzt kapni, de nem engedtem a negyvennyolcból. Már sokadjára futamodok meg, mert nem vagyok biztos abban, hogy ő is akarja ezt az egészet.
 - Hé, Tommo - lök meg ismét.
 - Bocs, csak... Jövő hónapban karácsony - válaszolok, és fogalmam sincs, miért ezt mondom.
 - Mi van veled? - fordul felém Liam, miközben lesétál a lépcsőn, majd a kocsi felé halad. Mindhárman követjük, Harry és Niall beszélgetnek mögöttünk, de én csendesen slattyogok előttük. - Tommo, ha úgy érzed, hogy vissza fogsz esni, akkor szólj, kérlek. Nem akarlak úgy látni megint.
 - Van nálam valami, Liam - lépek mellé egy hosszú lépéssel, barna szemeiben kíváncsiság csillan, amikor rám néz. - Nem drog, vagy ilyesmi. Sky-nak valami.
 - Ezt így nem értem - rázza a fejét, miközben beszáll az autóba. Én is mellé huppanok, és becsukom magam mögött az ajtót. Harry és Niall külön kocsival mennek, tekintettel a velem és Harryvel kapcsolatos pletykákra.
 - A múltkor, Niall szülinapja után elszóltam magam. Azt mondtam, hogy milyen jól állna neki egy gyűrű, mert gyönyörű a keze. És próbáltam elviccelni, amikor rákérdezett. Próbáltam, tényleg.
 - Mit mondtál? - még a telefonját sem veszi elő, pedig minden landolás után ír Sophs-nak és az anyukájának.
 - Hogy ki mondta, hogy a gyűrűs ujjára? És azt hiszem, megbántottam, Payno. De nem akartam, és... Már miután először...
 - Már akkor megvetted? - vág a szavamba. Mérgesen pillantok rá, amiért félbeszakított, mert tény, hogy szokása közbevágni. - Miért nem adtad oda neki akkor?
 - Mert megijedtem, jó? Én... Még soha nem éreztem ilyet. Ez más, most... Ez valódi.
 - Hadd juttassam eszedbe, hogy egy szerződés miatt ismered.
 - Ki nem szarja le azt a vacak papírt? Liam, én szeretem őt, mindennél jobban.
 - Akkor miért futamodtál meg? - von kérdőre ismét. Sóhajtva rázom meg a fejem, és fogalmam sincs, mit kellene válaszolnom. - Louis, miért nem kérted meg?
 - Mert amíg van ez a szerződés, nem akarom belekényszeríteni semmibe. Ha június után még mindig együtt szeretne lenni velem, megkérem. Addig nem.
 - Hülye vagy.
 - Kösz, haver, én is csíplek - mosolygok rá. Pár perc múlva megérkezünk a házamhoz, ahol valószínűleg Sky már vár rám. - Talán karácsonykor.
 - Az elcsépelt. Válassz egy sima napot.
 - Hogy neked mindenbe bele kell ütnöd az orrod - lököm meg, aztán kilököm az ajtót. - Kösz, Adam - kiáltom a sofőrnek, majd becsapom az ajtót. Előveszem a cuccaimat a csomagtartóból, és a ház felé közeledve jóleső izgalom lesz úrrá rajtam. Késő délután van, kicsit már hűvös, főleg az amerikai éghajlathoz viszonyítva, így sietősre veszem a lépéseimet. Halkan nyitok be a házba, és jól teszem, mert amint belépek, megpillantom Sky-t a kanapén feküdve. Ledobom a cuccomat a nappali közepére, a kabátomat is lehámozom magamról, végül leguggolok elé. Barna haja az arcába hullik, mellkasa egyenletesen emelkedik és süllyed, csókolni való ajkai elnyílnak. Halkan nyöszörög, én pedig közelebb hajolva hozzá nyomok csókot a homlokára, az orrára, végül a szájára. Arcából kisimítom a tincseket, és újabb csókokkal lepem el.
 - Hmm.. szia - nyögi a számba, amikor felébred. Fentebb emeli a felsőtestét, közelebb hajolva újabb csókot kér. Szokásunkhoz híven felülök a kanapéra, ő pedig a fejét az ölembe hajtja, és így néz fel rám. Szép szemei csillognak, szélesen mosolyog rám. Ujjaimmal a hasát cirógatom, másik kezemet a kezei közé fogja, morzsolgatni kezdi az ujjaimat. - Mesélj, milyen volt?
 - Örülök, hogy vége. Jó volt, de jobb itthon lenni. Elég volt a nyüzsiből - melegséggel tölt el, ahogy fekszik az ölemben, haja szétterül a combomon, és a kedvenc takarómmal van betakarózva.
 - Harry? - váratlanul érint a kérdése, fogalmam sincs, miért kérdezi.
 - Nem egy kocsival jöttünk. Szerintem hazament, de lehet elment Niall-el enni valamit - vonok vállat lazán. - Itthon mi volt?
 - Sophiával mentem el vásárolni, meg beugrottunk a szüleimhez. Ma pedig láttam valamit - hagyja függőben a mondatot, kíváncsian nézek rá, de nem folytatja. - Nincs rá időd, szóval inkább nem. Semmi.
 - Ha belekezdtél, mondd végig. Utálom ezt - rázom a fejem.
 - Jó - sóhajt nagyot. - Deminek lesz koncertje, és szeretnék elmenni.
 - Rendben, miért ne mehetnél el? - értetlenkedem. Látom a szemén, hogy szeretne valamit kérni, de nem meri, én pedig nem könnyítem meg a dolgát, pedig tudom, mit akar kérni. - Mi van, Sky?
 - Úgy gondoltam, együtt is mehetnénk. Tudom, hogy nem rajongsz érte, de én igen. Cuki lennél a rajongók szemébe, hogy elkísérted a barátnődet egy koncertre - győzköd. Nagy, csillogó szemekkel néz rám, mosolyában pimaszság bújik meg.
 - Győzködj még egy kicsit, kérlek - vigyorgok le rá, mire szemeiben is felcsillan a pajkosság. Hasam felé fordítja a fejét, apró csókot hagyva a kék pólómon. Fentebb húzza az anyagot, az ágyékom felé vezető szőrcsíkon is csókot hagy, majd felpillant rám. - Na, azért ennél többet tudsz - incselkedem vele, és tudom, hogy benne van a játékban, amikor felül és az ölembe huppan. Combjaim két oldalára teszi az övéit, karjával átkarolja a nyakam, és finoman mozgatni kezdi a csípőjét.
 - Ha azt hiszed, hogy szexszel foglak meggyőzni, tévedsz.
 - Nem hiszem. Tudom - mosolygok rá, aztán közelebb hajolok egy csókért. Édes, puha ajkai az enyémekhez érnek, a külvilág pedig megszűnik létezni. A fülem zúgni kezd, minden porcikámat ellepi az adrenalin és a boldogság, a szívem eggyel többet üt. Csípőjénél fogva húzom a lehető legközelebb magamhoz, vékony teste hozzám simul. Az első értelmes gondolat megrémiszt, mert a fejemben a kis hang azt mondja, hogy itt a megfelelő alkalom. Mégsem teszem meg, hanem inkább újabb csókba invitálom.
 Otthon vagyok, amikor ő velem van. A fagyos kék tekintetem melegséggel telik meg, amikor ránézek, és tudom, hogy pár hónappal ezelőtt beleszerettem ebbe a nőbe, akinek a barna haja szétterül a hófehér párnán. Azonnal a telefonom után nyúlok, mert kötelességemnek érzem ezt a pillanatot megőrizni az utókor számára. A reggeli napfény bevilágít a szobába, világos bőrét megcsillogtatja, megrebbenő pillái árnyékot vetnek selymes arcbőrére. Kinyitja mélybarna szemeit, elmosolyodik, én pedig újabb képet készítek, fehér arcán pír jelenik meg, ezért felhúzza a takarót egészen az orráig. Újabb kép készül.
 - Jó reggelt, szépségem - nyomok csókot a homlokára, aztán mellé fekszek. Elveszi tőlem a telefont, kinyújtja a karját, a nyakamhoz bújik, és ő is készít egy képet. Halkan kuncog, amikor megnézi.
 - Rettenetesen nézek ki - takarja el az arcát, én pedig akaratom ellenére is rámordulok.
 - Elég legyen! Gyönyörű vagy, Sky. Rohadt szerencsés pasi vagyok, hogy az én ágyamban fekszel - mellkasára hajtom a fejem, karomat és lábamat átdobom a testén, ő pedig felkacag. Rekedtes hangon nevet, ujjaival a hajamba túr, én pedig belélegzem finom illatát.
 - Adj hálát, hogy itt vagyok - viccelődik, és én is viccelődő hangon válaszolok, pedig mindennél komolyabban gondolom, amit mondok.
 - A nap minden percében azt teszem.