04. - I watch us go round and round each time

Sziasztok! :) Itt a nyári szünet utolsó része, remélem, elnyeri a tetszéseteket. És lenne egy kérdésem, mégpedig az, hogy mi a véleményetek Sky és Louis eddigi kapcsolatáról? Szerintetek megváltozik a viszonyuk, és happy end lesz a történet vége, vagy sem? :) Tudom, hogy korai még ilyet kérdezni, de a blog csak húsz részt fog tartalmazni. :)

Élvezzétek az utolsó napot, aztán sok sikert a következő tanévre!

Love you all, D xx

 Fogalmam sincs, hogy hogyan történt, de reggel arra ébredek, hogy rettentő melegem van. Louis karjai körülölelnek, lábaink összegabalyodva, lehelete megborzolja a hajamat. Elmosolyodok a tényre, hogy éjszaka átjött hozzám. Óvatosan lefejtem magamról a karját, majd felállok. Szédülök, rettenetesen, és tudom, hogy Louis is macskajajjal fog ébredni, ezért kikészítem neki az Advilt és egy pohár vizet, miután bevettem egy bogyót. Hangos dörömbölés hallatszik az ajtó felől, én pedig odasietek, amilyen gyorsan csak tudok.
 - Jó reggelt - dalolja Niall, én pedig a fejemet fogva csukom be utána az ajtót. Fél hét van.
 - Sshh, szétmegy a fejem - suttogom, majd leülök mellé a kanapéra. Akaratlanul is eldőlök, fejemet az ölébe teszem, ő pedig a hajamat kezdi el simogatni, ami nagyon megnyugtató. - Miért jöttél?
 - Egy óra múlva indulunk Madridba, gondoltam, szólok, hogy ideje lenne készülni - mosolyog rám. Melegséggel tölt el, hogy elfogadták a tényt, miszerint Louis álbarátnője vagyok. A gondolatra elkeseredem, mert tudom, hogy sosem leszek fontos a számára.
 - Oké, akkor szólok Lounak - motyogom, de nincs időm felülni, mert megszólal az említett.
 - Na, ezek szerint csak feláldozta magát a szöszi, te pedig a szüzességedet - gúnyolódik, a gyomrom összeszorul, ami hányingerhez vezet. Ökrődöm, miközben a wc-be sietek, nehogy kiadjam azt a kevéske vizet, amit bevittem a gyógyszerrel. Louis szemtelenül bámulja a fenekem, ami kilátszik a pólója alól, majd megszólal. - Add a pólóm, ki kell mosni.
 - Most? - nyögöm. Nem nyilvánvaló hogy nem tudom odaadni neki?
 - Mikor gondoltad? - köpi felém, mire újra felfordul a gyomrom. Hogy lehetett tegnap olyan kedves, ma meg ilyen undok? - Ó, csak nem rosszul vagy? Hát, bocsánat, nem kellett volna annyit innod.
 - Egyikőnk sem volt józanabb a másiknál - szól bele Niall, de ez csak olaj a tűzre. Louis szeme felcsillan, megtalálta a megfelelő időpontot, amikor megsérthet.
 - És te rámásztál bárkire is, Niall?
 - Nem, dehogy - rázza a fejét, miközben a hátamat simogatja.
 - Mert Skyler megtette - kuncogja, majd magunkra hagy, én pedig főhetek a saját levemben.
 - Komolyan? - kérdezi Niall. Kelletlenül bólintok.
 Mire leérünk a hallba, Louis már ott van, a bőröndje mellett, én pedig érzem, hogy a fiúk már tudják, mit tettem az éjszaka. Látom Harryn, hogy le van sújtva, nem érti, hogy tehettem ilyet. Valószínűleg Louis azt nem árulta el, hogy ő bújt mellém az éjszaka, megint, és aludtunk együtt, megint, de van egy olyan érzésem, hogy nem is kell tudniuk.
 - Indulhatunk? - kérdezi Paul, majd a busz felé terel minket. Kivételesen nem repülünk, hanem buszozunk, hiszen két napunk van a következő koncertig. Tizenhárom óra buszút, de ez senkit sem zavar.
 Feszült a helyzet, ezért az első megállónál, ami négy óra múlva van, átszállok Lottie-ék buszára. Sokkal kellemesebb a hangulat és bizonyára a mi buszonkon is az lett, amikor átjöttem. Az út csendben telik, csupán Lux nevetése és egy film az összes hang forrása. Nem beszélgetünk, senki sem kérdez tőlem semmit, amit két nap után meglepőnek találok. Negyvennyolc óra elég volt, hogy összebarátkozzak a lányokkal, Louis pedig negyvennyolc másodperc alatt tette ezt tönkre.
 Arra gondolok, miközben egy sarokban ülök a kanapén, hogy vajon miért falaztam neki tegnap? Nem érdemelte volna meg, nekem pedig az a fene jó szívem...
 - Hallottam, mi történt, Sky - ül le mellém Lottie. Szégyenkezve nézek felé, arra számítok, hogy csúnyán néz rám, de nem teszi. - Nem a te hibád volt, tudom jól.
 - Hanem az alkoholé, amit az este folyamán megittam? Én nem ilyen vagyok, Lottie.
 - Louis elmondta, hogy füvezett a koncert előtt és ivott is. Köszönöm, hogy segítettél neki kijózanodni - meglepetten nézek rá. Louis elmondta az egész csapatnak?
 - Mindenki tudja?
 - Nem, csak én. Nem olyan büszke ő erre, csak így menekül - von vállat. Nem értem, miért mondta, hogy menekül. Mi elől? - Talán idővel kedvesebb lesz és beenged a gondolatai közé, de addig is, kérlek, próbáld meg tolerálni a baromságait. Rendes srác ő, csak most nagyon mélyen van.
 - Ez még nem jogosítja fel arra, hogy megalázzon - direkt nem mondom el a reggeli veszekedésünk témáját, nem kell Lottienak tudnia arról, mekkora bunkó a bátyja. - De eltűröm. Már csak 727 napot kell kibírnom mellette - mosolygok kedvesen rá. Odahajol és megölel. Jól esik, hogy ilyen kedves hozzám, és megmelengeti a szívemet, hogy törődik a bátyja sorsával. Nekem nincs testvérem, és legjobb barátnőm sem azóta, hogy otthagytam a modellkedést. Kicsit úgy érzem, hogy Lottie a barátnőmmé vált.
 Amikor este megállunk Madridban, meglepődöm, hiszen nem egy hotellel találom szembe magam, hanem egy stúdióval. Összeráncolt szemöldökkel nézek Lottiera, aki elmondja, hogy a srácok adnak egy gyors interjút, hogy megérkeztek és holnap este koncert. Lou, Lottie, Lux és én szemben a fiúkkal, a kamera mögött állunk meg.
 - Nos, és hogy álltok az új albummal? Milyen hangzásra számítsunk? - kérdezi a férfi.
 - Uhm, remekül haladunk vele, nagyjából készen vagyunk - szólal meg Harry elsőként. - Mindig új élmény dalokat írni, felvenni őket, mert mindig más érzések játszódnak le bennünk.
 - Bátran merem állítani, hogy ez az album lesz a legjobban a miénk. Úgy értem, ebben van a legtöbb érzelmünk, na ne gondoljatok világmegváltó dolgokra, csupán ez az, ami a legjobban leír minket - folytatja Liam.
 - Most mutatunk meg a legtöbbet magunkból, azt hiszem - mondja Louis.
 - Tudom, hogy már sok idő eltelt, és hogy unjátok ezeket a kérdéseket, de milyen volt négyen dolgozni? Milyen volt úgy bemenni a stúdióba, hogy Zayn nem lesz ott? - érzem, ahogy feszültté válik a hangulat, amint megpillantom Louis arcát. Tudom, hogy ő viselte a legrosszabbul barátjuk kilépését, ezért próbálom keresni a tekintetét, amikor felénk pillant, de nem engedi, hogy a szemébe nézzek. Alig láthatóan szorítja össze ajkait, lábam megroggyan, amikor hirtelen rám néz. Egy perc erejéig úgy érzem, hogy segítséget kér tőlem, azt kéri, hogy oldjam meg és ne kelljen válaszolnia. Kétségbeesetten pillantok a többi srácra, és megnyugszom, amikor Liam kezd el beszélni.
 - Fura érzés volt, és igen, rossz értelemben. Nehéz volt úgy írni, hogy ő nincs ott. Amikor kezdtünk fáradni, ő mindig akkor pörgött fel, így sosem unatkoztunk. Bár most Louis volt az, aki mindig hülyéskedett. Úgy érzem, jelenleg erősebbek vagyunk, mint valaha.
 - Ooh, Louis, tényleg. Neked pedig barátnőd van, jól tudom? - Louis arcán megkönnyebbülés ül, hogy nem kell válaszolnia a Zaynes kérdésre.
 - Igen, ott áll mögötted - mutat rám, én pedig elmosolyodom, amikor a férfi hátrafordul, hogy láthasson. Kedvesen elmosolyodik, majd visszafordul.
 - Nagyon csinos - bókol, Louis pedig büszkén felnevet.
 - Tudom - kacagva pillant rám, én pedig megint elhiszem, hogy kedvel. A következő kérdés még mindig neki szól.
 - Sokfélét hallottunk, hogy hogyan is ismerkedtetek meg. Kérlek, mondd el az igazat, túl sok a pletyka.
 - Igazából még régebben ismerkedtünk meg - mondja, ami való igaz. - Aztán pár hete összefutottunk, én pedig randira hívtam, és mivel olyan csodás a személyiségem, igent mondott. Eléggé meggyőző tudok lenni, ha akarok - kacsint rám, én pedig megforgatom a szemem. Amikor újra rápillantok, tekintete elsötétül, már nem viccelődik. Nagyot nyelek. - Örülök, hogy el tudott jönni velem. Sokáig mellettem lesz, ez biztos - mosolyog meggyőzően, és ekkor törik meg a varázs. Számomra egyértelműen jelzi, hogy én csak egy kellék vagyok, szóval ne is higgyem, hogy bármi megváltozik. A továbbiakban váltanak néhány szót a koncertekről és a következő turnéról, a srácok pedig lelkesen válaszolnak.
 Kicsit letörten fogom meg Louis kezét, amikor kivezet a stúdióból, de mosolyt erőltetek az arcomra a kamerák miatt. Keze a fenekemre siklik, amikor besegít a kocsiba, a szívem félreüt. Megdorgálom magam, amiért ilyeneket vált ki belőlem az érintése, de aztán hihetetlen dolgot művel. Ott a fiúk előtt, ahol nem kell megjátszania magát, megcsókol, majd keze a belső combomat markolja. Próbálom nem mutatni a zavaromat, ezért úgy teszek, mintha teljesen természetes volna a mozdulata. Kezemet az övére teszem, mire ujjbegyeivel a bőrömbe mar, aztán simogatni kezdi a combom. Mély levegőt veszek, próbálom csillapítani a szívverésem, de nem sikerül. Vállára hajtom a fejem, hirtelen rettentő kimerültnek érzem magam, homlokomat a vállának döntöm, és belélegzem az illatát. Akaratlanul is, de csókot nyomok a karjára, miközben a szívem a torkomban dobog. Egész nap nem szóltunk egymáshoz, most pedig intim pillanatokat élünk át a srácok szeme láttára. Amikor lefékez a kocsi, akkor sem húzódik el tőlem, hanem a kezemnél fogva segít kiszállni. Mosolygok kedvessége miatt, ő pedig viszonozza. Nem vagyok benne biztos, hogy őszinte is a gesztus, de ez is olyan pillanat, amit nem szabad elszalasztani, ezért jó mélyen elraktározom magamban.
 A lakosztályba felérve még mindig fogja a kezem, és amikor becsukom magunk mögött az ajtót, karjaimat a fejem fölé szorítja, egész testével nekem simul, én pedig alig jutok levegőhöz. Szája közel van az enyémhez, szinte könyörgöm a csókjáért.
 - Soha többé ne forgasd szám a szemed, értve vagyok? - szinte az ajkaimon jár az ajka, ahogy a szavakat formálja. Végignyalok a számon, nyelvem pedig az övéhez ér.
 - Miért ne? - akadékoskodok. Fogai közé csippenti az alsó ajkamat, majd meghúzza. Zihálok, amikor keze a fenekemhez ér.
 - Mert azt kívánom, bárcsak alattam akadna fel a szemed - morogja, majd óvatosan megcsókol. Nem kapkod, egyszerűen csak megcsókol. Leheletén most is érzem a mentolt és a dohányt, ami csak még finomabbá teszi a csókot. Lábaim csípője köré fonódnak, így összeér az altestünk. Felnyögök, amikor megérzem, hogy a szobák felé tart, de nem a félelemtől, hanem a rajtam eluralkodó izgatottságtól. Hirtelen az villan a fejembe, hogy képes lennék félredobni az aggályaimat és az erkölcseimet, csak azért, hogy vele szeretkezhessek.
 Ám ez nem történik meg, mert lerak az ágyamra, egy csókot nyom a számra, majd otthagy. Egyszerűen csak kisétál a szobámból, ráadásul még az ajtót is becsukja maga mögött.