Sziasztok! :) Itt a prológus, ami nagyon rövid, tényleg csak a kezdeteket mutatja be. Ha tetszik, iratkozzatok fel.
Love you all x
Minden gyerek életében elérkezik az a pont, amikor megálljt parancsol. Én húszévesen döntöttem úgy, hogy most volt elég; a médiából, a kamerákból, a sok pózolásból, a zöldségen való élésből. Anya nem nézte jó szemmel, amint nem írom alá az újabb szerződést. Tizenhárom éves korom óta éjt nappallá téve dolgoztam azon, hogy elég vékony legyek a kameráknak. Többé már nem akartam megfelelni, csupán élni. Főiskolára járni, a barátnőimmel elmenni nyaralni, pizzát enni és elnyúlni a tv előtt. Semmi másra nem vágytam, csak normális életre.Nos, 2015 márciusában Zayn Malik úgy gondolta, itt az ideje, hogy ő is azt csinálja, amit szeretne. Az utóbbi időben sok időt töltött Louisval, ha lehet, még közelebb kerültek egymáshoz. Tudom, hiszen sokszor találkoztam velük az elmúlt évek során, nagyszerű srácok.
A tárgyalóteremben, Louis Tomlinsonnal és Mike Lesterrel szemben ülve már nem is tűnik annyira jó ötletnek ez az egész. Én, mint Louis álbarátnője? Nem. Soha. Nem tudnának eleget fizetni érte.
- Busásan megfizetnénk ezért. Louis mostanában kicsit, hogy is mondjam, nem ura önmagának - böködi a tollával a papírt a méretre szabott öltönyben ülő Mike.
- Teljesen uralom a helyzetet. Mi a francért kell ez a felhajtás?
- Azért, kedves Louis, mert a rajongóid nem nézik jó szemmel, hogy iszol és füvezel. Mióta Zayn lelépett, ezt csinálod. Öt hónapja, Louis, öt hónapja - emeli fel a hangját. Azt hiszem, az idegein táncol a srác. Csendben hallgatom összeszólalkozásukat, nem akarok belefolyni.
- Ha egy modellel fogsz összepakolni, a rajongók utálni fogják, csak mondom. Ismerem őket - pillant rám. Tekintetében megvetés és utálat csillog. Lesütöm a szemem.
- Nos, a Sugarscape a napokban végzett egy közvélemény-kutatást, hogy melyik ex-modell a legszimpatikusabb és ez - mutat rám a tollával - a lány nyert.
- Szerinted nem lesz feltűnő, hogy vele randizgatok a kérdés után, zsenikém? - hangjából csöpög a gúny és a megvetés. Annyi kedve van itt lenni, mint nekem - semennyi.
- Itt egy öt napja készült kép rólatok - nyitja szét az előtte heverő mappát, amiben egy kép volt Louisról, amint egy sötét hajú lányt csókol. Már nyitnám a számat, hogy kifejezzem a nemtetszésem, de megelőznek.
- Egy Photoshop-munkával akarod elintézni? Ez még csak nem is ő - egyértelműen rám céloz.
- Mi lenne, ha először belekukkantanánk a szerződésbe? Csak hogy tisztában legyetek azzal, mihez kell tartanotok magatokat, oké? - beletörődően bólintunk. - Nos, Skyler, először nézzük a te részed. Három év. Kötelező megjelenések Louis oldalán, kézfogás, apró csókok a nyilvánosság előtt, vásárolgatások, egy-két buli, de Louis miatt csak módjával. Havonta maximum három - az említett már éppen megszólalna, de Mike leinti. - Nincs semmi szexuális kötelezettséged, a szobán belül nyilván nem kell játszanotok, a srácok és a stáb is tud róla. Ez így rendben van?
- Szabadságom hogy lesz?
- Ha nincs kötelező megjelenés, havonta egy hetet tudunk adni, amikor távol vagy. Oké? - bólintok.
- Louis, nagyjából a te részed is ennyi. Ha interjúban kérdezik, egy étteremben futottatok össze sok idő után, aztán elhívtad randira, ennyi a történet. Áradozol róla, babusgatod, csókolgatod, meg ilyen szerelmes izék.
- De azért más csajokkal lehetek, nem?
- Szerinted egy kapcsolatba mennyire fér bele kettőnél több személy? - emelem rá a tekintetem. Nem bírom elviselni azt a stílust, amivel beszél.
- Mostanában, ha nem tudnád, nem vagyok a monogámia híve. Nyitott kapcsolat.
- Szeretnéd. Biztos, hogy nem fogok olyan srác mellett sétálni napról napra, aki minden este más csajjal alszik - székem hangosan tiltakozik, amikor felpattanok. - Köszönöm a lehetőséget, de nem fogom elvállalni, hogy egy ilyen embernek legyek a barátnője.
- Nem is kellenél, hülye csitri - vált ismét gúnyosra a hangja. Elakad a szavam. Komolyan azt mondta, amit hallani véltem? Alig láthatóan fentebb emelem a fejem, magamra veszem a kabátom, a táskámat pedig a kezemre akasztom, majd angolosan távozom.
- Kicsim, át kellene gondolnod. Ez nagy lehetőség, hogy újra felfigyeljenek rád a kamerák - nógat anya, miközben a kimosott ruhákat hajtogatom össze. Nem akarom ezt az egészet. Nincs kedvem újra rivaldafénybe kerülni, hogy aztán a média újra szétcincáljon. Újra és újra ugyanaz a lemez, én pedig meguntam.
- Nem - adom a velős választ.
- Skyler, ne butáskodj. Huszonkét éves vagy, nincs fiúd és még az is lehet, hogy valami jó sül ki belőle.
- Anya, én komolyan nem akarom ezt.
- Oké, rendben - hagyja rám a dolgot, majd magamra hagy a nappaliban. Miután magamra maradok, és már éppen beleképzelném magam Louis helyzetébe, eszembe jut az én történetem. Nekem is segítségre lett volna szükségem három éve, egy évig éltem úgy, ahogy nem akartam. Engem nem mentett meg akkor senki. Tudom, hogy nem akarom, hogy azt kelljen átélnie, amit nekem kellett. Nem ezt érdemli, ennek a férfinek segítségre van szüksége, és ha ehhez én kellek, akkor rendben van.
Hirtelen gondolok egyet, és felhívom Mike-ot.
- Nos, döntöttél? - kérdezi.
- Igen. De nem három, hanem két év. Többet nem vállalok el.
- Rendben, megbeszéltük. Holnap bejöhetsz aláírni a papírokat.
Következő nap pedig aláírom a halálos ítéletemet. Akkor azt hittem, hogy tudom, mibe vágtam a fejszémet, és csak később jöttem rá, hogy fogalmam sem volt róla. Még csak meg sem közelítette az elképzelésemet. Sosem hittem volna, hogy az aláírásom képes megváltoztatni az egész életemet.
Szia! :)
VálaszTörlésMikor hozzászólást hagytál a blogomon, és írtad, hogy nem igazán kapsz véleményt, eldöntöttem, hogy én bizony hagyni fogok magam után egy jó mély nyomott. Láttam, hogy több oldalad is van, és valamelyik befejezett blogodra is fel fogok nézni, amint lesz egy kicsivel több időm. :)
Maga a sztori szerintem érdekes, én személy szerint nagyon szeretem ezt a kamu kapcsolat témát, mert sok irányba el lehet vinni, és bár a legtöbben romantikus, boldog véggel zárják, mindig ott van arra is az esély, hogy minden csak színészkedés volt.
Ugyebár egy One Direction fanfictionnel állunk szemben, aminek meg van az a szépsége, hogy automatikusan vonzza az említett banda rajongóit, viszont egyben sajnos sok embert taszít. Én személy szerint nem vagyok hatalmas rajongó, de szeretem a srácokat, és nagyon örültem, hogy Louis van a középpontban, ugyanis ő a személyes kedvencem. Arra figyelj, hogy a különféle blogos csoportokban változatosan hírdesd a sztorit, hogy azok is bekukkantsanak, akik egyébként fejvesztve szoktak menekülni a fanfictionöktől. Szerintem erre a legjobb mód, ha egy érdekes párbeszédet/jelenetet kiemelsz, amivel felcsigázod az olvasókat, és talán ők is fognak nyomot hagyni maguk után.
A történet fogalmazásilag korrekt, viszont érdemes lenne kicsit jobban beleadnod egy lényedet a főszereplőbe. E/1-ben írszk, ráadásul jelenben, ami szerintem az egyik legmegfelelőbb a lélektani leírásokra, érdemes lenne jobban élni ezzel a lehetőséggel. Például kicsit többet is felfedhettél volna a lánynak a zűrűs évéből. Nem kell nagy dolgokra gondolni, akár egy-két negatív szót is írhattál volna, vesszőkkel, ami azt sugallja, hogy még visszaemlékezni is fájó érzés neki.
Helyesírási hibák nem igazán voltak benne, vagy legalábbis eléggé belemerültem az olvasásba ahhoz, hogy ne zavarjanak, ami hatalmas plusz pont. :)
Tetszett, hogy bár az életben szeretem Louist, itt már néhány mondat elég volt arra, hogy elkönyveljem egy seggfejnek, ami azt hiszem tökéletesen ráillik a szerepére. Megy ez a közvetett jellemábrázolás, kicsit feküdj fel rá jobban, mert például aki nem követi lépten nyomon a One direction életét, talán még azt se tudja, hogy hogyan néz ki a fiú, nemhogy azt, hogy eredetileg egy csupaszív, bohókás srác. :)
Összességében nekem tetszett a sztori, jó alapötlet, jó kivitelezés, csak egy nagyon picit próbálj meg többet adni bele magadból, mert hidd el, sokkal átérezhetőbbé fogja varázsolni a történetet.
A végén pedig azok a mondatok amik múltban vannak, engem személy szerint kissé zavartak. Mikor jelenben írsz olyan, mintha épp most történne a dolog, azonban mikor átváltasz múltra, az jön át, hogy a lány csak meséli a dolgokat. Ha utóbbi felállásban szeretnél írni, akkor érdemes lenne az elejét is átírni múltra, ha az előbbi felállás szerint, akkor pedig szerintem ki kéne húzni az utolsó mondatokat.
Remélem nem baj, hogy kissé kritikásra sikeredett a hozzászólásom, remélem tudtam hasznos tanácsokat adni! :)
Nagyon sok sikert kívánok a blogoláshoz! <3
Szia! :)
TörlésNagyon köszönöm a tartalmas és segítségekkel teli hozzászólást. A továbbiakban figyelni fogok ezekre a dolgokra, amiket megemlítettél. A többi blogomban múltban írtam, és nehéz átállni a jelenre, de ez nyilván nem mentség. Ez még csak a prológus, nem szerettem volna mindent tudatni az olvasókkal, ez csak egy amolyan ismertető lett volna, a későbbiekben lesz majd csak igazán nagy hangsúly a lány múltján.
Nagyon köszönöm még egyszer, hogy írtál.
Neked is további sok sikert! <3
All the love, D