02. - We've got problems

Sziasztok! :)

Nagyon köszönöm a feliratkozókat és a visszajelzéseket is, örülök, hogy tetszett az első rész! :)

Itt is a második, remélem, ez is elnyeri a tetszéseteket! Nagyon hálás lennék, és nagyon örülnék neki, ha írnátok valami megjegyzést, hogy mi a véleményetek! Köszönöm előre is, ha megteszitek!

All the love, D

 Alig fél órát beszélgetek Lottieval és Lou-val, amikor egy Isaac nevű férfi szalad le a medencékhez, hogy minden tagot összeszedjen. Kijelenti, hogy tíz perc múlva indulnunk kell, ezért mindannyian felmegyünk a szobáinkba. Félek, hogy Louis megint undok lesz velem, ezért halkan lépek be az ajtón. A szobába sietek, ahol a bőröndjeim vannak, hogy valami más ruhát vegyek fel. Aztán megcsapja az orromat egy illat. Egy jellegzetes illat, amit elég jól ismerek sajnos. Már csak az a kérdés, hogy hol van Louis és hogy a fenébe tudta ezt megvalósítani egy füstriasztóval felszerelt hotelben.
 - Louis - szólítom, de süket fülekre találok. Újra megszólítom, ezúttal hangosabban, ekkor egy erőtlen nyöszörgést hallok a fürdőszobából. Vagyis gondolom, hogy onnan, hiszen még körbe sem tudtam nézni, hogy hol fogunk lakni két éjszaka erejéig. Kb. még hat percem marad, hogy átöltözzek, megkeressem Louist és leérjek a hallba. Benyitok az ajtón, ahonnan olyan tömény, erős, zöld növényszag árad, hogy én magam is megszédülök. - Louis, mi az istent csinálsz?
 - Elloh, kedvesm - int felém egy üveggel. Elhűlve nézem, ahogy megpróbál felállni, és nagyon nehezen sikerül is neki. - Miért jöttél?
 - Öt perced van, hogy kijózanodj, átöltözz, eltüntesd ez a spangli és piaszagot magadról, majd lemenj a hallba, ahol a többiek már tuti várnak ránk.
 - Segíts levetkőzni - löki el a kezében lévő üveget, ami ugyan nem törik el, de hangosan vágódik a földhöz.
 - Mi a francot csináljak veled? - nyögöm, majd közelebb lépek hozzá. Csak nagyon ritkán káromkodok, de ez rendkívüli eset. - Vegyél erőt magadon, oké? Istenem, mit mondjak a többieknek? - gondolkodom hangosan, miközben lerángatom róla a pólóját, és a nadrágjához nyúlok. Szinte tudtam, mit fog mondani.
 - Nagyon sietősre veszed - mosolyog bágyadtan, aztán kilép a nadrágjából. Sehol sincs már a két órával ezelőtti "soha nem dugnálak meg" hangulat.
 - Alsó marad - mondom, majd betolom a zuhanykabinba és hideg vizet engedek rá. Felkiált, de nem érdekel. Legalább egy kicsit józanodna ki! Fohászkodom, hogy ne hagyjanak itt minket, és ne vegyék észre rajta, hogy füvezett és ivott. Miközben segítek neki megtörölközni, kopognak. - Öltözz fel, kérlek.
 - Adj egy puszit - fogja meg a csuklómat, mire a testhőm igencsak megemelkedik. Sosem történt ilyen a testemmel, fogalmam sincs, mihez kezdjek az érzéssel. Bizsereg a bőröm, ahol hozzám ér. Megrázom a fejem. - Kérlek, csak egy puszit, ide - mutat az ajkára. Visszagondolok, hogy miket is kell teljesítenem az ő kérésére. Ez nem volt benne a megállapodásban, én pedig ügyesen kitérek a kérés elől. Nyomok a homlokára egy puszit, majd kimegyek a fürdőszobából, hogy ajtót nyissak.
 - Késésben vagyunk. Hol van Louis? - kérdezi Paul idegesen. Nagyot nyelek, amikor végignéz rajtam. Itt-ott vizes a felsőm, rátapad a testemre. Nem mondhatom el neki, hogy mi történt, ezért figyelmen kívül hagyom a kérdést.
 - Nagy baj lenne, ha csak 10 perc múlva mennénk utánatok?
 - Nem csinálunk belőle rendszert, oké? - sóhajt megadóan. Rettentő kitartóan sugalltam felé, hogy legyen jó kedve, és mondjon igent, mert rendbe kell szednem Louist, aztán pedig magamat is. - Most az egyszer. Itt marad egy kocsi, a személyzeti bejáratnál, rendben? De szigorúan tíz perc, egy másodperccel sem több - kopogtatja meg az óráját, majd egy halovány mosollyal indul el a liftek felé. Fellélegzek, és örülök neki, hogy engedékeny. Mire visszaérek a szobába, Louis éppen egy fekete farmert próbál magára erőszakolni, felsőtestét nem fedi semmi. Így, hogy részeg, bátran nézek végig tetovált bőrén. Egy hiba sincs rajta, puhának és melegnek látszik, olyannak, amihez érdemes lenne odabújni. Megrázom a fejem, hogy kiűzzem belőle az oda nem illő, perverzebbnél perverzebb képeket.
 - Hadd segítsek - lépek felé, aztán segítek felrángatni a fenekén az anyagot. - Melyik pólót szeretnéd felvenni? - érdeklődöm, majd a bőröndjéhez megyek.
 - Adj egyet, kurvára mindegy - nyögi, majd belebújik a széttaposott fekete Vans cipőjébe. Egy fekete, Black Sabbath-os felsőt nyújtok felé, amit gyorsan magára is kap.
 - Adj öt percet, amíg átöltözöm, aztán mehetünk - mondom, majd elbújok a fürdőszobában. Az ablakot ugyan kinyitottam, de még mindig kellemetlen szag uralkodik a helyiségben. Gyorsan felveszem a kedvenc szűk, fekete farmerem és egy korallszínű blúzt, átfésülöm a hajam és már kint is vagyok. Louis felpillant rám az ágyról, ahol ül, majd elmosolyodik.
 - Egész jól nézel ki - úgy gondolom, bóknak veszem. Már most tudom, hogy meg kell becsülnöm az ilyen pillanatokat, mert nem sok lesz belőlük.
 - Mehetünk? - kérdezem, majd a táskámat a vállamra véve indulok el. Úgy tűnik, kicsit jobban van, de még mindig csak alig-alig józan. A liftben állva megfogja a kezem, majd magához húz egy csókra. A gyomrom vet egy bukfencet, arcom pírba borul, de ő ezzel mit sem törődve teszi a kezemet a saját derekára. Érzem leheletén a mentolos ízt, talán fogat mosott, amíg én Paullal egyezkedtem, vagy csupán bekapott egy Mentost. Karját a vállamra dobja, amikor kinyílik a liftajtó, majd egyenesen a hátsó bejárathoz vezet. Majdnem megkérdezem, hogy honnan tudja, hogy ide kell jönni, de minden bizonnyal ezerszer csinálta már így.
 Alig tíz perc múlva a stadionnál vagyunk, ahol észrevétlennek kell lennünk; csodával határos módon sikerül is. Louis egyenesen az öltözőbe megy, ahol a többiek már várják, én pedig a színpad felé veszem az irányt. Kilépek egy ajtón, ami az ülőhelyekre vezet, de ide rajongók nem jöhetnek. Leülök az egyik sorba, és nézem azt a többezer embert, akik a fiúkra vártak. Képeket csinálnak egymással, talán most találkoznak életükben először és utoljára, mégis úgy beszélgetnek, mintha ezer éve ismernék egymást. Az előzenekar már lement, mire újra magamhoz térek. Alig 10 perc múlva felcsendülnek a Macarena ismerős dallamai, a stadionban lévő több, mint 60.000 ember egyszerre kezd táncolni. Gyorsan előveszem a telefonomat, hogy megörökítsem ezt a pillanatot. Újabb percek telnek el, mire valakinek fontossá válik a társaságom. Lux lépked mellém.
 - Te vagy Sky - jelenti ki. Elmosolyodom.
 - Te pedig Lux vagy. Sokat hallottam már rólad - csillogó szemmel pillant rám, majd az ölembe mászik.
 - Te vagy Louis barátnője - pillant fel rám.
 - Te pedig Louise lánya - mosolygok még mindig. Aztán átmászik a mellettünk lévő ülésre és beszélni kezd. Mindenről beszél, az édesapjától kezdve a kedvenc játékáig, de tényleg mindenről. Fél óra múlva megjelenik a kivetítőkön a biztonsági videó, Lux pedig elszalad. Még véget sem ér a kisfilm, amikor egy nagy fülessel a fején tér vissza.
 - Nagyon hangosak szoktak lenni - kiabálja, én pedig a számra teszem a kezem, hogy ne hívjam fel magunkra a figyelmet, mert Lux nagyon hangosan beszél. A srácok megjelennek a színpadon, mire felrobban a stadion. Tekintetem azonnal Louisra siklik, aki egész jól néz ki ahhoz képest, hogy mi történt vele alig egy órája. Lux mellettem a lábát lógázza, feje a zene ütemére mozog. Elmosolyodom rajta, majd tovább figyelem a koncertet. A srácok szórakoznak, Liam és Louis locsolják egymást, nevetnek, Louis bemutat Liamnek, mire Niall felkacag. Kívülről úgy tűnik, minden oké a bandával. A koncert felénél kézen fogom Luxot, hogy a színpad mögé menjünk. Lottie és Lou egymás mellett állnak, nem messze a színpadtól. Luxot felültetem egy dobozra, én pedig mellé állok, de ő maga elé húz, fejét a hátamra billenti. Elmosolyodom, amikor pár perc múlva Lou megbök, és mondja, hogy Lux elaludt. Óvatosan felemeli a kislányt, aki apró csimpánzként lóg édesanyján.
 - Köszönjük, srácok, hihetetlenek vagytok. Nagyon köszönjük nektek, hogy élhetjük az álmunkat, sosem hittük volna, hogy megvalósul. Folyton utazunk, hogy minél több rajongóval találkozhassunk, ezért nagyon ritkán vagyunk otthon. Hálásak vagyunk, amikor a családtagjaink csatlakoznak hozzánk egy-egy koncert erejéig, és hogy támogatnak minket - beszél Liam, Lottie pedig elkezd a színpad felé húzni. Nem értem, mit akar. - Most is velünk van két ember, bár mindkettő Louishoz tartozik. A mai nap nagyon különleges számunkra, hiszen évfordulónk van. Öt éve, hogy megalakultunk, amiért nagyon hálásak vagyunk nektek. Nélkületek nem lennénk itt, annyira szeretünk titeket. Sokkal-sokkal jobban, mint ti minket. Ezúton szeretném felhívni magunk mellé azt a két embert, akik ma el tudtak jönni a koncertre és nagyon fontos szerepet játszanak Louis barátunk életében. Gyertek csak, gyertek - int Liam, én pedig azonnal megtorpanok.
 - Gyere, nyugi, volt már ilyenre példa - mosolyog rám Lottie, majd maga után húz. Nem tudom, hogy van ennyi levegőjük, de a lányok legalább egy perce folyamatosan sikítanak. Louis közelebb lép hozzánk, majd megöleli a húgát, engem pedig kézen fog, és megállít maga mellett. Lottie feltalálja magát, egyenesen Niall felé indul, akinek a kezében már ott van a gitárja. A srácok beszélnek, a közelben lévő rajongók pedig nekem integetnek, és sikoltozni kezdenek, amikor viszonozom a gesztust. Alig pár másodperccel később a tömeg kántálva kéri, hogy csókoljuk meg egymást. Hitetlenkedve rázom a fejem, de Louis elmosolyodik, majd beleszól a mikrofonba.
 - Sky kicsit szégyenlős mostanában, de mindjárt meggyőzöm.
 - Normális vagy? - kérdezem tőle a füléhez hajolva. Kacsint egyet, majd a farzsebébe dugja a mikrofont. Még mindig a kezemet fogva közelebb húz magához, majd édesen elmosolyodik. Olyan szeretetteljesen néz rám, hogy meginog a térdem, amit remélem, nem vesz észre. Soha nem voltam olyan, aki a nyilvánosság előtt csókolózna a barátjával, mégpedig azért nem, mert nem igazán volt komoly kapcsolatom - egyet leszámítva. Louis keze az arcomhoz ér, mire akaratlanul is lehunyom a szemem. Nagyon jól esik az érintése, a karjába kell kapaszkodnom, nehogy kibillenjek az egyensúlyomból. Felnyitom a szemhéjamat, barna tekintetem találkozik az ő tengerkékjével. Derekamnál fogva kicsit hátradönt, majd megízleli ajkaimat. Finoman csókol meg, derekamon lévő ujjai szétnyílnak és bebújnak a felsőm alá. Éget az érintése, én pedig úgy érzem, szikrákat szórok. Szívem eggyel többet üt, gyomrom folytonos bukfenceket vet. Hajába vezetem az ujjaimat, majd végigsimítok nyelvemmel az alsó ajkán.
 Liam hangja félbeszakít. Túl hirtelen csöppenek vissza a való világba, ahol tisztában vagyok vele, hogy ez tiszta színjáték.
 - Úgy tűnik, a mi kis Lou barátunk szívét elrabolták - dalolja Liam.
 - Talán nekem is le kellene akasztanom egy ilyen csajt, nem gondolod, Liam? - tromfol rá Niall, mire elpirulok. Szégyenkezem, amiért eljátszom a barátnőjét. Rossz embernek érzem magam ettől, de amikor Louis nyom a halántékomra egy puszit, egy pillanatig elhiszem, hogy érzi, mennyire feszült vagyok. Ez az apró gesztus megmelengeti a szívemet, pedig csak egy jelentéktelen puszit kaptam. Leültet maga mellé, Niall pedig gitározni kezd. Lottie és én aztán egy intés kíséretében levonulunk a színpadról. Ezek után mosolyogva nézem Louist, és megértem a helyzetét. Ő sem akart ebben benne lenni, ahogy én sem. Csak neki ez még az első alkalom, de nekem már a második, és tudom, hogy segítenem kell neki, nem pedig lehúzni, ahogy velem tették.
 Este tizenegy körül kerülök ágyba. Pizsamám mindösszesen egy póló és egy franciabugyi. Külön szobában alszunk Louval, így nincs értelme nadrágot felvenni. Fáradt vagyok a repülőúttól, ezért lehunyom a szemem, hogy minél hamarabb álomba merüljek. Pár perc múlva hallom nyitódni az ajtómat, majd ugyanilyen halkan be is csukódik. Tudom, hogy Louis az, más nem jöhet be a lakosztályba. Nem tudom, mit akarhat ilyen későn, de nem is érdekel, amikor megérzem, hogy besüpped mellettem az ágy. Louis szó nélkül bújik be mellém a takaró alá, karjával átöleli a derekamat és szorosan mögém fekszik. Lábait az enyémek közé dugja, majd csókot nyom a hajamba. Nem mozdulok, próbálok egyenletesen lélegezni, nehogy feltűnjön neki, hogy ébren vagyok. Talán reggel még előttem felkel, hogy kimenjen, mintha meg sem történt volna. Akaratlanul, de közelebb bújok hozzá, mire felsóhajt.
 Mibe keveredtem?