05. - You look like my next mistake

Sziasztok! 

Tekintettel arra, hogy letudtuk az első hetet, itt az új rész! Kinek hogy telt ez a négy nap? Végzősként annyit mondok, hogy én már ki vagyok purcanva, és ez még csak rosszabb lesz, de kitartást mindenkinek! Nem mellesleg köszönöm a sok-sok-sok oldalmegnyitást, a 26 feliratkozót, és a sok hozzászólást, amit kaptam. Nagyon örülök nekik, Isten tartsa meg jó szokásotokat! 

Love you all, D xx

 Az idő szinte elrepül a fejünk fölött, olyannyira, már több, mint fél év is eltelik, mióta aláírtam a szerződést. A kapcsolat köztem és Louis között nem sokat változott az elmúlt hónapok során. Ugyanúgy megbánt, megaláz, aztán pedig megcsókol, és nem enged el. Be kell vallanom, hogy a kémia remekül működik közöttünk - félreértés ne essék, nem feküdtünk le. Nem is tervezem. A hónapok alatt nagyon jól összeszoktunk, megismertük egymást, már amennyit hagytunk, hogy megismerjen a másik fél.
 Tudom, hogy ezt az estét sosem fogom elfelejteni. Ezen az estén valami megváltozott, valami stabil kötelék alakult ki közöttünk.
 - Még ennyi idő után sem tudod megérteni, hogy csak kellék vagy? - újra és újra a fejemhez vágja ezeket a szavakat, amik minden egyes alkalommal szíven ütnek. Fájnak, istenem, rettentően fájnak. Próbálok mindig a kedvében járni, elengedem a fülem mellett a megjegyzéseit, válaszolok neki, ha kérdez, de úgy tűnik, nem elég neki. - Kurvára semmi közöd a dolgaimhoz, oké? - üvölt ismét. - Az én életem, az én rajongóim, nem kellene mindig azt hinned, hogy téged akarnak látni. Oda megyek bulizni, ahová akarok, azzal, akivel akarok és akkor, amikor akarok. Semmi közöd hozzá, hogy melyik lánnyal és mit csinálok, világos voltam?
 - Szerinted ezzel kéne foglalkoznod? A bulikkal meg a csajokkal? - kérdezem higgadtan.
 - Mint mondtam, semmi közöd ehhez - fröcsögi, majd az ágya felé tol. Azt hiszi talán, hogy pár perces csókolózás után minden rendbe fog jönni?
 - A barátnőd vagyok, szerintem egy bizonyos szinten megérdemelném a tiszteletet - mondom neki, miközben ellentartok, hogy ne tudjon lelökni az ágyára.
 - Csak azért vagy a barátnőm, mert ki tudlak fizetni - olyan magas labdát ad, hogy egyszerűen nem tudom nem lecsapni és visszafogni az elmúlt időszak felgyülemlett fájdalmát, így elordítom magam.
 - Mert senkinek sem kellenél. Senkinek nincs szüksége egy ilyen rossz emberre, aki iszik és füvezik, semmibe véve azokat, akik szeretik - nem tudom megállítani magam. Nem voltam egy kiabálós típus, de elegem van a megalázásból. Túl sokáig hallgattam. Érzem, hogy minden egyes kimondott szóval enged a nyomás a mellkasomban. Könnyebb vagyok, pedig tudom, hogy megbántom őt. - Ugye tisztában vagy vele, hogy amikor hatvan év múlva meghalsz, semmi sem lesz a kezedben? Meghódítottad a világot hat év alatt, de amikor a szíved az utolsót dobbantja, mindent el fogsz veszíteni! Most kell megbecsülni a dolgokat, Louis! Semmi leszel, ahogy most is. Egy érzések nélküli ember, aki mindenkin áttipor, megalázza őket, miközben észre sem veszi. A rajongóid lassan egy éve tűrik el, amit csinálsz, de egyszer meg fogják elégelni és elhagynak! És azzal tisztában kell lenned, hogyha nem kötne a szerződés, már régen elhagytalak volna, mert nem érdemled meg a szeretetem! - lököm meg a vállainál, majd elviharzok mellette, de elkapja a csuklómat.
 - Mondd még egyszer - látom rajta, hogy dühös, de már annyira nem tud érdekelni. Jól esik kiadni magamból a fájdalmat, ami felgyülemlett.
 - Nem érdemled meg a szeretetem, sőt, senkiét sem. A srácokét sem, Lottie-ét sem, de még azt sem, hogy önmagadat szeresd! Undorodom tőled, Louis. Minden este más nőket kefélsz, vagy ha nem is, de leszopnak - ordítom a csúnya szavakat, mire mindketten elcsodálkozunk. A szám elé kapom a kezem, mintha ezzel visszaszívhatnám, amit mondtam, pedig nem lehet, mert ezek a szavak már elhagyták a számat és érzem, hogy következménye lesz.
 - Sajnálom, Sky - nagyon ritkán nevez így, ezért megdöbbenek. De a legjobban azért döbbenek meg, mert bocsánatot kért. Louis Tomlinson bocsánatot kért az imént. Csak állunk egymással szembe, Lou szemeiben fájdalom csillan, és talán ez az első érzése, amit megmutat nekem. Elszorul a torkom, hiszen tudom, mi következik. Féltem, hogy mikor jön el ez a pillanat, és most még nem vagyok rá készen, de tisztában vagyok vele, hogy ha ellenállok, soha többé nem fog megnyílni nekem. Én pedig, mint egy jó barát, engednem kell, hogy megszabaduljon a nyomástól, és nem engedhetem, hogy összetörjön ennél is jobban. - Én csak annyira kétségbe vagyok esve, Sky. Tudom, hogy egy éve nincs velünk Zayn, de annyira közel kerültünk egymáshoz, én pedig... Elvesztettem önmagam és már azt sem tudom, ki a franc az az ember, akit minden nap látok a tükörben. Idegen vagyok önmagam számára, még ennyi idő után is. Azért iszok és füvezek, mert így elviselhető. Csak így tudom túlélni, érted? És sajnálom, amiket mondtam neked az idők során, csak nem akarok közel kerülni senkihez, mert úgyis elhagynak - annyira átérzem a helyzetét, annyira meg akarom ölelni, így hát meg is teszem. Két lépéssel átszelem a köztünk lévő távolságot és szorosan átölelem a derekát, mintha így elvehetném a fájdalmát. Elvenném, ha megtehetném, de még mennyire. Elhagyta a legjobb barátja, és mindegy, hogy mellette van a családja, és a másik három legjobb barátja, neki most nem rájuk van szüksége, hanem Zayn-re, vagy talán csak valaki olyanra, aki ki tudja tölteni az űrt, amit a srác hagyott maga után. Pár pillanat múlva ő is átölel, szorosan tart, én pedig puszikkal halmozom el a mellkasát, ajkait a hajamhoz nyomja, érzem, ahogy remegve fújja ki a levegőt. Sír. Tudom, hogy sír, nem is kell ránéznem, és azt is tudom, hogy mióta én itt vagyok, egyetlen könnycseppet sem hullatott. Erős férfi ő, csak mélyponton van. Menekül, hogy Lottie mondta. Ekkor pedig rádöbbenek a valóságra, ami ott volt az orrom előtt. Louis menekül az érzései elől, és egyikünk sem futhat együtt vele. Szembe kell állítanunk a megrázó valósággal, a ténnyel, hogy Zayn már nem a banda tagja. Már jó pár hónapja nem, és bármennyire is szeretnék, nem fog megmaradni az a kapcsolat, amit ők szerettek volna. Más irányba tartanak, és ez így van rendjén.
 - Tudod, mit kért Nagy Sándor, mielőtt meghalt? - nem várom meg, hogy válaszoljon. - Hogy vágjanak két lyukat a koporsóján, a keze legyen kint, tenyérrel felfelé. Tudod, miért? Mert ezzel azt akarta mutatni, hogy bármennyire is erős ember volt és világokat hódított meg, a halálunkkor semmi sem marad nekünk, csupán önmagunk. Ezért nem szabad egyetlen pillanatot sem elszalasztani az életben, mert mind megbecsülendő. Megadatott nekünk, amiért hálásnak kell lennünk. Azért van a szánk, hogy segítséget kérjünk, nem pedig, hogy alkoholt töltsünk le a torkunkon, hiszen az nem megoldás, Louis. Azért vagyunk, hogy segítsünk. Mindenki itt van veled, hogy visszahozzon a pokol kapujából, onnan, ahonnan nekem is nehéz volt, ráadásul teljesen egyedül.
 Bármennyire is fáj az elmúlt fél év, félreteszem, mert rá kell jönnöm, hogy minden csúnya szó ellenére megszerettem ezt a férfit. Nem érdekel, hogy reggelente az első dolga az, hogy kimenjen elszívni egy cigit, ahogy az sem, hogy bár fogat mos, este mindig érzem a nikotin szagát rajta. Mert ilyen egy barát. Elfogadja a másikat úgy, ahogy van, én pedig pontosan ezt teszem - elfogadom őt. Próbálom megmenteni attól, ami felemésztheti őt: a múltja. Még percek múltán sem enged el, és miután csillapodik a sírása, csak még szorosabban húz magához, mintha attól élne, hogy eltűnök. Csak szorít, kapaszkodik belém, nekem pedig az a dolgom, hogy a felszínen tartsam, mert nem engedhetem mélyebbre.
 - Köszönöm, Sky. Nagyon köszönöm. És tényleg sajnálom, rettentően - motyogja a hajamba, mire felnézek rá. Elmosolyodik, ezúttal őszintén. Olyan mosolyt kapok, amilyet Lottie szokott - barátságosat.
 - A barátod vagyok, és bár nagyon fáj minden, megbocsátok. Csak kérlek, tényleg próbáld meg rendbe szedni az életed, mert ez...
 - Tudom, hogy rossz. De annyira hiányzik - hal el a hangja, én pedig csókot nyomok az állára. Annyira meg szeretném vigasztalni, de fogalmam sincs, mit tehetnék. Elvenném a bánatát, mert én meg tudok már vele birkózni. Én megtanultam, milyen egyedül lenni.
 - Amiért ma este őszinte voltál, kapsz valami jutalmat - mosolygok rá, hogy oldjam egy kicsit a gyászos hangulatot, mire kék szeme elsötétül, ujjai a fenekembe marnak.
 - Jutalom? Milyen fajta jutalomra gondoltál? - kezd el flörtölni velem, én pedig annyira megszoktam már a játékos-Louist, hogy fel sem tűnik, amikor fentebb pipiskedek, hogy altestünk összeérjen. Fejemet kicsit oldalra biccentem, és a legcsábítóbb mosolyommal ajándékozom meg.
 - Olyanra, amilyenre már nagyon régóta vágysz - suttogom érzékin, ő pedig villámgyors mozdulattal az ágy felé tol és lelök rá, majd rám mászik. - Mit szeretnél, nagyfiú?
 - Most a te jutalmad jön, feltéve, ha te is szeretnéd - nyalja meg az ajkaimat, mire lehunyom a szemem, mert félek, hogy megláthatja benne azt, amit érzek ebben a pillanatban. - Nézz rám.
 - Mit szeretnél?
 - Úgy emlékszem, még sosem volt orgazmusod, Sky - hangja sokkal mélyebb lesz, sosem gondoltam volna, hogy ez a vékony hang ilyen is tud lenni. Megborzongok. A hangulat feszült, de már teljesen más értelemben, a szexuális feszültség úgy remeg közöttünk, ahogy még soha. - Tudod, én meg tudom neked adni.
 - Úgy gondolod? - incselkedem vele, mert hirtelen nagyon bátornak és kívánatosnak érzem magam. Dereka köré fonom a lábaimat, így közelebb tudom húzni magamhoz. Megcsókol, nyelvünk összesimul, és már el is felejtjük, hogy pár perccel ezelőtt a könnyeinkkel harcoltunk, mert most itt vagyunk egymásnak.
 - Mérget vennék rá.