06. - I don’t want to wash away the night before

Sziasztok! :)

Nos, itt az első 18+-os rész, remélem, senkit sem riaszt majd el. Időzítőre állítottam, tehát remélem, hogy ki fogja tenni. Köszönöm a sok-sok visszajelzést és oldalmegnyitást, meg a feliratkozókat is! Nagyon hálás vagyok nektek! <3

Kellemes olvasást! :)

Love you all, D xx

 Louis puhán csókol, édesen, mentolosan. Ujjaim a trikója alatt járnak, végigsimítok kockás hasán, aztán a hátán, felgyűrve így a felsőjét. Gyorsan átbújtatja a fején, majd a padlóra dobja. Keze az ingem alá siklik, ujjai kicsit kemények a gitározástól, finoman karcolják puha bőrömet. Felnyögök, amikor szép lassan elkezdi kigombolni a ruhadarabot, ujjai pedig hozzáérnek a mellemhez. Miért nem tépi egyszerűen szét? Óvatosan kibújtat belőle, majd a trikója mellé dobja. Ajkai már a nyakamon és a kulcscsontomon járnak, aprókat szív a vékony bőrömön, de nem hagy rajta nyomot. Végigkarcolom a hátát a körmeimmel, amikor leveszi rólam a melltartót és szájába veszi az egyik mellbimbómat. Kezét a másik mellemre teszi, majd finoman gyúrni kezdi.
 Hajánál fogva húzom fel magamhoz, muszáj megcsókolnom. Nyelvünk egymásnak simul, én pedig teljesen elveszítem a kontrollt, amikor kezével a farmeromba nyúl. Végigsimít rajtam bugyin keresztül, majd felsóhajt.
 - Milyen nedves vagy már nekem - mondja, majd kihúzza a kezét. Hiányzik a meleg érintése, lábaimmal ösztönösen lököm altestemnek az övét, és csak ekkor érzem meg, mennyire izgalomba hoztam. - Istenem, már így érzem, mennyire forró vagy.
 - Louis - nyögöm elfúló hangon, majd nadrágja után nyúlok. Le akarom venni róla, mert úgy érzem, a merevedése nem fér el a nadrágjában.
 - Mit szeretnél, édesem? - életemben most hallom másodjára ezt a becézést ilyen helyzetben, és be kell vallanom, hangjára összeugrik az alhasam. Jól esik, hogy ezt mondja nekem.
 - Vedd le a nadrágod - suttogom, mintha bárki meghallhatna minket. Kigombolom a nadrágját, majd lentebb tolom, ahonnan a lábaimmal húzom le a bokájáig. Eközben ő az én nadrágommal küzd, és miután lerángatta magáról a sajátját, leveszi az enyémet is. A félhomályban is látom, hogy mennyire kemény a farka, majd elszörnyedek, hogy azt gondoltam, farok. Közel húz magához, amikor visszafekszik rám, altestünket már csak két vékony anyag választja el egymástól. Érzem, hogy nagyon nedves vagyok, és amikor benyúl a bugyim alá, felsikkantok az érintésétől.
 - Tudnod kell, hogy ma este nem fogok lefeküdni veled, bármennyire is szeretném. Mától jobban tisztellek annál, hogy egy kelléknek tekintselek. Az előbbi után főképp - mormolja, majd megcsókol, én pedig életemben először dörzsölöm magam egy férfi kezének. Annyira jól esnek a szavai, hogy el is felejtem pár perccel ezelőtti kérését. Nem tudom nyitva tartani a szemem, hihetetlenül jó érzés, hogy megérint. - Megpróbálom az egyik ujjamat, oké? - nem tudok válaszolni, képtelenségnek gondolom, hogy megtaláljam a hangom. - Válaszolnod kell. Ha azt szeretnéd, hogy leálljak, csak mondd ki, rendben? - én pedig valami igenhez hasonlót nyögök ki az ajkaimon. Még simogat egy kicsit, majd megérzem magamban az ujját. Kicsit kényelmetlen érzés, ezért nem veszek levegőt, és próbálom megszokni. Kis idő múlva megmozdul bennem, kihúzza, és visszadugja. Már nem olyan kellemetlen, sőt, igazán ragyogó érzés. Pár perc múlva nyögdécselni kezdek.
 - Louis, én..
 - Mit érzel? - kérdezi, én pedig nem találom a megfelelő szavakat.
 - Mindjárt zuhanok, azt hiszem - zihálom, mire kihúzza belőlem az ujját. Szemérmetlenül a szájába veszi, hogy megízlelhessen. Elpirulok, amikor látom, milyen élvezettel hunyja le a szemeit. Annyira közel voltam, de elmúlik az érzés. Bizsergek, mindenhol, testem automatikusan reagál mindenre, mintha az agyamra nem is lenne szükség.
 - Ez így nem az igazi - rázza meg a fejét, majd lemászik az ágyról. Hová megy? Rémülök meg, de aztán elkapja a lábaimat, és az ágy szélére húz. Nem látom, mit csinál odalent, ami zavar. Aztán megérzem ajkait a belső combomon végigsiklani, majd túlságosan is lassan halad. Felnyögök.
 - Mit szeretnél? - kérdezi. Tudom, hogy nem incselkedik és nem húzza az agyam, hanem most tényleg érdekli, mit szeretnék. Homorítok, amikor ujjaival ott matat, ahol az ajkait szeretném.
 - Csókolj meg - találom meg a hangom. Megérzem ajkait az enyémeken, de megrázom a fejem. - Nem itt. Ott - suttogom.
 - Azt akarod, hogy kinyaljalak? - hangja újra játékos.
 - Igen.
 - Akkor mondd ki - simogat még mindig, én pedig felnyögök, amikor picit belém tolja az ujját.
 - Kérlek, Louis...
 - Nem ezt, édesem, hanem azt, hogy nyaljalak ki - elveszítem a fejem, elkapom a nyakát és magamhoz húzom. Vadul csókolom, szinte megfulladok, annyira beletemetkezem az érzésbe, annyira nem akarom elengedni magamtól. Elhúzódik tőlem, erősen liheg, én pedig ismét lehunyom a szemem. Számhoz húzom a fülét, megnyalom, majd megszólalok.
 - Nyalj ki.
 Egyikőnk sem hisz a fülének. Végignyal a testemen, mire mindenhol lúdbőrözni kezdek. Meleg nyelve pár pillanaton belül hozzámér, ott, ahol szeretném. Vergődöm érintése alatt, újra és újra nyal, nem hagyja abba, ezért kénytelen vagyok megemelni a csípőmet, de visszanyom az ágyra. Felsikkantok, amikor finoman belém harap. Felmordul, ami visszhangot ver bennem, aztán újra megérzem magamban az ujjait - hangosan nyögök, nem tudom visszafogni magam. Érzem a borostáját, ahogy finoman karcolják a bőröm, és a tudat, hogy ki fekszik a lábaim között, felhevíti a testem, amitől szinte lángolok. Megszívja a bőrömet, és biztos vagyok benne, hogy ujjai az ajkához érnek, majd egy pillanatra elkalandozom. Rá gondolok, ahogy ugyanígy vergődik alattam, miközben leszopom. Minden nyalintással és pumpálással újabb hullámot tol belém, a gyönyör hirtelen felépül bennem, én pedig zuhanok, újra és újra, órákig. Remegnek a lábaim, a kezem, az egész testem. Mindenütt bizsergek, emberfeletti élményben részesülök, a csoda egy eddig számomra ismeretlen fajtájába kapok betekintést. Louis még mindig nyal, én pedig azt sem tudom, mi a nevem. Életem első orgazmusát éltem át az imént és fogalmam sincs, meg kellene-e köszönnöm.
 - Sokkal finomabb vagy, mint vártam - mászik fölém, majd megcsókol. Egy kicsit érzem ajkain a saját ízemet, és megint arra gondolok, hogyha leszopnám, vajon ő is érezné-e a saját ízét. Hirtelen kíváncsi leszek, neki milyen lehet. Felfelé billentem a csípőmet, de ő csak felkuncog, majd a támlának dől, magával húzva engem. Visszagondolva, fogalmam sincs, mikor került le rólam a fehér csipkés tangám, de nem is érdekel. Meleg mellkasára dőlök, ő pedig karjaiban tart. Meztelenül fekszek egy férfin, és egy csöppnyi szégyen sincs bennem, mi több, szexinek érzem magam, mert ez a férfi, akin fekszek, megkívánt.
 - Köszönöm - mosolygok rá, szemeiben pedig öröm csillan. - Louis, én azt hiszem... Talán mi lenne, ha... Ha viszonoznám? - szemei elkerekednek, nagyon váratlanul éri az ötletem.
 - Le akarsz szopni? - az ő szájából olyan szexin hangzik, de ha én mondtam volna ki, biztos, hogy esetlennek tűnt volna.
 - Ha szeretnéd... És elmondod, mit kell csinálnom - pirulok el, mire homlokon csókol.
 - Nem kell ma este, Sky. Jól vagyok - mosolyog rám, de nem hagyom magam.
 - Lehetne ez a jutalmad, mert ma este bátrabb vagyok, mint valaha és ettől szexinek érzem magam - szalad ki a számon az első gondolatom, Louis pedig maga alá fordít.
 - Mindig szexi vagy, édesem, ezt ne felejtsd el. Tényleg ezt szeretnéd? - kérdezi, én pedig bólintok.
 - Ugye nincs fertőző betegséged? - kérdezem hirtelen. Megrázza a fejét, majd megnyugtat, hogy három hónapja nem volt senkivel, ami meglep. Hihetetlennek hangzik. Ebben a pillanatban rádöbbenek, hogy három hónappal ezelőtt valószínűleg ugyanilyen örömet okozott egy lánynak. Megborzongok a gondolatra, hogy én is csak egy vagyok neki a sok közül. Hirtelen rossz érzés költözik belém, amit nem tudok elhessegetni; nem akarok egy lenni a sorban, hanem az egyetlen akarok lenni. Sírás szorítja a torkom, hogy Louis soha nem fog ennyire ragaszkodni hozzám. Én sem vagyok szerelmes belé, csupán tudom, hogy mit kellett neki átélnie, hiszen nekem is részem volt ebben a sok szarban, amiben neki.
 - Sky, nem kell megtenned, istenem, nehogy kiborulj emiatt - ránt vissza a jelenbe a hangja. Ég a tüdőm, és ekkor jövök rá, hogy réges-régen vettem levegőt utoljára. Mi van velem? Fel sem fogom, amikor ismét maga alá fordít. Hajam szétterül a fehér huzaton, a beszűrődő fény halovány derengéssel veszi körbe a haját. Kedvesen mosolyog rám, fogva tart a tekintetéve. - Senki sem fogja azt kérni tőled, hogy szopd le. Ha máskor is bátor leszel, akkor majd megtörténik. Tényleg jól vagyok, vagyis egy hideg zuhany után jól leszek.
 - Olyan kedves vagy hozzám most. Eddig miért nem? - érzem, amint teste megfeszül a kérdésemre. Közelebb hajol a fülemhez, majd morogva szólal meg.
 - Ilyen kérdést még egyszer nem fogsz feltenni, értve vagyok?
 - I-igen - nyögöm, mert altestével az enyémnek nyomódik. Ösztönösen megemelem a csípőmet, hogy összeérjünk úgy, ahogy én szeretném. Ő is billent egyet a csípőjén, én pedig máris érzem, hogy készen állnék többre is. Egyre szaporábban kapkodom a levegőt, amikor egyszerre kezdünk el mozogni. Kemény farka nekem feszül a vékony anyagon keresztül. A következő pillanatban a hátára fordul, magával húzva engem. A hangulata máris jobb - mérföldekkel jobb. Ülök rajta, nem merek megmozdulni, mert félek, hogy mi lesz a következő lépés. Ám a bennem rejlő félelem elpárolog, amikor mozdít egyet a csípőjén, ezzel egy időben pedig lehúz magához egy csókra.
 - Tedd azt, amit akarsz. Ma megengedem - motyogja, miközben ajkaimat csócsálja. Istenem, bármit megtennék ezért a férfiért! Meglep a gondolatom. Finoman mozogni kezdek rajta, teljesen nekidörgölöm magam. Elnyílik a szája, fogait összeszorítja, fejét hátraveti, miközben erősen szorítja össze a csípőnket. Kezeivel az enyémekért nyúl, hogy aztán a karja mellé húzhassa őket, így szinte végigfekszem a felsőtestén. Felhevült mellkasunk összeér, ajkunk ismét egymást falja, együttes,  összeszokottnak aligha nevezhető mozgásunk egyre közelebb repít oda, ahol alig fél órája voltam.
 Tudom, hogy most nem szórakozik, ezért visszamászok rá. Megcsókol, majd óvatosan a csípőjére nyom. Farka ágyékomnak feszül, mindketten rettentő forróak vagyunk. Hevesen kapkodjuk a levegőt. Hihetetlennek tűnik, hogy szűz létemre ilyet megengedek neki, de olyan hatással van rám, hogy nem érdekel, mi lesz ebből reggel. Alsója kicsit lentebb csúszik a mozgástól, így félig láttatni engedi kemény tagját.
 - Sky, én.. Még egy kicsit gyorsabban - kérlel, amit zokszó nélkül teljesítek. Mindketten izzadtak vagyunk, sikamlósak és felhevültek. Ujjaival közénk nyúl, hogy hozzám tudjon érni. Amikor belém nyomja egyik ujját és megtalálja azt a pontot, amit még senki más, ajkaiba harapok az élvezettől, mire megremeg, és elélvez. Nem teszek mást, csak rebegő pillákkal, élvezve nézem, ahogy ő élvez. A valaha volt legszebb látvány, ahogy nyög, zihál, miközben örömét a saját felsőtestére lövelli. Fogalmam sincs, milyen íze lehet Louisnak, a kontrollomat elvesztve hajolok a mellkasára, hogy megízlelhessem. Végignyalok rajta, majd nyelek. Keserű, egyáltalán nem finom, talán kicsit undorító is, de abban a pillanatban csak az érdekel, hogy ez a férfi, aki alattam zihál, miattam élvezett el. Csatakos tarkómra csúsztatja a kezét, hogy ajkaihoz húzzon.
 - Soha nem gondoltam volna, hogy ilyenre is képes vagy. Ráadásul érzem, hogy nem vagyok finom, mégis lenyaltad. Az agyam eldobom! - mondja, és minden kimondott szó után megcsókol. Felkuncogok, amint végigsimít a fenekemen és maga mellé húz. Kezemmel véletlen hozzáérek már lankadó farkához, ő pedig azonnal elkapja a karom. - Ennyire ne legyél telhetetlen, édes.
 - Véletlen volt - nyögöm, miközben végigcsókol az arcomon.
 - Nem hiszek neked - incselkedik. Biztos vagyok benne, hogy tudja az igazságot, mégis szórakozni akar.
 - Nem is kell. De hidd el, ha tényleg meg akartam volna fogni, most a nyelvem nem a kimondott szavak miatt lenne használatba véve - suttogom, mintha bárki meghallhatná, amit mondunk.
 - Biztos, hogy szűz vagy? - kérdezi hitetlenül, nem lankadó jó kedvvel. - Hihetetlen voltál ma este, Sky.
 - Soha nem hittem, hogy ilyesmiket teszek és mondok majd.
 - Látod, mit ki nem tudok hozni belőled - kuncog, majd félig testünkre húzza a takarót, ami az ágy végén volt összegyűrve.
 - És ez még csak a kezdet - tromfolok rá, ujjai pedig a csípőmbe mélyednek. - Maradhatok éjszakára így?
 - Mármint hogy érted? Így, hogy két orgazmust is kaptál tőlem, vagy pedig így, hogy adtál nekem egyet?
 - Így, meztelenül - pillantok fel rá szégyenlősen, és észreveszem, hogy nevet. Szemei vékony csíkokká alakulnak át, miközben remekül szórakozik rajtam. Kibújok az öleléséből, majd lehajolok a földre, hogy felvegyek egy ruhadarabot, amivel letörölhetem a mellkasát. Teljesen véletlenül, vagy inkább nem direkt, de sikerül úgy lehajolnom, hogy felé pucsítsak.
 - Ha ezzel célozni akarsz valamire, akkor inkább mondd ki, de ha nem, akkor azonnal feküdj ide vissza - mondja fojtott hangon, én pedig felkapom a trikóját a padlóról. Hihetetlenül bátran ülök csípőjére, hogy letisztíthassam. Finoman simítok végig felsőtestén, majd rá pillantok. Szemei ismét sötétek. - Tedd le azt a szart, és feküdj ide, mert érzem, hogy nem lesz jó vége, ha továbbra is így játszol - igaza van, én is érzem. Lecsúszok róla, aztán mellé fekszem.

 Reggel arra ébredek, hogy van valami a lábam között. Az a valami Louis haja, szája és nyelve. Euforikus érzés, ahogy már korán reggel ilyen élményben részesít, ezért csípőmmel lentebb csúszok, hogy érzékelje, felébredtem. Pár perc múlva ismét zuhanok, bizsergek, villámokat szórok, miközben élvezek. Fölém mászik, hogy megcsókolhasson.
 - Szép reggelt, napfény - becéz, én pedig egy pillanatra ismét elhiszem, hogy több ez, mint munkakapcsolat. - Ma jelenésünk van, el kell szomorítsalak - áll fel az ágyból, majd a fürdő felé riszálja meztelen fenekét. Felülök, hogy jobban láthassam. - És remélem van elég alapozód nekem kölcsönbe, édes - fordul meg, és csak ekkor tűnik fel, hogy a kulcscsontja fölött, elég jól látható helyen kiszívtam a nyakát. Elpirulok a gondolatra, hogy mik történtek az éjjel, én pedig erre a részletre sem emlékszem. - Én odafigyeltem, hogy rajtad semmi sem legyen, de te nagyon kis szeleburdi voltál - rázza meg a fejét, én pedig felnevetek.
 - Köszönöm a tegnap esti figyelmességed - kicsit úgy tűnik, hogy nem is a nyakáról van szó, hanem a félig-meddig érintetlen szüzességemről. Amikor válaszol, biztosra veszem, hogy ő sem a foltról beszél.
 - Máskor nem fogok tudni ilyen óvatos és engedékeny lenni.
 Ismét elpirulok a gondolatra, hogy legközelebb tényleg elveszítem majd a szüzességem. A következő gondolatom akaratlanul is kicsúszik a számon, de nem szívhatom vissza.
 - Egy pillanatig sem gondolkodnék, hogy neked adjam a szüzességem.
Louis szeme felcsillan, mély boldogság költözik a pillantásába, majd a farkához kap, és belép a fürdőszobába.