07. - I devour

Sziasztok! :)

Nagyon köszönöm a visszajelzéseket és az oldalletöltéseket is, már 4000 fölött vagyunk. Nagyon hálás vagyok, hogy olvassátok a blogot, és remélem, hogy ez a rész is elnyeri a tetszéseteket. Várom a visszajelzéseket, pozitívat és negatívat is. :)

Love you all, D xx

 Fél óra múlva a konyhában ülünk, reggelizünk, mint két hétköznapi ember. Beszélgetünk, nevetünk, amit az elmúlt hónapok során nagyon ritkán tettünk. Melegség költözik a mellkasomba, amikor rám nevet. Még nem öltöztünk fel, rajtam a tegnapi pólója van egy bugyival, rajta pedig a zuhanyzás után felvett fekete Calvin Klein alsója. Kopognak az ajtón, és most először van az, hogy ő ugrik ajtót nyitni. A tegnap este teljesen megváltoztatta - döbbenek rá. Mosolyogva nyit ajtót, amin Harry lép be.
 - Szexszag van - szimatol a levegőbe, én pedig mélységesen elszégyellem magam.
 - Nem feküdtünk le, Harry - mondom megilletődve, mire Louis felkacag.
 - Édes, ha csak öt másodperccel tovább pucsítasz... - a két fiú felnevet, én pedig majdnem félrenyelem a falatot. Erősen küzdök, hogy a szemükbe nézzek, de képtelen vagyok. - Ne haragudj, ez erős volt - lép közelebb hozzám Louis. Még mindig a bárszéken ülök, így amikor elém ér, egy magasságban vagyunk. Combomra simítja a kezét, ami finom borzongást eredményez. Annyira vonzódom hozzá, annyira szükségem van az érintésére, hogy megrémülök. Félek, hogy nem marad ilyen. Hogy ismét előjön a hangulatingadozása, újra kiborul, és megint ocsmányul fog viselkedni velem. Puszit nyom az arcomra, én pedig hozzábújok.
 - Leállnátok? Előttem nem kell játszani, hav... Mi az isten az a nyakadon? - kerekedik el Harry szeme. Gyorsan beharapom a számat, nehogy megszólaljak.
 - Sky kicsit elragadtatta magát - paskolja meg a combom. Kínomban felkuncogok.
 - Szóval amikor azt mondtátok, hogy nem feküdtetek le, lényegében minden más lehetőséget kimerítettetek?
 - Igen, bár még van egy-két dolog a tarsolyomban - húzza fel egyik szemöldökét Louis, miközben rám pillant.
 - Oké, hogy mindent kitárgyaltok, csak ne előttem. Nem akarok tudni a hódításaitokról - emelem fel a kezem, majd a fejemet megrázva csúszok le a székről, hogy elmehessek zuhanyozni. Louis elkapja a karom, hogy maga felé fordíthasson.
 - Kérek majd az alapozódból - mosolyog, majd csókot nyom a számra.
Miután lehűtöm magam, a tükör elé sétálok, hogy szemügyre vegyem, hogy nézek ki. Igaza van Louisnak, kellemes izomlázam volt a tegnap este miatt, de valószínűleg korántsem annyira, amennyire az első alkalom után lesz. Szemeimbe soha nem látott csillogás költözik az emlékre, amint Louis ujjai a csípőmbe marnak, hogy közelebb húzhasson magához. Megbizsergek, amikor észlelem, hogy valaki figyel, Lou mosolyogva áll az ajtóban, karjait összefonja maga előtt. Olyan boldognak tűnik, ahogy egymást nézzük - mindig ilyennek szeretném látni. Tudom, hogy a poklon ment keresztül és még mindig nem tudom, hogyan tudnék segíteni neki. Engem sem mentettek meg, nem tudom, hogy sikerült kimásznom a csávából.
 - Miért nézel rám így? - kérdezi. A vízcseppek végigfutnak a vállamon, hogy aztán a törülköző anyaga elnyelhesse őket. Megborzongok, amikor egy csepp elkószál és a gerincemen csorog végig, ott, ahol Louis ujjai is jártak nem olyan régen.
 - Hogy nézek?
 - Mintha analizálnál. Mi jár a fejedben?
 - Csak gondolkodtam - tekintete kérdő, meg sem kell szólalnia hogy tudjam, válaszra vár. Kimondom, ami a szívemet nyomja, hiszen a tegnap este után ő az, aki a legjobban ismer. - Félek attól, hogy egyszer csak ez, ami most van, elszáll, hogy már nem olyan leszel, mint most vagy. Rettegek, hogy nem marad ilyen.
 - Azt, ami tegnap este történt, munkakapcsolatnak kell felfognunk. Nem lehet több köztünk, mint amit a szerződésben aláírtunk - szavai a lelkembe gázolnak, és ekkor tudatosul bennem, hogy mindössze egy újabb vonás vagyok a listáján. Elgyengülök, könnybe lábad a szemem. Fáj, hogy nem lát bennem többet egy kihasznált alkalomnál - több akarok lenni, mint egy jó este. A barátja akarok lenni, akire támaszkodhat, mert nekem ez nem adatott meg. A modellkedésben ez a legrosszabb - a felszín, a magamutogatás és a nincstelenség. Mindenki azt hiszi, egy modellnek mindene megvan: barátok, pénz, csillogás, jó élet. A barátok felszínesek, és elhagynak, amikor már nincs rád szükségük. Van pénzed, de azon nem tudod megvenni, amire a legjobban vágysz. Csillogsz, amíg modell vagy, utána senkit sem érdekelsz. Jó életed van, de ha egyszer kilépsz, te leszel a mumus, amiért cserbenhagytad azokat, akik "mindent megtettek" érted. Ettől szeretném megmenteni őt: a felszínes dolgoktól.
 - Azt hittem, barátok vagyunk, hogy a kapcsolatunk... Mindegy - motyogom, miközben kisétálok mellette az ajtón. Magamra húzok egy csipkés fehér nemű szettet, egy crop topot és egy fehér rövidnadrágot. Nem akarom, hogy végignézze, amint belerokkanok, hogy ismét visszatért a pengeélen táncoló Louis, aki senkire sem hallgat. Tudom, hogy így könnyebb neki, hiszen mindenki azt választja, amit a legjobbnak vél, még ha az nem is segít rajta.
 - Sky, hová mész? - szólít meg, amikor meglátja, hogy az ajtó felé indulok. Harry még mindig nálunk van, értetlenül nézi végig a jelenetet. Annyira haragszom Louis-ra, amiért nem engedi, hogy segítsek rajta. - Miután megtudtad, hogy milyen is az orgazmus, végigjárod a srácokat, azért öltöztél így ki? - nevetséges, amit mond, hiszen csak egy hétköznapi ruha van rajtam, a hajamból még mindig csöpög a víz, a szemeim duzzadtak az elfojtott sírástól. Ki a fenének akarnék tetszeni? Tegnap azt mondta, hogy tisztel, akkor miért nem viselkedik úgy? Összeszorul a torkom, amikor kimondja a számomra a világ legcsúnyább szavait. - Te is csak egy elbaszott modell vagy, akinek a pénz és a csillogás számít, és ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, kiveri a hisztit. Hihetetlen, hogy azt hittem, több van benned ennél - túl messzire ment a szavaival, testével pedig túl közel hozzám, így egy lépéssel átszelem az köztünk lévő távolságot és olyat teszek, amit még soha. Ég a tenyerem, ahogy arcon csapom, de nem bánom meg. Ez a pofon semmi ahhoz képest, amit én érzek. Megérdemli.
 - Jól hitted. Több van bennem - hangom remeg a sírástól, erősen kell küzdenem, nehogy újra megüssem. Kemény pillantás a jutalmam a pofonért, állkapcsát összeszorítja, én pedig gyorsan elhagyom a szobát. Átkarolom testem, hogy ne rázzon annyira a sírás, de nem segít. Nem szeretnék senkivel sem találkozni, nem akarom, hogy tudjanak a veszekedésről. Senkinek nincs szüksége még több drámára, így is van elég.
 - Sky - hallom meg Lux hangját a hátam mögül. Nem tehetem, hogy nem fordulok meg, ezért gyorsan letörlöm a könnyeimet és a kislány felé fordulok. Próbálok mosolyt erőltetni az arcomra, ahogy évekig tettem, miután lehordtak a sárga földig, de rájön, hogy sírtam. - Miért sírsz?
 - Semmi baj, kincsem, csak rossz napom van - guggolok le hozzá, ő pedig megfogja a kezem. Több, mint fél éve van rossz napom, Luxie, semmi baj, hozzászoktam.
 - Bejössz hozzám játszani? Anya utána megcsinálja a hajad, hogy tudjál menni - illegeti-billegeti magát előttem, majd magával húz, amikor bólintok. Lou nem fog kérdezősködni, remélem. Ámde csalódnom kell, hiszen amint meglát, ledobja a magazint az asztalra és hozzám siet.
 - Mi a baj, csajszi? - Lux jobbnak látja, ha bemegy inkább egyedül játszani, nekem pedig megered a nyelvem. Elmesélem az elmúlt hónapokat. Mindenről kitálalok, muszáj valakinek beszélnem erről, mert beleőrülök, ha magamba fojtom. Soha, senkinek nem mondtam el, mennyit bánt Louis a négy fal között, kettesben. - Miért nem mondtad hamarabb?
 - Kit terheljek a hülyeségeimmel, Lou?
 - Ez nem hülyeség. Bánt téged, és ezt nem vagy köteles elviselni. Szüneteltetni kellene ezt az egészet - tanácsolja, de azonnal megrázom a fejem. - Miért nem? Mióta nem találkoztál már a szüleiddel? Pihenj kicsit.
 - Nem hagyhatom faképnél - tiltakozom kitartóan. Nem lennék képes magára hagyni ezzel az egésszel, mert tudom, hogy nem könnyű neki. Soha nem könnyű az ilyen.
 - Csak egy hétre, hogy kiszellőztethesd a fejed, Sky. Meg lehet beszélni Paullal és a főnökséggel is.
 - Ideadnád egy picit a telefonod? - hirtelen támadt ötletem lehet, hogy csak még több bajt hoz a fejemre, de meg kell próbálnom. Ő az utolsó esélyem. Gyorsan elfirkantom egy papírra a számokat, majd visszaadom a telefont Louisenak.
 Ma este koncert van, de rosszullétre hivatkozva a hotelben maradok. Minden bátorságomat összeszedve tárcsázom a számot. Nem vagyok biztos benne, hogy segíteni fog, de sosem tudom meg, ha nem próbálkozom.
 - Zayn Malik - szól bele, én pedig megkönnyebbülök, hogy felvette az ismeretlen számot.
 - Szia, Sky Henderson vagyok, Louis barátnője, mondjuk.
 - Szia, Sky. Miért hívtál? - kérdezi, én pedig elfelejtem a begyakorolt szövegem. Zayn hangja kedves, pedig talán kétszer beszéltünk összesen, most mégis úgy érzem, mintha ezer éve ismerném. Megered a nyelvem.
 - Louis még mindig maga alatt van, bár a tegnap esténk egész jól alakult, nem veszekedtünk, de ma reggel megint elveszítette a fejét. Mindig ez van. Néha jobban van, aztán újra visszavedlik a bunkó, önmarcangoló sráccá, és nem tudom, mit tegyek. Te va.. - tör ki belőlem.
 - Az utolsó reményed, gondolom. Figyelj, fogalmam sincs, mit mondhatnék. Szoktunk beszélni a fiúkkal, ezt te is tudod, de Lou nem hajlandó semmilyen kapcsolatot ápolni velem. Tudod, régen néha beszélgettünk arról, hogy milyen barátnőt szeretnénk magunk mellé. Mindig is az volt a vágya, hogy a lány, akivel együtt van, odaadó legyen. Mármint nem fizikai értelemben, hanem lelkileg. Legyen a bizalmasa, a társa, aki mellett semmit sem kell szégyellnie. Aki néha reggelit csinál neki, reggel csókkal ébreszti, meg ilyenek. Aki lent tartja a földön és mindig szembesíti a valósággal. És nagyon szeretne eljutni a Svédországban lévő Lisebergbe - teszi hozzá mellékesen. Hálás vagyok neki, amiért ennyit is segített, csak sajnos nem olyan választ kaptam, mint amilyenre számítottam.
 - És ha találkozna veled? Az segítene? - vetem fel, de már nem is tűnik olyan jó ötletnek.
 - Nem tudom. Fogalmam sincs, mi játszódik le a fejében. Lehet, hogy segítene, de lehet, hogy még ennél is jobban felzaklatná a dolog. De ha jól tudom, egy hét múlva mentek Svédországba, utána pedig van némi szünetetek.
 - Nocsak... - szólok közbe mosolyogva. Örülök neki, hogy figyelemmel kíséri a fiúk mozgását.
 - Attól, hogy kiléptem, mert nem éreztem jól magam, a srácokat még imádom - hallom a hangján, hogy ő is mosolyog. - Szóval akkor maradhatnátok ott egy kicsit. Göteborg szép hely. Nem kell neki tudnia erről a beszélgetésről, ha nem akarod - ajánlja fel, de azonnal tiltakozom.
 - El fogom neki mondani, ha sor kerül rá. Nagyon köszönöm, Zayn. Remélem, hogy személyesen is találkozhatunk a közeljövőben.
 - Hát, ha minden jól megy, és a srácok elfogadják a meghívásomat, jövő nyár végén esküvő - izgatott a hangja. Hallom, amint Perrie lepisszegi, hogy miért mondta el bárkinek is. Zayn lehűti a kedvesét, hogy egy bizalmasával osztotta meg a hírt, a lány pedig tovább csacsog a háttérben. - Oké, le kell tennem, ne haragudj.
 - Nem, és tényleg nagyon köszönöm. Jövök neked eggyel.
 - Feltéve, ha sikerül - szúrja közbe.
 - Fog, hidd el.
Miután letesszük a telefont, felhívom Mike-ot, aki nem igazán örül a kérésemnek. Szerinte hülyeség szünetet tartani, olyan jól mennek a dolgok, és ha otthon véletlen összetalálkozok egy sráccal, biztos, hogy hírbe hoznak majd vele, ezért úgy döntök, hogy írok Twitterre egyet. Nincs más benne, mindössze annyi, hogy hazautazom egy hétre a családomhoz, akiket régen láttam, így nem fog olyan pletyka terjengeni, hogy szakítottunk Louisval. Így már beleegyezik, én pedig azonnal foglalom is holnap délutánra a jegyemet.
 A srácok később érnek haza a vártnál, mert még beugrottak vacsorázni, nem mintha nem főznének rájuk, de ki érti a logikájukat? Meglepetésemre Louis egy adag Bolognait tesz le a konyhai pultra.
 - Louis - szólok utána, amikor a szobánk felé indul. - Holnap hazautazom egy hétre a családomhoz, remélem, nem okoz gondot. Régen láttam őket.
 - Szerinted én mikor jártam otthon utoljára? - csattan fel. Lesütöm a szemem, és gondolatban megdorgálom magam, amiért nem készültem fel a kiborulásra. - Szerinted nekem nem hiányoznak?
 - Úgy érted... - nem hagyja, hogy végigmondjam, közbevág.
 - Nem értem sehogy. Csak kurvára elegem van abból, hogy mindenki megkap mindent, én meg semmit - ismét kiabál, nekem pedig eldurran az agyam. Hogy merészel ilyet állítani? Eszembe jutnak Zayn szavai: Aki lent tartja a földön és mindig szembesíti a valósággal.
 - Semmit? Az álmodat éled, Louis, rettentő szerencsés vagy. Megkaptad, amit akartál. Énekelhetsz, a hangoddal és a puszta jelenléteddel szerzel örömet több millió embernek. Mert ilyen vagy. Egy szerethető, hatalmas szívű férfi, akiért milliók rajonganak és az ágyában akarnak ébredni. És én is szerencsés vagyok, hogy ez megadatott nekem, eltekintve a körülményektől. A világot bejárod három barátoddal, akik ugyanezt elmondhatják magukról. Csak ők mindemellett még hálásak is, hogy ez történt velük. Ébredj fel, nem minden körülötted forog és nem minden az, aminek látszik. Szeretnek téged, Louis, csak észre kell venned. Igen, Zayn elment, másfél éve, el kell fogadnod. Értem, hogy hiányzik, de itt marad a másik három barátod, akik számítanak rád. Mindent megtesztek egymásért, nem? Nos, akkor meg kapard össze magad, mert az elmúlt pár nap jól alakult és félek, hogy nem marad így.
 - Nekem te ne mondd meg, hogy mit csináljak. Kurvára nem könnyű - förmed rám, én pedig teljesen ledöbbenek, hogy mindössze ennyit fogott fel abból, amit mondtam.
 - Szerinted nekik könnyű? És nekem? Minden nap nézni az arcodat, amin a világ fájdalma ül. A testvéreidnek rontod el az álmát, és nincs kedvem nézni, ahogy mindent elcseszel, amit felépítettetek.
 - Semmi közöd az érzéseimhez, sem ahhoz, hogy ők mit éreznek. Fogd fel, hogy nem kellesz senkinek - üvölti az arcomba, fogalmam sincs, hogy került ilyen közel hozzám. Tudom, hogy azt hiszi, nincs rám szüksége, és legszívesebben kirohannék a szobából, nem teszem. Nem futamodok meg ismét, elegem van, hogy mindig én engedek, és ezúttal nem hagyom, hogy ő nyerjen. Én fogok nyerni, és nem érdekel, mennyire kell megbántanom.
 - Elegem van a depressziós kóválygásodból. Sajnálom, hogy ez az egész nem vidám kikapcsolódás neked.
 - De neked jó, mert az eddigi életed szar volt - vágja a fejemhez.
 - Tévedsz, csodás életem volt. Divatbemutatókra jártam, pénzt kerestem és azt csináltam, amit szeretek, és volt szabadidőm.
 - Halvány lila fogalmad sincs, mi az a jó élet. Az, ami nekem volt. A legjobb barátommal lehettem, mindig. Mindent együtt csináltunk, buliztunk és jó volt. Éltem az életemet! A csajok hívtak meg engem piára, sorban álltak értem. A pólóim feléhez ajándékba kaptam az eladólányt. Ez a jó élet, és rohadtul élveztem.
 - Ó, igen, számodra ez volt a mennyország, mert senki sem érdekel magadon és a szexen kívül.
 - Tanácsolnám, hogy szexszel gyógyítsd ezt a szart, ami benned van, csak ahhoz kellene valaki, aki megdug. Skyler, jól jegyezd meg, hogy te mindig is csak egy kellék leszel, mert nincs benned több. Tudod, talán ezért vagy még mindig szűz. És ha rajtam múlik, az is maradsz.
 - Kurvára nem érdemled meg azt az ajándékot, amit az élettől kaptál. Ki kellene használnod, hogy utazol, világot látsz, emberekkel találkozol, de te csak a rosszat látod. Hidd el, én sem élvezem, hogy veled kell lennem az év minden egyes rohadt napján, de ilyen vagyok. Túl jó a szívem és mindenkin segíteni szeretnék. De számodra ez sem elég. Ha egy kellék vagyok, Louis, miért foglalkozol velem? - választ nem kapok, csupán az ajtó csapódása jelzi, hogy elviharzott. Most ő futamodik meg, mert tudja, hogy igazam van, és rettentő büszke vagyok magamra, hogy rá tudtam ébreszteni a valóságra. A könnyeim végigfutnak az arcomon, mert rájövök, hogy talán nem jön ma este haza, talán más lány ágyában éri a reggel, és ez a gondolat felemészt. Ezért inkább lezuhanyzok, majd ágyba bújok. Sírok. Nagyon sírok, hiszen a szavai mindennél jobban fájnak. Tudom, hogy nem kedvel engem. A legjobb napokon is csak nehezen viseljük el egymást és mindig vitatkozunk, és azt kívánom, bár tehetnék ellene valamit. Bár el tudnám neki mondani a múltamat, hogy ezzel segíthessek neki.
 Nem várom meg, hogy hazaérjen, de amikor reggel felkelek, rájövök, hogy nem is jött haza az éjszaka. Összepakolok pár ruhát, amire a héten szükségem lesz, majd gyorsan elköszönök mindenkitől. A folyosón elhaladva Louisval találkozom, akinek a nyakán két vörös folt is látható. Rá sem pillantok, amikor elhaladunk egymás mellett, de érzem, hogy engem néz, visszatartom a lélegzetem, mert attól félek, ha másként teszek, ismét kitörök. A taxiban, sőt, még a gépen is a két foltra gondolok, amit viselt. Hónapok óta nem volt nővel, és egy kis veszekedés kellett ahhoz, hogy újra csajozni kezdjen. Könnybe lábadt szemekkel nézek ki az ablakon, miközben csodálom az alattunk elterülő Spanyolországot.
 De az összes kimondott szó ellenére, amikor hazaértem, felhívom a hotelt, ahol meg fogunk szállni és kérek még két főre plusz két éjszakát, aztán plusz nyolc főre még kettőt. Úgy gondolom, megérdemli a pihenést. Egyszer az a fene jó szívem fog a sírba vinni.