09. - I love everything you do

Sziasztok! :)

Betegségemre való tekintettel hoztam az új részt! Köszönöm a visszajelzéseket, a feliratkozókat és az oldalletöltéseket is. Több, mint 6000 kattintás? El sem hiszem!

Köszönöm a támogatásotokat, nagyon hálás vagyok.

Love you all, D xx

 A Gemmával való találkozásom remekül sikerül. Pár rajongó megállít minket, közös képet kérnek, és néhányan megemlítik, hogy már Louis előtt is ismertek. Beülünk egy kávézóba, ahol én megiszom egy Yorkshire Tea-t, amire Louis szoktatott rá, ő pedig cappuchinot rendel.
 - Azt hiszem, hogy Harry találkozgat valakivel - pillant rám a csészéje mögül. Felhúzza az egyik szemöldökét, félig elmosolyodik, amikor meglátja arckifejezésemet. - Nekem még nem mondta el, nem tudom, mennyire komoly.
 - Eléggé komolyan gondolja Harry, a lány nem tudom, mennyire. Meg akar bizonyosodni, hogy a megfelelő lányt mutassa be nektek. Túl sokat kellett csalódnia már. Te is tudod, hogy jó srác, és... Én nagyon szeretnék neki segíteni, szóval elég gyakran beszélgetünk, érted? - kérdezem tőle, Gem pedig mosolyogva néz rám. Megjelennek a hasonló gödröcskék az arcán, mint az öccsének szoktak, rettentő nagy hálát érzek, amiért ilyen csodálatos emberekkel vagyok körülvéve.
 - Nagyon szeretem őt, és tudom, hogy Louis néha egy pöcs, bár én csak baráti szempontból tapasztaltam, de szeretném, ha vigyáznál Harry-re. Louis mellett nehéz, és én meg is érteném, de így, hogy nem tudok az öcsém mellett lenni, lehet, hogy olyanba lovalja bele magát, ami nem jó neki, de ő azt hiszi, hogy igen. Féltem őt, Sky.
 Meglep Gemma őszintesége, én pedig mosolyogva nyugtatom meg, hogy vigyázok az öccsére, bármi történjék.


 A hetem remekül alakul, jobban, mint várnám. A srácok minden nap hívnak, hogy mi újság velem, jól érzem-e magam itthon, majd tájékoztatnak, hogy miután a göteborgi koncertnek vége, ismét szünetük lesz, ami annyit jelent, hogy pihenésről fog szólni az a pár nap. A cikkről nem esik szó, nem merem felhozni, mert félek, hogy Louis megint elkattan, és nem tudom majd visszahozni ezt a nyugalmat, ami most van.

 Mindemellett Louis és én rengeteget beszélünk esténként. Utolsó éjszaka meglep egy tweettel, amitől eggyel többet üt a szívem, pedig tudom, hogy a szerződés miatt teszi.

 @Louis_Tomlinson Miss ma babe :( See ya soon honey

Szükségesnek éreztem, hogy válaszoljak rá. Világos volt számomra, hogy milyen alapú a kapcsolatunk, tehát ha lúd, legyen kövér.

 @Sky_Hend Love you man ♥ 

 Pár perc múlva megszólal a telefonom, én pedig azonnal fogadom a hívást.

 - Csak nem hiányzom? - kérdezem nevetve. Anya értetlenül néz rám a kanapé másik végéből.

 - Á, Harry elvette a telefonom, ő írta ki - ismét felnevetek. - Késő van, holnap pedig találkozunk a szállodában, igaz?

 - Úgy van. Nekem délben száll le a gépem, ti mikor jöttök? Csak azért kérdezem, mert akkor nem megyek el, hanem megvárlak titeket.

 - Fél négykor. De sehová se menj egyedül, nem akarom, hogy valami történjen - védelmező hangja körülölel, ajkaimat beharapom, anya pedig úgy néz rám, mint aki tudja, hogy valami rosszban sántikál a gyereke.

 - Nem fogok - ígérem meg, aztán pár szó után bontjuk a vonalat. - Mi ez a vigyor, anya?

 - Ilyen mosolyt még sosem láttam az arcodon - mondja, fel sem tekintve a divatmagazinból. Megrázom a fejem.

 - Anya, én... Inkább megyek aludni. Szeretlek - puszit nyomok az arcára, majd a szobámba sietek. Alig fél óra múlva, miután lezuhanyoztam, újabb hívást jelez a telefonom.

 - Mit felejtettél el? - az oldalamra fordulva várom a választ, ami közel sem olyan, mint amilyenre számítok.

 - Elmondani, hogy tényleg hiányzol.

Elakad a szavam, keresem őket, de nem találom. A szívem meglódul, a testem remegni kezd. Rájövök, hogy túl sokáig hallgattam, válaszolnom kellene.

 - Te is nekem, Louis, őszintén.

 - Holnap látlak, édes - mosolyog, nem is kell látnom. Mosolyogva válaszolok. Próbálok nem hisztérikus visításban kitörni, amikor ismét megszólalok.

 - Ezért egy nagy csók lesz a jutalmad.

 - Csak egy csók? - hihetetlen, mennyire pimasz tud lenni. Előveszem a legcsábítóbb hangomat, hogy minden érzésemet beletegyem a válaszba.

 - Meglátjuk. Ha jól viselkedsz, talán kettőt is kaphatsz. Szép álmokat, Lou.

 - Ég a tenyerem, és most hihetetlenül megpaskolnám azt a formás segged. Jó éjt, édes - hangja rekedt, olyan, mint amikor azt mondta, üljek rá. Közel teszem a telefont a fejemhez, nehogy elaludjak reggel, és lekéssem a gépemet, majd kék szemekről és szeretetteljes mosolyról álmodom.

 Izgatottan állok a fotocellás ajtó előtt, ami mögül pár perc múlva kilépnek a srácok. Miles segítségével jöhettem ki, aki staff egyik tagja volt és elég nagy darab, hogy megvédhessen. A legelső, amit meghallok, Niall hangos kacaja, amit követ Louis és Liam hangja. Szétnyílik az ajtó, Harry pedig morgolódva, mégis mosollyal az arcán lép ki rajta, valószínűleg megint megbotlott, vagy elhagyott valami cuccot. Louis-nál a kedvenc utazótáskája van, és amikor megpillant, ledobja a válláról. Ott áll az ajtóban, csillogó szemekkel, miközben felemeli a kezét, hogy magához intsen. Széles mosoly ül ki arcára, én pedig átszelem a köztünk lévő távolságot, és egyenesen nekiugrok. Lábaimmal átölelem a derekát, mindketten nevetünk a boldogságtól. Kezeivel a combomat fogva tart,  karjaimmal átfonom a nyakát, hogy magamhoz húzhassam. Arcát a nyakamba temeti, borostája finoman csiklandozza puha bőrömet. Az elmúlt egy hét során, amit külön töltöttünk, barátokká váltunk, és ez nagyon örömteli dolog számomra. Megnyíltunk egymásnak, változásokon mentünk keresztül, főleg Louis.

 - Hiányoztál, édes - mondja, miközben leenged a talajra. Kezét az arcomra teszi, érintésébe nyomban belesimulok. Finom csókot nyom ajkaimra, ízlelgeti őket. - Ez több volt kettőnél, ha figyeltél.

 - Nem a nagyközönség előtt foglak megjutalmazni - rázom a fejem, ő pedig lemondóan felkacag. - Nem vicces.

 - Várom már az estét.

 - Igen, ezzel kapcsolatban lenne egy rossz hírem - keze után nyúlok, hogy összefűzhessem az ujjainkat, de megelőz. Puszit nyom az arcomra, mintha értené, miről van szó, aztán megmarkolja a kezem. Egymásra nézünk, mosolyogva, és tudom, hogy ezt a barátságot semmi sem ronthatja el. Közel kerültünk egymáshoz, egymás támaszai lettünk, és csak ez számít.

 A kocsiban ülve kapok egy sms-t, ami Harry-től érkezik.

 Szerelmesek vagytok.

 Nevetségesnek tartom, amit ír. A kémia van meg köztünk, nem a szerelem. Úgy döntök, inkább nem mutatom meg Louis-nak, mert a végén még eltűnne a jó kedve. A hotelhez érve Paul kiosztja a szobákat, a párom természetesen hozzám pakol le, Liam külön szobát kap, mert holnap érkezik hozzá Sophia, Niall és Harry pedig ismét közös lakosztályon osztoznak. Amíg Louis zuhanyzik, én átsietek Harry-hez.

 - Miért nem mondod, miért sms-ezel? Mellesleg, hazudni bűn, Hazz.

 - Sky, mindenki látja, hogy nem úgy néztek egymásra, mint tavaly júliusban. Kialakult köztetek valami...

 - Igen, barátság. Ezt barátságnak hívják - hadarom. Nem akarom, hogy többet képzeljen a dologba. - Ez szimpla barátság - bizonygatom erőszakosan.

 - Igen. És szerinted léteznek olyan barátok, akik kefélnek?

 - Nem feküdtem le vele, Harry. De a kémia működik köztünk, nem tehetünk róla. Ez így pont jó nekünk, együtt töltjük a hátralévő időt, aztán elfelejtjük egymást. Mindketten tartjuk magunkat a szerződésben leírtakhoz, kész, itt vége a történetnek.

 - És az benne van a szerződésben, hogy már az első este együtt kell aludnotok? - tehát Louis elmondta nekik. Nem nézek Harry szemébe, mégis tudom, mit fog mondani. - Na, látod. Ez több, mint barátság, Sky.

 - Semmit nem tudsz arról, hogy mi van köztünk. Ez más, Harry, és lehet, hogy nem barátság, de nem érdekel. Szeretném magaménak tudni ezt az időt, ami még megmaradt. Szeretek vele lenni, ahogy veletek is és nem szégyellem magam, amiért csak egy kellék vagyok, mert mindemellett tisztel engem és tudja, hol a határ. Olyan dolgokat tudunk a másikról, amit senki, és igen, lehet, hogy néha nem csak a nyilvánosság előtt csókolózunk, de ez sem érdekel. Szeretem, amikor megcsókol, mert érzem, hogy törődnek velem. Velem sosem törődtek igazán. Soha nem volt barátom, aki azt mondta volna, hogy hiányzom neki, aki reggelit csinált volna, csókkal ébresztett volna, elvitt volna vacsorázni vagy éppen csak vettünk volna egy habfürdőt. És ő sem csinálja ezt, de nem is várom el tőle, mert amit most kapok jóval több, amire számítottam, még tőletek is. És ha elég bátor leszek egyszer, talán elmondom ezt neki. De egyelőre elég a tény, hogy tavaly éjfélkor megcsókolt, kaptam tőle ajándékot, hogy talán idén szilveszterkor is együtt leszünk, hogy a születésnapját is vele tölthettem, a családjával és hogy elfogadták, hogy csak egy fizetett lány vagyok. Szeretem a családját, Harry, és őt is. Ő ismer a legjobban, mondhatom, hogy ő a legjobb barátom.

 - Rendben van - mondja, majd megölel. Jól esett kimondani magamból, ezért szorosan magamhoz húzom. Ekkor csapódik az ajtó, pár pillanattal később pedig Louis kiabálását hallom.

 - Ma este bulizunk - táncikál körbe a nappaliban, majd felkéri Harry-t. Annyira vonzó mindkét férfi, hogy szinte orgazmust élnek át a szemeim. Lou csípője ide-oda billeg, aztán a hajába túr, végül rám néz. - Te is, édesem, nem fogsz kimaradni. Holnap pedig koncert, aztán megyünk haza hozzánk. Daisy nagyon vár már téged - szambázik közelebb, hogy engem is felkérjen egy táncra. Harry dúdolni kezd egy dallamot, miközben Louis-val mindketten felvesszük a ritmust. Kicsivel később azt veszem észre, hogy már Harry sehol nincs és senki sem dúdol, csupán egyedül billegünk a tévé előtt. Vállán pihen a fejem, jobb kezében az én balom és nem szólunk semmit.

 Ujjaival állam alá nyúl, hogy fentebb emelhesse a fejem, így a szemembe nézve mosolyodik el.

 - Örülök, hogy kijöttél elém a reptérre.

 - Ó, igazából a fiúk miatt mentem - veszem viccesre a figurát, mire felkuncog. Szemei sarkában megjelenik a már régóta szeretett szarkaláb, mosolya széles, boldog.

 - Igen?

 - Igen - bólogatok meggyőzően, de nem hisz nekem, ezért megcsókol. Nyelvével végigsimít alsó ajkamon, de nem engedek neki. Kicsit hátradönt, meglepettségemben elnyílik a szám, így szabad utat engedek a nyelvének - akaratlanul is. Úgy érzem, órákig csókolózunk, pedig alig telik el pár perc, amikor Niall csörtet be.

 - Hoppá, bocsi. Úgy gondoltam, Harry fog itt terpeszkedni egy szál alsóban, szóval ez kicsit váratlan volt - vakargatja a tarkóját, én pedig kézen fogva Louis-t sietek az ajtó felé. - Bocsi, srácok, tényleg.

 - Semmi gond, Ni. Majd elintézzük mi a továbbiakat a szobában.
 A folyosón sétálva Paul hangját halljuk meg magunk mögül. - Srácok, hallottam, hogy bulizni szeretnétek menni. Óriási vihart jósolnak, jéggel meg mindennel, szóval nem szívesen engednélek el titeket.
 - Oké, nem gond, már más programunk van - mosolyog Louis. Paul mindösszesen bólint, majd magunkra hagy.
 - Milyen program? - kérdezem, amikor beérünk a szobánkba. Lou lehuppan a kanapéra engem az ölébe húzva. Lovaglóülésben ülök combjain, kezei a csípőmön pihennek, miközben válaszol.
 - Van még egy-két dolog... - csókot nyom a mellkasomra, majd folytatja - a tarsolyomban.
 - Mikre gondolsz? - hajolok közelebb hozzá, kicsit fészkelődöm az ölében, ekkor megmarkolja a csípőmet. Kezeim közé fogom az arcát, testemmel az övének feszülök, teljesen összesimulunk. Hevesen dobog a szívem, félek, hogy megérzi, mennyire. Ajkaimmal végigsimítok az arcélén, ahol érzem a pár napos borostáját, majd a hajába vezetem az ujjaim.
 - Nagyon-nagyon csúnya dolgokra - morogja, aztán meglepődve konstatálom, hogy a hátamon fekszek, ő pedig rajtam. - Egész éjszakán át tartókra.
 - Mutasd meg őket - hallom meg a hangom. Vékony ajkaival rátalál az enyémekre, mély csókba invitálva bújtatja át a fejemen a felsőmet. A következő, amire felfigyelek, hogy a szobánk felé tartunk, szorosan tartva az ölében. Finoman végigfektet az ágyon, ujjaival a farmerem gombját bújtatja át a lyukon, majd lehúzza rólam. Én is a trikója után kapok, egyszerű mozdulattal rántom le róla. Nyelvünk újra összesimul, már most forró testünk egymásnak nyomódik, és még véletlen sem jut olyasmi az eszembe, hogy megállítsam a mozdulataiban. Mindent pontosan úgy csinál, ahogy szeretném, testem összes pontján végigtapogat, majd kipattintja a melltartómat, de nem veszi le rólam.
 - Szólj, ha azt akarod, hogy megálljak. Semmi olyat nem szeretnék, amit te sem, rendben? - nyöszörögve bólogatok, mert miközben beszél, a melltartómat leveszi és ujjai megtalálják a bugyim szegélyét. - Tetszik ez a kis micsoda rajtad. Bejön a vörös - utal a csipkés fehérneműmre, amit aztán nem húz le rólam.
 - Úgy érzem... - lihegem. Képtelen vagyok megszólalni, ahogy érzem ajkait egyre lentebb és lentebb vándorolni a testemen. Nem tudom folytatni a mondatot.
 - Hogy érzed? - nyal végig a hasamon, egyenesen a lábaim közé közeledve.
 - Sok... a ruhád - próbálom a legrövidebben kifejezni a problémámat, de ő egyszerűen csak felkacag. Felemelkedik rólam, a hátára fordul, aztán megszólal.
 - Akkor vetkőztess le, édesem - pimaszkodik, majd magára húz. Majdnem meztelenül ülök rajta, és ez rettentően felbátorít. Szó nélkül húzom le róla a fekete farmerét az alsójával együtt, ami meglepi. Már nagyon kemény, vastag, rózsaszín makkja szinte teljesen kilátszik. Merevedése felér a hasáig, ő pedig minden szégyenkezés nélkül nyúl magához. Élesen beszívom a levegőt, amint nézem a mozdulatait. Visszahúzza a puha bőrt, ajkai közül kiszalad egy hangos nyögés. Nyakához hajolok, ahol csókokkal lepem el bőrét.
 Hirtelen eszembe jut, hogy alig egy hete volt utoljára valakivel, hiszen láttam a nyakán a vörös foltokat következő reggel. Elhúzódom tőle, már nem akarok kamatyolni vele. Mocskosnak érzem magam, amiért majdnem neki adtam a szüzességem, ezért lemászok róla. Azonnal a kezem után kap, de elrántom. Nem akarom, hogy bármi olyat mondjon, amitől a végén még visszamászok az ágyába.
 - Sky, mi történt? Csináltam valamit? -  támaszkodik meg a könyökén, hogy jobban láthasson. Felkapom a felsőjét, a melltartómat a kezembe fogom. Készen állok eltűnni innen, de szavai nem engednek. - Hónapok óta nem voltam senkivel. Azon az estén sem történt semmi, csak kiszívta a nyakam az a csaj. Tudom, hogy ez a baj - mintha csak olvasna a gondolataimban. A számat összeszorítva rázom meg a fejem.
 - Nem, Louis, nem ez a baj. Hanem az, hogy nem akarok egy újabb alkalom lenni, ezt már elmondtam.
 - Nem csak egy újabb alkalom lennél - szól közbe.
 - Akkor mi? Két alkalom? Igazán megtisztelő lenne - lehet, hogy én bonyolítom meg a dolgokat, de mindenki tudja, milyen Louis. Bármennyire is szeretem, nem vagyok hajlandó feladni a becsületemet és a méltóságomat egy kósza numeráért.
 - Te több vagy egy hódításnál.
 - Soha nem leszek több, Louis, és ezt te is tudod. Nem leszek benne egy barátság némi dugással kapcsolatban, mert nem akarok pótcselekvéssé válni. Nem akarok az lenni, akit bármikor előhúzhatsz és megdughatsz. Többre értékelem magam ennyinél - alig jut szóhoz, amikor rázúdítom a problémáimat. - Szeretlek, Louis, nagyon jó barát vagy, de nekem is van méltóságom.
 - Soha nem mondtam, hogy nincs. Most sem erőltettem semmit, Sky, te is tudod.
 - Ha ennyire tisztelsz, ahogy mondod, és ennyire több vagyok egy hódításnál, akkor miért rohantál el csajozni egy hete? Miért ittad le magad megint a sárga földig, hm? Miért nem tudod azt mondani nekem, hogy nem bírok a véremmel, téged hagylak és csajozok tovább? Ne tégy úgy, mintha ez nem lenne igaz. Niall szülinapján is mit műveltél? Abból is botrány lett, mert majdnem elmentél egy csajjal. Ha nem megy utánad Preston, és nem rángat el tőle... Ez nem normális, Louis. Tudom, hogy velem nem tudsz lefeküdni, de arra nem gondoltál még, hogyha egy kicsit is kedvesebb vagy, talán máshogy alakulnak a dolgok?
 - Igen, gondoltam rá. Kurva sokat. De nem tudom visszacsinálni, semmit sem tudok tenni, hogy megváltozzon - áll fel az ágyról, magára rángatva az alsóját. A haja kuszán meredezik mindenfelé a pár perccel ezelőtt történtek miatt, én pedig azt kívánom, bárcsak ne kellene erre a vitára sort kerítenünk. De a probléma akkor is ott lesz, ha nem beszéljük meg. Nem söpörhetjük egyszerűen a szőnyeg alá.
 - Nem tudsz tenni? Szóval egy kicsit sem fáj neked az, hogy szenvedni látsz engem? Már csak azért kérdezem, mert annyira hangoztatod, hogy tisztelsz. Hová tűnt akkor az a fene nagy tisztelet?
 - Úgy érzed, hogy nem tisztellek? - rökönyödik meg. Felnevetek kínomban, mert ez nevetséges.
 - Az elmúlt hónapok során nem sokszor éreztem. Még ha nem is nőként, de mint embertársad, talán megérdemeltem volna. Tisztában vagy te vele, hány csajodat néztem el neked? Akiket mind megdugtál, miközben elvileg a barátnőd vagyok. A rajongóid, ha nem látnád, lassan átpártolnak hozzám, és támogatnak, hogy negyvenkét csajt néztem el neked. Lassan odáig fajul, hogy a szakításra biztatnak, amit nem tehetek meg.
 - Negyvenkét lány? Számolod?
 - Strigulázom a nőidet, ahogy te is. Vagy még ennyit sem érdemelnek meg, hogy vonalakká avanzsáljanak a noteszedben? - a hangom már cinikus, magam is meglepődöm, mennyire. Az arcán látom, még a halvány fényben is, hogy meglepődik. Nem szólal meg, ezért folytatom. - Ocsmány dolgokat művelsz, remélem, tudod. Ezek a lányok többet érdemelnének, bármennyire is könnyűvérűek.
 - Ők ajánlják fel magukat...
 - Hogy lehetsz ennyire seggfej? - csattanok fel. Elborul az agyam, hogy van képe magát védeni. - Ha lenne benned férfiasság és tisztelet a nők iránt, akkor megmondanád nekik, hogy nem, lányok, barátnőm van, de te ehelyett kacagva viszed őket ágyba. Ha lenne eszed, mondjuk nem a farkadban, hanem a fejedben, talán rájönnél, hogy amiket művelsz, elrettentő példák másoknak. Tudod, a hülye a saját hibájából, az okos pedig a hülyééből tanul.
 - Ehhez most nincs hangulatom - morogja, majd magára húzza a farmert, amit én cibáltam le róla. Felkap egy fehér pólót, és készen áll az indulásra. - Lelépek.
 - Lószart lépsz le! Nincs annyi vér a pucádban, hogy bevalld, rühellsz? Mondd ki, én pedig elhúzok innen - nem szól semmit, hallgatását pedig kénytelen vagyok beleegyezésnek tekinteni. - Hallani akarom, Louis.
 - Nem rühellek, édesem. Csak...
 - Mondd ki, bátran! Gyerünk!
 - Csak mindent szeretek, amit csinálsz. Mindent, egytől egyig, és ez megijeszt. A reggeli kávézásaidat, a napközbeni teázásokat, a henyélésedet, mindent - közelebb lép, kezei közé fogja az arcomat. Megremegek érintésére, és nagyon remélem, hogy ő is érzi, amit én. Apró csókot hagy az ajkamon, aztán lerángatja magáról a pólóját és a nadrágját. - Feküdjünk le.
 Képtelen vagyok megmozdulni, letaglózott a vallomása, fogalmam sincs, hová tegyem. Nem tudok mit kezdeni a helyzettel, és ezt megrémiszt. Megrázom a fejem, de azért az ágyhoz lépek, és elfekszem rajta. Lou mögém fekszik, lekapcsolja az éjjeliszekrényen lévő lámpát, és átkarol. Halkan szuszog a fülembe, ujjaival a trikója alatt simogat. Már éppen elaludnék, amikor megszólal.
 - Mindent szeretek benned.
 Úgy teszek, mintha nem hallanám, ő pedig puszit nyomva a hajamba tér nyugovóra.