15. - Even if I won, If I did, What's my price

Sziasztok!

Nagyon hálás vagyok a visszajelzésekért, amint kiteszem a részt, válaszolgatok is. El sem hiszem, hogy már 38-an vagyunk és lassan átlépjük a 14.000 oldalletöltést is. Nagyon köszönöm! <3

Tekintettel arra, hogy tegnap lett vége a turnénak, most egy közös képet fogok kitenni annak ellenére, hogy a fiúkról nagyon kevés szó esik a mai részben.

Már csak ÖT RÉSZ és Louis és Skyler történetének a végére érünk.

Ma pedig Sky múltjának sötét árnyaival ismerkedhetünk meg.

Love you all, D xx

 Másnap reggel korán felébredek, mert Buddyt hallom szűkölni az ágy mellett. A karomba véve csoszogok vele a konyhába, hogy reggelit adjak neki. Amíg ő nyammog, összeütök egy rántottás reggelit Louisnak, és a konyhaablakon keresztül kémlelem az udvart, amit vékony hótakaró borít. Buddy sertepertél egy darabig körülöttem, majd lefekszik a helyére, hogy kipihenhesse az evéssel járó fáradalmakat.
 - Miben mesterkedik az én gyönyörű barátnőm? - szólal meg az ajtóból Louis.
 - Meglepetésben, csak éppen valaki nem tud öt perccel tovább aludni - mosolygok rá. Sötétkék alsója feszül a csípőjén, haja kócosan meredezik mindenfelé; hihetetlenül vonzó. Mezítláb csattog felém, és csókra emeli a fejét, de elhúzódom.
 - Most meg mi van? - sóhajt fel. Tudja, hogy a szokásos reggeli hisztim következik.
 - Nem mostam fogat. Így nem fogsz megcsókolni - szorítom össze a számat. Kényszeredetten felhorkant.
 - Azt hittem, ezen már túl vagyunk. Hihetetlen vagy, egyszerűen... Hagyjuk - vágja be a szokásos durcát. Szokás szerint a szobába megy, hogy felöltözhessen, én pedig szokás szerint az asztalra teszem a reggelit. Mindent szokásosan csinálunk, mintha évek óta együtt élnénk. Hirtelen megtorpan, és visszafordul. Pár centire áll tőlem, szemeiben határozottság csillog, nekem meg fogalmam sincs, mit akarhat. - Tudod mit? Szarok bele, hogy nem mostál fogat. A barátnőm vagy, akkor csókollak meg, amikor csak akarlak.
 Kezei közé fogja az arcom és enyémre nyomja a száját, de én nem engedek neki. Egyik kezével végigsimít az oldalamon, végül megállapodik a fenekemen. Erősen szorítom össze az ajkaimat, de úgy érzem, veszíteni fogok. Finoman cirógat az ujjaival, ajkaival szüntelenül ostromol. Nem szabadna engednem neki, mégis elnyílik az ajkam, amikor a fenekembe markol. Édesen megcsókol, másik kezével a hajamba túr, ami kócosan lóg a vállamon.
 - Ugye, hogy nem is volt olyan rossz? - nyom puszit az arcomra. - Ezt bevezethetnénk.
 - Mit? Hogy erőszakoskodsz?
 - A reggeli csókot. Máris sokkal jobb kedvem van - mosolyog rám, majd lehuppan az asztalhoz.
 Egész nap nem csinálunk semmit, csak fekszünk a kanapén, beszélgetünk és filmeket nézünk. Kora délután befutnak a fiúk egy gyors köszöntésre és egy ajándék-átadásra, de aztán gyorsan lelépnek, hogy kettesben lehessünk. Szinte biztos vagyok benne, hogy Louis beszélt velük arról, hogy ezt a napot kinek szeretné szentelni. Végül ötkor mégis összeszedjük magunkat, és útnak indulunk. Amikor Doncasterbe érünk, hihetetlen nyugalom lesz úrrá rajtam, mintha hazajönnék. Mosolyogva teszem Lou bal kezére az én jobbomat, halványan rámosolygok, ő pedig cinkosan rám kacsint.
 Másnap reggel már mindenki ébren van, amikor lemászok az emeletről. Könnyek szöknek a szemembe, amint megpillantom Louist Daisy és Phoebe között. A két lány könyékig lisztes, Louisnak pedig a hajában csillog a fehér por. Lökdösődnek, nevetnek egymáson, a konyha kész harmadik világháborús helyszínné alakult át az elmúlt percekben. Mindenhol edények, tojáshéjak, reggeli maradék, hasonlók.
 - A lányok szinte szárnyalnak, amikor itthon van Louis. Teljesen kicserélődnek - áll meg mellettem Jay mosolyogva. Az ajtófélfának dől ő is,
 - Rettentő szerencsés nő lesz a felesége - mondom könnyes szemekkel. Egy pillanatra szeretném, ha pár év múlva az én ujjamra húzná fel a gyűrűt, neki mondanám ki azt a bizonyos igent, mégis meghátrálok az érzés elől. Nem helyes. Erőszakosan rántom el a jobb kezemet a bal kezem gyűrűsujjától. Hiba többet beleképzelni! Megmondta, hogy nem húzna az ujjamra jegygyűrűt.
 - Remélem, jól dönt majd - adja a kétértelmű választ, majd visszamegy a nappaliba. - Kézmosás, aztán megnézzük, mit hozott a Mikulás!
 A két kicsi rohant a csaphoz, aztán pedig egy jó reggeltet kiabálva elsuhantak mellettem.
 - Boldog karácsonyt, édesem - nyom csókot Lou a számra, miután ő is lemossa magáról a tésztát. - Mióta állsz itt?
 - Elég régóta ahhoz, hogy gyönyörködhessek a formás fenekedben és lábaidban.
 - Ó-ó-óh, te kis aljas. Nem lenne szép dolog merevedéssel a család elé állni - sziszeg a foga között, de látom rajta, hogy jól szórakozik. A nappaliba lépve tárul a szemünk elé a látvány, hogy Phoebe és Daisy Buddy-t nyúzzák, a kiskutya pedig rettentően élvezi, hogy a figyelem középpontjában lehet.

 A napot semmittevéssel töltjük. Nevetünk, beszélgetünk, játszunk a gyerekekkel, én pedig kötelességemnek érzem, hogy posztoljak Twitterre valamit, ezért hát lefényképezem Louist, amint Dorist a feje fölé tartva emeli a levegőbe. Mindössze pár szót fűzök a képhez: Merry Christmas. Love these people xx. Pár perc múlva már több ezer csillag és rt-t van a bejegyzésen, ami megmosolyogtat. Este, amikor lefekszünk, észreveszem Louis tegnapi tweetjét, amit eddig nem láttam. Buddy van rajta, amint elfekszik a fehér szőnyegünkön a nappaliban. Nagy, fekete szemeivel Louisra néz, aki minden bizonnyal grimaszolt neki. Mindössze három szót írt a képhez: my another love.
 A búcsú nehéz, Daisy, aki egy fél tized százalékkal ragaszkodóbb, mint Phoebe, megkönnyezi az elválás pillanatát. Hazafelé én vezetek, Louis telefonál ide-oda, kérdezősködik, hogy hogyan is tervezik a következő évüket, de csak annyi választ kap, hogy hamarosan megtudják a megbeszélésen, ami január másodikán esedékes.
 A szilveszteri buliig sok időt töltünk együtt, Liam és Sophia is benéz hozzánk egyik nap, miután visszaérnek Wolverhamptonból. Nem titok, hogy Liam eljegyezte szenteste előtti napon a barátnőjét, aki most boldogan mutogatja nekem a gyűrűt. Meseszép darab, azt kívánom, hogy én is részesülhessek hasonló a szerelemben.
 - Gratulálok - mosolygok könnyes szemmel, amikor az ajtóban állva még egy pillantást vetek rájuk. Mindketten megölelnek, majd lelépnek, hogy kettesben maradhassunk. Leülök a kanapéra, ölemben Buddy-val, aki pár percen belül elalszik. Nincs szívem felébreszteni, ezért mozdulatlan maradok. Louis térdel elém, és a sarkaira ül.
 - Mi a baj? - megfogja a térdeimet, kék szemeiben kíváncsiság bújik meg. Amikor nem szólok, nyösztetni kezd. - Na, Sky, mondd már.
 - Csak olyan boldog pár.
 - Te nem vagy boldog? - kérdezi meglepődve. Megrázom a fejem.
 - Egy szerződéses kapcsolatban sosem lehet az ember feltétel nélkül boldog, Louis. Mert júniusban elválnak útjaink, mindenki tudja.
 - Nem kell úgy lennie, édesem - győzköd, pedig mindketten tudjuk, hogy a menedzsment nem engedné, hogy továbbra is együtt legyünk. - Megoldhatjuk.
 - Nem lenne jövője, Tommo, hidd el.
 - Akkor legalább csak addig tegyük félre azt a szaros szerződést, oké? Csak legyünk két normális ember, kérlek - esdekel, de képtelen vagyok igent mondani. Túl sok minden történt, és ha akkor kérdezi meg, amikor először lefeküdtünk, azonnal beleegyeztem volna. De így, hogy kevesebb, mint fél évünk van hátra együtt, nem merem bevállalni. Túl gyorsan kellene mindennek véget vetni, amibe belepusztulnék.
 - Már beleestem az egyik véglet hibájába. Nem fogok a másikba is - fogalmazok burkoltan. Louis értetlenül mered rám, pillantása azt sugallja felém, hogy itt az ideje elmondani a múltamat, ami miatt túlságosan mélyre csúsztam, és véget vetettem a karrieremnek. - Tizennyolc évesen jó ötletnek tűnt, hogy összeálljak valakivel több pénzért cserébe. Mario Consola remek partinak ígérkezett, Milánóban született, de ötéves kora óta Londonban élt. Kedves volt, helyes, és modell. Közös fotózások, és máris kitalálta a menedzsment, hogy nekünk egy párt kellene alkotunk, plusz jövedelemért cserébe. Mindketten belementünk, akkor, mint mondtam, jó ötletnek tűnt. De ő elzüllött. Elvitte a hírnév, amit szerzett magának, én pedig nem tartottam vele. A szerződés két évre szólt, tehát nem szakíthattam vele. Megcsalt, drogozott, füvezett és ivott - annyira ironikus a helyzet. Úgy hat, mintha Louist a saját történetével állítanám szembe, holott nem így van. Könnyek gördülnek végig az arcomon. - Alig ettem, mert fájt nekem, amit tett. Semmibe nézett, egy kelléknek, akit sosem kaphatott meg. Többször erőszakoskodott velem, és aznap este is, amikor hozzám ért, úgy, ahogy sosem szerettem volna, valami eltört bennem. Ez már nem az a fiú volt, akit megismertem, hanem egy teljesen idegen ember feküdt fölöttem. Segítségért kiáltottam, és talán a véletlen műve volt, de a menedzsere éppen a hotelszobánk ajtaja előtt ácsorgott. Betörte az ajtót, és a segítségemre sietett. Azonnali hatállyal bontotta a szerződést. Anya alig akarta elhinni, hogy ez történt, én pedig még jobban összetörtem. Még kevesebbet ettem, depressziós lettem, ittam és drogoztam, több magazin is felkért, hogy legyek az anorexiás cikkük arca. A gondolat, hogy beteg is lehetek, megijesztett, és még bentebb fordultam - a könnyeim utat törnek maguknak, Buddy pedig értetlenül mered rám okos szemeivel. Kiugrik az ölemből, amikor Louis felül mellém, hogy mellkasához húzzon. Szipogva és hüppögve folytatom a történetet. - Aztán kaptam egy üzenetet, amiben az egyik egykori barátnőm lehordott a sárga földig, hogy mégis hogy képzeltem, hogy befordulok, és feladom. Akkor erőt vettem magamon, és megtisztítottam a gondolataimat. Egy évbe telt, mire újra emberi formám és gondolataim lettek. Egyedül voltam ezzel az egésszel, még a szüleimet is kizártam, akik akkor már segíteni akartak. Nehéz volt feldolgozni, hogy hetente többször is a részeg és betépett Marioval kell aludnom, és ki tudja, mikor kattan el. De felálltam a padlóról, visszajöttem az összeomlás széléről.
 - Hihetetlenül sajnálom, hogy újra át kellett élned - motyogja Louis halkan. Közelebb húzom magamhoz, ő pedig arcát a hajamba temeti.
 - Segíteni szerettem volna rajtad - a mondat folytatása ott lóg a levegőben, és tudom, hogy Lou is érzi. Megkönnyebbülök, amikor válaszol.
 - Megmentettél a legsötétebb dologtól, és ezért örökké hálás leszek neked. Bár soha nem fogom tudni meghálálni.
 Elmosolyodom a gondolatra, hogy nyertem. Újra és újra megtenném érte, mert megéri. Érte igen.

14. - Veled még olyan egyszerűen szép

Sziasztok! 

Nagyon hálás vagyok mindenkinek a visszajelzésekért, nagyon aranyosak vagytok. Előzetesben mondom, hogy LEHET MEG FOGTOK UTÁLNA HAMAROSAN, DE SAJNÁLNOM! Nem mondom, hogy miért, nem sokára kiderül.

Love you all, D xx

 Nyilvánvalóan a karácsony előtti időszak a legszebb az évben. A fények, az illatok, az érzelmek. A turnénak október közepén lett vége, aztán az új dalt promózták. Még mindig lelkesek, ide-oda rohannak, miközben a dalszöveget dúdolják, nehogy elfelejtsék.

 A dolgok Louis és köztem nem változtak meg, egyáltalán nem. Tény, hogy lefeküdtünk egymással, elég sokszor, és mondtunk is dolgokat, de nem engedhettük meg magunknak azt a luxust, hogy a szavaink valósággá váljanak. Nem tudtam volna ebben a világban élni, ahol robottokként kezelték őket, figyelembe sem véve, hogy ők is emberek és nekik is véges a türelmük és erejük. Képtelen lettem volna mindig azt játszani, hogy minden rendben van közöttünk, amikor világos, hogy életünk nagy balhéit éljük át. Louis tudta jól, hogy nekem elég volt a reflektorfényből, és amint fél év múlva lejár a szerződés, én eltűnök, mintha sosem lettem volna. Annyira összeszoktunk már a másfél év alatt, hogy a nyilvánosság előtt minden úgy ment, ahogy azt a menedzsment szerette volna. Csókok, lopott pillantások, sokat ígérő kacsintások, amitől mindig elpirultam.
 Kesztyűs kezemmel szorítva Louis szintén kesztyűs kezét sétálunk végig az egyik karácsonyi vásár utcáján. Nincs hivatalos megjelenésünk, ezért úgy gondoltuk, eljövünk egy kicsit körbenézni. Jó érzés, hogy nem kell rohannunk egyik városból a másikba, aztán Amerikából Európába, végül megint Amerikába. Az ünnepek előtt vagyunk két nappal, már minden ajándék csak a becsomagolásra vár, amit holnap intézünk el.
 - Tudod, nekem sok pénzem van - szólal meg Louis hirtelen. Értetlenül nézek rá.
 - Igen, tudom, Lou.
 - Híres vagyok - bólintok, hogy igen, ezzel is tisztában vagyok.
 - Egy gazdag és híres ember - nyögi elkeseredetten. Érzem, hogy valami komoly dolgot szeretne mondani vagy kérdezni, ezért behúzom két bódé közé, hogy ne álljuk el az így is - a tömeghez képest - keskeny utat.
 - Mi ezzel a baj?
 - Egy gazdag és híres embert szerinted hányan szeretnek csak a pénzéért és a hírnevéért? Hogy hányan akarnak rajta keresztül tizenöt perc hírnevet szerezni? A legtöbb nő csak azért van velünk, hogy reflektorfényhez jussanak, akár pár pillanatra is, mert ennyi is elég, hogy a fél világ megjegyezze a nevüket. Most is érzem, hogy minden második ember megnéz magának, mert látják, hogy ki vagyok. Mindenki tudja, hogy híres, gazdag énekes bújik el a sapka mögött. Csak ezért vannak velem, csak ezért akarnak mellettem mutatkozni, hogy kapjanak az én hírnevemből is. Mi van, ha soha nem lehet az a nő az enyém, akit szeretnék?
 - Miért ne lehetne?
 - Mert nem bírja a nyomást. Rohadtul nem tudna a világomban élni.
 - Szeretsz engem, Louis? - kérdezem bátortalanul. Az ágyon kívül önmagunktól sosem mondunk vagy kérdezünk ilyet. Érzem a nyomást, ami közöttünk van. Hezitál a válasszal kapcsolatban.
 - Igen, szeretlek.
 - Szeretlek én is, szóval van egy ajánlatom a számodra - ölelem át a derekát, fejemet kicsit felemelem, hogy egymás szemébe nézhessünk.
 - Általában tetszenek az ajánlataid - dünnyögi közel hajolva a számhoz. Apró puszit nyomok ajkaira, ami hangosan cuppan, amikor elválok tőle.
 - Még mielőtt valami mocskosra gondolnál, leszögezném, hogy kizárólag azért ajánlom fel, mert ismerem magam. Fél év múlva ennek vége, és tegyük fel, hogy találunk valakit, akivel azt hisszük, hogy működni fog, ám valami miatt mégsem jön össze - szemében megcsillan valami, mintha üzenni akarna, de a szája nem mozdul. - Tudnod kell, hogyha tíz év múltán mindketten szinglik leszünk, bármikor megkereshetsz. Azt hiszem, elég jól alakul a kapcsolatunk és tényleg barátok vagyunk, ezért jelenthetem így ki.
 - Elég nagylelkű vagy, hogy csak így idedobod magad - pimaszkodik, mire felkacagok. Mosolyogva néz rám, tekintetéből sugárzik a melegség és hirtelen el is felejtem, milyen hideg van.
 - Szeretem azt, aki vagy, Lou. Azt a srácot, aki a koncert előtt pár perccel még elmegy zuhanyozni, aztán összeverekszik valamelyik sráccal és rájön, hogy totálisan felesleges volt a zuhany. Azt a srácot, aki mindig elszökik a biztonsági emberektől, hogy egy szó szerint futó csókot kérjen tőlem a koncert előtt. A legjobb barátom vagy, és több milliárd lányon kell osztoznom rajtad. Tudod, milyen féltékeny tudok ám lenni, ha rólad van szó - incselkedem vele. Megharapom az alsó ajkát, kicsit meg is húzom, mire nekem löki a csípőjét. Érzem a nadrágon keresztül hozzám feszülő merevedését, és az érzésre muszáj felnyögnöm. Csípőmnél fogva húz magához, hogy altestünk összesimulhasson. Nyelvével végigsimít alsó ajkamon, én pedig hátrahajtom a fejem és utat engedek követelőző nyelvének.
 - El sem.. hiszed... mennyit jelent ez... nekem... - motyogja, de ajkai nem távolodnak el tőlem; szó szerint a számba beszél. - Tehát... - szakad el tőlem, majd kezei közé fogva az arcomat arra késztet, hogy rá emeljem a pillantásom és ne az ajkai kapják meg minden figyelmemet - amelyek nyálunktól csillognak. - Harmincöt évesen feleségül vehetlek?
 - Ha nem lesz addigra feleséged, boldogan mondok majd igent - mosolygok rá, és hogy ígéretem felől biztosítsam, egy csókkal pecsételem meg alkunkat.
 Egyre hidegebb lesz, ezért úgy döntünk, hogy hazamegyünk a jó meleg házba. Alighogy becsukom az ajtót, dudaszó hallatszik. Már éppen lépnék vissza, amikor Louis rohan el mellettem, hogy minél hamarabb a kocsihoz érjen.
 - Menj a szobába - utasít, én pedig megadóan vonszolom fáradt testemet a helyiségbe. Megegyeztünk a menedzsmenttel, hogy inkább hozzá költözöm, másfél év után épp itt az ideje. Amikor hazajöttünk a turnéról, első dolgunk volt - utasításra -, hogy összebútorozzunk. Anya szentül hiszi, hogy több van a dolog mögött, mint munkakapcsolat, és itt nem a barátságra gondol. Apa meg csak ráhagyja a dolgot, hadd legyen elfoglaltsága amellett, hogy minden hétvégén valami ocsmány moslékot (apa szavaival élve) kell ennie. Igen, anya kísérletezget az étellel, és a képekből ítélve, amikkel apa bombáz, csak kísérlet fog maradni, semmi ehető sem válik majd a vacsikból.
 Hallom, ahogy Louis küzd valamivel és pisszeg a földszinten, aztán meghallom a lépteit a szoba felé közeledni. Izgatottan hajolok előrébb az ágyon, hogy hamarabb meglássam, mivel is készül számomra, de váratlanul megáll, még mielőtt megláthatnám.
 - Hunyd be a szemed, Sky - megforgatom a szemem, hiszen tudja, hogy nem vagyok odáig a meglepetésekért. Egyértelműen nem csukom be őket. - Csalsz - jelenti ki, mintha átlátna a falon. Nagyot sóhajtva hajtom végre a kérését. - Ki ne nyisd... Még most sem.. Oké.. - motyogja, majd hirtelen enyhe súlyt érzem a combomon nyomódni. A szemeimet kinyitva egy fehér bundájú, fekete gombszemű kiskutyát látok meg magam előtt. Louis-ra pillantok, aztán ismét a kutyára. Majd még egyszer megismétlem. Nem hiszek a szememnek. Egy Maltipoo ül az ölemben.
 - Én... Honnan tudtad?
 - Úgy három hónapja kotyogtad ki, azt hiszem a turnébuszban, a kanapén, miután kielégítettem a vágyaidat - meglep, hogy milyen szépen mondja ki, hogy szexeltünk. - Remélem, ilyen kutyáról álmodtál, mert az agyam akkor még nem teljesen volt.. hogy is mondjam.. üzemképes.
 - Miért most kapom meg? - teszem fel a kérdést. Hirtelen el is felejtem megköszönni, annyira elveszek az öröm mámorában. Magamhoz ölelem a kiskutyát, dögönyözöm, puszilgatom apró testét, szinte meg sem hallva Louis szavait.
 - Csak.
 - Elég szar indok - gügyögöm a kiskutyára nézve, majd szélesen mosolygok rá.
 - Anyu úgy gondolta, hazamegyünk az ünnepekre. Hogy a huszonnegyedikét a te szüleiddel töltjük, aztán irány Doncaster - szalad ki a száján. - Mármint ha megfelel, izé, én nem akarok bekavarni. Lehetünk nálatok is, vagy itthon is - olyan melegséggel ejti ki az itthon szót, hogy beleremegek. Mosolyogva nézek rá, miközben felfogom, hogy nekem ott van az otthonom, ahol ő van. És bármennyire is szeretném, ő sosem fog így érezni, mégis mondja az itthon szót, mintha tényleg itthon lennék.
 - Nekem rendben van.
 - Jövő nyáron pedig bepótoljuk az idén elmaradt Balatont, oké? - hajol fölém, hogy édes csókot nyomhasson az ajkamra. Összeugrik a gyomrom. - Örülsz neki?
 - Igen, nagyon. Köszönöm Louis - a kiskutyát leteszem az ágyra, majd felé lépek. Nyaka köré fonom a karom, felpipiskedek vékony, mégis csókolni való ajkaihoz, hogy kifejezzem a hálámat. Lou a derekam köré fonja a karját, közel húz a testéhez, minden levegőt kiszorít közülünk. Liftezik a gyomrom, és örülök, hogy tart, mert a lábaim képtelenek rá. Nyelve az enyémnek simul, ujjai a derekamba marnak, és amikor tenyere a fenekemre siklik, felsóhajt.
 - Szeretlek - suttogja homlokát az enyémnek támasztva. Kezét a vállamra támasztja, tenyerébe fogja az arcom, és ismét megcsókol. Újra és újra, a szívem pedig megtelik melegséggel és szeretettel. Ebben a pillanatban úgy érzem, enyém a világ. Hogy megkaptam ezt a férfit az élettől, aki minden jóval megajándékoz.
 - Csak akkor mondd, hogy szeretsz, ha úgy is érzed, ha őszintén úgy érzed, mert... nem bírnék ki még több csalódást.
 - Tényleg szeretlek, Sky. Nélküled fogalmam sincs, hol lennék. Megmentettél, édesem - nyom csókot a homlokomra. Kicsit remeg az ajka, erősen szorít magához, olyannyira, mintha félne, hogy eltűnök. A kiskutya szűkölni kezd az ágyon, Louis pedig rápillant. - Mi lesz a neve?
 - Nekem tetszik a Buddy - fordulok én is a fehér szőrcsomó felé. Az ágy szélén járkál, próbálja megtalálni a megfelelő helyet, hogy leugorhasson, de nem elég bátor hozzá.
 - Buddy - ismétli Louis, majd átkarolja a derekamat, amikor a kezembe veszem a legújabb családtagot. Családtag. Mi egy család lennénk? - Mi újság, kisöreg?
 - Éhes vagy, kincsem? - gügyögök Buddynak, aki elközben Louis tenyerébe fekteti a fejét, így teljesen kitekeredik a karomban. Mosolyogva nézem, ahogy Lou gyengéden a kezébe veszi és elindul vele a lépcső felé, hogy a konyhában enni adhasson neki. A gondolataim a leendő gyerekeim felé terelődnek, elképzelem, ahogy az apjuk eteti őket. Louis csupa banános pép, ahogy a gyermekünk egész arca is. Elképzelem, ahogy az ajtófélfának dőlve nézem Louis küszködését, hogy csak még egy falatot a gyerekbe akar kényszeríteni. Megrázom a fejem, gyorsan elűzöm az idilli képet, és utánuk sietek. Útközben megdorgálom magam, amiért ilyen lehetetlen gondolataim vannak, mert nem szabadna a szívemnek hinnem. Megcsörren a telefonom a kanapén, ezért irányt változtatva a kezembe kapom a készüléket és fogadom anya hívását.
 - Szia, drágám. Ugye nem túl későn hívlak?
 - Szia, anya. Nem, még fent vagyunk - huppanok le a kanapéra. Buddy a lábamnál szaglászik, ezek szerint nem volt éhes. Megcsikizi az orrával a csupasz talpam, mire felkuncogok. - Ne csináld!
 - Rosszkor hívlak, mert...
 - Nem, csak Louistól kaptam egy kiskutyát - mondom boldogan. Anya felsikkant. - Nehogy, anya, el se kezdd!
 - Jó - sóhajt beletörődően. - Azért hívtalak, mert apáddal elutazunk az ünnepekre. Remélem, nem okoz gondot.
 - Nem, anya. Amúgy is elígérkeztünk Louis szüleihez, szóval érezzétek jól magatokat. Hová utaztok? - érdeklődöm, miközben felveszem magam mellé az apróságot. Fészkelődik egy kicsit, majd a combom mellé heveredik.
 - Apád meglepett egy thaiföldi úttal. Holnap reggel indulunk - hallom a hangján, hogy mennyire boldog. Elmosolyodom. Nagyon régen voltak már együtt nyaralni, rájuk fér.
 - Akkor érezzétek jól magatokat. És vigyázzatok egymásra. Szeretlek.
 - Boldog ünnepeket, Sky. Mi is, nagyon - búcsúzik, majd bontja a vonalat. Louis két bögre teával egyensúlyoz felém, én pedig mosolyogva nézem, amíg odaér hozzám. Leül a másik oldalamra, kezét a combomra simítja.
 - Ha jól hallottam, akkor hármasban töltjük a születésnapomat? - maga alá húzza az egyik lábát, térdünk összeér, mire megborzongok. Vállára billentem a fejem, másik kezével - amelyikkel nem a combomat fogja - végigsimít az arcomon.
 - De délután el kell indulnunk Doncasterbe, ha ott akarsz éjszakázni.
 - Nem. A holnapi napot csak veletek szeretném tölteni... - mosolyog rám. Apró csókot nyom a szám sarkába. A beszélgetés innentől pedig olyan fordulatot vesz, amire nem számítok. Soha nem számítottam rá. - Az én kicsi családommal.
 - Louis... Ugye tudod, hogy ezek elég nagy szavak? - a combjára simítom én is a kezem. Visszafojtom a könnyeimet, nem engedek utat nekik. Ez egy komoly pillanat, nem pedig valami érzelgős helyzet, nem szúrhatom el.
 - Én nagyban játszom, vagy sehogy.
 - Miért lennénk a családod? - kérdezem tőle felbátorodva.
 - Mert te a barátnőm vagy - mondja ki úgy, mintha egyértelmű lenne, és teljesen hétköznapi, hogy egy szerződés miatt ülök itt. Vagy mintha nem is létezne az a szerződés.
 - Júniusig - figyelmeztetem. Vállat von.
 - Van még fél évünk, amíg a barátnőm vagy - hangja most rekedtebben cseng, ezért felnézek rá, hogy mi történhetett. Elfordítja a fejét, hogy ne láthassam az arcát. Megdorgálom magam, és utálom is kicsit, amiért képtelen vagyok ebben a szar, elcseszett világban élni, ahol mindenki egy bábú.
 - Louis, mi a baj?
 - Félek, hogy mi lesz akkor, ha elmész. Ilyen önző vagyok, látod? Magamért aggódom, hogy mi lesz velem, ha te már nem leszel - szólal meg végül. Buddyt figyelmen kívül hagyva mászok Louis ölébe, lovaglóülésben helyezkedem el a combján. Kezeim közé fogom az arcát, és magam felé fordítom.
 - Itt vagyok, oké? Még itt vagyok - nyomok csókot a homlokára. Fejét a mellkasomra szorítja, a nyakamat csókolja és a fenekemet simogatja. Oldalra fordítom a fejem, orromat a hajába fúrom, amin érződik a cigi szaga, de már megszoktam. - Louis...
 - Hm?
 - Esik a hó - mosolyodom el. Ritkaság, hogy Londonban esik a hó, főleg karácsonykor. Ebben a pillanatban megrezzen Louis telefonja, amiből arra következtetek, hogy elmúlt éjfél. Amikor a telefonjáért nyúl, visszanyomom a kanapéra.
 - Megnézhe...
 - Én szeretnék lenni az első. Isten éltessen, Louis. Legyél nagyon-nagyon boldog - nyomok csókot az ajkára, és amikor elhúzódnék, visszaránt magához.
 - Amikor velem vagy, mindig boldog vagyok. Köszönöm, édesem - arcomra simítja a kezét, mély csókba von. Olyan érzelemmel teli csókot kapok tőle, hogy megszédülök. Magával ragad a pillanat, elragad a csókja, beleremegek a boldogságba. Kénytelen vagyok elismerni, hogy beleszerettem, és nem tehetek ellene. Ez nem valami betegség, amiből ki lehet gyógyulni, és ha ki lehetne, biztos, hogy nem akarnék. Elhúzódom tőle, és a cipős szekrényhez sietek, hogy elővegyem az ajándékát.
 - Tudom, hogy magadnak is meg tudod venni, de ezt szerettem volna én. Mivel akkor már nem leszek veled, most kell átadnom - nyújtom felé egy borítékot, amiben kettő bérlet van a Glastonbury fesztiválra. Csillogó szemekkel néz rám.
 - Drága vagy, Sky - húz magához egy csókra. - De még nem is árulják.
 - Tudod, van egy kis befolyásod, ha Louis Tomlinson barátnője vagy - kuncogok.
 - Szóval csak erre vagyok jó? Csak ezért tartasz? - incselkedik. Leteszi az asztalra a jegyeket, majd az ölébe húz.
 - Hm, nagyjából.
 - Én meg téged csak a jó szex miatt - markol a fenekembe. Felnevetek, de ajkai a nyakamra tapadnak, megszívja a kulcscsontom fölötti részt, az ütőeremnél végigkarcolja a bőrt a fogával, végül mindketten elveszítjük a fejünket. Alig érünk el a hálószobáig, a ruháink útközben eltűntek rólunk. Ajkai és érintése mindenhol ott van, és a szeretet, ami körbeölel minket, végtelenül boldoggá tesz.


A következő részből: 
"Túl sok minden történt, és ha akkor kérdezi meg, amikor először lefeküdtünk, azonnal beleegyeztem volna. De így, hogy kevesebb, mint fél évünk van hátra együtt, nem merem bevállalni. Túl gyorsan kellene mindennek véget vetni, amibe belepusztulnék.
 - Már beleestem az egyik véglet hibájába. Nem fogok a másikba is - fogalmazok burkoltan. Louis értetlenül mered rám, pillantása azt sugallja felém, hogy itt az ideje elmondani a múltamat, ami miatt túlságosan mélyre csúsztam, és véget vetettem a karrieremnek. - Tizennyolc évesen jó ötletnek tűnt, hogy összeálljak valakivel több pénzért cserébe."

13. - This love is alive back from the dead

Sziasztok! :)

Nagyon hálás vagyok a sok visszajelzésért, a sok oldalletöltésért és a hozzászólásokért. Itt a következő rész, méghozzá Louis szemszögéből. Igazából a történet végére terveztem az ő szemszögéből írni, de az egyik kedves olvasóm említette, hogy kíváncsi lenne, mit gondol Louis. Tehát, most megtudhatjuk, hogyan is éli meg ezt az időszakot.

Love you all, D x

 Louis Tomlinson

Most mondhatná bárki, aki mellettem volt az elmúlt hónapok során, hogy tudtam, hogy bele fogsz szeretni ebbe a lányba. Igazuk lenne, teljes mértékben. Az elmúlt másfél év során megtanultam, hogy milyen szeretni és szeretve lenni. Valóban igaz, hogy Eleanort is szerettem, ő volt az első szerelmem, de minden szerelem más, ahogy ez is. El még Zayn előtt volt, Sky pedig Zayn után, és mindkettő időszakban más voltam. És most itt a Sky utáni Louis, az a Louis, aki mélyről jött vissza, de nem egyedül. Ha nem írom alá azt a nyomorult papírt, akkor most nem lennék itt, ahogy Sky sem. Talán már a banda sem lenne együtt, ha ő nem ment meg a legsötétebb önmagamtól. Attól az énemtől, amelyik iszik, füvezik, és mindenkin keresztülgyalogol, mert neki úgy tetszik. Ocsmány dolgokat tettem, megbántottam a szeretteimet anélkül, hogy tudatában lettem volna a tetteim következményeinek. Nem titok, hogy eleinte ki nem állhattam, hogy rám erőszakolták ezt a kapcsolatot, ezáltal a nyakamba varrtak egy csajt. Azt hittem, hogy Sky is olyan, mint a többi modell: hisztis kis ribanc, ámde tévedtem. Folyton megbántottam, megaláztam, mindig a földbe tiportam, és ez látszólag nem számított. Belül pedig folyamatosan előttem volt a kép, hogy egy újabb nagyszerű embernek okozok fájdalmat, mert képtelen vagyok kimászni a saját magam által kreált gödörből. Már képtelen voltam feldolgozni, hogy az emberek elhagynak, ezért tettem mindent. Nem akartam közel ismét kerülni valakihez, aki úgyis elhagy.
 Az évekkel ezelőtt kirobbanó pletyka megviselte a barátságunkat Harry-vel. Ő volt az egyetlen ember, akivel akkoriban nagyon megértettük egymást, a lelkünk sérült volt, ráadásul ő még kiskorú, én pedig kötelességemnek éreztem, hogy figyeljek rá. Ő volt az egyetlen férfi, akivel úgy éreztem, elválaszthatatlanok leszünk, de nem így történt. Azóta egymásra sem nézünk a négy falon kívül, sehol nem beszélünk nyilvánosan, még csak egymás mellé sem ülünk, mert félünk. Félünk, hogy újra szárnyra kapnak a pletykák, amelyek nem is voltak igazak. Harry nem bírta a nyomást, ami rajtunk volt, és a menedzsmentnek sem tetszett, hogy ilyenek terjesztenek rólunk, ezért megegyeztünk, hogy többé kerülni fogjuk a nyilvánosság előtti érintkezés mindenféle formáját, és ennek az lett a következménye, hogy eltávolodunk egymástól. És ez hatással volt a bandán belüli kapcsolatunkra is, ami mindenkit megviselt. Sosem hittem volna, hogy el lehet valakit úgy veszíteni, hogy mégis minden nap beszélünk és együtt vagyunk.
 Aztán Zayn is lelépett. Bár Liam ott volt mellettem, és többet támogatott, mint bárki más, és rettentő közel kerültünk egymáshoz, mégis lecsúsztam. Egyszer csak azt vettem észre, hogy részeg vagyok, füvezek, és azt sem tudom, hogy kerültem a lányok ágyába, vagy éppen ők az enyémbe. Szétcsúsztam, Lottie rám sem ismert, bármit tett, nem érdekelt. A fiúk segítségét is elutasítottam, és bár régebben sok időt töltöttem Lux-szal, őt is elhanyagoltam. Mindenkit kizártam, mert önző voltam, és önsanyargatásba kezdtem. Azt hiszem, jó volt így nekem egy ideig, mert nem akartam másokat a problémáimmal terhelni.
 Végül jött Sky. Ő volt az, aki a földön tartott, aki mindig megmondta, amit gondolt. Nem rejtette véka alá a véleményét, a képembe mondta a szörnyű igazságot. Észhez térített, amikor a fejemhez vágta, hogy negyvenkettő lányt nézett el nekem, és hogy a rajongók mit gondolnak a kapcsolatunkról. Folyton megbeszélésekre jártam, hogy álljak le, de nem ment. Egy spirálba zuhantam, és nem tudtam kimászni belőle. Aztán szerelmes lettem.
 - Louis, haver, merre jársz? - lök meg a térdével Harry. - Hamarosan landolunk.
Bólogatok, de lélekben még most sem tudok visszatérni a gépre. A gondolataim a táskám zsebében lévő dobozka felé terelődnek, de ismét megfutamodok. Nem tehetem ezt, hiszen én kértem, hogy a szerződés végéig maradjon semleges a kapcsolatunk. Sky ellenezte a dolgot, mert nem akart pénzt kapni, de nem engedtem a negyvennyolcból. Már sokadjára futamodok meg, mert nem vagyok biztos abban, hogy ő is akarja ezt az egészet.
 - Hé, Tommo - lök meg ismét.
 - Bocs, csak... Jövő hónapban karácsony - válaszolok, és fogalmam sincs, miért ezt mondom.
 - Mi van veled? - fordul felém Liam, miközben lesétál a lépcsőn, majd a kocsi felé halad. Mindhárman követjük, Harry és Niall beszélgetnek mögöttünk, de én csendesen slattyogok előttük. - Tommo, ha úgy érzed, hogy vissza fogsz esni, akkor szólj, kérlek. Nem akarlak úgy látni megint.
 - Van nálam valami, Liam - lépek mellé egy hosszú lépéssel, barna szemeiben kíváncsiság csillan, amikor rám néz. - Nem drog, vagy ilyesmi. Sky-nak valami.
 - Ezt így nem értem - rázza a fejét, miközben beszáll az autóba. Én is mellé huppanok, és becsukom magam mögött az ajtót. Harry és Niall külön kocsival mennek, tekintettel a velem és Harryvel kapcsolatos pletykákra.
 - A múltkor, Niall szülinapja után elszóltam magam. Azt mondtam, hogy milyen jól állna neki egy gyűrű, mert gyönyörű a keze. És próbáltam elviccelni, amikor rákérdezett. Próbáltam, tényleg.
 - Mit mondtál? - még a telefonját sem veszi elő, pedig minden landolás után ír Sophs-nak és az anyukájának.
 - Hogy ki mondta, hogy a gyűrűs ujjára? És azt hiszem, megbántottam, Payno. De nem akartam, és... Már miután először...
 - Már akkor megvetted? - vág a szavamba. Mérgesen pillantok rá, amiért félbeszakított, mert tény, hogy szokása közbevágni. - Miért nem adtad oda neki akkor?
 - Mert megijedtem, jó? Én... Még soha nem éreztem ilyet. Ez más, most... Ez valódi.
 - Hadd juttassam eszedbe, hogy egy szerződés miatt ismered.
 - Ki nem szarja le azt a vacak papírt? Liam, én szeretem őt, mindennél jobban.
 - Akkor miért futamodtál meg? - von kérdőre ismét. Sóhajtva rázom meg a fejem, és fogalmam sincs, mit kellene válaszolnom. - Louis, miért nem kérted meg?
 - Mert amíg van ez a szerződés, nem akarom belekényszeríteni semmibe. Ha június után még mindig együtt szeretne lenni velem, megkérem. Addig nem.
 - Hülye vagy.
 - Kösz, haver, én is csíplek - mosolygok rá. Pár perc múlva megérkezünk a házamhoz, ahol valószínűleg Sky már vár rám. - Talán karácsonykor.
 - Az elcsépelt. Válassz egy sima napot.
 - Hogy neked mindenbe bele kell ütnöd az orrod - lököm meg, aztán kilököm az ajtót. - Kösz, Adam - kiáltom a sofőrnek, majd becsapom az ajtót. Előveszem a cuccaimat a csomagtartóból, és a ház felé közeledve jóleső izgalom lesz úrrá rajtam. Késő délután van, kicsit már hűvös, főleg az amerikai éghajlathoz viszonyítva, így sietősre veszem a lépéseimet. Halkan nyitok be a házba, és jól teszem, mert amint belépek, megpillantom Sky-t a kanapén feküdve. Ledobom a cuccomat a nappali közepére, a kabátomat is lehámozom magamról, végül leguggolok elé. Barna haja az arcába hullik, mellkasa egyenletesen emelkedik és süllyed, csókolni való ajkai elnyílnak. Halkan nyöszörög, én pedig közelebb hajolva hozzá nyomok csókot a homlokára, az orrára, végül a szájára. Arcából kisimítom a tincseket, és újabb csókokkal lepem el.
 - Hmm.. szia - nyögi a számba, amikor felébred. Fentebb emeli a felsőtestét, közelebb hajolva újabb csókot kér. Szokásunkhoz híven felülök a kanapéra, ő pedig a fejét az ölembe hajtja, és így néz fel rám. Szép szemei csillognak, szélesen mosolyog rám. Ujjaimmal a hasát cirógatom, másik kezemet a kezei közé fogja, morzsolgatni kezdi az ujjaimat. - Mesélj, milyen volt?
 - Örülök, hogy vége. Jó volt, de jobb itthon lenni. Elég volt a nyüzsiből - melegséggel tölt el, ahogy fekszik az ölemben, haja szétterül a combomon, és a kedvenc takarómmal van betakarózva.
 - Harry? - váratlanul érint a kérdése, fogalmam sincs, miért kérdezi.
 - Nem egy kocsival jöttünk. Szerintem hazament, de lehet elment Niall-el enni valamit - vonok vállat lazán. - Itthon mi volt?
 - Sophiával mentem el vásárolni, meg beugrottunk a szüleimhez. Ma pedig láttam valamit - hagyja függőben a mondatot, kíváncsian nézek rá, de nem folytatja. - Nincs rá időd, szóval inkább nem. Semmi.
 - Ha belekezdtél, mondd végig. Utálom ezt - rázom a fejem.
 - Jó - sóhajt nagyot. - Deminek lesz koncertje, és szeretnék elmenni.
 - Rendben, miért ne mehetnél el? - értetlenkedem. Látom a szemén, hogy szeretne valamit kérni, de nem meri, én pedig nem könnyítem meg a dolgát, pedig tudom, mit akar kérni. - Mi van, Sky?
 - Úgy gondoltam, együtt is mehetnénk. Tudom, hogy nem rajongsz érte, de én igen. Cuki lennél a rajongók szemébe, hogy elkísérted a barátnődet egy koncertre - győzköd. Nagy, csillogó szemekkel néz rám, mosolyában pimaszság bújik meg.
 - Győzködj még egy kicsit, kérlek - vigyorgok le rá, mire szemeiben is felcsillan a pajkosság. Hasam felé fordítja a fejét, apró csókot hagyva a kék pólómon. Fentebb húzza az anyagot, az ágyékom felé vezető szőrcsíkon is csókot hagy, majd felpillant rám. - Na, azért ennél többet tudsz - incselkedem vele, és tudom, hogy benne van a játékban, amikor felül és az ölembe huppan. Combjaim két oldalára teszi az övéit, karjával átkarolja a nyakam, és finoman mozgatni kezdi a csípőjét.
 - Ha azt hiszed, hogy szexszel foglak meggyőzni, tévedsz.
 - Nem hiszem. Tudom - mosolygok rá, aztán közelebb hajolok egy csókért. Édes, puha ajkai az enyémekhez érnek, a külvilág pedig megszűnik létezni. A fülem zúgni kezd, minden porcikámat ellepi az adrenalin és a boldogság, a szívem eggyel többet üt. Csípőjénél fogva húzom a lehető legközelebb magamhoz, vékony teste hozzám simul. Az első értelmes gondolat megrémiszt, mert a fejemben a kis hang azt mondja, hogy itt a megfelelő alkalom. Mégsem teszem meg, hanem inkább újabb csókba invitálom.
 Otthon vagyok, amikor ő velem van. A fagyos kék tekintetem melegséggel telik meg, amikor ránézek, és tudom, hogy pár hónappal ezelőtt beleszerettem ebbe a nőbe, akinek a barna haja szétterül a hófehér párnán. Azonnal a telefonom után nyúlok, mert kötelességemnek érzem ezt a pillanatot megőrizni az utókor számára. A reggeli napfény bevilágít a szobába, világos bőrét megcsillogtatja, megrebbenő pillái árnyékot vetnek selymes arcbőrére. Kinyitja mélybarna szemeit, elmosolyodik, én pedig újabb képet készítek, fehér arcán pír jelenik meg, ezért felhúzza a takarót egészen az orráig. Újabb kép készül.
 - Jó reggelt, szépségem - nyomok csókot a homlokára, aztán mellé fekszek. Elveszi tőlem a telefont, kinyújtja a karját, a nyakamhoz bújik, és ő is készít egy képet. Halkan kuncog, amikor megnézi.
 - Rettenetesen nézek ki - takarja el az arcát, én pedig akaratom ellenére is rámordulok.
 - Elég legyen! Gyönyörű vagy, Sky. Rohadt szerencsés pasi vagyok, hogy az én ágyamban fekszel - mellkasára hajtom a fejem, karomat és lábamat átdobom a testén, ő pedig felkacag. Rekedtes hangon nevet, ujjaival a hajamba túr, én pedig belélegzem finom illatát.
 - Adj hálát, hogy itt vagyok - viccelődik, és én is viccelődő hangon válaszolok, pedig mindennél komolyabban gondolom, amit mondok.
 - A nap minden percében azt teszem.

12. - I'm all yours

Sziasztok! 

Ne haragudjatok a kimaradásért, és a hozzászólásokra is válaszolni fogok csütörtökön. Kicsit összejöttek a dolgaim, de itt vagyok és mindent nagyon köszönök! Hálás vagyok mindenért!

És ne haragudjatok az erotikus részért, de erre szükség volt, lesz még jelentősége a továbbiakban!

Love you all, D xx

 Ismét végigcsókol a testemen, minden porcikám bizsereg érintésére. Csókjai egyre jobban felhevítik a testem és érzem, hogy egyre kevésbé tud uralkodni magán. A combomat simogatja, ujjai bennem mozognak, az érzésre pedig homorítok. Amikor kihúzza az ujját, felnyögök a hiányától. Csibészes mosollyal néz rám, szemében csodálat csillan, amikor közelebb húzom magamhoz.

 - Utolsó esély, hogy visszatáncolj - markolja meg a mellem, mintha meg akarna győzni. Nevetve válaszolok.

 - Nem fogok. Szeretném ezt - mutatok kettőnkre, mire mosolyogva megcsókol. Feláll, majd a bőröndjéhez sétálva kivesz egy apró tasakot, aztán visszasétál hozzám. Ledobja mellém, és ismét fölém kerekedik. Mindenhol csókol, érintése a bőrömön éget, szinte perzsel.

 - Szeretnéd...feladni rám? - nyújtja felém az óvszert. Elpirulok zavaromban. - Ne... - rázza a fejét, amikor észreveszi az arcom.

 - Segíts - motyogom. Kibontja, majd a kezembe adja a gumit, amit együtt görgetünk végig kemény merevedésén. Visszafekszem az ágyra, ő pedig felém hajol. Az arcomat csókolgatja, a halántékomat, az orromat, az államat és arcélemet. A hasamat simogatja, bőre érdes, kicsit karcol, mégis puhának érzem. A nyakamat harapdálja, és összeszorítom a combjaim, amikor megérzem tompa végét a bejáratomnál. Nem szól semmit, szó nélkül tárja szét a lábaimat, én pedig nem ellenkezem.

 - Kicsit fájni fog, és ezt nem én csinálom, mindenkinek ilyen - beszél hozzám, miközben lassan belém nyomul. Felszisszenek, és bármilyen lassan is tolja be magát, fáj. Összeszorítom a szemem, beharapom az ajkam, és próbálok nem felnyögni. - Sajnálom, édesem, nagyon sajnálom - motyogja a fülembe. Hangja megnyugtat, és amennyire csak tudom, ellazítom az izmaimat. Lábaimat dereka köré fonom és megállítom a mozgásában. Nem kérdezi, miért teszem. Várunk, hogy megszokjam a kényelmetlen érzést, ami belülről feszít. - Elvenném, ha tudnám, hidd el.

 Lassan megmozdítom a csípőmet, ezzel jelezve neki, hogy újra mozoghat. Kicsivel sem jobb a helyzet most sem, de nem szólok neki. A fájdalmon kívül semmit sem érzek, csak Louis csókjait.

 - Szeretlek, Sky. Tényleg szeretlek, és nem azért, mert most ez történik, hanem az elmúlt hónapok miatt. Nagyon szeretlek - nyögi, én pedig fel sem fogom a szavait. Szeretlek, Sky. Nem értem, mi történik velem, de a szívem még hevesebben kezd verni, szemeimből nem a fájdalom, hanem az öröm könnyei folynak. Megragadom a fejét és közel húzom magamhoz, hogy megcsókolhassam.

 - Én is, Louis. Én is szeretlek.

 - Ne. Így olyan, mintha egyetértenél - nyögi, miközben folyamatosan mozog bennem, lassan, finoman, hogy ne okozzon fájdalmat.

 - Szeretlek - javítom ki magam. Felpillantok rá, homlokát az enyémnek dönti. Lökései egyre súlyosabbak lesznek, egyre keményebbek és tudom, hogy közel van.

 - Sky.. istenem - zihálja, majd a kezemet megragadva a fejem fölé szorítja. Hagyom, hogy azt csináljon velem, amit akar. Nem érzem magam kiszolgáltatottnak, amiért csak így odaadom magam neki. Én akartam így. Érzem, amint erősebben és erősebben szorítja a kezem, tudom, hogy hamarosan elélvez, amit szeretnék végignézni. Kicsivel később egész testében megmerevedik, remeg, majd rám omlik. Hajába fúrom az ujjaimat, fejét a mellkasomon pihenteti. - Jól vagy? - kérdezi pár perc múlva.

 - Igen - válaszolok neki, majd megcsókolom. Újra és újra a csókjába temetkezem, mert szükségem van rá. Tudom, hogy nem fogom megbánni, ami ma éjszaka történt, mert ezekben a percekben mindenem az övé volt és mindene az enyém. Miénk volt a világ, szerettük egymást és nekem ez elég. Kihúzódik belőlem, én pedig valamilyen szinten megkönnyebbülök, mégis üresnek érzem magam. Az óvszer kicsit véres, de a lepedő nem, mégis kötelességemnek érzem megtisztítani magam, ezért amikor Louis kimegy, hogy kidobja az óvszert, a fürdőszobába sietek. Miután végeztem, megállok a tükör előtt, mert úgy érzem, megváltoztam. Semmi sem látszik rajtam külsőleg, kivéve az arcomon ülő mosolyt, a csillogó szemeimet és a megduzzadt ajkaimat. Szinte ragyogok. Úgy látszik, teljesen tele vagyok energiával, pedig belülről azt érzem, hogy menten összeesek a fáradtságtól. Hajamba túrok, ami most kócosan áll a fejemen, majd megérintem az ajkaimat. Elmosolyodom az emlékre, hogy Louis fogai mennyire megharaptak, mégis, inkább örömöt, mintsem fájdalmat okozott. A férfi, aki mindenféle értelemben megváltoztatott, most mögém sétál és átölel. Már van rajta alsó, és nem értem, miért vette fel.

 - Egész nap el tudnálak nézni, Sky. Gyönyörű vagy - fúrja orrát a hajamba, mire teljes testemmel hozzásimulok. Visszaemlékezem a szavaira, amiket a történtek előtt mondott, és fájdalmasan mar belém minden egyes betű, mert tudom, hogy bármennyire is valódi ez az este, amint felébredünk reggel, el kell felejtenem. Reggel már nem lesz valós. Bár ott lesz közöttünk, talán életünk végéig, mégsem mondhatom el senkinek. Ahogy azt sem, amikor Louis azt mondta, hogy szeret - elszorul a torkom. Hiszek neki, hogy szeret, hiszen már ismerem annyira, hogy ilyen vallomást csak azoknak tesz, akik tényleg megérdemlik. Lehunyom a szemem, hogy nehogy elszabaduljanak a könnyeim, de egy kósza csepp mégis végigfut az arcomon, amit Louis azonnal észrevesz. - Mi a baj? Megbántad? - kérdezi azonnal, aztán folytatja. - Fáj valamid? - hangja gondoskodó, féltő, aggódó. Kezével letörli a további könnyeimet, megcsókolja a halántékomat, én pedig ekkor döbbenek rá, hogy beleszerettem ebbe a férfibe. Minden rossz pillanat ellenére, vagy talán éppen amiatt, beleszerettem, visszavonhatatlanul. Kinyitom a szemeimet, és kimondom, ami a szívemet nyomja.

 - Nem, nem fáj. Csak... Szeretlek, Louis. Nem akarom, hogy véget érjen ez. Sosem szerettem ennyire senkit... - motyogom, karjai egyre szorosabban ölelnek körül. Még mindig átölelve, nagy terpeszben lépked mögöttem, amint az ágy felé tol. Mindketten lefekszünk, majdnem meztelen testünk összesimul. Hátulról bújik hozzám, kiskanál-nagykanál pózban fekszünk.

 - Én sem, édesem, és nagyon szeretném, ha valós lehetne, de nem lehet. Megtörtént, egyetlen pillanatát sem bánom, de nem engedhetünk meg ennél többet magunknak. Később igen, de most nem. Nagyon sajnálom. Nem engedhetjük meg magunknak. Ez nem elég - szinte biztosan tudom, amikor az utolsó szavakat mondja ki, hogy ő nem szerelemből szeret engem. Nem vagyok neki elég, hogy a szíve félreüssön, a gyomra összeugorjon és arra vágyjon, hogy velem éljen.
 - Oké - suttogom, mert félek, hogyha hangosabban beszélnék, meghallaná, milyen erőtlen is a hangom. Szorosabban ölel át, karjai biztonságot nyújtanak.
 - Annyira sajnálom. A francba, nem lett volna szabad ennek megtörténnie - morogja. - Nem lett volna szabad engednem, hogy idáig fajuljon, Sky, az én hibám - dorgálja magát. Megfordulok az ölelésében, hogy a szemeibe nézhessek. Kezemet arcára simítom.
 - Nem a te hibád. Én nem értettem meg, hogy ez csak egy munka. Többre vágytam, mert még soha nem volt kapcsolatom. Te mindent jól csináltál, Lou, mindent. Én képzeltem bele többet az egészbe - suttogom. Megrázza a fejét, de szavakkal nem tiltakozik, megcsókol, hogy megnyugtasson. Valamikor, úgy százmillió nap múlva, amikor elszakadnak ajkai az enyémektől, magához von. Összetekeredve, összegabalyodva bújunk össze. Két ráncos kézről, gyűrűkről és egy kék szempárról álmodom.

 - Nagyon köszönjük, Sky, hogy gondoltál a családunkra - ölel magához Jay a reptéren. Ők indulnak Londonba, mi pedig Glasgowba - egy díjátadóra és egy koncertre -, ahol folytatódik a turné. Aztán Brüsszel, Bécs és a Balaton következik.
 - Örülök, hogy megint találkozhattunk - nyomok puszit Fizzy arcára, aztán szoros ölelésbe von.
 - Ragyogtok egymás mellett. Vigyázz rá - adja az ultimátumot, mire felnevetek.
 - Oké, vigyázok - elbúcsúzom az ikrektől is, majd Louis kezét szorítva integetek a kis családnak, miközben eltűnnek a mozgólépcső tetején. Körülöttünk fotósok és biztonságiak állnak, ezért Lou gyors léptekben halad a mi kapunk felé.
 Szerencsére épségben megérkezünk a reptérre, ahol a szokásos autó vár ránk, hogy a szállodába vigyen. Az ajtón belépve rezegni kezd a telefonom, hogy sms-em érkezett.
 Louis szerelmes, csak még nem tudja. Vigyázz a szívére. Zayn xx
 Értetlenül nézem a képernyőt, de gyorsan lezárom a telefont, nehogy Lou vagy bárki más meglássa. A srácok mosolyogva, hangosan ordítva köszöntenek minket, amikor felfigyelnek ránk.
 - Na, most határozottan szexszagot érzek - szimatol a levegőbe Harry. Meglep, hogy nem pirulok el, hanem kinyitom a számat, hogy visszavágjak neki.
 - Igen, egy párna bánta - próbálom elviccelni, de Louis közelebb húz magához, és megszólal.
 - Igen, lefeküdtünk - bólint. Nem arról volt szó, hogy erről nem beszélünk? Kérdőn nézek rá, de megrázza a fejét. Ezek szerint a srácok előtt nem titok. Érzem, hogy arcomba szökik az összes vér, ami a testemben kering, ezért lehajtom a fejem. - És irigykedhettek, mert a csajom remekül tud szopni - teszi hozzá. Kínosan nevetve fúrom a vállába az arcom, amikor meghallom a fiúk nevetését.
 - Istenem - motyogom.
 - Üdv a klubban, Sky - nyújtja pacsira a kezét Harry Louisnak, aki belecsap.
 - Olyan... disznók vagytok - nevetek velük. Egyáltalán nem esik rosszul, hogy a tegnap éjszakánkon poénkodnak, mert ismerem őket. Ők is csak fiatal srácok, akiknek ugyanaz jár a fejükben, mint a többi pasinak; csajok, pia, buli, videojáték. Mégis több van bennük, mint a többiben.
 - Srácok, indulás - nyit be az ajtón Brian, a fiúk egyik biztonsági embere. Niall a szobájába rohan, hogy magára vegyen egy pólót, a többiek pedig a telefonjukat a zsebükbe bújtatva indulnak el az ajtó felé. Szó szerint csapot-papot hátrahagyva indulnak el.. A videojátékot Niall és Liam félbehagyja, Harry beletömi a szájába a fél szendvicsét, Louis pedig a kezemnél fogva rángat maga után.
 - Hé, állj, állj! - szólok rájuk, mire megtorpannak. - Illene elmenteni a játékot, mert ti fogtok egymásra mutogatni, hogy nem tudjátok innen folytatni.
Niall lép a konzolhoz, hogy elmentse, majd a többiek után siet.
 - Menj te is, majd megyek utánatok - mosolygok Loura, aki viszonozza a gesztust, aztán egy puszi kíséretében távozik.
 Veszek egy kád forró fürdőt, hogy kicsit izomlázas testem ellazuljon, de a pulton megszólaló telefonom megzavarja a nyugalmamat. Kimászom a kádból, miközben magam köré tekerek egy törülközőt. A kijelzőn Harry neve áll, ezért nevetve veszem fel.
 - Kit hagytatok el?
 - Louis nincs veled? - hangja aggódó. Azonnal a bőröndömhöz lépek, hogy felöltözhessek, mert rögtön tudom, valami nincs rendben. Nem szokásuk eltűnni.
 - Utánatok ment. Közvetlenül Niall után.
 - Basszameg - káromkodja el magát, majd nagyot sóhajt. - A rohadt életbe!
 - Harry, mi van? Nem tudod, hol lehet? - kérdezem. A telefon már kihangosítva hever az ágyon, én pedig villámgyorsan kapkodom magamra a ruháimat. Nem jó jel, hogy Louis csak úgy eltűnt a semmibe.
 - Nem, Skyler, fogalmam sincs.
 - Istenem, ha valami történik vele, sosem bocsátom meg magamnak - mondom halkan.
 - Várjunk még egy kicsit, mondjuk.. Ötig. Ha addig sem jelentkezik, kitalálunk valamit.
 - Rendben. Megvárom azt a félórát itt, aztán indulok a konce.. Várj, valaki hív. Louis az, visszahívlak - hadarom Harrynek, majd fogadom Louis hívását. - Szia, hol a csudában vagy?
 - Szia, édesem. Ne aggódjatok, minden oké, nemsokára indulok a stadionba, csak volt egy kis.. dolgom - hallom a háttérből, hogy már autóban ül.
 - Legközelebb ne tűnj így el, kérlek.
 - Csak nem aggódtál? - kuncog.
 - Nem, igazából Harry aggódott, én éppen egy kád forró vízben próbáltam eltüntetni az izomlázam.
 - Ma este rádolgozunk, aztán már nem is fogod érezni - motyogja.
 - Elég legyen! - szólok rá nevetve, majd kilépek a szálloda ajtaján, és bevágódom a rám várakozó autóba. Hank mosolyogva bólint, aztán besorol a forgalomba. - Úton vagyok, drágám.
 - Alig várom, hogy lássalak - belecuppant a telefonba, mintegy puszit küldve, végül kinyomja a telefont. A fejtámlára hajtom a fejem, miközben kifújom a levegőmet, miközben írok Harrynek egy sms-t, hogy Louis mindjárt odaér.
 - Milyen volt a nyaralásotok? - kezd beszélgetésbe alkalmi sofőröm. Kezdeményezését egyáltalán nem érzem tolakodónak, sőt, kedvesnek találom, hogy érdeklődik.
 - Eléggé meglepődött, be kell valljam. Nagyon édes srác, megérdemelte a pihenést.
 - Ráadásul ilyen szép barátnő mellett...
 - Hank... - nevetek fel. - Ne csináld!
Amikor benyitok Louis öltözőjébe, nem várt helyzettel találom szemben magam. Lottie a bátyja karjaiban zokog, aki a nyugtatólag hátát simogatja. Halkan csukom be magam mögött az ajtót, mire Lottie rám kapja a tekintetét. Érzem, hogy valami komoly dolog történt, de csak félve merek rákérdezni.
 - Mi történt, Lotts?
 - Csak... Amy összefeküdt a barátommal.
 - Mármint a legjobb barátnőd Amy?
 - Igen. A rittyós kurvája - morogja az orra alatt. Louis nem szól rá a csúnya szóért, ami elhagyta a húga száját. Leguggolok elé, letörlöm a könnyeit. A tizenéves lány, aki mindig magabiztos, most összetörve bújik a nagytestvére ölelésébe, mintha így elmúlna a fájdalma. Mosolyogva nézem őket, mert tudom, hogy Louis vigyáz rá. Mindig.
 - A megcsalás mögött több is állhat. Az egyik, hogy a pasi nem tud a nőre nőként tekinteni. A másik pedig az, hogy a pasinak valójában önbizalomhiánya van, és azt hiszi, hogy attól lesz férfi, ha minél több virágra száll. És valójában sajnálom Amyt, tudod, még mindig jobb megcsaltnak lenni, mint plusz egy főnek. Ő ki lett használva.

11. - And I know you love Shrek

Sziasztok! :) 

Nagyon köszönöm a visszajelzéseket, a feliratkozókat és mindent! Nagyon hálás vagyok mindenért, és most meg is hoztam a fiatalkorom utolsó bejegyzését! Hadd dicsekedjek, hogy holnaptól 18 éves vagyok, ami aligha változtat valamin. :D

Love you all, D 

 Másnap kora délelőtt ébredünk fel, de nem aggódom, hogy nem érünk oda a reptérre. Elmosolyogom, amikor megérzem a fejem alatt egyenletesen emelkedő és süllyedő mellkast. Körmömmel átírom mindkét tetoválását, majd ujjaimmal a takaró alá vándorlok. Végigsimítok alsónadrágja korcán, újra és újra.
 - Ha nem hagyod abba... - kihúzom a kezem a takaró alól, majd ráförmedek.
 - Azt hittem, alszol!
 - Aludtam is, amíg el nem kezdtél simogatni - nyom csókot a hajamba. - Jó reggelt.
 - Neked is - ülök fel. Ujjai a hátamon játszanak, finoman szántanak rajta végig. - Hamarosan indulnunk kellene a meglepetésedért.
 - Nem Zayn volt az? - hullik le keze a hátamról. Mosolyogva fordulok felé, miközben megrázom a fejem.
 - Mit terveztél, te nő?
 - A meglepetés azért meglepetés, hogy meglepődj - paskolom meg a mellkasát, mire elkapja a kezem és magához húz. Fél karral támaszkodom meg a matracon, hogy ne zuhanjak hátra. Gyors csókot nyom a számra, ami már nem meglepő. Tény, hogy csak ketten vagyunk, nem kellene megjátszani magunkat, de valahogy... megszokottá vált köztünk a csók, a puszi, a simogatás, amolyan velejárója a beszélgetésünknek. - Örülök, hogy nem érzem rajtad annyira a cigiszagot. Nem szeretem.
 - Én meg azt nem szeretem, amikor nagy a szád - simítja arcomra a kezét, hogy újabb csókba húzhasson. - Kivéve egy-két alkalmat.
 - Mocsok vagy - nevetek a csókba, ahogyan ő is teszi. - Azt hiszem, ideje lenne készülődni.
A fürdőszoba felé megyek, ő pedig szó nélkül követ. Kérdő tekintettel nézek rá.
 - Csatlakozhatok?
 - De semmi elkalandozott ujjak - fenyegetem meg, aztán hagyom, hogy lerángassa rólam a ruhadarabokat. Tartja magát, csak néha bök az oldalamba, ekkor én mindig felsikoltok, ő meg nevet rajtam.
 Kicsit több, mint egy óra múlva a reptér felé tartunk, ami hamarosan fel is tűnik neki.
 - Miért megyünk a reptérre, Sky?
 - Meglepetés, tudod - simítok végig a combján. Kezét automatikusan teszi az enyémre, hogy felülről fonja össze ujjainkat.
 Izgatottan állok a fotocellás ajtó előtt, hogy végre megpillanthassam Louis reakcióját. Éppen felém fordul, amikor hangos visítás hallatszik.
 - Louis - Daisy és Phoebe szalad felénk. Bátyjuk szemében csodálkozás csillan, de gyorsan a lányok felé fordul, hogy felkészüljön az érkezésükre. Fizzy és Jay karjukban fogva hozzák felénk a legifjabb ikreket, hogy meg véletlenül se kallódjanak el a tömegben. Tőlünk pár méterre két lány teljes extázisban nyomkodja a telefonját - kötelességemnek érzem, hogy odamenjek hozzájuk.
 - Hé, lányok, lehetne egy nagy kérésem? - kérdezem tőlük, miközben szemeimet a Tomlinson családon tartom. Mindketten bólogatnak. - Pihenni jöttek ide, szóval megtennétek, hogy nem írtok ki semmit arról, hogy láttatok minket?
 - Persze, és bocsi, amiért így viselkedtünk - mondja az alacsonyabbik, de csak megrázom a fejem.
 - Köszi - mosolygok rájuk, majd visszamegyek a kis csapathoz. Mindannyian mosolyogva üdvözölnek, Fizzy pedig külön kijelenti, hogy mennyire tetszik neki a hajam. - Pedig csak megfésülködtem. Rettenetesen elaludtam.
 A hotelba visszaérkezve - miután vendégeink elfoglalták a szobájukat - mindannyian leülünk a nappalijukba. Kicsi a kanapé, nem férünk el, ezért Fizzy, Lou és én leülünk a szőnyegen - párnákból és takarókból - rögtönzött kanapéra. Beszélgetünk egy kicsit, nevetünk, élménybeszámolót tartunk, aztán Louis egy pendrive-t dug a tévébe, és meglepődöm, amikor meghallom a Shrek betétdalának első hangjait.
 - Tudom, hogy szereted a Shreket. Már legalább százszor megnézted Luxszal, és a srácokkal is néhányszor - suttogja a fülembe, én pedig vállának döntöm a homlokom, és puszit nyomok a karjára. Összekulcsolja ujjainkat, lábait az enyémek közé dugja. Senki sem ellenkezik, hogy nem akarja nézni, de amikor az ogre a mocsárban fürdik, Daisy hányást imitál.
 - Olyan undorító. Hát ki tudna ilyenben fürdeni?
 - Dais, ő egy ogre - pillant hátra Louis, de húga egyszerűen kinyújtja rá a nyelvét.
 - Kicsim! - szól rá Jay. A testvérvitának ezzel vége szakad, így tovább nézhetjük a mesét.
A mese közben a két legkisebb és Phoebe elalszik, ezért lehalkítva a tévét megyünk a konyhába a többiekkel. Nem sokkal később felkelnek a gyerekek, aztán lemegyünk az étterembe vacsorázni. Megegyezünk, hogy holnap reggel nyakunkba vesszük a várost, kimegyünk a tengerhez is, aztán este jövünk csak vissza. Este még Fizzyvel kimegyek beszélgetni a medencékhez, és rájövök, hogy belsőleg nagyon hasonlít a bátyjára. Sokat nevetünk, beszél a barátjáról, arról, hogyan élte meg a szülei válását, és az álmainkról is esik szó.
 Másnap reggel aztán két kocsiba beszállva elmegyünk a tengerpartra. Leülünk egy laposabb sziklára, ahonnan a tengert csodáljuk. A következő szárazföld már Amerika - jut eszembe. Louis egész nap csókokat osztogat nekem, mocskos megjegyzéseket suttog a fülembe, mint például túl sok ideje húzod az agyam vagy ma este ne legyél a közelembe, mert láttam az a vörös kis csipkedolgot, amit magadra húztál. Jay mosolyogva néz minket, mire Fizzy meglöki, hogy ne tegye ilyen feltűnően. Ebédre megesszük a magunkkal hozott szendvicseket, gyümölcsöket és zöldségeket, aztán pedig visszamegyünk az egyik plázába vásárolgatni. Látom Louis arcán, hogy nem igazán élvezi, de amikor berángatom egy játékboltba, felcsillan a szeme. Mindenfelé fegyvereket megfog, rám emeli, mintha le akarna lőni, én pedig boldogan játszom el a hattyú halálát. Mindketten nevetünk hirtelen előtörő gyerekességünkön. Megpillantjuk az egyik cipőboltban a többieket, utánuk szeretnék menni, de Lou behúz egy ruhaboltba. Leemel a fogasról két, látszólag teljesen egyforma pólót. Végül észreveszem a különbséget. Az egyik férfi, a másik női. A férfire az van írva, hogy Mr. Shrek, a nőire pedig, hogy Mrs. Shrek. Az S betűkön ott van az ogrefül, és amikor Louis elindul a pénztár felé, felnevetek.
 - Szereted a Shreket, nem? Na, akkor ne nevess - mosolyog rám, én pedig kislányos zavaromban sétálok utána. Senki nem vett még nekem pólót, soha, főleg nem olyat, ami közös. Csókot nyomok ajkaira, amikor kézen fog az üzlet előtt. Újra és újra megcsókolom, nem érdekel, ki láthatja meg ezt a pillanatot. Keze félig a fenekemre csúszik, de tudja, hogy a nyilvánosság előtt vissza kell fogjuk magunkat, ezért nem markol meg, csak simogat.
 - Köszönöm. Remélem, egyszer fel is vesszük - nyomok még egy puszit a szájára. Bólogat, hogy igen, fel fogjuk venni, de valamiért nem hiszek neki.
 A napot elég jól zárom három felsővel, két ruhával, két cipővel és egy pár fehérnemű-szettel, amit Fizzyvel és Jayjel vettem, amíg Louis a kicsikkel bement egy másik játékboltba. Fáradtan esünk be a hotelba, ahol gyorsan megvacsorázunk és a szobáinkba megyünk. A mai estét külön töltjük a többiektől, csak ketten vagyunk. Holnap mi repülünk Glasgow-ba, ők pedig Londonba, ahonnan Jay férje viszi őket haza.
 Este a kanapén fekszem egy pohár borral és egy Runway számmal a kezemben, amikor Louis a kezét nyújtva áll meg előttem. Értetlenül teszem le a poharat és a magazint az asztalra, mielőtt követem, egyenesen a fürdőszobába. Három gyertya ég, ami halvány derengéssel világítja meg a helyiséget, a kádban hatalmas habfelhő vár. Megáll mögöttem, karjaival átölel, miközben a nadrágom gombjával szórakozik, hogy kibujtassa a lyukból. Piros tangám gumiját elhúzza a bőrömtől, majd elengedi, hogy az halk csattanással találkozhasson ismét a bőrömmel. Ujjai a laza ingem gombjait szabadítják ki, majd lehúzza az anyagot a vállamról. Magamtól bújok ki a nadrágomból, aztán felé fordulok, és lerántom róla a pólóját. Végigsimítok ágyékán, miközben kigombolom a farmerját, és rántom róla, így az alsója is kicsit lentebb csúszik, láttatni engedi a bőrt a farka tövénél. Bizsergek a lábam között, amikor kilép a farmerjából és a fekete bokszert is leveszi. Én még fehér neműben állok előtte, de gyorsan megszabadít tőlük.
 Mindketten a forró vízbe merülünk, egymással szemben helyezkedünk el, csupán a lábaink érnek össze. Újabb első - gondolom magamban. A szívem hevesen pulzálja a vért az ereimben, amikor ujjaival végigsimít a lábszáramon. Nyakig elmerülök a habos vízben, élvezem, hogy a meleg ellazítja az izmaimat.
 - Tudod, tegnap este sokat beszéltünk Zaynnel, és nagyon jó volt. Haragszom magamra, amiért kizártam az életemből - szólal meg halkan. A bokájáért nyúlok, finoman simogatom a bőrt a lábfején, hogy tudassam vele, megértem őt. - Ma már vissza is repült Londonba. Tudtad, hogy dalokat ír?
 - Nem, nem említette - válaszolok. Alig tudok a mondandójára koncentrálni, mert a szája, ahogy a szavakat formálja, elveszi a legtöbb figyelmemet. Mond valamit, ami mellé csücsörít, én pedig automatikusan megnyalom a számat. Remélem, nem vette észre, de ha meg is tette, nem szól érte semmit. Azt hiszem, élvezi, hogy így meg tudja ragadni a figyelmemet már csak azzal is, hogy beszél. Nem is érdekel, mit mond, csak halljam beszélni - jövök rá. Hogy lássam, amint a vékony ajkai közül néha elbukkan a nyelve, amiket olyan jól tud használni.
 - Figyelsz te rám egyáltalán? - hangja visszazökkent a merengésemből.
 - Azt hiszem, egy kicsit elkalandoztam - pirulok el. Soha nem mondanám meg neki, hogy a szája terelte el a figyelmem. Mosolyogva megrázza a fejét, és végre nem haragszik rám. Érzem a bőrömön, hogy rettentően kiázott, és szeretnék kiszállni, de valamiért rám tör a szégyenlősség. - Elfordulnál?
 - Ugyan miért?
 - Mert szeretnék kiszállni.
 - Nincs olyan, amit még ne mutattál volna meg nekem - ismét elpirulok. A víz lassan kihűl, és tényleg nagyon kiázott a bőröm, mégsem merek kiszállni a kádból. - Sky, komolyan, néha annyira meg tudsz lepni - rázza meg a fejét, majd szégyenérzet nélkül kászálódik ki, és lép két törölközőért. Az egyiket a dereka köré tekeri, a másikat pedig elém tartja. Óvatosan felállok, és a fürdőlepedőért nyúlok, ám ekkor elrántja.
 - Jesszus - kiáltom. Próbálom eltakarni magam, de nem sikerül, ezért gyorsan visszaguggolok a vízbe. - Olyan kiállhatatlan vagy - nem figyel rám, hangosan nevet, ami pár pillanat múlva engem is hasonló tettre késztet. - Add ide - nyújtom ki a karom, de ismét elrántja a fehér anyagot. - Louis, kérlek - nyögöm, mert a víz kezd elpárologni, ezáltal végigszalad rajtam a libabőr.
 - Egy csókért - alkudozik.
 - Amíg meztelen vagyok, kizárt.
 - Adtál már meztelenül csókot, nem emlékszel?
 - Louis, ne szórakozz. Add ide azt a szart!
 - Nézzenek oda, még csúnyán is beszélsz. Kezdesz önmagad lenni, édesem, ezért meg kell jutalmazzalak.
 - Oké, akkor legyen a jutalmam az az átkozott törölköző - nyújtom ki a kezem, de Louis máshogy gondolja.
 - Nekem abban mi a jó? - mosolyog, majd megfogja a kezem. - Állj fel, kérlek - hangja kedves, mély, rettentően vonzó. Lábam akaratom ellenére is mozdul, félelem nélkül lépek ki a kádból. Louis mindenhol megtöröl, még a lábam között is. Gyöngédsége egy pillanat alatt elillan, erőszakosan tol neki a pultnak. Csókol, mintha nem lenne holnap, fogaival tépi az ajkamat, ujjai mindenhol ott vannak. Fenekem a hideg csempével találkozik, amikor felültet a mosdókagyló mellé, felszisszenek, ahogy már most forró altestem a hideggel érintkezik. Nyelve a torkomon simít végig, én pedig homorítok, így felsőtestünk egymásnak simul. Mint a hajtott vad, úgy mordul fel, majd az ölébe kap. Megérzem magam alatt keménységét, és az jut eszembe, hogy most fog megtörténni az, amire 22 évig vártam. Mire az ágyhoz érünk, kicsit lecsillapodik; legalábbis ezt hiszem. Finoman fektet le az ágyneműre, én pedig szinte reflexből rántom le róla a törölközőt. Semmi nincs köztünk, csupán a vibráló energia.
 - Beszéljünk meg valamit. Vagyis két valamit - szakad el ajkaimtól. Hevesen kapkodja a levegőt, lehunyja a szemét, az alkalmat kihasználva gyorsan kettőnk közé pillantok. Meglátom a farkát, ami keményebb és vastagabb, mint bármikor az elmúlt időszakban, amikor meztelenül láttam. - Igen, miattad ilyen, ne nézz így rá - szégyenlősen pillantok fel rá, mire megcsókol. - Bármi, ami mától fogva történik, nem befolyásolja az eddigi kapcsolatunkat, oké? Legyen az bármi, jövő júniusban nem fogjuk felhánytorgatni egymásnak. Egyáltalán, semmit.
 - Rendben - egyezem bele rögtön. Én sem akarom, hogyha lefekszünk egymással, és két hét múlva összeveszünk, ez a téma előjöjjön. - Ami kettőnk közt történik, kettőnk közt is marad.
 - A másik. Ma este talán mondani fogok olyanokat, amikre egyikőnk sem számít, de ez sem lesz hatással a jövőre nézve. Ha te mondasz, az sem lesz. Nem fogom megbánni, bármit is mondok vagy teszek, de nem szabad, hogy jelentősége legyen, oké?
 - Igen - bólintok rá. Elmosolyodik, boldogan, felszabadultan, majd megcsókol. Fél óra múlva túl vagyok egy orgazmuson és lovaglóülésben ülök a combján. Apró csókokat hagyok a mellkasán, egészen a deltájáig.
 - Édesem, ezt szeretnéd? - kérdezi, amikor ujjaimmal megérintem a tövénél. Bólintok. - Oké. Add a kezed - nyúl érte, és a merevedése köré tekeri ujjaimat. - Csak így, lazán, nem kell... idegeskedni - nyögi, majd mozgatni kezdi kezeinket. A bőre sokkal puhább, mint gondoltam. Farkasszemet nézek egész hosszával, és amikor elengedi a kezem, kicsit jobban megszorítom és remélem, hogy jó neki. Rekedtes nyögés csúszik ki a száján, amiből arra következtetek, hogy jól csinálom. Kicsit még jobban megszorítom, de rögtön a kezemhez kap. - Ne ennyire.
 - Bocsi - sütöm le a szemem. A mai este második újabbja.
 Kicsivel később meglátok a tetején csillogni valami nedvet és úgy érzem, le kell nyalnom. Amikor nyelvem a makkjához ér, megremeg. Kicsit megszívom a tetejét, mire újra felnyög.
 - Ha szeretnéd... - nyögi erőtlenül. - ...nem erőltetem, de... engedd a szádba. Csak vigyázz... a fogaidra - élesen beszívja a levegőt, miközben bekapom. Felszisszen, amikor kiengedem a számból, majd újra elnyelem. - Ami... ami nem fér, ott a kezed... - szinte artikulálatlanul hadar, nyög és liheg, mégis értem, amit kér. Finoman mozgatom rajta a kezem és a szám. Ösztönösen nyúlok a heréihez, hogy megmarkoljam őket. - Sky, elmegyek, istenem... Sky... Édesem... - felpillantok rá, tekintetünk összeakad. - Vedd ki... tényleg el...elélvezek, Sky... - nem hallgatok rá, tovább simogatom a farkát, és istenem, nagyon jó érzés. Ujjaival a hajamba túr, mélyen magára húz, én pedig - fogalmam sincs, milyen indulat vezérel, de - ellazítom az állkapcsomat, hogy minél több férjen be belőle a számba. Eléri a torkomat, de tovább húz, szemeimbe könnyek futnak, mégis azonnal eltűnnek. Megremeg a számban és a kezemben is, csípőjét felém tolja és érzem, amint meleg magja a számba lövell. Folyamatosan nyög, és ez arra késztet, hogy lenyeljem az örömét. Még érzem, hogy az utórezgések végigfutnak a testében, de ő már húz fel magához. Szó nélkül megcsókol és fölém kerekedik. Lábaim közé nyúl, ujjai elmerülnek bennem, ami már nem olyan kényelmetlen, mint először. Sőt, szinte azonnal érzem, mennyire tudja a dolgát. Széttárom a lábaimat, hogy teljesen hozzám férhessen. Lenyúlok, hogy megfogjam a farkát - készen áll. Hihetetlen, hogy ennyire kíván.
 - Életem... legjobb... szopása... volt... - minden szó után megcsókol, majd összeérinti orrunkat. Felkuncogok.
 - Bénáztam - motyogom. Ellenkezésül az ajkamba harap.
 - Egész ügyes első szopás volt, édesem - dicsér meg. Az, hogy a szopás és az édes szó egy mondatban van, abszurdnak tűnik, valójában pedig nem az. - Komolyan mondom.
 - Drága vagy - simítok végig arcán, majd mély csókba invitálom. Egyik lábamat a derekára húzza, ujjai még mindig bennem vannak és izgatnak. Különleges helyen ér hozzám, mire megremegek. - Louis... kérlek.
 - Még mindig ezt szeretnéd?
 - Igen.
 - Megérdemlem én ezt az ajándékot? - hangján hallom, hogy nem biztos ebben az egészben. Nem bízik magában eléggé ahhoz, hogy tudja, ő az egyetlen ember az egész világon, akivel ezt megtenném. Tudom, hogy meg kell győznöm, de hirtelen nem találok megfelelő indokot.
 - Bízom benned. Nálad jobban senkiben.
 - Jól döntesz, úgy érzed? Van választásod, édesem - még mindig bizonytalan, én pedig kimondom, ami először eszembe jut.
 - Te vagy a választásom, Louis. Senki más, csak te.